Több szeretetet, kevesebb gyűlöletet! Ezrek vettek részt a hetedik kolozsvári Pride felvonuláson

Emlékszem még az első kolozsvári Pride-ra, egy borús, júliusi szombat délelőtt tartották a Garibaldi és Napoca híd között, a Szamosnak az Arénával szemközti oldalán. Az volt az érzésünk, hogy valószínűleg több a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és más szexuális kisebbséget támogató szimpatizáns, mint a ténylegesen közösséghez tartozó személy. Sőt, talán több magyar, mint román. Csendben vonultunk, és szinte láthatatlanul. A többség fehéret viselt, hogy a színekkel nehogy bárkit is megzavarjon. Emlékszem, a meleg ismerőseim aznap este milyen kíváncsian érdeklődtek, hogy milyen volt, megzavarták a tömeget, kellett volna féljenek, ha részt vesznek?

Aki akkor részt vett, majd a következő ötöt kihagyta, és szombat délután véletlenül Kolozsvár főterén sétálva találkozott a Pride-re gyülekező tömeggel, egészen elámulthatott. Sokan voltak, színesek, nem akart már senki sem nem feltűnő lenni, bőven került elő csillámpor, de nem volt semmi ízléstelen. (Persze kinek mi a megbotránkoztató és az ízléstelen). Szóval érezhető, hogy az esemény szervezői egyre profibbak.

Most már jól működött a hangosítás (a TIFF-ét használták), jól szólt a zene, mert abból is jutott, ha nem is felvonulásra, de legalább a felvonulást követő rögtönzött kis „koncertre”. Hetedjére már belejöttek, kitalálták, hogy milyen sorrendben következzenek az események ahhoz, hogy a beszédeket is mindenki meghallgassa, és a felvonulás útvonala is rögzülni látszik: az elmúlt két alkalomhoz hasonlóan a Főtérről indultak a résztvevők, majd a Wesselényi (Regele Ferdinand), a Malom (George Barițiu), a Bartha Miklós (Emil Isac), az Arany János (Petru Maior), illetve a Jókai (Napoca) utcákon haladva tértek vissza a kiindulópontba.

A fiatalok tömege is állandónak látszik, manapság a kolozsvári Pride nagyjából 2000-3000 embert tud megmozgatni. Talán valamivel többen voltak mint egy évvel ezelőtt, amikor az esőre álló idő talán megijeszthette az embereket, de soha nem hallottunk még ilyen kevés magyar szót.

A Pride profibb lett, de a tartalom, amiért a tüntetést (mert végülis ez az) szervezték, nem változott. Az egyik felszólaló szabadkozva meg is jegyezte, sajnálja, hogy ugyanazt kell mondja, mint minden évben: egy iași-i leszbikus pár a bejegyzett élttársi kapcsolat, illetve a párkapcsolat legalizálása mellett szólalt fel, míg egy másik a transzneműek megalázó romániai helyzetére hívta fel a figyelmet, hogy vannak olyanok, akik a román törvények szerint „egyszerűen nem léteznek”. Ez a két téma jelentette a tüntetés gerincét, ezért vonultak a résztvevők.

Nem véletlenül választották ezt, ugyanis egyre nyilvánvalóbb, hogy az ország vezetői mondvacsinált okokra hivatkozva halogatják az LMBTQ+ emberek jogainak elismerését és védelmét. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának tavaly szeptemberi döntése értelmében a kormánynak meg kellene teremtenie az azonos nemű párok alkotta családok elfogadásának és védelmének jogi keretét, de a politikusok a konzervatív romániai társadalomra hivatkozva egyelőre próbálják ezt elkerülni, noha a felmérések szerint a román társadalom készen áll a változásra, többségben vannak azok, akik támogatják, hogy az azonos nemű párokat is ismerjék el jogilag.

Idén először volt MC is, akinek a feladata szerint meg kellett volna adni az alaphangot, hogy mit skandáljon a vonuló tömeg (pl. Egyenlő jogokat mindenkinek!, Több szeretetet, kevesebb gyűlöletet! stb.), de azt még nem sikerült elérni, hogy az egész felvonulás alatt hangosak legyenek a felvonulók. Talán csak a Pride-hoz csatalakozó Palesztina-párti tüntetők tudtak végig hangosak maradni.

Nicolae Ștefănuță – úgy tűnik újraválasztott – EP-képviselő a sűrű kampány után idén nem vett részt a Pride-on, így idén magyarul senki sem szólalt fel, igaz, egyetlen más helyi vagy épp az országos politikában érdekelt szereplő sem szólalt fel a színpadon.

Egyértelmű, hogy az eddigi legjobban szervezett Pride felvonulást tartották Kolozsváron. Az első felvonulást, 2017-est már felidéztem (a régi Transindexen már nem lehet betölteni a képeket, ezért nem linkelem). 2018-ban még mindig nem merte a központban engedélyezni a városvezetés a felvonulást, akkor a régi sportcsarnok környékén gyülekezett a mintegy másfélezer résztvevő, akik tényleg egy üdítő, Pride-jellegű eseménynek örülhetett. 2019-ben aztán végre a Főtéren indulhatott a felvonulás hozzávetőleg háromezres tömege, a tikkasztó hőségben a hangulat nem volt az igazi, igyekeztek gyorsan lezavarni.

2020-ban a járvány miatt elmaradt a Pride, 2021-ben pedig sokáig kétséges volt, hogy megtarthatják-e, de egy augusztusi vasárnap délelőtt végül megrendezték, igaz nem a belvárosban, hanem csak a Sétatér környékén. A központba már nem mehettek, mert a főteret épp a Kolozsvári Magyar Napok foglalta el, de kárpótlásul talán annak volt a legjobb a hangulata, mindenki pörgött, hogy a világjárvány közepén Pride-ot tartanak, és azon fogalmazta meg a legerősebb üzeneteket a mintegy ezer vonuló. A járványügyi intézkedések megszűntével 2022-ben óriási tömeg gyűlt össze a város főterén, olyan 3-5 ezer ember vonulhatott fel a szikrázó napsütésben. Mindenki örült, hogy kiszabadult, de annak a szervezése sem ment olyan flottul, mint az idei. Tavaly is pöpecül sikerült, akkor csak az időjárás elpártolása miatt maradt némi hiányérzetünk.

Az idei Pride felvonulással egy időben a családokért is tartottak egy gyülekezőt az Avram Iancu téren. Nem tudjuk hányan vettek részt, de úgy tűnik, jelentéktelenek maradtak. Néhány ugyan megjelentek Wesselényi utcában is, de a csendőrség gyorsan elvette a molinóikat, és megkérték őket, hogy távozzanak.