Az RMDSZ olyan rendszert épített, amelyet nehéz kívülről megingatni

Ha megkérdezünk néhány ismerőst arról, hogy mi a véleménye az RMDSZ-ről, akkor nagy valószínűséggel a szervezet egyik-másik aktuális vezetőjéről vagy a vezetőségről kezdenek beszélni. Többféle oka is van annak, hogy a mindennapi beszéd szintjén a vezetők miért tűnnek fontosabbnak, mint az érdekképviseleti szervezet egésze. A magyarázatok köréből talán azt érdemes elsőként említeni, hogy a kisebbségi társadalom sajátos módon viszonyul az elitekhez (a „vezetőkhőz”), a társadalmi helyzeteket, a kedvező vagy kedvezőtlen társadalmi eseményeket és folyamatokat egyaránt a vezető szerepek működésén keresztül magyarázza, értelmezi vagy értékeli. A romániai magyar társadalom szempontjából maga az RMDSZ egésze természetesen sokkal fontosabb, mint az aktuális vezetők, már csak azért is, mert több mint három és fél évtizede létezik és működik, a szavazatokban megmutatkozó társadalmi támogatottsága jelentős. Eltekintve attól, hogy ki mennyire kedveli vagy nem kedveli, az RMDSZ a romániai magyar közösség legnagyobb, legfontosabb, legrégibb és legstabilabb intézménye.

Mit mondhatunk az RMDSZ-ről ha az elemzés kedvéért eltekintünk az aktuális vezetőktől? Meglepőnek tűnhet, de mindenekelőtt azt érdemes kiemelni, hogy két részből áll, amelyek egyformán fontosak, kölcsönösen feltételezik egymást, nem tudnak meglenni egymás nélkül. Egyfelől van egy hivatalos, intézményesített része (nevezzük a továbbiakban Szervezetnek), amely jogi, adminisztratív és funkcionális szinten megragadható, leírható, elemezhető. Másfelől van egy ennél jóval nagyobb társadalmi háttere, támogató/fenntartó közössége, amely a politikai szerveződés szempontjából nem intézményesített, nem számszerűsíthető és nem formalizált. Az intézményesített rész, a Szervezet megragadása egyszerűbb, nézzük először ezt, természetesen csak nagyon vázlatosan.

A Szervezetről röviden

A Szervezet jogi keretek, hivatalos dokumentumok, működési szabályok, vezetői szintek és szerepek, különböző intézményes pozíciók, jogkörök és cselekvések (intézkedések, döntések) sokaságából áll össze, mindez formálisan is megragadható, felépítésében és működésében egyaránt elemezhető. Felépítését, működését, politikai szerepét megalakulása óta a politológusok sok tanulmányban, publicisztikai írásban vizsgálták.

A Szervezethez tartozó személyek száma napjainkban nem nagy, ha csupán azokat vesszük számításba akiknek tényleges (gyakorolt) szervezetműködtetési szerepük van, akiknek cselekvései direkt vagy indirekt módon a szervezet egészének a működését befolyásolják. Formálisan az RMDSZ-pozíciókat betöltők száma nyilván nagyobb, például ha minden RMDSZ tanácstagot és a különböző szintű döntési testületek minden tagját számításba vennénk. Sok példa hozható fel azon állítás mellett, hogy ezen testületek tagjainak nagyobb része a Szervezet működését érdemben nem befolyásolja, intézményes szerepük inkább a „statiszta” fogalmához közelít. A politológusok tudnának szakmai értelmezéseket kínálni arról, hogy egy érdekképviseleti szervezet intézményesített része esetében mennyire előnyös vagy hátrányos (akár a Szervezet, akár a képviselt közösség számára) a működtetési jogkörök és szerepek viszonylag szűkebb körre való korlátozódása, illetve arról, hogy egy kisebbségi közösség esetében mennyire szükségszerű folyamat a tényleges vezetői jogkörök koncentrálódása. De egész sor olyan további témát lehetne említeni a Szervezet működéséhez kapcsoltan, amely megérdemelné az eddigieknél is részletesebb politológiai elemzést. Csak néhány példát említek azok közül, amelyeket három és fél évtizednyi működés után minden bizonnyal érdemes lenne a politológia eszköztárával megvizsgálni és nyilvánosan is tárgyalni.

• Működhet-e a szó szoros értelmében véve demokratikusan egy kisebbségi érdekképviseleti szervezet? Ha igen, akkor milyen területeken, és melyek azok a működési módok, amelyek esetében (a kisebbségi helyzetből adódóan) nem célravezető vagy nem lehetséges a politológiai tankönyvek demokrácia értelmezéseinek betartása?
• Milyen előnyök és milyen hátrányok származnak akár a szervezet, akár a képviselt közösség számára abból, ha a különböző vezetői szinteken uralkodó – és társadalmi támogatottsággal rendelkező – gyakorlattá válik a vezetői szerepek rotációja vagy a vezetői szerepek több cikluson átívelő betöltése?
• Meddig lehet, meddig indokolt, meddig szükségszerű elmenni kisebbségi érdekből a hallgatólagos szabálysértések gyakorlatában (példaként akár a szavazgyűjtés módja is említhető vagy a városi és területi testületek összeállítási módja)?
• Milyen előnyök származnak a saját közösség számára a patrónus-kliens kapcsolatok térnyeréséből, és van-e ennek a gyakorlatnak hátránya?
• A Szervezet számára szükséges káderutánpótlás terén mennyire előnyös, mennyire szükségszerű megoldás a személyes és bizalmi kapcsolatok mentén működő kiválasztási gyakorlat, és lehet-e, érdemes-e, kivitelezhető-e vagy túl sok kockázatot rejtene a potenciális jelentkezők nyilvános vagy akár szakmai versenyeztetése?
• Haszonnal járna-e akár a Szervezet, akár a képviselt közösség számára az intézmény ambivalens státusának (egyesület/politikai párt, társadalomépítés/képviselet) nyilvános tematizációja, vagy előnyösebb mindenki számára (vagyis nagyobb mozgásteret ad) a kétféle intézményi státusnak az adódó helyzetek szerinti váltogatása?
• Ezekben a témákban mi a kisebbségi helyzetből adódó kényszerűség, és mi az, aminek a megváltoztatása nem csak célravezető, hanem lehetséges is?

Ezek a kérdésfelvetések akár szokatlannak is tűnhetnek, de ha abból indulunk ki, hogy ez a Szervezet jelenleg a romániai magyar népesség legrégebbi, a legnagyobb társadalmi támogatottsággal rendelkező és legfontosabb intézménye, akkor a működésének a kérdésköre akár közügyként, ennek kapcsán pedig elemezhető társadalmi jelenségként is kezelhető lehetne.

A fenntartó társadalmi közeg

Az RMDSZ másik összetevőjének, a széleskörű társadalmi támogatottságot biztosító, társadalmi bázist/hátteret adó közösségnek az értelmezése valamivel nehezebb probléma, és a választási helyzetekben való részvétel alkalmaitól eltekintve ez a téma nem is nagyon kerül napirendre. Ezt a társadalmi hátteret nagyon sok esetben az országos választásokon való magyar részvétel számával azonosítják, de a Szervezet társadalmi támogatottsága a romániai magyar társadalom esetében ennél sokkal, de sokkal többet jelent. Támogatást jelent a szavazat is, de amiről itt szó van, az egy átfogóbb és mélyebb társadalmi elfogadottság, a kisebbségi érdekképviselet intézményi rendszerével való valamiféle mélyebb habituális azonosulás. Nem tagságról, nem csak szavazórétegről van szó, hanem valamiféle tágabb társadalmi háttérről, támogató közegről, amely néha aktivizálódik kisebb vagy nagyobb mértékben, néha pedig nem aktivizálódik. Nem szól bele a szervezet működésébe, de jól érzékelhetően ott van háttérben. Olyan társadalmi beállítódásról, hozzáállásról van szó, amely egy kisebbségi érdekképviseleti Szervezet létezését „gondolkodás nélkül”, automatikusan fontosnak tartja. Ez a kapcsolódás több mint politikai viszony, és sokkal több mint választói magatartás.

Ennek a széleskörű, magától értetődő, nem szervezett támogató szerepnek az értelmezéséhez a kozmológia tudománya kínál egy szemléletes és magyarázó párhuzamot. Közismert, hogy a Tejútrendszert, de a galaxisoknál nagyobb egységeket is a gravitáció tartja össze. A csillagászok számításai szerint a látható égitestek anyagának összege túl kevés ahhoz, hogy összetartsa a rendszert, ez csak az egész rendszer összetartásához szükséges tömegnek alig tíz százaléka. A többi kilencven százalék nem látható (az úgynevezett sötét anyag), ami „megtámasztja”, összetartja a rendszert. Ezt a nem látható anyagmennyiséget nevezik a kozmológusok galaktikus halónak.

A Szervezet társadalmi támogatottsága is haló-szerű támogató tömeget jelent, amely ott van a szervezet körül/mögött, időként tapasztalhatjuk a létezését vagy következtethetünk a létezésére. Magától értetődően létező, stabil társadalmi adottság („tömeg”), amelynek a funkciója a „látható rész” (a Szervezet) fenntartása.

Megpróbálhatjuk megragadni például a mindennapi gondolkodás, a véleménynyilvánítás, a magatartás, az értékrend, az érvrendszer vagy akár a hit jellegű azonosulás szintjén, de minden ilyen kísérlet csak közelítő jellegű.

A társadalmi Haló természete, vagyis az, hogy hol, mikor és hogyan van jelen, miből áll, hogyan működik, nem könnyen körvonalazható. Mennyiségi szempontból sem meghatározható, valahol a választáson való részvétel és a teljes romániai magyar felnőtt népesség létszáma között lehet, ugyanakkor a támogatók száma időszakonként változó, illetve a támogatás mértéke/módja a létszám alapján nem megbecsülhető. Nem igazán lehet fizikai személyek számával sem azonosítani, mert helyzetenként változó viszonyulásról, magatartásról van szó, amely egyetlen személy esetében is az adott helyzettől függően változó lehet. Mint ahogy a viszonyulás mértéke és módja is változó. Biztosan annyit tudunk róla, hogy van, létezik, „megtámasztja” a Szervezetet. Ami igazán érdekes és figyelmet érdemel az a Szervezet és azt megtámasztó társadalmi haló közti viszony. Néhány fontosabb jellemző, amely megérdemli a figyelmet és alaposabb szakmai elemzés tárgya is lehet:

• A társadalmi Haló az intézményesített, hivatalos Szervezettől függetlenül létezik és működik abban az értelemben, hogy ha a Szervezet nem tesz semmit, nem foglalkozik vele, a támogató társadalmi haló akkor is létezik. A két rész közti viszony szimbiózis jellegű, egymásra vannak utalva, feltételezik egymást, de mindkettő saját életet is él.
• A társadalmi Haló igényli, hogy legyen valamilyen hivatalos Szervezet, de számára nem kulcsfontosságú kérdés, hogy az milyen, kikből áll és hogyan működik. A fontos az, hogy egyetlen ilyen Szervezet legyen, amelyhez tartósan lehet kapcsolódni, és ne legyenenek a társadalmi haló tagjai arra kényszerítve, hogy időről időre a Szervezethez való viszonyulás újradefiniálásával foglalkozzanak.
• A Szervezet a társadalmi Halóhoz tartozók számára látható fókuszként működik, öndefiníciós lehetőséget kínál. Az öndefiníció tartalma lehet a sajátnak érzett/tudott közösséggel való azonosulás vagy más entitástól való elhatárolódás egyaránt.
• A Szervezetet támogató/fenntartó társadalmi Haló nem terjed ki a romániai magyar népesség egészére, a Halóhoz való tartozás alapvetően nem fizikai személyek számában mérhető, hanem sokkal inkább az alkalmi (szituációkhoz kötödő) viszonyulások változó tartalmaiban és módozataiban ragadható meg.
• A Szervezethez való viszony nem intézményes, nem formalizált, nem „alanyi” jellegű (nem úgy vetődik fel a kérdés, hogy odatartozom-e vagy sem), ugyanakkor nem jár feladatokkal vagy kötelezettségekkel sem. A Szervezet és a Haló között nincsenek rendszeresen működő közvetítő csatornák. A Szervezethez való kapcsolódás szituacionális (módja és mértéke helyzetenként változó lehet), inkább egyfajta habitusként, társadalmi beállítódásként írható le, amely egyes helyzetekben – változó mértékben, változó formában – aktivizálódhat. A társadalmi Haló tagjainak viszonyulása lehet „perlekedő” jellegű, elsősorban a Szervezethez való viszonyulást értelmező mindennapi átbeszélési gyakorlat szinjén, de ez a két rész közti viszony természetes velejárója, nem vezet elhatárolódáshoz vagy a Szervezettel való szembeforduláshoz.
• A Szervezethez való viszonyulásnak két szintjét lehet elemzési szinten elkülöníteni: a cselekvést (különböző részvételi formák választáson, szakmai vagy egyéb eseményeken, hivatalos ünnepeken stb.) és az interpretációs gyakorlatot (átbeszélési események saját társadalmi közegben).
• A Szervezet nem a társadalmi Haló része, nem szükséges vele rendszeres kapcsolatot tartania, ugyanakkor minden korlátozás nélkül hivatkozhat a társadalmi Halóra mint saját közösségére. A képviseleti szerep működtetésének gyakorlatilag nincsen korlátja, a Szervezet és a társadalmi Haló közti viszonynak a számonkérés nem része. A Szervezet számára adott az a lehetőség is, hogy amikor a társadalmi Halóban számára kedvezőtlen tényezővel találkozik, akkor azt nem releváns (nem a Halóhoz tartozó) jelenségnek tekintse, illetve az is, hogy amit relevánsnak tekint, azt olyan jelképként emelje ki, mint ami a társadalmi Haló egészét képviseli.
• A társadalmi Haló leépülését alapvetően nem a fizikai személyek elhatárolódása hordozza, hanem sokkal inkább az, hogy gyérülnek a Szervezettel való azonosulást hordozó szituációk, illetve az egyes szituációkon belül az azonosulás módja változik, vagy az azonosulás intenzitása csökken.
• A társadalmi Haló működése a hivatalos Szervezethez való három és fél évtizednyi társadalmi viszonyulásnak egy nagyon sajátos terméke, amely nagymértékben alapozódik az 1989 előtt kisebbségi magyar elitekhez való viszonyulás modelljeire is. Ez a Haló mint társadalmi jelenség egyfajta hallgatólagos, a társadalmi gyakorlat által kitermelt látens egyezség (alku) a mindenkori kisebbségi elitek nem nagy létszámú csoportja és a kisebbségi társadalomhoz tartozók között.

Hogyan is működünk?

Kínál-e hasznos elemzési, értelmezési lehetőséget, ha az RMDSZ-re úgy tekintünk, mint a fentiekben vázlatosan bemutatott két entitásból (Szervezet + társadalmi Haló) álló társadalmi alakzatra, ha nem csupán a Szervezetet vizsgáljuk, hanem a Szervezet és a társadalmi Haló közti viszonyt is? Ha csupán a felvetés erejéig is, de említsünk meg néhány témát ezzel kapcsolatban.

• A társadalmi Halóról mondottak alapján nincs könnyű helyzetben az, aki új politikai párt szervezésével próbálkozik. Ennek több kézenfekvő oka is van. A társadalmi Halót kétfele vagy többfele felosztani nem lehet, a politikai pártot gründolni próbálók csak személyek egyenkénti beszervezésével (hivatalos párttagság kialakítása) kísérletezhetnek, és a toborzás nagy eséllyel megáll a közvetlen érdekeltek viszonylag szűk körénél. További nehézség, hogy egy alakuló új párt a Szervezettel nem tudja felvenni a tematizációs versenyt azon egyszerű oknál fogva, hogy a Szervezetnek gyakorlatilag korlátlan tematizációs szabadsága van (bármit mondhat és annak az ellenkezőjét is), a társadalmi Haló pedig – a viszony jellegéből adódóan – számonkérésre nem tart igényt.
• A társadalmi Haló szemszögéből nincsen különösebb jelentősége annak, hogy a Szervezet demokratikusan működik-e vagy sem. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy a Szervezet ne működhetne a demokrácia tankönyveiben leírt szabályok szerint, de egy ilyen gyakorlat kialakítása a Szervezetet működtetőkön múlik.
• A két entitás együttműködési modellje alapján azt lehet mondani, hogy a romániai magyar társadalom működésére, egészére irányuló valóságértelmezésnek (tényfeltáró munka, társadalomkutatás, statisztikák rendszeres közlése, társadalomkritika, alternatív beszédmódok kitermelődése, stb.) a romániai magyar társadalom léptékében nincsen helye, szerepe és mozgástere. Nem igényli sem a Szervezet, sem pedig a társadalmi Haló. Nyitott kérdés, hogy hasznos lehetne-e, ha igen, milyen funkcióval?
• Nem egyszer került már napirendre az a kérdés is, hogy a kisebb-nagyobb elégedetlenségek ellenére miért jön össze mégis a Szervezet számára szükséges szavatmennyiség? A válaszhoz sok hasznos szempontot kínál Jürgen Habermas egyik gondolatmenete, amelyben az úgynevezett „megállapodott választói csoport” jellemzésével foglalkozik (A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása 1993. 307). Ez a csoport – mondja a szerző – nem szervezett, közéleti-politikai témákban nem különösebben tájékozott, közvetlenül és személyesen nem igazán érdekelt, úgymond „nyomtalanul lepereg róluk a napi politikai viták futóhomokja”, de mindennek ellenére döntéseiben szilárd és magabiztos, támogató magatartása „megrögzött”. Támogató magatartásának a hátterében jogosnak tartott és sztereotip módon bevésődött felfogás áll, illetve olyan magától értetődő kulturális beállítottság, amelyet mélyen gyökerező előítéletek és magatartások táplálnak, és amelyek mögött társadalomtörténeti, nemzedékeken átivelő tapasztalatok állnak (Habermas itt Lipset gondolatmenetét idézi (1960, Political Man ). A jogosnak tartott sztereotip felfogás és a kulturális beállítottság formálisan azonos választói döntéseket eredményez, miközben az azonos döntések mögött nagyon heterogén népesség is állhat. Mivel a társadalmi nyilvánosságban nem kerül napirendre vagy vitára a választói magatartás feltételrendszere, ennek következtében az azonos választói magatartás nem sokkal több, mint alkalmi jellegű FIKTÍV EGYETÉRTÉSSÉ való összegződés (lásd: választási helyzetben, politikai tartalmú ünnepekben stb.), amely mögött nem látszik a résztvevők értékbeli, ideológiai, hitbéli sokfélesége. A romániai magyar közösségben a Szervezetet megtámasztó társadalmi Haló működése sok tekintetben hasonlít egy megállapodott választói csoportra, a Szervezet gyakran tesz kísérletet arra, hogy a romániai magyar társadalomról ezt a képet megjelenítse. Jellemző példa, hogy a Szervezet egy prominens vezetője a kisebbségi társadalom egészét „konzervatívnak” nevezi, miközben a romániai magyar társadalom egészére az erőteljes táji, településtípus szerinti, foglalkozási, vallási, generációs tagoltság jellemző, és a szervezetek/intézmények szintjén a szigetszerű működés a meghatározó.

Merre tovább?

A Szervezet és a társadalmi Haló kapcsolatából összeálló RMDSZ legfontosabb vonása, hogy ez az alakzat stabil. Nem rendítik meg a személycserék, a Szervezet működtetésében elkövetett tévedések, az sem, ha a Szervezet teljesítménye kevés. Azért nevezhetjük hallgatólagos társadalmi alkunak ezt az alakzatot, mert lényeges eleme, hogy a hozzá tartozók (a Szervezetben és a Halóban egyaránt) megtalálják a számításaikat. Mint a társadalmi alkuk többségében, a saját érdek, a saját haszonelvűség mindkét fél számára fontos, de ennek tartalma különböző és mindennapi érvényesítése külön-külön történik.

Ennek a társadalmi alakzatnak a szó szoros értelmében véve nincsen ideológiája (nincsen rá szüksége), és tulajdonképpen társadalomépítő koncepciója sem, hiszen az előbbi behatárolná a mozgásteret, az utóbbi pedig változással járna. A demokratikus komponensek bevezetése a szereplők számára – ha átmeneti jelleggel is – instabilitást hozhat, ezért ezt halogatni vagy ösztönösen kerülni kell. Több jel mutat arra, hogy a társadalmi Haló fenntartó/támogató szerepe csökkenőben van. Ugyanakkor olyan törekvéseket, programokat nem tapasztalhatunk, amelyek arra utalnának, hogy a Szervezet a társadalmi Haló erősítésével vagy bővítésével programszerűen foglalkozna.

A társadalmi nyilvánosságban két tényező erősíti időnként a társadalmi Halónak a Szervezetet megtámasztó szerepét. Egyfelől a választásokhoz és az ünnepi eseményekhez kapcsolódó, a mai politikai gyakorlatban általában domináns manipulatív és demonstratív jellegű nyilvánosságtermelés, illetve másfelől az időnként fölerősödő magyarellenesség.

Ennek a viszonynak – működéséből adódóan – kulcsfontosságú eleme a változatlanságra (túlélésre) való beállítódás. A viszony újragondolását – ez tulajdonképpen a romániai magyar társadalom egészének újrapozícionálását jelentené – a társadalmi Haló nem támogatja, a Szervezet még annyira sem. Nem olyan régen Salat Levente vázolt fel egy top-down típusú újrapozícionálási koncepciót. Újabban Magyari Nándor László fogalmazott meg egy javaslatot a hálózati szerveződés alapján, ez már a bottom-up megközelítéssel is számol. Horváth Réka legújabb anyagában már egyértelműen arról ír, hogy az erdélyi magyar embereket kellene a politika középpontjába helyezni. Ezekről a felvetésekről érdemi eszmecsere a társadalmi nyilvánosságban várhatóan nem alakul ki. Az újrapozícionálás helyett inkább a Szervezet sorsa feletti aggódás van napirenden: átléphető lesz-e a Szervezet számára a legközelebbi választáson a parlamenti bejutási küszöb? Ez minden kétséget kizáróan fontos kérdés, lehet akár a legfontosabb is, de ez még nem kellene feltétlenül indok legyen arra, hogy ez a kérdés lefokozzon vagy mellőzzön minden más témát és kérdésfelvetést. A Szervezetből és a társadalmi Halóból álló társadalmi alakzat működésének logikája az, hogy ami nem tartozik ehhez a kétpólusú szerkezethez – legyen az intézmény, szerveződés, érték, ideológia, tevékenység, vélemény – az olyan mértékű társadalmi súlyt/befolyást nem nagyon szerezhet, amely a romániai magyar társadalom egészére vonatkozik. Működhet a maga kisebb-nagyobb terrénumán, de a kisebbségi társadalom egészének alakításában nem játékos. Változtatással gyakorlatilag csak a Szervezetet alkotó elitcsoport próbálkozhat, ha akar. Másfelől a társadalmi Haló fenntartó szerepének csökkenése vezethet változáshoz. Ez utóbbi esélyét nem könnyű megítélni, mert a társadalmi Haló támogató/fenntartó szerepének jellegéről, mértékéről nem sokat tudunk, sőt, az romániai magyar népesség egészéről is csak néhány témakörben van értékelhető szakmai információ.

Végezetül egy személyes emlék a romániai rendszerváltás előtti évekből annak jelzésére, hogy a fenti gondolatmenetben bemutatott társadalmi alakzat nem mai képződmény, és lebomlására rövid távon aligha lehet számítani. Kisméretű tanulmánygyűjteménnyel jelentkeztem az akkori egyetlen számbajöhető magyar kiadónál, a kéziratot a cenzor egész sor hasznos jegyzettel látta el, és méltatva a kötet érdemeit kiadásra javasolta. A Kiadó vezetője Bukarestbe hívott, leültetett a szoba közepén egy fotelbe, ő maga pedig körülöttem körbe-körbe járva magyarázott: „Maguk ott Csíkszeredában olyanok, mint az amerikai antropológusok, akik helikopterrel leszállnak az őserdőben, és az ott élő törzset vizsgálva leírják, amit látnak. Ez a mi esetünkben nem lehet....” Abban igaza volt, hogy megjelenés esetén az akkori kontextusban a Kiadó neve társadalmi súlyt rendelt volna a kiadványhoz. A helyzet annyit változott, hogy ma már meg lehet jelentetni, de a Szervezet és a társadalmi Haló alkotta társadalmi konstrukció dominanciája mellett minden olyan megnyilatkozás eseti jellegű vagy magánbeszéd marad, amely kívül esik ezen az alakzaton.