Magyar-magyar viszony és támogatáspolitika

Az úgynevezett „magyar-magyar viszony” témaköre időről-időre napirendre kerül publicisztikai írások és szakmai elemzések formájában. Az utóbbi időszakban a Transtelex adott teret több ilyen jellegű írásnak. A megközelítések az esetek többségében két témakört emelnek ki: a Magyarországról érkező anyagi támogatásokat (több informatív vagy gazdagon adatolt tanulmány tartozik ide), illetve a korábbi vagy az aktuális magyarországi kormányzópárt és az RMDSZ viszonyát. Ennek a két témakörnek vitán felüli a fontossága, azonban a magyar-magyar viszony ennél jóval szélesebb körű, összetettebb és időben változó társadalmi konstrukció. Két, messzemenően nem azonos státusú és nem azonos súlyú társadalmi entitás (egy ország és egy kisebbségi helyzetben lévő etnikai közösség) többszintű, sokféle elemet tartalmazó kapcsolatáról van szó, amelynek több szintje és számos alkotóeleme van. Nem véletlenül nevezhetjük társadalmi konstrukciónak, hiszen kialakulásában és mai működésében a társadalomtörténeti előzmények nagyon fontos szerepet játszanak. Bár a szakmai vagy politikai döntések szerepe nem elhanyagolható, a „hasznosítás” alacsony szintű vagy hiányzó szabályozottsága folytán a tényleges megvalósulást a társadalmi gyakorlat jelentős mértékben alakítja. Konstrukció abban az értelemben is, hogy keretezi (befolyásolja) az olyan komponenseket is, mint az anyagi támogatások gyakorlata vagy a politika pártok közti kapcsolat.

Mit tudunk mondani a konstrukció egészéről? Fontos-e, hogy erről beszéljünk? Melyek a fontosabb jellemzői? Érdemes-e figyelembe venni a konstrukció egészét is, amikor egy-egy alkotóeleméről beszélünk? Az alábbi gondolatmenet ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban kínál – mérlegelésre, továbbgondolásra vagy akár vitára – néhány választ. A téma részletesebb kifejtése ITT olvasható).

A magyar-magyar viszonyban – bár ez nagyon ritkán kap említéset – a státusbeli és méretbeli aránytalanság ellenére a kölcsönösség is jelen van. Mindkét fél valamilyen mértékű kínálattal él a másik irányába, ugyanakkor mindkét fél valamilyen jellegű igényt/elvárást is napirenden tart. Az igények és elvárások természetesen változnak is az aktuális helyzetek és érdekek függvényében. A kínálati vagy elvárás csomagokból a közéleti beszéd vagy a szakmai elemzés néha kiválaszt és napirenden tart egy-egy témakört, de a csomagok egészéről nem nagyon esik szó, nem is beszélve arról, hogy az igények és elvárások nagyobb része rejtetten működik.

A kínálatok és igények korábbi alakulásának nagy szerep van abban, hogy milyen és hogyan működik napjainkban a magyar-magyar viszony. Ez az előtörténet kisebbségi oldalon fontosabb meghatározó tényező a mai magatartások alakulása szempontjából, mint az aktuális politikai szereplők gyakorlata. Ezzel arra utalok, hogy a magyar-magyar viszonynak a romániai magyar kisebbség oldalán van egy társadalomtörténeti folyamatban kitermelődött társadalmi alapja. Ez az alap keretezi az aktuális relációban a magatartásokat, attitűdöket, véleményeket, az értékeléseket és értelmezéseket. Ez a társadalmi alap nincsen rögzítve sehol, a mindennapi gyakorlat és beszédmód tartja fenn és alakítja.

Az előzmények szerepéről

A magyar nemzeti entitás kínálata és az ahhoz való RMT viszonyulás megítélésem szerint az 1960-as évek közepétől újrafogalmazódott. (A kínálatnak a két világháború közti időszakával sok szakmai munka foglalkozik, hasonlóképpen 1940-1944 közti időszakkal is, ezekkel a jelen gondolatmenetben nem foglalkozom.) Ekkor állt össze az a kínálati csomag, amely az 1989-es romániai rendszerváltás utáni időszak kínálatát megalapozta. Az RMT mindennapi világa szemszögéből ez azt jelentette (csak utalásszerűen jelzem a kínálat néhány elemét), hogy könyvek, népdal-, operett- és táncdallemezek, magyar történelmi regényeket feldolgozó színes filmek sokasága vált elérhetővé, falusi színpadokon magyaroszági ismert nótaénekesek léptek fel, az abban az időszakban elterjed rádiókészülékeken a Kossuth Rádió szólt olyan akkori ikonikus programokkal, mint a Déli harangszó, a Játék és muzsika tíz percben, Lőrincze Lajos nyelvművelő műsora, a Szabó család rádiójáték sorozat, Szepesy György közvetítésében a magyar futball válogatott rádió közvetítései, táncdalműsorok hallgatása, később a magyar televízióadások elérhetősége a Partiumban és mások. Ettől az időszaktól kezdve vált lehetővé magyarországi turistautak szervezése, elsősorban Budapest ikonikus helyeinek látogatása céljából, elindult az Erdélybe irányuló magyar turistaforgalom és megjelent az erdélyi népi kultúra iránti érdeklődés. A kínálat nagyon fontos eleme volt többek között az igényes irodalmi művek sokaságának romániai újrakiadása (Horizont sorozat). Ez a kínálat csomag – explicit ideológiai körítés nélkül – az RMT népesség számára a szó szoros értelmében véve tömegfogyasztási lehetőségként jelent meg, és latens, de erős és széleskörú társadalmi befogadói elvárásra, igényre kapcsolódott rá.

Az ehhez a kínálathoz való hozzáférés lehetősége az 1970-es évek romániai ideológiai-adminisztratív korlátozásai nyomán drasztikus mértékben lecsökkent. A kínálathoz való hozzáférés átalakult olymódon, hogy a kínálat elemei fölértékelődtek, kiemelt szimbolikus értékre tettek szert. Ez a rejtett azonosulási gyakorlat és társadalmi igény találkozott a románai rendszerváltás után egy megújult, jóval szélesebb körű magyar nemzeti kínálattal. Viszonylag rövid idő alatt bárki által igénybe vehető kapcsolódási és azonosulási felületek, gyakorlatok sokasága jelent meg: a korábbi időszakhoz képest korlátlannak mutatkozó utazási, kapcsolatépítési, információszerzési, fogyasztási, jelképhasználati lehetőségek választéka. A magyar-magyar viszony megélésének olyan területei váltak elérhetővé az RMT-hez tartozók számára, mint a magyarországi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés lehetősége, a karitatív támogatások igénylése, a magyarországi nem hivatalos munkavégzés, az egyetemi szintű tanulás, a testvértelepülés kapcsolatok, a magyarországi szimbolikus ünnepeken (Augusztus 20), kulturális rendezvényeken, sporteseményeken és egyéb programkon való részvétel, a tudományos együttműködés, a kiadványvásárlás, a médiatartalmahoz való hozzáférés és sok más egyéb. Ennek a sokelemű, széleskörű, induláskor többnyire spontán módon szerveződő viszonynak a további megerősítését jelentette később a kettős állampolgárság, majd a szavazati jog kínálata és mások .

A magyar-magyar viszonynak ez a „mindennapi” dimenziója gazdagabb és tartalmasabb, mintsem támogatáspolitikai programokkal, mutatókkal, pénzben kifejezett értékekkel mérni lehetne, az RMT-re gyakorolt széleskörű társadalomformáló hatásáról nem is beszélve (ez utóbbi téren a mentális, magatartásbeli hatások megítélésem szerint jóval fontosabbak, mint az anyagi előnyök). Bármennyire is centralizált legyen egy kormányzat támogatáspolitikája, mindig vannak olyan intézmények, szervezetek, személyes kapcsolatok, amelyek diverzifikálják a magyar-magyar viszonyt, és mindebben az anyagi jellegű támogatások csak az egyik szegmenst jelentik. Az EU-csatlakozást követően ez a viszony természetessé, a mindennapi életvezetés részévé vált, és valamilyen módon, valamilyen hatással attól függtelenül is működik, hogy az aktuális magyarországi kormányzat a kínálati csomaghoz való hozzáférést miként próbálja uralni vagy irányítani.

Hogyan működik a kínálat felhasználása RMT szemszögből?

A fentiekben körvonalazott kínálat csomag működésének (amelynek csak egyik, korántsem lebecsülendő komponense az anyagi támogatás, de erről a kínálati csomagon belül külön érdemes beszélni) RMT oldalról nézve kétféle szintje, még pontosabban kétféle funkciója van. A kínálati csomag az RMT-hez tartozók számára egyfelől olyan „ernyőként” jelenik meg, amely az ernyőhöz tartozók számára valami többletet is kínál. Egyfajta védelmet, cselekvési teret, önmegvalósítási lehetőséget, önértelmezési lehetőséget, pénzügyi keretet, kapcsolati hálót, identitást, haszosítható nyelvezetet, rítusokat, jelképeket. Ami pedig talán a legfontosabb: az ernyőhöz való tartozás legitimitást termel, megteremti vagy megkönnyíti az RTM közegben való státusszerzést vagy státusfenntartást.

A kínálati csomag másik szintje (vagy funkciója) az integrációs ágensként való működés. Integrálódási lehetőséget kínál abban az értelemben, hogy az RMT-hez tartozó személy, csoport, intézmény kisebb vagy nagyobb részben betagolódhat egy átfogóbb, nagyobb társadalmi struktúrába. A kínáló fél a csomag működtetéséért cserébe pedig valamit mindig kér vagy kap kérés nélkül, az esetek többségében az adott ernyőhöz való tartozás explicit vállalását, nem ritkán az ernyő elvár olyan cselekvést is (részvétel), amely az ernyő létét igazolja vagy magát az ernyőt erősíti.

Integrációs kínálatot természetesen a román nemzeti entitás, a globális világ, illetve az RMT elit is képvisel. Az azonos szintű ernyők kínálata közti választásban az egyikhez való azonosulás rendszerint kizárja a másikkal való azonosulást. Ha mindkét ernyő kínálata fontos és szükséges, akkor az egyéni életvezetés különböző komponenseit a társadalmi szereplők megosztják a kétféle kínálat között olymódon, hogy az egyéni életvezetés egy fontos eleme vagy az egyik vagy a másik ernyőhöz kapcsolódik, de nem egyszerre és nem azonos módon mindkettőhöz. Ha az egyes ernyők között a kínálatot igénybevevők szemszögéből értékbeli különbség, hierarchia van (nem azonos szinten vannak, nem egyformán fontosak), akkor az azonosulási játékokra sokkal tágabb tér nyílik, a többféle ernyőhöz való kapcsolódás könnyebben kezelhető és indokolható.

Használati módok, értelmezések

Ritkán esik szó arról, hogy az RTM-hez tartozók a mindennapi életvezetés szintjén hogyan élnek ezzel a komplex integrációs kínálattal, mit, miért és hogyan hasznosítanak belőle, illetve hogyan interpretálják azt. A következőkben a kínálathoz való viszonyulás néhány gyakori jellemzőjét mutatom be, olyan tudatos vagy nem tudatos magatartás modelleket, amelyek támogató, igazoló hátteret biztosítanak a kínálati csomag mindennapi használatában. Bár ezek a viszonyulási módozatok és értelmezések az anyagi támogatások esetében a leginkább nyilvánvalóak, a magyar-magyar viszony minden területén ki lehet mutatni a működésüket.

„Ez jár nekünk!”

Az RMT szereplők viszonyulásának nagyon fontos (többnyire rejtett módon érvényesülő!) alapállása az, hogy a magyarországi integrációs kínálat elsősorban nem adomány, nem támogatás, nem segítség, hanem (alanyi jogon) „jár nekünk”. Az esetek többségében ki nem mondott beállítódásról van szó, ritkább esetben tételesen is megfogalmazódik. Legyen szó állampolgárságról, anyagi támogatásról, díjakról, adminisztratív segítségről, kommunikációs tartalomról, érdekképviseletről, személyi előnyökről vagy bármi másról, a jogosultságérzés, a jogosultság tudat valamilyen mértékben ott van a háttérben. Gyökerei (motivációi), megjelenési formái sokfélék, ennek kifejtése külön elemzési téma. Ez az elvárás mint társadalmi beállítódás nem konkrét területekre vagy témákra vonatkozik, hanem a kínálat működtetésére általában. A kínálat egyik-másik eleme változhat vagy kieshet a csomagból, új elem is megjelenhet, de mindez a hallgatólagos társadalmi elvárást érdemben nem zavarja meg. Sőt, abban az esetben is életben marad, amikor a kínálati csomag csökken vagy elérhetősége szünetel.

„Ők döntenek!”

A magyar-magyar viszony RMT szemszögből nézve alapvetően aszimmetrikus, centrum-periféria, fent-lent jellegű viszony. A két oldalhoz tartozó szereplők közti találkozók és együttműködési formák gyakran a partnerséget, a kapcsolat vagy az együttműködés egyenrangúságát hangsúlyozzák, a viszony mélyszerkezete azonban mindig aszimmetrikus. Ez az alapszerkezet a formális (hivatalos) kínálatokra éppúgy érvényes mint az informális, az RMT-hez tartozók részéről gyakorolt sokféle kapcsolódásra. A formális kapcsolódások terén a magyarországi fél az, amely tervez, szervez, dönt az integrációs lehetőségekről és azok tartalmi és formai elemeiről, az integrációs lehetőségek gyakorlati igénybevételének menetéről. Az informális kapcsolódások sokféle formájában az aszimmetria oly módon jelenik meg, hogy az RMT szereplők számára a kapcsolódási felület a saját világ elemeihez viszonyítva „jobbnak”, „szebbnek”, „értékesebbnek”, „igazibbnak” stb. tételeződik. Ezt a fölértékelést nagymértékben támogatja az, hogy a magyarországi kapcsolódási felület is (személy, magatartás, esemény, tárgy, személet stb.) természetesnek tekinti és érzékelteti is az RMT szereplő irnyába ezt a többletet, illetve sok esetben tudatosan „rájátszik” a neki tulajdonított értékbeli többletre. Ez a kapcsolati fölényhelyzet kimutatható gyakorlatilag minden olyan szituációban, amely magyarországi környezetben zajlik, ugyanakkor erdélyi találkozási szituációkban még hangsúlyosabbá válik. Az aszimmetriát mindkét oldal eleve adottnak és természetesnek tekinti. Partnerségi igényről lehet beszélni, de a két entitás közti viszony aszimmetrikus jellegét kiiktatni nagyon nehéz. Nem szimmetrikus két testvértelepülés közti kapcsolat, két színház együttműködése, két teljesen azonos rangú szakember együttműködése, de nem szimmetrikusak a személyközi kapcsolatok sem, nem is beszélve a politikai, szakmai vagy gazdasági szereplők közti intézményes viszonyról. Ez a strukturális jellegű aszimmetria a viszony alakulása szempontjából egyaránt lehet előnyös (például a segítség kéréseknél, az anyagi támogatási igényléseknél) vagy lehet hátrányos (például az együttműködési formák esetében) .

„Ránk kell bízni!”

Az integrációs kínálat nagyon fontos komponense az RMT szereplők oldalán az az elvárás, hogy a kínálat igénybevételének lehetőleg ne legyen konkrétan megfogalmazott ára vagy ez az ár legyen minél kisebb. Ez az elvárás minden bizonnyal összefügg azzal a fentebb említett beállítódással, hogy a nemzeti entitás kínálata „jár nekünk”. Az az alapállás, miszerint a kínálatnak ne legyen ára, két összetevőből áll. Egyfelől az, hogy az igényelt kínálat ne befolyásolja az RMT szereplő (személy, intézmény) saját jónak tartott működési módját, ne szóljon bele abba, hogy mit és hogyan kell csinálni. A másik összetevő pedig azzal az elvárással kapcsolatos, hogy a kínálat hasznosításának értelmezése és értékelése maradjon az RMT szereplő hatásköre. A kínálat igénybevételének a társadalmi hasznosulását csak ő és csakis ő fogalmazhassa meg. Ebből adódik a kínálatot igénybe vevő RMT szereplő sajátos szabadsága: bár a kínálat (például egy anyagi támogatás) tulajdonképpen a romániai magyar közösségnek szól (vagyis: közpénz), a felhasználó „kisajátítja” olymódon, hogy a saját közösség számára csak a felhasználás eredményét/termékét mutatja be, a felhasználás módja a saját közösség számára nem ismerhető meg. Ez a beállítódás azzal jár, hogy a magyar-magyar viszonyban a kínálat konkrét igénybevétele kisebb vagy nagyobb mértékben diszkrét jellegűvé válik. Ami a támogatások esetében annyit jelent, hogy a felhasználás módja és a támogatás társadalmi hasznosulásának mértéke az RMT közegben a maga teljességében nem megismerhető, és ezt a diszkrét kezelést mind a felhasználó, mind pedig annak közvetlen társadalmi környezete természetesnek tekinti.

„Fontos a személyes kapcsolat!”

A kínálati csomag igénybevételének az RTM oldal szereplői szerint szükségszerű komponense a kínálatot megjelenítő magyarországi szereplőkkel való személyes kapcsolat. A kínálati csomagnak nagyon kevés olyan eleme van (kettős állampolgárság, választáson való részvétel joga, családok oktatási kiadásainak támogatása), amelyek intézményesültek és nem tartalmaznak személyes kapcsolatokat. Míg a kínálati csomaghoz való viszonyulás alapszintje (a „nekünk jár” típusú társadalmi beállítódás, az aszimmetrikus viszony) rendszerint rejve marad, addig a személyes kapcsolatokkal dúsított egyedi szituációkban (formális vagy informális találkozási helyzetek) a kínálati csomaghoz való pozitív viszonyulás felpörög, láthatóvá válik. A személyes kapcsolatok előtérbe kerülése egyfelől értelemszerűen kitermeli a kínálati csomaghoz való hozzáférésben a preferenciális rendszert. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az RMT szereplők oldalán a személyes kapcsolathoz való ragaszkodás az igénybevételi módozatok egyediesítését, személyes tartalmakkal való feltöltését (antropomorfizálását) is jelenti, és ez a gyakorlat a nemzeti entitás kínálati csomagjával való általános azonosulásnak kulcsfontosságú eleme.

„Mi mások vagyunk!”

Említést kell tennünk még egy olyan további komponensről is, amely a kínálati csomag igénybevételének kisebb vagy nagyobb mértékben mindig kísérő eleme. Rejtettebb és nehezebben megragadható, mint a fentiekben jelzettek. Minden igénybevételi helyzetben megjelenik egy távolságtartó attitűd is. A „támogató világa” és az „én világom” közti oppozíció rejtett, a találkozási helyzetekben nem jelenik meg, explicitté rendszerint csak a találkozási helyzetek után, a saját körben működtetett értelmezésekben válik. Valamiféle nyelvi és identitásképző szimbolikus eljárásról van szó, amelynek az a lényege, hogy a kínálatot mentális síkon le kell választani a támogató „világáról” és a „saját világ” részévé kell tenni. Ez a komponens egyfelől integrációs korlátként is működik, másfelől pedig azt eredményezheti, hogy a támogatásnak a magyar-magyar viszony fenntartásában játszott szerepe jelentős, ugyanakkor a támogató által elképzelt vagy elvárt szerkezetátalakító, társadalomépítő hatás ehhez képest másodlagos. A magyar-magyar viszony működésében nagyobb szerepe van az RMT aktuális működését konzerváló (fenntartó, megmentő) funkciónak, mint a változtató, modernizáló, versenyképességet fokozónak.

***

A napjainkban megfogalmazódó elvárások a támogatási programok fenntartását, illetve az elosztás korrekcióját említik, ezek mögött azonban RMT oldalon a fentiekben bemutatott felhasználási mintázatok működnek. A „jár nekünk” alapállás mély társadalmi beágyazottságát jelzi, hogy az eddig kialakított támogatások fenntartása már-már nem csupán igényként, hanem követelésként is megfogalmazódik. A magyar-magyar viszony „járja a maga útját”, és bármilyen mértékű újrapozícionálása jóval bonyolultabb kérdés, mint a támogatások elosztásának korrekciója.