Méhes-ügy: kutatás indul az erdélyi magyar irodalom állambiztonsági múltjáról

Másfél évvel azután, hogy nyilvánosságra került Méhes György Securitatéval való együttműködése, megkezdte munkáját az a történészekből és irodalomtörténészekből álló kutatócsoport, amelyet az író nevét viselő alapítvány kért fel az erdélyi magyar irodalmi élet állambiztonsági múltjának feltárására. A kutatás az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) szakmai együttműködésével zajlik, és a bukaresti CNSAS levéltárában őrzött iratok feldolgozására is kiterjed, derül ki az alapítvány közleményéből, amit a Szabadság napilap ismertetett.

A most induló kutatás mögött álló alapítvány és annak finanszírozója nem függetleníthető a Méhes-ügy politikai és gazdasági kontextusától sem. A kolozsvári születésű Nagy Elek, Méhes György fia, neve az elmúlt évtizedekben egyszerre kapcsolódott a magyar államhoz közel álló nagyvállalkozói világhoz és az erdélyi magyar kulturális mecenatúrához. Üzleti pályafutása során érintett volt a Vegyépszer milliárdos autópálya-beruházásaiban, a Főtaxiban és a BÁV-ban is, miközben a nyilvánosságban a gyalui várkastély felújításának és az erdélyi magyar irodalmi élet egyik legbőkezűbb támogatójának szerepében jelent meg. Ennek egyik központi eleme lett az apja nevét viselő alapítvány, amely irodalmi díjakat, pályázatokat, folyóiratokat és tehetséggondozó programokat finanszíroz.

Az alapítvány működésén keresztül az elmúlt években tudatosan épült Méhes György irodalmi kultusza: díjak, intézmények és programok sora állította őt példaképként az erdélyi magyar irodalmi közösség elé. Ebbe a konstrukcióba csúszott homokszem, amikor az Átlátszó Erdély oknyomozó cikkei nyomán nyilvánosságra került az író Securitatéval való együttműködése. A Transtelex 2024 nyarán részletesen foglalkozott az üggyel, amelyben az Átlátszó Erdély oknyomozó cikkei alapján kiderült: Méhes György a hetvenes évektől mintegy tizenöt éven át „Literat” fedőnéven jelentett a román állambiztonságnak. A leleplezés nyomán az alapítvány – amely irodalmi díjakat és programokat működtet az író nevével – védekező kommunikációba kezdett, és akkor ígéretet tett arra, hogy történészeket kér fel az ügy tudományos igényű kivizsgálására.

A most elindított projekt ezt a vállalást formálisan túlteljesíti: nem Méhes György aktáit vizsgálja közvetlenül, hanem az egész erdélyi magyar irodalmi és kulturális élet állambiztonsági összefüggéseit. A felkért bizottság munkáját Bandi István történész, az ÁBTL tudományos kutatója koordinálja. A csoport tagjai Benkő Levente, Fodor János, Főcze János és Jánosi Csongor történészek, valamint Nagy Levente irodalomtörténész. A szakmai védnöki feladatot Csendes László, a CNSAS tagja látja el.

Az elindított projekt nem közvetlenül a Méhes-ügyre koncentrál, mondta Fodor János történész a Transtelexnek, akit azért hívtunk fel, hogy bővebb információkat kapjunk a felállított bizottság működéséről. Az alapítvány részéről hozzá intézett felkérésből nem az derült ki, hogy Méhes György aktái állnának a kutatás fókuszában, részletezte a történész, aki szerint a koncepció inkább egy olyan pályázati rendszer felállításáról szól, amelyben egyéni kutatók és kutatócsoportok jelentkezhetnek, és ezekből hosszabb távon különböző feldolgozások születhetnek.

Fodor szerint maguk a bizottsági munkára felkért kutatók is végezhetnek saját kutatásokat, és megemlítette, hogy mindegyik történésznek már vannak olyan saját munkái, amelyek témába vágnak, például ő maga egy ideje behatóan kutatja Domokos Géza életét, kapcsolati hálóját, Bandi Istvánnak pedig már megjelent könyve van Balogh Edgárról, míg Jánosi Csongor több száz dossziét fotózott be korábbi levéltári munkája során. A mostani kezdeményezés ezekre a párhuzamos kutatásokra is ráépülhet.

Időkeretet sem lát körvonalazódni Fodor János, aki úgy gondolja, hogy többéves folyamatról van szó, de ezt jelenleg nem lehet pontosabban meghatározni. A működés részletei – a pályáztatás módja, a kutatások ütemezése, a folyamatos vagy inkább időszakos működés – még kidolgozás alatt állnak. Elmondása szerint szabályzat készül, egy rendszer felállítása van folyamatban, és az is nyitott kérdés, hány kutató jelentkezik majd a későbbiekben kiírt pályázati felhívásra.

Bandi István, a felkért kutatók munkáját koordináló történész a Transtelexnek úgy fogalmazott: a csoport szakbizottságként működik, és jelenleg elsősorban a pályázati rendszer kialakítására koncentrálnak. Céljuk, hogy fiatal és idősebb kutatókat egyaránt bevonjanak, akik az állambiztonság és az erdélyi magyar irodalmi, illetve kulturális élet kapcsolatát szeretnék kutatni. A működés szerinte még a „kezdet kezdetén” tart, jelenleg például azon is vita zajlik, milyen bírálati rendszere legyen a pályázatoknak.

Bandi István hangsúlyozta: törekednek arra, hogy az objektivitás megmaradjon, ezért külső, független bírálókat is bevonnának a folyamatba. A kutatás nemcsak történeti, hanem irodalomtörténeti irányba is nyitna, és az eltérő szakmai szempontokat igyekeznek egy rendszerbe összefésülni. Elmondása szerint az igény egy átfogó feldolgozásra abból a kérdésből indult ki, hogy mikor születhet meg Erdélyben is olyan szintű összegzés az ügynökkérdésről, mint amilyen Magyarországon már körvonalazódott. Az ÁBTL szerinte rendelkezik az ehhez szükséges szakmai háttérrel – nemzetközi együttműködéseken keresztül is –, az alapítvány pedig az anyagi feltételeket biztosíthatja ebben az esetben, és így a fókusz elmozdulhat az egyéni feltárásokról egy rendszerszintű áttekintés felé.

Nagy Elek, az alapítvány közleményében hangsúlyozta: nem céljuk „szenzációhajhász” részletek nyilvánosságra hozása, hanem kontextusba helyezett, megalapozott eredmények bemutatására helyezik majd a hangsúlyt. Ez a megközelítés egybecseng azzal a korábbi alapítványi állásponttal, amely szerint az Átlátszó Erdély cikksorozata „egyoldalú” volt, és nem vette kellőképpen figyelembe az életút „körülményeit”.