Most, hogy állítólag „meghalt a sajtó”

2022. november 25. – 09:54

frissítve

Most, hogy állítólag „meghalt a sajtó”
Demeter Szilárd a II. Kárpát-medencei Magyar Médiatalálkozón – Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság Facebook-oldala

Másolás

Vágólapra másolva

Alig telt el pár hét az erdélyi magyar sajtó Fidesz-közeli lapjainak ellehetetlenítése óta, amikor a magyar kormány megrendezte a külhoni újságírók számára a Kárpát-medencei találkozót Visegrádon. Különös bája van annak, hogy a 21. században a politikum összetrombitálja a sajtót, és hanyatt-homlok rohannak az újságírók, hogy két napig „kikapcsolódhassanak” a magyar kormány pénzén a Duna-parti négycsillagos szállodákban. És hogy közben meghallgassák Demeter Szilárd médiaguru intelmeit, aki úgy érezte, hogy ez a megfelelő alkalom arra, hogy közölje az egybegyűltekkel: a média halott, csak az újságírók még nem tudnak róla. Az abszurd is fokozható, és ez meg is történt: a közönség soraiban ott volt jó néhány lefejezett erdélyi újság „halott” munkatársa. A kormányhű sajtómunkások mit tehettek volna, megtapsolták saját halálhírüket.

Isten halott. – Nietzsche.”/ „Nietzsche halott. – Isten.” A közismert graffiti passzol a mi esetünkre is, ugyanis Demeter Szilárd, aki végtelen cinizmussal közölte a sajtósokkal halálhírüket, lehet, hogy maga is politikai „halott”, sőt, a sajtósokkal ellentétben, ő lehet, már tudja is, csak egyelőre titkolni próbálja. Pénze, hatalma fogytán van, miniszteri biztosi megbízatásait nem erősítették meg. Parászka Boróka újságíró Facebook-bejegyzésében úgy összegezte a helyzetet, hogy „nem Demeter teszi a rendszert, hanem a rezsim Demetert”. Mert ez a rezsim azt hazudta, hogy nemzeti kulturális megújulás lesz. És ennek részként gondolhatták sokan azt, hogy az erdélyi magyar sajtót is méltányosan és bőkezűen támogatja majd. Vagy legalábbis a baráti sajtót. De a sajtóra szánt pénzeket teljesen átláthatatlanul kezelték és használták, így a milliárdos támogatások dacára most mégis pénzhiánnyal néz szembe a médiakonglomerátum.

Demeter szerint: a televízió, a rádió, az online portálok és a nyomtatott média halott, „csak még nem vették észre”. Úgy vélte, a sajtónak irányt kell váltania, mert eddig nem adott életmódválaszt, nem vázolt olyan megoldási lehetőségeket, ami túlélővé teszi az embereket. „Hasznos tudást kell biztosítani a közösségek számára, ezért a közvetlen környezetünkben található anyagból olyan tárgyakat kell gyártani, amit majd alakítani tudunk, mert a végén semmilyen identitásunk nem lesz” – állapította meg Demeter Szilárd a Krónika tudósítása szerint a II. Kárpát-medencei médiatalálkozón. Demeter látlelete nagyívű és egyben zagyva.

Vélhetően más narratívával rukkolt volna elő, ha nem esett volna el pénztől és hatalomtól, így most keresett egy olyan metanarratívát, amelynek magaslatáról kényelmesen hárítja és passzolja át a felelősséget. A helyzet ízléstelenségét pedig tovább fokozta, hogy a média haláláról szőtt morbid fantáziáit pont a külhoni újságírók előtt osztotta meg. Van abban valami orwelli, hogy ezt az újságírók vélhetően meg is tapsolták. Miközben tehát Demeter falhoz állította a szakmát, saját felelősségéről pedig szót sem ejtett, gyakorlatilag annak a felelősségét kívánta másra hárítani, hogy fenntarthatatlan, futóhomokra épített politikai kaland volt a Fidesz erdélyi médiabirodalma és nyilván továbbra is az marad.

Idézzünk is fel még néhány emlékezetes pillanatot

Demeternek nem ez volt az első kínos blöffje, vagy ha úgy tetszik, ballépése. Eszünkbe juthat rögtön azt, amikor arról fantáziált, hogy a zenekarával a kritikus újságírók ujjaiból egy kalapács segítségével kvázi hangszert csinál, és addig szolmizáltatja a számára nem kedves zsurnalisztákat, amíg tiszta hanggal ki nem szenvedik magukból az Örömódát.

„Látjuk, hogy az ellenzékifüggetlenobjektív újságírók modorosabb része rászállt a legelső zenekarunkra, vicceskednek, arcoskodnak. (...) Ezért izennénk az illetőknek, hogy el fogjuk játszani az ujjaikon az Örömódát – kalapáccsal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ráütünk pl. a gyűrűsujjra, és az egyáltalán nem tisztelt zsurnaliszta kiadja a kívánt hangot, pontosabban: szolmizálva énekel. Arra kérnénk az urakat, hogy gyakoroljanak. Mert ahányszor elrontják, újrakezdjük” – fejtette ki elképzeléseit.

A PIM-igazgató többéves mondatai így utólag sem hangzanak kevésbé szélsőségesnek, és eszünkbe juttathatják a Mi Hazánk Mozgalom nemzetpolitikai kabinetjének vezetéséről lemondott Bartha Barna kijelentését is, aki nemrégiben Parászka Boróka felakasztásáról beszélt Sepsiszentgyörgyön.

Demeter viszont akkor sem kért bocsánatot, amikor azzal kavart botrányt a kormánypárti Magyar Nemzet hasábjain – a magyar és a lengyel kormánynak az EU költségvetése ellen bejelentett vétójával kapcsolatban – , hogy Európát a köztudottan zsidó származású Soros György gázkamrájának nevezte, magukat pedig az új zsidóknak. Demetert viszont ekkor legalább egyáltalán nem tapsolták meg. A jogosfelháborodás miatt a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója írását kénytelen volt visszavonni, Facebook-oldalát törölte, mert utólag abban igazat adott kritizálóinak, hogy „nácizni ma relativizálás, és a náci párhuzam akaratlanul is sértheti az áldozatok emlékét”.

Hátrahagyott csontvázak

A magyar kormány által bőkezűen támogatott Erdélyi Médiatér Egyesület azzal az el nem hangzott ígérettel kezdett bele a Fidesz erdélyi médiatrösztjének kiépítésébe, hogy a magyarországi támogatások miatt az erdélyi média biztos kezekben van. Fejlődni fog. Az elképesztő méretű összegek miatt sokan készpénznek vették, hogy ez az állapot fenntartható lesz. Bele sem gondoltak abba, hogy mi lesz akkor, ha a pénzcsapok elzáródnak. Mi több, ennek a lehetőségével látszólag az erdélyi médiatrösztöt működtető Médiatér vezetése sem igazán számolt. Az Erdélybe érkező támogatások tavalyi csökkenésének dacára még ebben az évben is bevásároltak erdélyi médiából, hogy aztán rövid idő elteltével az addig mit sem sejtő sajtómunkásokat villámcsapásként érje a hír, hogy a Médiatér által beszerzett nyomtatott lapoknak befellegzett, az alkalmazottak nagy részétől, több száz sajtómunkástól megválnak.

A Felső-háromszéki Székely Hírmondó például éveken keresztül zavartalanul látta el információval és véleményekkel (ezek milyenségéről most nem ejtünk szót) olvasótáborát, és biztosított megélhetést több tucat alkalmazottjának. A lapot azonban nyár végén felvásárolta a Fidesz erdélyi médiatrösztjének működéséért felelős Erdélyi Médiatér Egyesület, de sem a szerkesztőség változatlan összetételére, sem pedig a fejlesztésére vonatkozó ígéretét nem tartotta be. Helyettük az újság felvásárlását követően az újságírók arra eszméltek, hogy januárban tömeges elbocsátások kezdődnek, de nem csak náluk. Hozzájuk hasonlóan a döntés a Médiatér által korábban bekebelezett Krónika, Székelyhon, Heti Hirdető, Nőileg és más szerkesztőségeit is érintette.

A Fidesz egy élénkebb erdélyi nyilvánosságba lépett be, kolonializálta és abból, ahogy kilép belőle és hátrahagyja a csontvázakat, világosan látszik, hogy konjunktúrákban és nem hosszútávú stratégiákban gondolkodott.

A fideszes médiatröszt kiépítése nagyjából öt évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor Demeter az erdélyi magyar sajtó megmentőjeként és a Fidesz-média kiépítőjeként tűnt fel az Udvarhelyi Híradó Kft. és Főtér.ro környékén. Majd az utóbbi mögött álló Erdélyi Médiatér Egyesület „nem hivatalos nagyköveteként” jelentős összegekhez juttatta a médiacsoportot.

Demeter már akkor olyan médiáról értekezett a nyilvánosság előtt, amely képes lehet megfelelni az új idők kihívásainak. A Fidesz ráadásul ellenállásba sem ütközött, amikor magától az RMDSZ-től vett át médiumokat. Az RMDSZ-Fidesz korábbi konfliktusa ugyanis ekkor már több éve a múlté volt. A kiegyezéstől eltelt idő alatt, a Magyarországról Erdélybe érkező támogatások következményeként az RMDSZ nem csak irányt váltott, hanem beállt a Fidesz mögé, és ezzel a kisebbségi magyar érdekvédelem is erősen ideológiailag artikulált lett. Nehéz megérteni, hogy az RMDSZ miért fogadta el, hogy a Fidesz jelentős médiafölényt szerezzen az ő választókerületeiben. De talán érhetőbbé válik mindez, ha figyelembe vesszük, hogy a Fidesz vonatkozásában nem is egy RMDSZ-ről beszélünk, hanem a NER-be is becsatlakozott, az RMDSZ-ben is játszó érdekcsoportok sokaságáról.

A kapott 20 millió euró nem kevés, de az Erdélyi Médiatér Egyesület ennek a birtokában, az erdélyi magyar média felvásárlásán kívül láthatóan nem sok innovációt hozott sem tartalmilag, sem a média működtetési modelljébe. Az illiberális üzenetek továbbításán kívül a lapok – Krónika, Székelyhon, Székely Hírmondó, Heti Hirdető, Nőileg – nem fejlődtek, és az újságírók bérezése is leginkább a korábbi szinteken maradt. A Csíki Hírlapot, a Gyergyói Hírlapot, az Udvarhelyi Híradót, a Vásárhelyi Hírlapot pedig eleve elengedték, hálózatukat pedig részben a Székelyhonba préselték bele.

A Fidesz költségoptimalizálása végül elérte az erdélyi médiatrösztöt is, és a jelek szerint ott vágott, ahonnan a legkevesebb politikai hasznot remélte. Legalábbis erre enged következtetni az, amiről Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szintén éppen azon az újságíróknak szervezett konferencián beszélt meglepő nyíltsággal, ahol Demeter is előállt a cinikus „megfejtésével”.

Az erdélyi médiatröszt valószínűleg már ellátta a Fidesz által elvárt funkcióját. Az említett sajtókonferencián ezt Gulyás Gergely is elismerte, amikor az elmúlt 12 év legfontosabb kormányzati eredményének nevezte a nemzet egységének megteremtését, amiben értékelése szerint kiemelkedő szerepet játszottak a határon túli médiumok is. „A nyomtatott sajtónak van értéke, amit meg kell őrizni, de a jelentősége, például a politikai vélemények meghatározásánál, rendkívül csekéllyé vált” – jelentette ki ugyanakkor.

A Krónika, Székelyhon, Székely Hírmondó, Heti Hirdető, Nőileg nyomtatott kiadványainak leállítása viszont óhatatlanul is illeszkedik abba a folyamatba, amely legutóbb a Szatmári Friss Újságot is utolérte. Az erdélyi magyar nyomtatott sajtó politikailag meghatározó szerepének csökkenése miatt évek óta fogy a levegő körülötte, megszüntetésével azonban éppen a kistelepüléseken élő, az idősebb korosztályhoz tartozó magyaroktól vágják el a magyar nyelvű tájékozódás lehetőségét.

A médiatröszt leépítése miatt az alkalmazottaik 70 százalékának viszont úgy szűnik meg a munkaviszonya, hogy a sajtóban való elhelyezkedési lehetőségeik rendkívül korlátozottak. Az erdélyi sajtós szakma megállíthatatlan kiürülése tehát tovább folytatódik.