Méhes György a Securitate megbecsült ügynöke volt, írja az Átlátszó Erdély

A hetvenes évek közepétől 15 éven át „Literat” fedőnéven jelentett a kolozsvári magyar értelmiségről az akkori román titkosszolgálatnak, a Securitaténak Méhes György, akinek a nevét jelenleg egy alapítvány, erdélyi irodalmi díjak, valamint az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tehetségkutató pályázata is viseli, írja az Átlátszó Erdély.

A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól (CNSAS) kikért iratokból az Átlátszó Erdély szerint az derül ki, hogy a Kolozsváron élő Méhes Györgyöt először 1953-ban szervezték be, kényszer hatására. A dossziéban több, a zsarolására alkalmas vád is felmerül, azt azonban nem tudni, hogy ezek közül melyik valós és melyik nem. Valószínű, hogy a fasiszta rendszert támogató cikkeivel szorították sarokba az írót: az Újságírók Tisztogató Bizottsága szerint a 40-es években a Keleti Újságnak írva a „fasizmust kritika nélkül elfogadta”, ezért 1945-ben négy évre eltiltották attól, hogy aláírja cikkeit akkori lapjában, a Világosságban, és fizetésének bruttó 25 százalékát be kelett szolgáltatnia a Népvédelem Egyesületnek. Egy hatósági nyomásra írt önéletrajzban később Méhes maga is elismerte, hogy nyolc-tíz, a fasiszta rendszert támogató cikket publikált, hozzátéve, hogy később belátta, hogy tévedés volt kiszolgálnia a rendszert.

Bár három év múlva, 1956-ban a Securitate úgy ítélte meg, hogy Méhes nem szállított fontos információkat, és elengedték, a következő majdnem húsz évben megfigyelték, 1974-ben pedig reaktiválták. Az Átlátszó Erdély a Securitate iratai alapján arra a következtetésre jutott, hogy amikor 1974-ben Méhes kérelmezte, hogy turistaként ellátogasson Kelet-Németországba, felajánlották neki, hogy ha a továbbiakban jelenteni fog, akkor megkapja az útlevelet, és ő ezt elfogadta.

Méhesnek több mint száz jelentése maradt fenn, és ezek között több olyan is van, amely a célszemélyekre nézve terhelő információkat tartalmazott,

írja az Átlátszó Erdély, kiemelve többek között a Könczei Ádám folklórkutatóról, és az irodalmi körökben mozgó Panek Zoltánról, Kántor Lajosról, Balogh Edgárról írt jelentéseket. Az is kiderült, hogy kiterjedt kapcsolati hálója miatt Méhest előszeretettel használta a Securitate a közvélemény formálására. Az is többször előfordult az elemzett adatok szerint, hogy az író a gyermekeitől származó információkat adta át a Securitaténak.

A cikk kiemeli, hogy Méhes többször kapott ajándékot is a titkosszolgálattól, például a születésnapjára vagy szilveszter előtt, ami azt jelzi, hogy megbecsült ügynöknek számított.

Amint arra az Átlátszó Erdély cikke részletesen kitér, Méhes György fiának, Nagy Elek Magyarországon élő vállalkozónak, a kolozsvári magyar irodalmi élet egyik fő szponzorának jelentős szerepe volt apja irodalmi kanonizációjában, és abban, hogy az író 2002-ben Kossuth-díjat kapott – a kiszivárgott információk szerint Orbán Viktortól kérte, hogy apja kapja meg a díjat.

Nagy Elek az Átlátszó Erdélynek azt mondta, meggyőződése volt, hogy az apja nem tett semmi olyat, ami vállalhatatlan volna, de hozzátette, hogy ki fogja kérni az iratokat a CNSAS-tól. Arról is beszélt, hogy

a hetvenes években a család természetesnek vette, hogy rendszeresen jár a Securitate az apjához, aki azonban csak a kilencvenes évek közepén vallotta be nekik, hogy neki is jelentenie kellett. Azt is mondta, hogy véleménye szerint az ötvenes években még nem lehetett következmények nélkül nemet mondani a Securitaténak.

Méhes György író, újságró, drámaíró 1916-ban született Székelyudvarhelyen, Nagy Elek néven. Már gyermekkorától Kolozsváron élt, majd élete utolsó húsz évében sok időt töltött Budapesten, ahová a fia emigrált. Irodalmi munkásságáért 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2005-ben megkapta a Bécsi Európai Akadémia díját. Budapesten hunyt el 2007-ben.