Hogyan lehetne az embereket az erdélyi magyar politika középpontjába helyezni?

Körülöttünk négy olyan folyamat zajlik, amely a mindennapi életünkre negatívan hat, akár tudomást veszünk ezekről, akár nem. Egyrészt itt van a bizalmi válság, a politika intézményeibe és a politikusokba vetett bizalom drasztikus csökkenése. Nemzetközi szinten ezt tűpontosan mutatja az Edelman Trust Barometer 2026-os jelentése, de a romániai helyzet sem szívderítőbb: az INSCOP barométere szerint a hazai intézmények iránti bizalom is mélyponton van.

Másodsorban a politikai válsággal súlyosbított, részben negatív gazdasági folyamatokkal kell szembenéznünk, amelyek mélyebb strukturális problémákra mutatnak rá, ahogyan az a gazdasági elemzésekben is látható. Ennek egyik közvetlen következménye az előrejelzett recesszió: a Babeș–Bolyai Tudományegyetem RoEM csapatának aktuális adatai szerint idén Romániában 0,5%-os GDP-csökkenésre lehet számítani.

Harmadsorban ma már egyértelműen láthatók a mesterséges intelligencia árnyoldalai. Ilyen a munkavállalók tömeges elbocsátása – a TechCrunch folyamatosan frissülő 2026-os listája szerint a munkaadók egyre gyakrabban hivatkoznak az MI-re leépítésekkor –, valamint a technológia brutális energia-, víz- és földhasználati lábnyoma. Tanúi vagyunk az ember robottal való helyettesítésének is, amely alapvető egzisztenciális kérdéseket vet fel. Ehhez társulnak a kiberbiztonsági veszélyek: az intelligencia-szövetségek arra figyelmeztetnek, hogy az új, túl sikeres modellek, mint az Anthropic-féle Mythos.AI, sürgős kiberkockázatot jelentenek, sőt, a jelentések szerint a modell már titkosított amerikai kormányzati rendszerekben is talált sebezhetőséget. Mindeközben a modern egészségügy online sebezhetősége miatt már az életünkért járó váltságdíj lett a tét.

Végül, de nem utolsósorban számolnunk kell az elmagányosodással, amely a társadalmi kapcsolatokat alapjaiban rombolja szét. Az MI-társak és chatbotok világa érzelmi kivetüléseket és hamis illúziókat szül, a látszólagos kötődés mögött pedig olyan társak rejtőznek, akik nem feltétlenül a javunkat akarják. Kutatások bizonyítják, hogy a ChatGPT valójában magányosabbá tehet minket, és a mesterséges intelligenciával való interakciók hosszú távon felerősítik a társadalmi izolációt.

Egyszóval okkal érezhetjük azt, hogy minden egyre bizonytalanabb, és minden változik. Mindeközben az emberek pont azokban vesztették el a bizalmukat, akiknek a feladata az egymásra rakódó válságok kezelése lenne: az államfőben, a kormányban, a pártokban. Az erdélyi magyar politikában a helyzetet tovább bonyolítja a magyarországi választások hatásainak begyűrűzése.

Mindezekkel együtt a bizalmat helyre kell állítani, mert egy olyan társadalom, amelyben az általános bizalmatlanság a jellemző, végletesen kitett a szélsőségesek, a politikai vagy gazdasági messiások csábításának. Ennek egyik valódi megoldási lehetősége az, hogy az emberek érezzék, és a tettek szintjén is lássák: ők vannak a középpontban, az ő hús-vér problémáikkal foglalkoznak a politikusok. Az erdélyi magyar politikai térben több olyan téma is akad, amely alkalmas erre a paradigmaváltásra.

Az egyik ilyen a lakhatás kérdése, amelyben rengeteg erdélyi magyar érintett. Ezen belül több részproblémát is fel kell tárnunk. Az első a fiatalok lakáshoz jutása. A ma létező megoldással (az Első Ház programmal), vagyis a kedvezményes hitelfelvétellel a valóságban kevesen tudnak élni. A fiatalok és a kis jövedelműek lakhatási krízisére egy jól működő bérlakásrendszer jelenthetne járható utat. A bérlakások ügye hálás téma, hiszen valós problémát old meg, miközben lehetőséget teremt a politikusok és az emberek találkozására, egy széles körű társadalmi vita lefolytatására. Ráadásul új beruházásokat is hozna, ami a helyi cégeknek és a munkavállalóknak egyaránt kedvező. Mind az országos, mind a helyi politika szereplőinek megvan benne a maguk feladata, és az ötlet megszületésétől a szalagátvágásig könnyen, látványosan kommunikálható.

Egy másik égető kérdés a lakásbérlésre, a bérbeadó és a bérlő viszonyára vonatkozó külön törvény kidolgozása. A szabályozás kiszámíthatóbbá tenné a lakásbérleti piacot, és tiszta jövedelmet generálna a költségvetésnek. Ennek kapcsán muszáj beszélni a bérleti díjak esetleges szabályozásáról is. Számos működő példa létezik erre az Európai Unió országaiban, van honnan inspirációt meríteni.

Ugyancsak fontos szempont a lakások minősége és a lakókörnyezet állapota. Ide tartozik a városi és vidéki tömbházak, családi házak állapota, a mellékhelyiségek kérdése, de a vízzel, gázzal, elektromos árammal és csatornázással való ellátottság is. Ez szorosan kapcsolódik a lakott környezetben lévő fák és zöldfelületek helyzetéhez. Ezek nemcsak a klímaváltozás miatti felmelegedés kockázatait kezelik, de a levegő minőségét és a lakók általános közérzetét is javítják. E kérdések egy része – mint az alapvető közszolgáltatások vagy a településrendezés és -fejlesztés – egyértelműen állami és önkormányzati feladat. Másik részük viszont a tulajdonosok felelőssége: az, hogy miként néz ki egy ingatlan. Ezek olyan témák, amelyekben számos érintett fél létezik, de ha megvan a politikai akarat a valós cselekvésre, a helyzet kézben tartható.

A lakhatást érintő részkérdések mindegyike lehetővé teszi, hogy a politikusok valódi, húsbavágó kérdésekről folytassanak párbeszédet a társadalommal. Ezeket a programokat konkrét helyszínekre lehet és kell szabni, és mindegyikben ott van a lehetőség, hogy kisebb részterületeken gyors sikereket lehessen elérni. Ami a finanszírozási oldalt illeti, az uniós források részben fedezetet nyújthatnak a megvalósításra. Az Európai Unió intézményei éppen most tárgyalják az új költségvetési keretet – a kormánynak és a parlamenti képviselőknek ott is képviselniük kellene ezt az ügyet. A döntéshozóknak végre meg kellene érteniük, hogy ezen a területen a nemcselekvésnek komoly ára van, ami akár szavazatvesztésben is mérhető. A 21. században a lakhatási kérdések megoldása nem luxus, hanem abszolút prioritás kellene hogy legyen.

A lakhatás mellett az oktatás az a terület, amelyet a magyar közösség jövője szempontjából sorsdöntőnek tartok. Az oktatási rendszer természetéből fakadóan lassan és nehezen változtatható meg, miközben egy olyan világ veszi körül, amely a gyorsaságról és az azonnaliságról szól. Az iskolákat és a diákok környezetét ma a közösségi hálók, az internet és a mesterséges intelligencia formálják, és ha a folyamatok a jelenlegi mederben haladnak tovább, teljesen át is veszik az irányítást. Az erdélyi magyar oktatásnak és a politikumnak ezekre a kihívásokra rendkívül gyorsan kell válaszokat találnia. A konkrét szakmai témák felsorolását meghagyom az oktatáskutatóknak és a szakembereknek. Egyetlen területet azonban megneveznék, ahol azonnal lépni kell, és ahol a politikusoknak tudatosítaniuk kell, mennyi kárt okoztak eddig: ez pedig az oktatásban dolgozók társadalmi megbecsülése. A tanári munkára lehet hivatásként vagy szimpla állásként tekinteni. Ha hivatás – ahol az ember a lelkét és a szabadidejét is beleteszi –, akkor elengedhetetlen a társadalmi elismertség. Ha viszont csak egy állásként fogjuk fel, akkor vagy kiemelkedő fizetések kellenek, vagy aki csak teheti, menekülni fog a pályáról, az ígéretes fiatalok pedig messze elkerülik az iskolákat.

Minden fontos téma napirendre tűzésén túl ott van még a közös teherviselés morális kérdése is. Amikor megszorítások vannak, az nemcsak a lakosságot, hanem a politikusokat, a politikai kinevezetteket és a pártokat is kellene hogy érintse. Az, aki másoktól áldozatot követel, de nem hajlandó kivenni a részét belőle, sőt, még kérkedik is a privilégiumaival a közösségi médiában, előbb-utóbb menthetetlenül hiteltelenné válik. A pártoknál ez látványos szavazatvesztésben bosszulja meg magát, társadalmi szinten pedig akár indulatokhoz és feszültséghez is vezethet.

Akár azt gondoljuk, hogy a politika az emberek szolgálata, akár azt, hogy a célja csupán a hatalom megszerzése, gyakorlása és megtartása: a főszereplők mindkét forgatókönyvben az emberek. Az erdélyi magyar politikai mezőben a hétköznapi emberek gondjainak és bajainak kellene a abszolút központi szerepet kapniuk. Persze csak akkor, ha azt akarjuk, hogy hosszú távon is létezzen erdélyi magyar társadalom és politika.