Még mindig a jelentéktelen kényszerhelyzetről

Még mindig a jelentéktelen kényszerhelyzetről
Kelemen Hunor és Cseke Attila a román parlamentben – Fotó: George Călin / Inquam Photos
Állítsd be a Transtelexet megbízható forrásnak!

Mint ismeretes, a Képviselőház szeptember 1-jei határozatával újraválasztotta az ülésszakra a házbizottság alelnökeit, titkárait és háznagyait. A testület összetétele úgy módosult, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) egy-egy titkári helyet elveszített, ezeket pedig ebben az ülésszakban a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) és az SOS Románia egy-egy képviselője fogja betölteni. A változtatás mellett szavazott a Szociáldemokrata Párt (PSD), az AUR, SOS Románia, RMDSZ és a nem magyar nemzeti kisebbségek parlamenti frakciója. A döntés nyomán a magyar sajtóban és a közösségi oldalakon sok bírálat érte az RMDSZ-t a szélsőséges pártokkal való, politikailag vállalhatatlan együttszavazásért.

Mielőtt azonban ezekről szót ejtenék, érdemes ismertetni a házbizottság összetételére vonatkozó szabályozást. A házszabály szerint a házbizottsági tisztségek elosztásának tükröznie kell a parlamenti erőviszonyokat, konkrét elosztásukról pedig a frakcióvezetők állapodnak meg.

Csoma Botond, az RMDSZ szóvivője az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, hogy szerinte a PNL és az USR nem veszítette el a titkári tisztségeket, hanem azokat számukra a mandátum utolsó ülésszakára helyezték át. „És azért történt ez a változás, mert a 2024-es megállapodás szerint az AUR-nak és az S.O.S.-nek kellett volna megkapnia a titkári tisztségeket az utolsó ülésszakon, és most megtörtént ez a csere: előrehozták, és ők kapták meg. Tehát sem az USR, sem a PNL nem veszített. Nem mondhatom, hogy zsarolva éreztem magam, de ha elemzem a plenáris ülés előtti előzetes megbeszéléseket is – miszerint talán nem kellene mind a nyolc ülésszakon rendelkezni egy háznagyi tisztséggel a házbizottságban, és amikor szóba került a Külpolitikai Bizottság is – például úgy értettem, hogy az AUR szeretné vezetni ezt a bizottságot –, valahogy nem mondhatom, hogy teljesen sarokba szorítva éreztem magam, de úgy éreztem, hogy ez egy olyan helyzet, amelyben veszíthetünk. (...) Végül, miután konzultáltam a kollégáimmal, a következő döntésre jutottunk: szavazzunk a határozattervezet mellett. Nem az USR és a PNL ellen szavaztunk, hanem azért, hogy megőrizzük ezt a közösség számára fontos pozíciót” – hangsúlyozta az RMDSZ szóvivője.

Lehet, hogy a Szövetség nem a PNL és az USR ellen akart voksolni, csakhogy egy szavazat politikai jelentését nemcsak a szavazó szándéka, hanem annak következménye is meghatározza.

Csutak Istvánnak a témával kapcsolatos cikkére reagálva a Facebookon Vass Levente parlamenti képviselő úgy fogalmazott, hogy „Ez egy kificamodott ember véleménycikke. A parlamenti logika szerint, ami Romániában egy demokratikusan vezetői helyeket szétosztó testület a kormánypártok és az ellenzék között, annak vezető testületeiben megvan minden párt helye. Így már a parlamenti ciklus elején megszavaztunk bizottsági elnöki székekbe embereket az aur színeiből is. Most is ugyanez történt. Az őket megillető helyre ők javasoltak. Felfújni ezt, a bölcsesség hiányára utal.

Ha jól értem a bejegyzés lényegét – bár a „kificamodott ember” jelentésével még nem vagyok tisztában –, akkor a politikus szerint egyszerű, formális szavazásról volt szó, amely érvényt szerzett egy már korábban megkötött többpárti egyezségnek.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint nem paktumot kötöttek az AUR-ral, mindössze egy „konjunkturális adminisztratív döntés” született, és a szövetség politikáját nem egy jelentéktelen ügy alapján kell megítélni.

Facebook-bejegyzésében Geambaşu Réka szociológus úgy véli, hogy az ügy valóban jelentéktelen, és olcsó feltűnősködés a karmainkat egy adminisztratív ügyön élesíteni ahelyett, hogy valódi ellenzékiekként a szélsőjobb térnyerésének szociálpolitikai okait kutatnánk.

A fentiekből arra jutottam, hogy az RMDSZ egyfelől a tisztségekről szóló szavazást formális aktusnak tekinti, másrészt viszont veszélyben érezte az általa betöltött háznagyi tisztséget és a külügyi bizottságban birtokolt elnöki pozíciót, ezért inkább hozzájárulását adta a döntéshez.

Csoma Botond ugyanakkor világossá tette, hogy a két titkári tisztség valóban járt az AUR-nak és az SOS-nek, de az eredeti egyezség szerint csak a parlamenti ciklus utolsó ülésszakára kapták volna meg őket. Azt azonban, hogy e tisztségeket a szélsőséges pártok már most megkapták – bármennyire kificamodottak legyünk is –, nem tekinthetjük pusztán az algoritmus alkalmazásának: ez egyértelműen politikai döntés volt.

Az az érv, miszerint az RMDSZ elveszíthette volna háznagyi tisztségét és/vagy a külügyi bizottság vezetését, ha nem hozza meg „konjunkturális adminisztratív döntését”, sem taktikai, sem stratégiai okból nem fogadható el. Taktikailag azért káros, mert egyértelmű jelzést ad arról, hogy az RMDSZ zsarolható. Ha ma egy AUR-ost kell beszavazni a házbizottságba a tisztség megőrzéséért, akkor holnap valami más lehet ennek az ára, és így lassanként fel lehet őrölni a Szövetség parlamenti jelenlétének értelmét. Stratégiai szempontból pedig – és ezt épp az RMDSZ vezetőinek kellene leginkább tudniuk – a politikai gesztusoknak Erdélyben súlyuk van. Egy kisebbségi érdekvédelmi szervezet számára íratlan szabály kellene legyen, hogy a létére törő szélsőséggel még jelentéktelen ügyben sem vállal politikai közösséget – de mint fentebb láttuk – ez még csak nem is ilyen eset volt.

Felvetődik persze a kérdés: mi történt volna, ha az RMDSZ valóban elesik az általa birtokolt háznagyi, illetve külügyi bizottságvezetői tisztségtől? Szerintem ennek a valószínűsége minimális, hiszen a jelenlegi helyzetben az RMDSZ szavazataira mindkét nagy politikai erőnek szüksége van. De ha mégis, akkor a Szövetségnek az elvi következetesség jegyében fel kellett volna áldoznia a szóban forgó tisztségeket (itt utalnék még, a háznagyi funkció és a díszpinty közötti hasonlóság szembeszökő voltára), utána pedig minden lehetséges jogi és politikai eszközzel megpróbálni visszaszerezni azokat. Most viszont a politikai veszteség sokkal nagyobb, mint az említett funkciók megtartásának haszna.

Egy ilyen szavazást nem – ellentmondásosan – magyarázni kellett volna, hanem visszautasítani.

A szöveg a szerző véleménye. A Transtelex hisz abban, hogy a közös ügyeinkről csak akkor tudunk dönteni, ha beszélünk róluk és vállaljuk a vitát is.

Az RMDSZ-AUR szavazás témában a következő véleménycikkek jelentek meg a Transtelexen:

Támogasd a Transtelexet egy kávé árával!

Munkánkkal minden nap magyar közösségeket tartunk képben, teret adunk helyi ügyeknek, és fontos erdélyi történeteket mutatunk be — függetlenül, szabadon. Ahhoz, hogy ezt továbbra is így tehessük, rád is szükségünk van.

Támogatom
Állítsd be a Transtelexet megbízható forrásnak!
Kövess minket Facebookon is!