Nicușor Dan harmadik próbálkozása: elkerülhető még a politikai összeomlás?

Több mint négy hónapnyi bénultság és zárt ajtók mögötti meddő alkudozás után Nicușor Dan lépéskényszerbe került: az államfő szerdára konzultációra hívta a parlamenti pártokat a Cotroceni-palotába, és a források szerint még aznap bejelenti az új miniszterelnök-jelölt személyét. A sietség hátterében nem hirtelen jött kompromisszumos készség áll, hanem a protokolláris naptár. Dan a jövő heti New York-i ENSZ-közgyűlés előtt mindenképpen le akarja tudni a kijelölést, ahol szeptember 23-án mond beszédet. Az elnök az Euronews-nak nyilatkozva nyomatékosította, hogy a gazdasági és politikai káosz további nyújtása miatt nem kíván előrehozott választásokat, ám most először nyilvánosan is beismerte: a jelenlegi blokkolt helyzetben ezt a forgatókönyvet sem lehet már kizárni.

A 233 voks hiánya és a háttéralkuk kudarca

A bökkenő a szétforgácsolódott parlamentben változatlan: a kormány beiktatásához szükséges 233 fős többséget egyetlen formáció sem tudja felmutatni. A színfalak mögött az utolsó pillanatig zajlottak a próbálkozások. Sorin Grindeanu, a PSD elnöke a hétvégén megnősült pénzügyminiszter, a szakértőként tálalt volt liberális Alexandru Nazare vezetésével javasolt vegyes kabinetet Ilie Bolojannak, amiben a liberálisok és az RMDSZ is szerephez jutna. Az ajánlat része lett volna egy megnemtámadási paktum is, amellyel a két nagy párt elméletileg karanténba zárta volna az AUR parlamenti kezdeményezéseit. Bolojan azonban mindkét felvetést elutasította. A PNL ügyvivő kormányfője kizárólag egy tiszta technokrata kabinetet lát elfogadhatónak, mondván, a szociáldemokratákkal való bármilyen együttműködés teljesen hiteltelenné vált.

Közben a PSD a zsarolástól sem riad vissza: Grindeanu Kelemen Hunorékat szorongatja, hogy megszavazzák az AUR zászlócsókolgatós törvényét, amennyiben az RMDSZ nem áll be egy PSD-vezette kormány mögé. Az USR közben határozottan elzárkózik minden olyan kormánytól, amelyben a szociáldemokraták helyet kapnak. Maga az államfő korábban a háttérben Luca Niculescu diplomatával, a volt külügyi államtitkárral is tesztelte a terepet a pártoknál, ám a centrista technokrata figuráját a demokratikus erők nem fogadták el. Bár Dan Nazare szakmaiságát nyíltan dicsérte, leszögezte, a jó személyes kapcsolat még nem pótolja a hiányzó parlamenti mandátumokat.

Közben zajlik egy csendes hatalomátvétel az intézményekben

Miközben az államfő és a liberálisok az elvi formulákon és a szakértői kormányzáson vitatkoznak, a háttérben a PSD és a radikális jobboldali AUR már régen megkezdte a hatalmi infrastruktúra szisztematikus felosztását. Bár nyílt kormánykoalíciót a brüsszeli nyomás és a nyugati partnerek miatt Grindeanu próbál kerülni, a parlamenti és intézményi térben zavartalanul működik az együttműködés.

A Képviselőház vezetését a hónap elején a PSD–AUR–SOS tengely vette át, a PNL és az USR képviselőit pedig egyszerűen kiszorították a Házbizottságból, ehhez pedig az RMDSZ is asszisztált és fegyelmezetten leszavazott a PSD és AUR oldalán, hogy mentse az a háznagyi tisztségét, aminek léte a párt szerint rendkívül fontos. Ezt követte a közmédia lefejezése: a közszolgálati televízió és rádió ideiglenes vezetését már szintén kézivezérléssel, egymás között osztotta fel a szociáldemokrata és a szélsőjobboldali tömb. A demokratikus működés alapelve, hogy a pártok riválisokként is óvják a közintézmények stabilitását, mára teljesen felbomlott; helyette intézményfoglaló frakciók léptek fel a rendszer alapjaival szemben.

Az elnöki tekintélyvesztés és a 2024-es árnyak

Nicușor Dan mozgástere a válság elhúzódásával egyre szűkebbé vált. Az elnök tulajdonképpen a Simion hatalomra kerülését megakadályozni akaró választói koalícióval nyert választásokat, „Őszinte Romániát” ígért, a programjában pedig az szerepelt, hogy az állami intézményeket érdekcsoportok tartják fogva, a szakértelem helyét pedig átvették a pártkapcsolatok és ezen változtatni kell. A beiktatása után készített első közvélemény-kutatásban a CURS szerint 57 százaléknak volt jó vagy nagyon jó véleménye róla. Egy évvel később az INSCOP felmérése arra mutatott rá, hogy már a megkérdezettek 70,5 százaléka mondta azt, hogy elégedetlen az államfő munkájával, elapadt a bizalom iránta, mert sem a szélsőjobb előretörését nem tudta megakadáélyozni, sem az érdekcsoportok visszaszorítása nem sikerült, a kirobbantott kormányválságot ráadásul pontosan az ő hathatós hozzájárulásával idézte elő a PSD.

Az államfő korábban már két kormányfőjelölttel is kudarcot vallott, ráadásul Adrian Veștea júniusi nevesítésével a liberálisok belső egységét is megtorpedózta – Bolojan ezt nyíltan ellenséges lépésnek nevezte, miután 17 PNL-es honatya szembefordult a pártvezetéssel. Az egyetlen valódi alkotmányos fegyverét, a miniszterelnök-kijelölés jogát így eddig saját potenciális szövetségesei ellen játszotta ki.

Az elnök politikai legitimitását az is kikezdi, hogy mindmáig adós maradt a 2024-es elnökválasztás első fordulójának megsemmisítéséről szóló jelentés közzétételével. Az orosz befolyásolásra hivatkozó, Călin Georgescu győzelmét eltörlő akkori titkosszolgálati és alkotmánybírósági döntés mélyen megosztotta a társadalmat. Azzal, hogy a jelentés nem nyilvános, és a titkosszolgálatok akkori vezetői a helyükön maradtak, az államfő folyamatos támadási felületet hagy maga után, miközben politikai körökben már az elnök felfüggesztésének forgatókönyvét is lebegtetik.

A felmorzsolódó állam és az elbukott milliárdok

A május 5-i kormánybuktatás óta eltelt több mint 130 nap a román közigazgatás szinte minden fogaskerekét megbénította. Az ügyvivő miniszterelnöki székben rekedt Ilie Bolojan kezéből hiányoznak a sürgősségi kormányrendeletek jogkörei, ami egyrészt a költségvetési kiigazítás elmaradása miatt sodorja veszélybe az államháztartást, másrészt a gazdaság jövőjét megalapozó uniós forrásokat is felégeti.

Bolojan folyamatosan részletezi a tehetetlenség árát: Románia kizárólag a saját hanyagsága miatt bukik el súlyos összegeket a helyreállítási alapból, elakadnak a reformok, a parlament képtelen tető alá hozni az új közalkalmazotti bértörvényt, ami a költségvetés stabilitásának egyetlen záloga is lenne, és még sorolhatnánk.

A politikai válság mellé ráadásul egyre súlyosabb versenyképességi csapda társul. Az ügyvivő kormányfő figyelmeztetett: az elszabaduló energiaárak és a termelékenységtől függetlenül, túl gyorsan feltolt minimálbér miatt a nagy ipari befektetők – mint a Ford vagy a Renault – máris olcsóbb és kiszámíthatóbb országokba csatornázzák át a megrendeléseiket. A döntésképtelen bukaresti elit így egyszerre veszti el az uniós fejlesztési forrásokat és a külföldi tőke bizalmát, miközben a gazdaságpolitika kimerül a vészhelyzeti pénzátcsoportosításokban: az északkelet-romániai autópálya-szakaszok bedőlését például csak úgy tudták elkerülni, hogy a SAFE-hitelkeretből mentettek át 4,2 milliárd eurót a PNRR-ben keletkezett irdatlan hiányok betömködésére.

Az AUR tarol, Georgescu folyamatos kampányban van

Az intézményi erózió egyenes következménye a választói átrendeződés. Míg a korábbi kormánypártok felőrlődtek a provizórikus állapotban – a PNL visszaesett a májusi indítvány előtti mélypontjára, az USR pedig tovább gyengült –, addig az AUR gőzerővel robog. A párt aktivistái minden hétvégén Călin Georgescuval járják a vásárokat és kolostorokat, a PSD pedig már szintén megkezdte a terepkampányt a plakátjaival.

Az Inscop legfrissebb kutatása szerint a biztos szavazók 40,2 százaléka már az AUR-ra voksolna, míg a PNL (17,2%) és a PSD (16,4%) a húszszázalékos küszöb alatt vergődik a második helyért. Ilyen körülmények között egy előrehozott választás, amelyet immár az USR-s Dominic Fritz is a kiút egyetlen formájaként emleget, jelenleg egyenes utat biztosítana a szélsőjobboldal elsöprő hatalomra kerüléséhez.

A negyvenszázalékos adat mögött nem csak a választók passzív elégedetlensége áll, hanem egy professzionálisan felépített, vallásos köntösbe bújtatott permanens kampány. Miközben Bukarestben a pártok egymás zsarolásával vannak elfoglalva, az AUR gyakorlatilag kézen fogva sétáltatja az országban Călin Georgescut, hétről hétre felkorbácsolva a vidéki bázis hangulatát.

A forgatókönyv kísértetiesen hasonló minden állomáson: piacok, templomok és szimbolikus provokációk. Egy héttel ezelőtt Moldvában járt, ahol az ujjongás mellé kiutasítás is társult, a múlt hétvégén aztán már Bolojan szűkebb pátriájában, Nagyváradon turnézott, a találkozót a régiségpiacra, az „Ócskára” szervezték, ahová az AUR nyíltan Temesvárról buszoztatta a statisztériát. A kenyérrel és sóval fogadott Georgescut a tömeg Bolojan-ellenes jelszavakkal és tapssal fogadta, miközben a helyi ellentüntetőkkel is összecsaptak, a Szent Kereszt ortodox kolostorban pedig a liturgia alatt az oltárba kísérték be, ahol a helyi pap – a püspökségi intelmeket felrúgva – egyenesen „megválasztott elnökként” méltatta.

Ha a mainstream pártok tehetetlensége valóban az urnák elé kényszeríti az országot, a felmérésekben mért 40 százalék a terepen már most csúcsra járatott szélsőjobboldali gépezettel találkozik. Nicușor Dan szerdai próbálkozása az utolsó kísérlet lehet arra, hogy a politikai fősodor elkerülje a totális összeomlást.