Ha rám nézett egy rendőr, nekiálltam tüntetően kirúzsozni a számat

A katalán fotográfus, Pilar Aymerich évtizedekig fényképezett Barcelona utcáin, hogy megörökítse a formálódó feminista mozgalmak legfontosabb pillanatait. De fotóival nemcsak a nők mellett állt ki, hanem megmutatta a gyári munkások, homoszexuálisok és más elnyomott csoportok küzdelmét is egy szabadabb, igazságosabb hazáért.

Olvasd a jeleket, még ha nem is érted őket

Graffiti. Read the Signs címmel jelent meg a tavaly elhunyt Lugosi Lugo László posztumusz fotóalbuma, amelyben a hazai graffitis szubkultúra változatos helyszínein készített képeiből láthatunk válogatást.

A meg nem történt esemény felbukkanása

Húsz hónap után búcsúzik a Hórusz Archívum a Telextől. Az utolsó megjelenésre egy igazi csemegét tartogattunk. Most megnézhetjük, hogy milyen, ha két pillanat közé úgy szorul be egy harmadik, hogy az csupán a képzeletünkben jelenik meg, de ott biztosan.

Budapest döntötte el, mihez kezdjen az életével

Hans van der Meer 1982-ben járt először Budapesten, de egy életre szóló élményt szerzett. A rendszer súlya alatt roskadozó városban lefotózta a szocializmusnak azt a részét, amelyben az embereké, és nem a politikáé volt a főszerep. Most az eddig sosem publikált képeit is megmutatja.

Azért laknak együtt, mert nem tudnak külön

Úgy néz ki, Portugáliában hajlandók beismerni az európai városokra egyre inkább jellemző lakhatási krízist. Szász Lilla utcai divatfotóknak tűnő képeken mutatja meg a jövő nélkül maradó huszonéveseket.

Ha szerelem kopogtat, be nem engedem

Vincent Delbrouck elment Kubába, Havannába, a világ egyik legtöbbet fotózott városába, de elkerülte a közhelyes megoldásokat. Csak a szerelmet nem tudta elkerülni, lehet hogy azért, mert a fotózásban is ezt az érzést kereste.

Az apja nem az az ember volt, akit ő ismert

Jansen van Staden dél-afrikai fotóművész apja halála után azt gondolta, hogy apja fotóinak felhasználásával készíti el a következő fotóprojektjét. A fotók keresése közben azonban olyan dolgokat talált a merevlemezeken, amikre cseppet sem volt felkészülve.

Akkor lett elege, amikor a falhoz szorították

Három magyar diák 2019-ben művészeti ösztöndíjat kapott a már hónapok óta zavargásoktól hangos Hongkongba. Egyikük sem volt soha még újságíró vagy tudósító, mégis az események sodrába vetették magukat.

Mennyi kifogott hal!

Mélyen emberi vonás a harc, a küzdelem eredményének elismerése, és mással való elismertetése. Pláne ha ez egy szintén ősi beidegződéssel, a zsákmány elejtésével párosul. A modern ember életében ritkán adódik, hogy ilyen helyzet állna elő: a büszkén kitartott, áldozatos munka árán kifogott hal egy ilyen kivétel. Kardos Sándor privátfotó-gyűjteményéből, a Hórusz Archívumból válogattunk.

Egy tehén is lehet karakteres személyiségű kolléga

Falusi idill Székelyföldről, ami a lehető legtávolabb áll a bukolikus giccstől. Bányász Anna képei nem idealizálók, mégis jövőalternatívaként jelenítik meg a természetközeli gazdálkodást.

Nézz rám úgy, mintha szeretnél

Jess T. Dugan egy queer fotós, aki szerint mindenkiben több igazság és több különböző személyiség lakozik. Ezek a képei egy vizuális költeménynek szánt, naplóbejegyzés-szerű szövegekkel átszőtt könyvben jelentek meg, amelyben a művész intim és bárki számára átélhető képet fest a queer életről, a szerelmekről és veszteségekről, a vágy és a fejlődés felfedezéséről.

Isten hozott a pokoli Paradicsomban!

2018 novemberében hatalmas tűz pusztított Kaliforniában. Maxime Riché, francia fotográfus Paradise város talpra állását követi nyomon a tűzvész után. Sorozatában az idővel is játszik, hogy bemutassa a várost a tűz alatt és után.

Az istenek még itt vannak köztünk, csak ki kell nyitnunk a szemünket

Ahol egykor Zeusz született, ott most földművesek küzdenek a megmaradásért. Lehet, hogy ők is istenek, akik nem fedik fel magukat? Szemükben furcsa fény villan, és mintha még most is munkálkodnának a tájban az isteni erők. Az idillben még sincs mindenkinek maradása. Egy görög fotográfus páros fikciója és dokumentarizmusa szépen összesimul.

A macskák magukból csinálnak hülyét, a kutyákból meg a gazdáik

Sokak szerint állatot tartani egyenesen perverz dolog. A „kutyás vagy, vagy macskás?” kérdésre nehéz jól válaszolni. De talán arra a legnehezebb, hogy miért fotózzuk a háziállatainkat hülye helyzetekben.

Az angolok úgy berúgtak, hogy kiléptek az EU-ból

Edward Thompson angol fotográfus húsz év alatt többször is a jövőbe látott. Számára hazája sorsa a legrosszabb forgatókönyv szerint alakult. Saját kiadású könyvének részleteiben azért találni némi vigaszt. A jövőben még az is lehet, hogy a dolgok majd jobban alakulnak.

A 2022-es Hemző-díjas fotósorozat egy jobb jövőről szól

Ruprecht Judit képriportjai olyan az embereket mutatnak be, akik a globális felmelegedés várható következményeire felkészülve megpróbálnak a természettel együttműködve élni.

A világ legmagányosabb útja északra

Már a hossza, 666 kilométer is baljóslatúnak tűnik, és az Alaszka északi része felé tartó Dalton Highwayen veszélyes is végigautózni. Ben Huff fotográfus évekig járta kocsijával az egyszerre kietlen és kies tájat, amelynek a képét az olajipar rombolása is meghatározza. Az alig járt úton egyszerre tapasztalható meg az elveszettség és a szabadság.

Azt mondják, Magyarországon nem történik semmi

Csoszó Gabriella tizenegy éve fotózza az ellenzéki tüntetéseket. Munkájáért nem kap pénzt, a képeket közszolgálatként készíti és a jövőnek szánja. A fotózás és az aktivizmus tetemes archívumából válogattuk ki az igazi ellenzéki jelenlét nyomát.

Térdig gázolnak a mocsokban, művészet lett belőle

Afrika harmadik legnépesebb városában durván 15 millió ember naponta 7000 tonna szemetet termel. Helyi művészeknek hét éve elfogyott a türelmük, és sajátos módszerrel próbálnak védekezni. A kultúra válasza a túlfogyasztásra Colin Delfosse független fotós képriportjában a Telexen.

Minden százezer fotó között kell lennie egy remekműnek

Kardos Sándor Kossuth-díjas operatőr, a Hórusz Archívum tulajdonosa szerint vannak véletlenül készült képek, amik mérhetők a világ legnagyobb fotográfiáihoz. Ezek az elrontottnak hitt képek van, hogy inkább remekművek. Bárki láthatja így, aki ezt megengedi magának.

Groteszk helyzetek autópályák köré csavarva

Az Egyesült Államok átautózása még most is heroikus vállalkozásnak tűnhet, de ha a felüljárók alá nézünk, vagy körbemegyünk egy kamionparkolóban, nem az amerikai álommal találkozunk. Joshua Dudley Greer 160 ezer kilométert legyűrve mutatja be az autópályák népét, akik óhatatlanul abszurd képek részeivé válnak.

Ki emlékszik már arra, hogy tavaly is milyen rossz volt

Trump, tigrisek, tüntetők, puccs, égetés – a World Press Photo regionális győzteseinek munkáiból válogattunk.

A háború elől akkor sem menekülhetsz, ha nem bombázzák szét az otthonodat

A háború mindenhol nyomot hagy Ukrajnában, még azokon a helyeken is, ahol nincsenek harcok pillanatnyilag. A nyugat-ukrajnai Lvivet is teljesen felforgatta a háborús készülődés és az állandó fenyegetettség. Szubjektív képriport a városból.

Rommá lőtt hotel, bedeszkázott templom, vészjósló rakétacsóva a háború 17. napjának képes összefoglalójában

Ezek voltak a háború szombati napjának fontos történései fontos képekkel összefoglalva.

Amikor a kép elveszti a fény jellegét

A kép megszületéséhez csak fény kell, a kép mindig ott van a fényben. Hogy ezt láthassuk mi is, csak egy apró lukra és egy kis sötétre van szükség, és a fény máris képpé változik. David Claerbout és Ősz Gábor kiállítása a fényképezés határterületeit kutatja.