A láthatatlan társadalom: mi történik valójában az erdélyi magyarságban?

A magyarországi választási folyamathoz kapcsolódóan a hazai közéleti tematizáció szokatlan módon felpörgött. Jó ideje nem esett szó olyan témákról, amelyek a médiában és a közösségi médiafelületeken nap mint nap megjelennek. Személyes felelősségek, számonkérések, közéleti károkozások, lemondások, az újragondolás igénye és hasonlók a témák. Fontos témák, széleskörű érdeklődésre tartanak számot, és minden bizonnyal napirenden is maradnak egy ideig. Ez azonban a saját társadalmi valóságnak csak az egyik fele. A társadalmi valóság másik fele sokkal prózaibb, széleskörű érdeklődésre sem tart számot, hosszabb ideje már a napirendből is kiszorult. Nevezetesen: milyen ma, 2026-ban a sajátnak érzett, sajátnak tudott társadalom (közösség, magyar kisebbség, erdélyi magyarság, romániai magyar társadalom) szerkezete és működési módja. Hogyan élnek azok az emberek, akik kisebb vagy nagyobb mértékben, hivatalosan vagy informálisan magukat ehhez a társadalmi alakzathoz sorolják ? Hogyan is működik az a társadalom, amelyet a helyi és központi eliteknek képviselniük kell, és amelyet végső soron építeni, erősíteni, fejleszteni is kellene?

A társadalmi valóságnak ez a fele az RMT nyilvánosságból már korábban (jóval a magyarországi választások napirenddé válása előtt) eltűnt. A közéleti beszédben nincs, ott inkább szlogenek, szóképek, jelképek forognak. A széleskörű társadalmi nyilvánossággá előlépett közösségi médiában pedig az intim és bizalmas beszédből kiszabadult alkalmi megnyilatkozások dominálnak a maguk sarkalatos megfogalmazási módjával. A szakértői/szakmai elemzésekben néha megjelenik egy-egy részleges leírás, többnyire statisztikai adatsorok formájában, hozzárendelve jóslatokhoz, politikai elvárásokhoz, javaslatokhoz. Néha olvashatunk szakértőktől disztopikus forgatókönyveket, jóval gyakrabban a helyi médiákban sikerekről szóló beszámolókat. Közben a társadalmi valóság magánüggyé vált.

• Mit tudunk a megélhetés alakulásáról, a munkaerőpiaci helyzetről, a képzettségi szintek alakulásáról és a tanulási, tudászerzési stratégiákról?
• Kik, hogyan, milyen erőforrásokból rakják össze a család fenntartásának mindennapi kereteit?
• Melyek a követésre választott értékek, hitek és ideológiák?
• Melyek a jövőtervek és melyek a családi szocializáció mintázatai?
• Hogyan képzeljük el a holnapot, a gyerekek jövőjét.

Okkal feltételezhetjük, hogy mindezek nagyon is sokfélék, de nem ismerjük érdemben sem tartalmukat, sem földrajzi vagy társadalmi eloszlásuk mértékét.

A magyarországi választás eredménye és a választás nyomán beinduló folyamat talán arra is használható lehet, hogy visszatérjünk a társadalmi valóságnak ehhez a feléhez is. Próbáljunk meg saját körben szembenézni azzal, hogy több mint három és fél évtizeddel a romániai rendszerváltás után miként épül fel és hogyan működik ez a sokszereplős társadalmi alakzat. Már csak azért is, mert sok jel mutat arra, hogy az RMT szerkezetének és működésének számos olyan vonása van, amelyek az éppen aktuális magyarországi vagy romániai kormányzati befolyástól (támogatástól vagy korlátozástól ) függetlenül is tartósan jelen vannak, amelyek hasznosítják vagy túlélik a pozitívnak vagy negatívnak minősített kormányzati beavatkozásokat és – minden valószínűség szerint – jó ideje az RMT szerkezetének és működésének konstans alapjait képezik. Ez az a saját társadalmi valóság, amelyről kevés szó esik. Talán azért is, mert egyszerűen nem ismerjük?

Két témakör értékelődött fel nagyon az utóbbi időszakban, amelyek az RMT aktuális valóságának akarnak mutatkozni. Az egyik a magyarországi kormányzópártnak és vezetőjének az RMT-re gyakorolt hatása (pozítív vagy negatív), a hatás kérdéskörét többnyire az ideológiai/anyagi támogatáspolitikára szűkítve. A másik a saját politikai elit kompetenciájának és tevenységének megítélése (pozitív vagy negatív), a kérdéskört többnyire az ígéretek és eredmények közti eltérésre szűkítve.

Nem vitatható, hogy mindkét témakör nagyon fontos az RMT szerkezetére és működésére gyakorolt hatás tekintetében, bár egyelőre nehéz fogalmat alkotni ennek a két tényezőnek a tényleges társadalomformáló szerepéről. Meggyőződésem azonban, hogy az RMT saját működése, struktúrájának természete és alakulása fontosabb téma, mint a két politikai struktúra közti aktuális viszony, vagy mint az aktuális RMDSZ elit kompetenciájának kérdésköre. Magyarán: azt állítom, hogy RMT szerkezete – a fentiekben jelzett két tényező hatását nem leértékelve – a maga útját járja, a két irányból érkező, kormányciklusonként változó hatást többé-kevésbé mindig „megemészti” (szebben foglamazva: adaptálódik hozzá amíg és amennyire szükséges), de az alapvető működési modelljéből ezek a hatások nem térítik ki.

Mi jellemzi ezt az alapvetőnek nevezhető, az aktuális vezető politikai szereplők működésétől és kompetenciájától függetlenül is működő modellt? Ez nyilván szakmai vita tárgya lehet többféle megközelítésben a különböző diszciplínákkal foglalkozók számára. Az alábbiakban három olyan trendszerű folyamatra szeretném jelzésszerűen felhívni a figyelmet, amelyek mindegyikére – ha valaki szétnéz a saját környezetében – sok példát találhat.

Az első az RMT-ben 1989-ben, 1990-ben spontán módon kialakult, hallgatólagos össztársadalmi alku trendszerű lebomlási folyamata. Nem került sor olyan alkalomra (újrapozícionálás, belső választás, stb.), amely ezt az össztársadalmi, magától értetődőnek tekintett alkut valamilyen módon legitimálta és intézményesítette volna. Az időszaki szavazások (kevés helyi választási alkalomtól eltekintve) az alku létezését igazolták, de nem a társadalmi legitimitását. A képviseleti szerkezet és annak működési módja intézményesült, nem a társadalmi megegyezés. Vita tárgyát képezheti, hogy mi maradt mára ebből az össztársadalmi alkuból. Mindenki mérlegelheti vagy eldönheti a maga szakmai tudása, ideológiai beállítottsága, személyes közéleti érdekeltsége vagy vérmérséklete szerint, hogy a képviseleti nyelvezet (a ma forgalomban lévő politikai kulcsszavak, jelképek, gesztusok), az eseti közösségi léptékű megmutatkozások (szavazási alkalmak, ünnepi események, konferenciák, díjazások, fórumok,vásárok stb.), illetve a kisebbségi érdekképviselet (jogvédelem) és érdekérvényesítés (beruházások, vezetői pozíciók megszerzése) közötti térben az egykori össztársadalmi alku ma hogy is áll, milyen társadalomépítő szerepe van még.

A második trendszerű folyamat az RMT-hez kötődő társadalmi alakzatok (intézmények, egyesületek, hálózatok, informális csoportok stb.) befele fordulási folyamata. Működésük térbeli/társadalmi hatóköre csökken, egyre belterjesebbé és szigetszerűvé válnak, a kifele irányultság , a kapcsolatépítés és a fejlesztés/változás helyett a túlélésre (nem egy esetben a vezetők túlélésére), változatlanságra rendezkednek be. Ezt a strukturális és funkcionális társadalmi tagolódást, az ehhez kapcsolódó defenzív magatartást részben eltakarja a saját tevékenység egyes elemeinek hangsúlyos reklámozása. De ez a tevékenység nem társadalmi értékesítés, hanem sok esetben csupán önigazolás. Ez a folyamat az RMT egésze szemszögéből pozitívnak és negatívnak tekinthető tartalmakat egyaránt hordoz. Ha arra a kérdésre szeretnénk válaszolni, hogy a RMT napjainkban „micsoda”, akkor azt lehetne mondani, hogy az országos (romániai) közéleti-társadalmi-politikai szerkezet alternatívájaként működő (vagy erre törekvő) kisebb-nagyobb, szigetszerű, formális vagy informális társadalmi alakzatok halmaza.

A harmadik trendszerű folyamat az életpályák, életviteli módozatok individualizálódása, ezeknek a kisebb-nagyobb közösségi struktúrákról való fokozatos leválasztódási folyamata. Az egyéni életpályáknak és életvezetési módozatoknak a közösségi strukturákkal szembeni fölértékelődése a három nagy integrációs kínálat (romániai társadalmi közeg, magyarországi társadalmi közeg, globális közeg) szerepének növekedését jelzi. Az egyéni életpályák individualizádási folyamatából legfejlebb az elvándorlás/hazaköltözés témaköre kerül időnként napirendre. Keveset tudunk az olyan egyéni választásokról és igazodási folyamatokról, amelyek – az RMT alakzatokhoz való tartozás valamilyen mértékű fenntartása mellett vagy már azoktól elszakadva – a három nagy integrációs kínálat valamelyikéhez való kapcsolódáshoz vezetnek.

A RMT politikai elitje szemmel láthatóan már korábban letett arról, hogy fölismerhető szakpolitikai kezdeményezéseket, lépéseket tegyen az RMT integrációs kínálatának erősítésére, és ez a hozzáállás a magyarországi kínálat fölerősödése előtt is tapasztalható volt. Nem történt kezdeményezés a magyar közösséggel kötött kezdeti alku formalizálására sem. Az RMT népességének mindennapjai iránti érdeklődés nem hálás téma (gyakorlatilag tabu). Mindez együttesen azt jelzi, hogy a társadalmi valóságnak ez a fele nincsen napirenden.

Törheti azon a fejét bárki, hogy mindez miért alakult így, mindennek az oka kompetenciahiány, érdektelenség, a három nagy kínálat dominanciájának következménye? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a kisebbségi társadalom lehetőségeit a „saját társadalom fejlesztése” már meghaladja , legfeljebb szintentartásra, a korábbi struktúrák rehabilitációjára vagy a leépülés késleltetésre van reális esély? Következésképpen a társadalmi valóságra (társadalomismeretre) sincs már szükség?

Arra, hogy az RMT újrapozicionálása lehetséges és erre kísérletet kellene tenni, nemrég Salat Levente tett javaslatot, megoldásként az RMT politikai entitásként való újjászerveződését jelölte meg. Úgy gondolom, hogy ami igazán lényeges az az újrapozícionálás igényével, szükségszerűségével kapcsolatos álláspontok kimondása. Ha az elitek körében – felső és középszinten – elvben támogatottsága van az újrapozícionálásnak, akkor ez elvezethet a társadalmi valóság megismerése iránti igényhez is. Ahhoz, hogy próbáljuk megérteni (nem csupán leírni!) az RMT működésének fontosabb jellemzőit. Azokat a folyamatokat, amelyek az aktuális integrációs kínálatok mellett vagy sok esetben azok ellenére az RMT mindennapi működését alakítják.

• Miben áll a kisebbségi intézmények valós társadalomépítő szerepe? Milyen elitszerep típusokat termel a kisebbségi világ?
• Hogyan működnek a kisebb-nagyobb térbeli, társadalmi közösségi szerkezetek
• Melyek az úgynevezett magyar-magyar viszonynak azok az összetevői, amelyek ezt a kapcsolatot az aktuális politikai szereplők közti viszonytól függetlenül is keretezik?

Jó pár olyan kérdés van, amelyre jó lenne válaszokat adni ahhoz, hogy legalább közelítő jelleggel képet alkossunk az RMT szerkezetéről és működéséről. (Ezzel kapcsolatban egy egyéni gondolatkísérlet sorozat anyagai ITT olvashatók.)

Mindezt elindítani azonban sokkal nehezebb, mint gondolnánk.

A kisebbségi társadalom mentalitása, énképe, ideológiája, szótára (nyelvezete) a totalitás logikája mentén szerveződik és működik. Ezért bármilyen kis részéhez nyúl hozzá valaki (akár a javítás, a tényfeltárás, az elemzés vagy a kritika céljából), rögtön a teljes egésszel találja magát szembe és ellenséggé válik.

A kisebbségi társadalom valóságáról szóló beszéd a közéleti elit számára (a helyi szinttől a központi szintig) kellemetlen szembesítésként jelenik meg. Ez azonban csak a nehézségek egyik fele. Jóval nehezebb olyan szótárat (nyelvezetet, beszédmódot) kialakítani és működtetni, amely a kisebbségpolitika szótárától független. A kisebbségpolitikai szótár az érdekképviselet hasznos eszköze, de hátránya az, hogy mindenhol csak „kisebbséget” lát, nem „működő társadalmat”. Továbbmenve, a beszédmód számára releváns társadalmi locust (formális vagy informális társadalmi helyet és legitimációt) is ki kell alakítani. Nem utolsósorban mindehhez olyan csoportot szervezni – legyen az bármilyen szűkkörű – , amely ezt a nyelvezetet működtetni tudja (a társadalomértelmezés nem egyszemélyes munka). Ilyen kezdeményezésekre a rendszerváltást megelőző évtizedekben volt néhány példa. A józan megfontolás azt mondaná, hogy legalább közelítő jellegű társadalmi valóságképre minden közösségnek szüksége van.

Kisebbségi helyzetben képviseleti struktúrát kialakítani és működtetni természetesen a társadalmi valóság figyelmen kívül hagyásával is lehet mindaddig, amíg vannak néhányan, akik a kisebbséghez tartozónak nevezik magukat. Társadalomépítési szerkezetet azonban egészen bizonyosan nem.

Kell-e nekünk tudomásul venni a saját társadalmi valóságunkat? Netán hasznosítani az ezzel kapcsolatos ismereteket képviseletben és társadalomépítésben egyaránt?

A válasz ma nem tűnik egyértelműnek.