Inkább ne kelljen vakarózni

A vasárnapi szavazás nyomán világossá vált, hogy Németország új kor kapujába érkezett. Szász-Anhalt tartományban a szélsőjobb AfD rettenetesen elverte a kereszténydemokrata CDU-t, az exit poll szerint megszerezték a szavazatok több, mint 44 százalékát, míg az eddig kormányzó CDU 20 alá szorult. Persze a végleges eredmény még változhat, de a 26 százalékos különbség nem lesz nagyságrendekkel kisebb. Lehet legyinteni, hogy ez csak egy tartomány a 16-ból, de az AfD győzelme nem a semmiből jött, január óta biztosan vezetnek a közvélemény-kutatásokban és egy ekkora győzelem már lehet jelzés arra, hogy máshol is előretörnek. Két hét múlva további két tartományban tartanak választásokat, Berlinben és Mecklenburg-Előpomerániában, jövő tavasszal pedig több másban is. Ez azt jelenti, hogy a Szász-Anhalt-i friss győzelem ezekben is végigsöpörhet. A közéletből jóideje eltűnt Orbán Viktor látványos örömmel posztolta az X-re, hogy „hatalmas este ez Németországnak és Európának”, továbbá „öveket becsatolni, ez még csak a kezdet” (a KDNP még nem reagált a hírre, feltehetően zavarban vannak a 16 évig koalíciós partner örömétől a német kereszténydemokraták bukása felett), és hasonló lelkesedéssel posztolt Gheorghe Piperea, az AUR EP-képviselője, miszerint „ha Merz & Ursula nem fog úgy dönteni, hogy a román ”modellt„ alkalmazzák, érvénytelenítve a választást az orosz beavatkozásra hivatkozva, akkor elmondható, hogy mától minden alapvetően fog megváltozni Európában”. Érdekes, hogy George Simion nem nyilatkozott még az ügyben, feltehetően csak idő kérdése, talán megvárja a végleges eredményt.

Komplett terv és kampánytechnika

Megszólalt viszont Nicu Ștefănuță, az EP alelnöke, aki szerint a szélsőjobboldal hulláma nagyon is valós Európa-szerte. Mi lenne a megoldás? „Az emberek világos tervet akarnak, inspiráló személyiségekkel. Az emberek nem akarják, hogy szidjuk a szélsőségeseket, vagy elméletben beszéljünk a demokráciáról. Úgy tűnik, senki sem érti pontosan, hogy mi is az, a történelmet amúgy is kevesen ismerik. A szélsőségesek okosan játszanak, sőt tehetségeket is vonzanak (perverz módon érdekből, de nem elhanyagolható módon). Például itt egy komplett tervvel állt elő, tartományi miniszterelnök-jelölttel, mindennel. A politikai tervnek minden elemében működnie kell, kifogástalan kampánytechnikával.” (A teljes bejegyzés itt.)

Mi a helyzet Romániában? Mivel a politikai hangulat napról napra ingadozik, nincs nagy relevanciája egy felmérést kiemelni, de általánosságban elmondható, hogy az AUR magasan vezet, 32-38 százalék körül, a PNL és a PSD jóval mögötte, 17-24 százalék között, USR 10, RMDSZ 5 vagy az alatt. Július elején Kelemen Hunor viccesen úgy foglalta össze a szituációt, hogy George Simionnak semmit nem kell tennie, meccset néz, pattogatott kukoricát eszik, sörözik és közben a pártja népszerűsége nő. Ez pedig a többi párt bűne, hiszen képtelenek kormányt alakítani, ami óhatatlanul az AUR-t erősíti. Majd jött néhány napja a képviselőházi szavazás, amelyen az RMDSZ egységesen hagyta jóvá az AUR és az SOS helyét a házbizottságban. Kényszerhelyzet volt, mondta Csoma Botond, a PSD kötött nemtelen megállapodásokat. Jelentéktelen ügy, fogalmazott már kevésbé humorizálva Kelemen Hunor. Itt már nem érvelt azzal, mint áprilisban, amikor arról kérdezték, hogy nem terheli-e felelősség azért, amiért a Fideszt támogatta a magyarországi választásokon: „amit én képviseltem 2026-ban, az összhangban volt az erdélyi magyarok 91-92 százalékával”. A Winkler-Vincze féle „erkölcsi és politikai okok” sem merültek fel olyan markánsan szavazáskor, mint két évvel ezelőtt.

Kelemen, Csoma és a 17 RMDSZ-képviselő hozzáállásával két gond van, az egyik aggasztó: a Ștefănuță által említett, AUR elleni politikai tervnek nyoma sincs, csak sodródás (vö. kényszerhelyzet); a másik szomorú: az RMDSZ elfelejtette vagy nem érdekli, hogy honnan indult.

Ceontea, Funar, migránsok és melegek

Aki a Ceaușescu-korszakban nőtt fel, az emlékszik arra, hogy az 1970-es években a magyar (és más) kisebbség helyzete kifejezetten jó volt. A cenzúra elviselhető volt, a nemzetiségi kultúra tág teret kapott. A 80-as évek elejétől a kisebbségi jogokat fokozatosan visszaszorították, majd az évtized utolsó éveiben szabályos uszítás folyt a magyarok ellen. Ahogy Magyarországon enyhült az elnyomás, úgy súlyosbodott Ceausescu paranoiája: minden magyar revizionista, gyanús elem lett, a rendszer folyamatosan öntötte a propagandát. A fullasztó környezetben reményt és erőt adott Sütő András, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Szőcs Géza és mások militánsabb vagy csendesebb ellenállása. Az 1989-es forradalom csak rövid időre csillantotta meg a reményt, hogy vége az őrületnek, hiszen – gondoltuk – a román többség is tudta, hogy Ceaușescu csak azért szította a gyűlöletet, mert a katasztrofális gazdasági helyzetben el kellett terelni a figyelmet. A magyaroknak és a frissen megalakult RMDSZ-nek rá kellett jönnie: nem, a többség nem tudta. Az évtizedes, folyamatosan adagolt gyűlölet megtapadt a lelkekben. És 1990 márciusában robbant is. Következett a Vatra Românească, a PUNR, Funar, a PRM és Vadim és világossá vált, hogy ha gyűlölet nem is, de a gyanakvás a többség részéről mindig ott lesz. És nem csak a magyarok ellen, hanem az EU, a migránsok, a melegek, a liberálisok, Soros, a zöld technológiák, az ukránok és egyáltalán minden ellen, amit a többség csak kevéssé ért. Ezt a gyűlöletet és gyanakvást aknázza ki az AfD és az AUR is. És hát igen, Orbán Viktor is, amíg kormányzott.

És mit tehetett ezalatt az RMDSZ? Kitartott. Néhány idézet:

„Az RMDSZ ismételten kinyilvánítja: küzd Románia demokratizálásáért s ennek keretében a magyar kisebbség egyéni és kollektív jogainak biztosításáért.” (RMDSZ elnökségi nyilatkozat, 1990. március 20.)

„Az RMDSZ a romániai magyarság különböző autonóm területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és helyhatósági szinten ellátja a romániai magyarság közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszerveződés különböző formáit.” (Az RMDSZ III. kongresszusának programja, 1993. január 15.)

„Az RMDSZ-nek érdeke, hogy együttműködjék a demokratikus ellenzékkel, de programjából nem enged; az RMDSZ autonómia-igénye hangsúlyos.” (Markó Béla, RMDSZ-elnök, 1993. július 20.)

„Ki merem jelenteni: ma Románia és a magyarok ellensége Simion és az AUR.”

„Óriási kockázatot látok abban, hogy egy rossz stratégiai döntéseket halmozó sorozat végén olyan döntés születik, amely után aztán vakarózhatunk.” (Kelemen Hunor, RMDSZ-elnök, 2023.)

„Ki kell mondanunk ismét, világosan és egyértelműen: ha Simion lesz az elnök és az AUR kormányra jut, veszélybe kerülnek iskoláink, jogaink, nyelvhasználatunk.”

„Ezért is az egyedüli helyes és felelős döntés, ha a második fordulóban a magyarellenes elnökjelölt, Simion ellen szavazunk. Ezt diktálja a józan ész, ezt diktálja a magyar érdek, és ezt diktálja a becsület.” (Kelemen Hunor, RMDSZ-elnök, 2025. május 5.)

„Többször idéztem Hannah Arendtet az elmúlt időszakban a rossz banalizálásáról. A rossz elfogadása mindig egy kis lépéssel kezdődik. Ott kezdődik, hogy először elfogadod a kisebbik rosszat, mert azt gondolod, van rá racionális magyarázatod. Aztán még egy lépést teszel feléje. Aztán még egyet. Így válik a rossz megszokottá. Egy ponton pedig az életünk részévé. Ezt nem szabad megengedni. Most még megakadályozhatjuk. A megoldás a PSD, a PNL, az USR és az RMDSZ térfelén van. Meg kell találni.” (Kelemen Hunor, Facebook-poszt, 2026. július 3.)

Nem szabad megengedni – villant volna Farkas Árpád, Kincses Előd, Szőcs Géza, Szabédi László, Domokos Géza, Király Károly, Dávid Gyula tekintete. Az ő szemükbe kellene magyarázni, hogy kényszerhelyzet. Elvek vannak, lefektették mások előttünk. Ne csak akkor vegyük elő, amikor valamit posztolni kell és legfőképp: ne tekintsük őket jelentéktelennek.