Kommunizmus és diktatúra Romániában 8. – Hogyan építette ki a párt a tömegszervezetek hálózatát

A korábbi társadalmi, szakmai és rétegszervezetek szétverése

A Groza-kormány 1945-ös hatalomra kerülésétől kezdve nemcsak a politikai pártok és az addigi politikai elit felszámolását tűzte ki célul, hanem igyekezett ellenőrzése alá vonni, illetve megszüntetni minden létező társaságot, egyesületet, alapítványt és szakszervezetet. A cél az volt, hogy eltüntessen minden olyan közösséget vagy intézményt, amely akadályozhatta volna a kommunista ideológia kizárólagos érvényesülését. A rendszer szemében minden, amit ma civil társadalomnak nevezünk, gyanúsnak és elfogadhatatlannak számított.

A felszámolás jogi alapját eleinte az adta, hogy egyes szervezetekre „fasiszta” bélyeget sütöttek – ez a vád önmagában elég volt ahhoz, hogy egy pártot vagy egyesületet hatóságilag feloszlassanak. Más esetekben a hatalom párhuzamos, kommunista ellenőrzés alatt álló szervezeteket hozott létre, majd „egyesítette” azokat a régiekkel, így vette át a teljes irányítást. Gyakori módszer volt az is, hogy a korábban működő szervezeteket újraengedélyeztetésre kötelezték – ezt viszont a hatóságok rendszerint megtagadták tőlük.

A döntő fordulat 1947-ben következett be, amikor párthatározat alapján mintegy ezer különféle társaságot és egyesületet szüntettek meg: feloszlatták, törvényen kívül helyezték, vagy „önfeloszlatásra” kényszerítették őket.

Ez utóbbit erőszakos módszerekkel érték el: a rendőrség és a csendőrség – később a Szekuritáté és a Milícia – házkutatásokat tartott az egyesületek székházaiban, az irattárakat lefoglalták, a vezetőket letartóztatták, és zsarolással vették rá őket a szervezet feloszlatására.

A felszámolás folytatódott 1948-ban az iskolák államosításával, ami automatikusan az ezeket működtető alapítványok és egyesületek megszűnését is jelentette. A folyamat egészen az ötvenes évek elejéig tartott, amikor az utolsók között oszlatták fel az Ekésfrontot és a Magyar Népi Szövetséget is.

Új tömegszervezetek létrehozása, kommunista ernyő alatt

A régi szervezetek felszámolása után a kommunista hatalom megkezdte saját, politikailag ellenőrzött tömegszervezeteinek kiépítését. Elsőként a szakszervezeteket alakították át. 1945 januárjában, az egységes szakszervezetek országos kongresszusán létrehozták az Országos Szakszervezeti Tanácsot – ennek jogutódja lett később az Általános Munkásszövetség.

A szakszervezetek korábban egy-egy ágazatban vagy vállalatnál dolgozók szakmai és érdekvédelmi szervezetei voltak, ám a kommunizmus idején teljesen eltérítették őket eredeti céljaiktól. A hivatalos álláspont szerint „a dolgozók a hatalmon lévő osztályt képviselik, ezért érdekeik nem lehetnek ellentétesek a párt politikájával”. Így az érdekvédelem helyett más feladatokat kaptak: a vállalati üdültetés megszervezését, a nyugdíj- és kölcsönkérelmek elbírálását, kulturális és szórakoztató programok szervezését, a hiánycikkek elosztását, illetve a politikai vezetés döntéseinek igazolását. Egy korabeli, moszkvai útmutatás szerint:

„A szakszervezeteket más feladatokkal kell elfoglalni: üdültetések, kulturális programok, a hiánycikkek elosztása és a párthatározatok igazolása.”
(KGB 45. pontja, Kapu, 1990/2.)

A szakszervezetek tehát a párt meghosszabbított karjaként működtek. Ezt jól mutatja az Általános Munkásszövetség 1949. márciusi plenáris ülésének határozata, amely így fogalmaz: „Az ÁMSZ központi bizottsága megállapítja, hogy egyes vállalatokban a szakszervezetek harciasság és osztályellenséggel szembeni éberség hiányáról tettek tanúbizonyságot.”

Egy másik passzus pedig kijelöli a szervezetek szerepét: „A szakszervezetek képezik a fő átviteli gyűrűt a dolgozók mozgósítására a terv teljesítésére, a szocializmus építésének szellemében.”

A dokumentum még azt is rögzítette, hogy a szakszervezetek vezetőinek fő feladatai a „megyei szakszervezeti tevékenység irányítása, főleg a kultúra és a sport terén” lesznek – vagyis semmi szó nincs érdekvédelemről, inkább lojalitásról és mozgósításról.

Az első diák- és ifjúsági szervezetek

A kommunista hatalom hamar felismerte, hogy a fiatalok megnyerése kulcsfontosságú a rendszer megszilárdításához. Ezért már 1945 júliusában megalakították a Haladó Ifjúság szervezetét, majd 1946 nyarán – még a tanév vége előtt – megtartották a demokrata diákok országos kongresszusát.

A folyamat 1947-ben felgyorsult: márciusban megalakult a Dolgozó Ifjak Szövetsége, májusban pedig a Főiskolások Demokratikus Frontja Kolozsváron megtartotta országos kongresszusát, amelyen létrejött az Országos Demokratikus Diákszövetség. Az eseményen maga a tartományi párttitkár is megjelent, és a helyi pártlap, az Igazság első oldalán számolt be róla – jelezve, hogy az ifjúsági mozgalmak a párt közvetlen felügyelete alatt álltak.

Nőszervezetek

A nőmozgalom is gyorsan a kommunista propaganda eszközévé vált. 1945 áprilisában megalakult a Romániai Antifasiszta Nőszövetség, majd 1946 márciusában, a nemzetközi nőnap előtt, megtartották a romániai nők első kongresszusát, ahol létrejött a Romániai Demokrata Nőszövetség.

1948 januárjában a korábbi női szervezetek „egyesítő kongresszusán” megalakult a Romániai Demokratikus Nők Szövetsége (románul UFDR). A szervezet célja kettős volt: egyrészt a nők elérésével és mozgósításával terjeszteni a párt propagandáját, másrészt a feminizmusban rejlő energiákat a rendszer szolgálatába állítani. A párthoz való alárendeltségét jól jelezte, hogy tiszteletbeli elnöke Ana Pauker volt.

Az ötvenes években a szervezet fő feladata az volt, hogy a női munkaerőt bevonja a gazdasági életbe, a hatvanas évek második felétől pedig a „népesedési terv” teljesítésére mozgósítsa a nőket. Az évek során többször nevet változtatott: 1953-ban Demokrata Nők Bizottsága, majd 1959-ben Országos Nőtanács néven működött tovább.

Bár hivatalosan a női egyenjogúság jelképeként működött, tényleges vezetői pozícióba alig kerültek nők. A szervezet inkább kirakatintézmény volt, amelyet a Vezér ünneplésére és a népszerűtlen intézkedések igazolására is felhasználtak. 1948-tól saját képeslapja is megjelent – románul Femeia, majd 1949-től magyarul is, Dolgozó Nő címmel.

A Szocialista Egységfront megalakulása

A kommunista párt törekvése a hatalom teljes intézményes lefedésére az 1960-as évek végére teljesedett ki. Az 1968 októberében tartott Központi Bizottsági plénum döntése alapján létrehozták a Szocialista Egységfrontot (SZEF) – egy hatalmas, minden korábbi tömegszervezetet összefogó ernyőszervezetet.

A SZEF saját, folyamatosan működő intézményi struktúrával rendelkezett, és alapszabályában kifejezetten kimondta, hogy elismeri a Román Kommunista Párt vezető szerepét. Létrehozásának deklarált célja az volt, hogy „egyesítse a társadalom minden haladó erejét”, a gyakorlatban azonban a párt teljes ellenőrzését biztosította a társadalom fölött.

A szervezet legfontosabb szerepe a választások előkészítése volt. A Nagy Nemzetgyűlésbe, valamint a helyi és megyei néptanácsokba jelöltként csak az indulhatott, aki a SZEF tagja volt. A testület élén Országos Tanács állt, elnöke maga Nicolae Ceaușescu volt.

A SZEF-nek saját országos napilapja is volt, a România Liberă. 1980-ban új nevet kapott: Szocialista Demokrácia és Egység Frontja (SZDEF). Ezen keresztül Ceaușescu igyekezett a rendszerét „demokratikus” arculatban feltüntetni – kifelé a nemzetközi közvélemény, befelé pedig a lakosság számára.

A hivatalos propaganda ezt a látszat-demokráciát „közvetlen részvételi demokráciaként” vagy „népszavazáson alapuló demokráciaként” próbálta beállítani. Ceaușescu 1989-ben már azt nyilatkozta, hogy Románia a világ legdemokratikusabb országa – ugyanazt a kijelentést, amit Sztálin mondott a harmincas években a Szovjetunióról.

Tömegszervezetek a kommunista államban

A szocialista állam célja az volt, hogy a lakosság egészét ellenőrzése alatt tartsa, és szükség esetén mozgósítani tudja. Ezt a célt szolgálták a tömegszervezetek, amelyek formailag civil szervezeteknek tűntek, valójában azonban a párt irányítása alatt álltak.

Ide tartoztak a szakszervezetek, nőszervezetek, ifjúsági és nyugdíjasszervezetek, valamint számos kisebb társadalmi egyesület. A hivatalos propaganda azt hangoztatta, hogy ezek a demokrácia megerősítését szolgálják, valójában azonban a Lenin által megfogalmazott elv érvényesült:
a tömegszervezetek a párt akaratának „áttételi szíjai” voltak – a párt volt a motor, amely ezeken a szervezeteken keresztül hajtotta végre döntéseit a társadalomban.

A szervezetek szigorú párt- és állami ellenőrzés alatt működtek, és ha szükség volt rá, a Szekuritáté is felügyelte őket. Bár formailag választott vezetőik voltak, a választások is politikai felügyelet mellett zajlottak, így minden pozíciót a párt által jóváhagyott személyek tölthettek be.

A rendszer célja az volt, hogy a társadalom minden csoportja – dolgozók, diákok, nők, idősek – egy-egy ilyen szervezet révén legyen „lekötve” és ellenőrizve, így biztosítva a párt ideológiai monopóliumát és a társadalmi mozgások teljes felügyeletét.

Az ifjúsági szervezetek – a párt kádertartalékai

A kommunista rendszerben az ifjúsági szervezetek kiemelt szerepet kaptak, hiszen a fiatalokat a párt jövőbeli tagjainak és vezetőinek tekintették. Szovjet mintára – ahol működött a Komszomol, a Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség – Romániában is létrejött a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ), amely a Román Kommunista Párt ifjúsági tagozataként működött.

A szervezetet eredetileg 1922-ben alapították, de 1944-ig – a párthoz hasonlóan – illegalitásban működött. Augusztus 23. után azonban gyorsan terjeszkedni kezdett. 1946–47 között a kommunisták sorra hozták létre a különféle ifjúsági szervezeteket: tanulók, falusi fiatalok és egyetemisták számára is.

1948-ban, a kommunisták és a szociáldemokraták egyesülése után a párt új nevet kapott – Román Munkáspárt –, és ezzel párhuzamosan a KISZ is Ifjúmunkás Szövetségre (IMSZ) változtatta a nevét. A névváltás azonban nem jelentett szemléletbeli különbséget: a szervezet továbbra is a párt előszobájaként, annak utánpótlásbázisaként működött.

Az IMSZ 1949-es kongresszusa pontosan rögzítette a szervezet céljait és elvárásait. Az alapszabály kimondta, hogy a szövetség feladata:

• a fiatalok mozgósítása a termelésben az állami tervek teljesítésére és túlteljesítésére,
• a párt és az állami tisztségek betöltéséhez szükséges káderek kiválasztása,
• a fiatalok nevelése a marxizmus–leninizmus, a proletár erkölcs, a hősiesség és hazafiság szellemében,
• a Szovjetunió, a Szovjet Kommunista Párt, Sztálin, valamint a Román Népköztársaság és a Román Munkáspárt szeretetére való nevelés,
• és az osztályellenséggel szembeni éberség erősítése, „engesztelhetetlen gyűlölet” a kizsákmányolók és az imperializmus szolgái iránt.
  (a Tismăneanu-jelentés alapján)

A tagság 14 éves kortól volt lehetséges – ez nagyjából a nyolcadikos diákokat jelentette. Kezdetben csak a legjobb tanulók kerülhettek be, később azonban szinte minden középiskolás és fiatal munkás tag lett.

Az 1980-as évekre a KISZ valódi tömegszervezetté vált: 1988-ban már több mint négy millió tagot számlált.

A KISZ vezetési struktúrája a párt mintáját követte: az alapszervezetekből (iskolai vagy munkahelyi csoportokból) helyi, megyei, majd országos szervezetek épültek fel, az élükön a Központi Bizottság és annak főtitkára állt. Gyakran az ifjúsági miniszter töltötte be ezt a tisztséget – köztük volt például Ion Iliescu és Nicu Ceaușescu is.

A KISZ nemcsak politikai neveléssel, hanem a fiatalok „szabadidejének megszervezésével” is foglalkozott: építőtáborokat, önkéntes munkát, kirándulásokat és felvonulásokat szervezett, elsősorban a vezető ünneplésére. Saját aktivistái, fizetett funkcionáriusai és sajtóorgánumai voltak: román nyelven a Scânteia Tineretului napilap, magyarul pedig az Ifjúmunkás hetilap (1948-tól, majd újra 1957-től).

A diákszervezetek, a pionírok és a Haza Sólymai

A KISZ mellett több más ifjúsági és gyermekszervezet is működött, amelyek a pártpropaganda korosztályonkénti továbbadását szolgálták. Ezek a szervezetek a gyermekek és fiatalok életének szinte minden területét lefedték az óvodától az egyetemig, így biztosítva, hogy a párt ideológiája már kora gyermekkortól beépüljön a nevelésbe.

Diákszervezetek

1947 májusában, a Főiskolások Demokratikus Frontja kolozsvári kongresszusán megalakult az Országos Demokratikus Diákszövetség, amely a KISZ mintájára működött az egyetemisták és főiskolások körében. 1957-ben Romániai Diákegyesületek Szövetsége, majd 1973-tól Romániai Kommunista Diákegyesületek Szövetsége néven folytatta tevékenységét.
Az első elnöke Ion Iliescu volt, és később Nicu Ceaușescu is betöltötte ezt a tisztséget. A szervezetnek országos és helyi lapjai is voltak, amelyekben a „szocialista diákélet” mintaképeit mutatták be.

A Pionírszervezet

A kommunista propaganda már az általános iskolás korosztályra is kiterjedt. 1945-ben, szovjet mintára, létrehozták a Románia Pionírjai szervezetet, amelynek két évvel később saját sajtója is lett. 1949 áprilisában, Bukarestben megalakult a Román Pionírszervezet, amely hamar az általános iskolák kötelező szervezetévé vált.
Az alapító ünnepségen 500 gyermek tette le a pionírfogadalmat a pártvezetés jelenlétében.

A szervezetbe a 8–14 éves, vagyis a II–VIII. osztályos tanulókat vették fel. Kezdetben csak a legjobb tanulók kerülhettek be, de a hetvenes–nyolcvanas évekre gyakorlatilag minden iskolás pionír lett – a taglétszám ekkor meghaladta a 2,5 milliót.

A belépéskor a jelöltek fogadalmat tettek:

„Én … belépve a Pionírszervezet soraiba, vállalom, hogy szeretni fogom hazámat, jól fogok tanulni, szorgalmas és fegyelmezett leszek, méltó a vörös nyakkendő viselésére.”

Később, ötödik osztályban, már esküt is tettek:

„Úgy fogok tanulni és dolgozni, hogy hazámnak, a Román Szocialista Köztársaságnak megbízható fia legyek. Hűséges leszek a néphez és a Román Kommunista Párthoz, a pionírok kötelezettségeit maradéktalanul be fogom tartani.”

A pionírok egyenruhája sötétkék nadrágból vagy szoknyából, fehér ingből, pionírsapkából és háromszögletű vörös nyakkendőből állt, amelynek szegélye később trikolórral egészült ki. A nyakkendő viselése az 1970-es évekre már nemcsak az iskolai ünnepeken, hanem mindennap kötelezővé vált.

A szervezet a gyerekek ideológiai nevelése mellett különféle programokat is szervezett: kulturális és sportversenyeket, hazafias munkákat, sőt pionírtáborokat is. 1966-ig a Pionírszervezet a KISZ alárendeltségében működött, később azonban önálló vezetői struktúrát alakított ki. Saját Országos Tanácsa és megyei bizottságai voltak, rendszeresen tartott országos és megyei konferenciákat is.

A szervezet saját lapokkal is rendelkezett: románul a Pionierul, később a Scânteia Pionierului és a Cutezătorii, magyarul pedig az 1950-ben alapított Pionír, amely 1967-től Jóbarát néven jelent meg.

A Haza Sólymai

A legkisebb korosztály – az óvodások és az első osztályosok – számára 1976-ban hozták létre A Haza Sólymai szervezetet. Tagjai 4 és 7 év közöttiek voltak, és már őket is arra nevelték, hogy „hűségesek legyenek a néphez, a hazához és a párthoz”. Ezzel a szervezettel a politikai indoktrináció már egészen kisgyermekkorban megkezdődött.

A Haza Sólymai taglétszáma is óriási volt: elérte az 1,5 milliót. Egyenruhájuk narancssárga felsőből, vörös nyakkendőből és kék sapkából állt. A szervezet előbb csak román nyelvű folyóiratot adott ki, majd 1980-tól magyar nyelven is megjelent A Haza Sólymai című lap, amelyet a Napsugár gyermeklap szerkesztőségében készítettek.

Szöveggyűjtemény – válogatott forrásrészletek

1. Diákkongresszus Kolozsváron

„Pártunk különleges és indokolt büszkeséggel, szeretettel és örömmel üdvözli a demokratikus diákság képviselőinek jövetelét, akik az Egyetemi Demokrata Arcvonal kolozsvári Országos Kongresszusára Kolozsváron egybegyűltek. A diákság iránti érdeklődésünk nem alkalmi, hanem abból a haladó felfogásból fakad, amelyet a fiatal értelmiségiek szerepéről táplálunk: hivatásukról, amelyet a nép anyagi és szellemi felemelésében be kell tölteniük. Távol áll tőlünk, hogy a diákság terméketlen eszményesítésébe essünk.

A diákságot mi nem múló lelkesedésből értékeljük, hanem abból a szilárd meggyőződésből, hogy a mai diákság – a holnap értelmisége – egészséges és világos életfelfogás hordozója kell legyen. E felfogás arra szolgál, hogy megnyissa népünk előtt a szakadatlan haladás útját. Mi a diákságban nemcsak mai lendületét, harci erejét és a nagy emberi eszmények iránti lángolását értékeljük. Mi különösen azokat a lehetőségeket látjuk, amelyek megnyílnak előtte, hogy a közeljövőben a nép felemelésének munkása és harcosa lehessen.” (Ioan Oltean, a Román Kommunista Párt Kolozs megyei bizottságának titkára – Igazság, 1947. május 26.)

2. A Jóbarát indulása

„A párt állandó gondoskodásának újabb bizonyítéka a Jóbarát – igazi jó barátként áll mellettetek, szórakoztat, mesél nektek, veletek örül, és segít megoldani gondjaitokat.
Segít abban, hogy derék katonáivá váljatok a Pártnak, hűséges állampolgárai szép hazánknak, amelyben román, német, szerb és más nemzetiségű társaitokkal testvéri egységben folytatjátok majd azt, amit szüleitek elkezdtek: a kommunizmus építését.”
(Pop Traian, a Pionírszervezet Országos Tanácsának elnöke – Jóbarát, 1967/1.)

3. Május elseje

„Már korán reggel nagy volt a nyüzsgés az új, nagy iskola udvarán. Iskolások, pionírok ünneplőbe öltözve, kis zászlócskákkal a kezükben sorakoztak. Indultak a felvonulásra. Az iskola előtt idősebb ember állt, mosolyogva nézte a gyerekeket. Tekintete az iskola homlokzatára siklott: »Éljen május elseje, a munkások nemzetközi ünnepe«, »Éljen a Román Munkáspárt« – olvasta a táblákról. Eszébe jutott saját gyermekkora és az egyik régi május elseje. Milyen másképp volt akkor… Rég volt. 1930-at írtak. Hatan voltak otthon. Négyen gyermekek.” (Román Viktor: Emlékezés – Napsugár, 1962. május)

4. Nagyapó és az unoka

„Szótlanul mentek egy darabig, aztán a kisfiú megszólal:
– Kisfiú nem lehet hős?
– Dehogynem – feleli a nagyapja –, ha szorgalmas, ha jól tanul, mire megnő, belőle is lehet hős, méltó az elődökhöz.”
(Hős elődök unokái – A Haza Sólymai, 1980/1.)

5. Beszámoló az RKP Központi Bizottságának üléséről

„December 16-án és 17-én az ülés fő témája az elkövetkező év nemzetgazdasági fejlesztési tervének és a költségvetési tervezetnek a megvitatása volt. A tanácskozás az ország jövőjét tág perspektívába helyezte. »Tapasztalatból tudjuk – mondotta beszédében Nicolae Ceaușescu elvtárs, pártunk főtitkára –, hogy hatalmas célkitűzéseinket csak intenzív, áldozatteljes munkával válthatjuk valóra.«”
(Ifjúmunkás, 1968. december 25.)

6. Nevelni szükséges

„A felnőtt nemzedék legfelelősebb feladata az ifjúság formálása és nevelése, hogy továbbvigye a román nép függetlenségéért és haladásáért vívott évszázados harc dicsőséges hagyományait, és még több életerővel folytassa a szocializmus és kommunizmus építését hazánkban. A nőbizottságok meggyőző munkával segítették a szülőket abban, hogy részt vegyenek az iskola által szervezett előadásokon, értekezleteken és fegyelmet erősítő programokon. Nagyobb hangsúlyt fektettek a szülők és az osztályfőnökök együttműködésére, hogy jobban megismerjék a gyermekek viselkedését otthon és az iskolában. Tanulságosnak bizonyultak a szakszervezetekkel és a KISZ-szervezetekkel közösen szervezett akciók is, amelyek az ifjúság viselkedését, a családi kapcsolatokat és a fiatal lányok esztétikai, egészségügyi nevelését célozták.” (Részlet az Országos Nőtanács 1966-os konferenciájának jelentéséből – Dolgozó Nő, 1966/12.)

7. Írószövetségi gondok

Tegnap volt az írószövetség helyi vezetésének ülése D. R. Popescu jelenlétében. Tárgy: a kulturális kongresszus előkészítése. Vlad szépen mondta a totális semmit, amit hasonló hozzászólások követtek. D. R. (aki még nem kapta kézhez a neki postázott cikkemet) bejelentette, hogy az írószövetség jövőjével kapcsolatos híresztelések (beolvasztják egy minden alkotási szövetséget magába foglaló csúcsszervbe) alaptalanok. Ez jó, bár csak az autonóm semmi létezik majd tovább, de viszonylagos autonómiában bizonyos „jogokat” élvezünk, másrészt a semmiből még lehet valami... (Gáll Ernő, Napló, I. 1987. július 15.)

Dumitru Radu Popescu (1935–2023) a Ceaușescu-korszak egyik befolyásos kulturális szereplője volt. Eredetileg orvosi tanulmányokat folytatott, később bölcsészetet is tanult, majd íróként és szerkesztőként szerzett hírnevet. Volt a Tribuna című folyóirat szerkesztője, 1969 és 1981 között a kolozsvári írók egyesületének titkára volt. 1982-ben a Contemporanul főszerkesztőjévé nevezték ki. 1981 és 1989 között a Romániai Írószövetség elnöke, 1997-től a Román Akadémia levelező tagja, 2006-tól a rendes tagja.

8. „A legdemokratikusabb hely a világon”

„Csodálatos rendszer van nálunk, elvtársak! Nincs ma a világon olyan demokratikus berendezkedés, amelyben minden társadalmi kategória szervezetten, valamilyen formában ne venne részt a társadalom teljes tevékenységében. A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja gyakorlatilag az egész nemzetet átfogja. A szakszervezetekben, az ifjúsági, tudományos és művészeti szervezetekben sok millió állampolgár vesz részt. Van ez a széles körű demokratikus szervezetünk is, a párton kívüliek számára, amely már több mint négy millió tagot számlál, és amely tág keretet biztosít az ország politikai és szervezeti életében való részvételhez.
Még szélesebb körben megvitathatjuk – és meg is kell vitatnunk – bel- és külpolitikánk minden kérdését, hogy meghatározzuk, hogyan valósítsuk meg fejlesztési programjainkat.” (Nicolae Ceaușescu – Scânteia, 1989. január 27.)

Korabeli vicc

A tanító néni közli az osztályban, hogy másnap mindenki hozzon öt lejt „az elmaradott afrikai országok megsegítésére”.
Másnap mindenki hozza a pénzt, csak Pistike nem.
– Pistike, miért nem hoztál pénzt?
– Apukám azt üzeni, hogy segítsenek rajtuk a szakszervezetek.
– De Pistike, azok az országok olyan elmaradottak, hogy nincs szakszervezetük!
Másnap Pistike újra nem hoz pénzt, csak egy üzenetet:
– Apukám azt mondta, segítsen rajtuk a saját kommunista pártjuk.
– De Pistike, ott még kommunista párt sincs!
Erre Pistike:
– Apukám azt kérdezi, ha se szakszervezetük, se kommunista pártjuk, akkor mitől vadultak meg?

Tanári melléklet – kérdések és feladatok

A következő kérdések és feladatok a forrásszövegek és a tanulmányhoz tartozó magyarázó részek feldolgozását segítik. Céljuk, hogy a diákok megértsék, miként működtek a kommunista korszak tömegszervezetei, és hogyan használták azokat a hatalom megerősítésére, a társadalom feletti ellenőrzés kiterjesztésére.

1. Vitaindító kérdések

• A Tismăneanu-jelentésre hivatkozó részlet szerint a fiataloknak a Szovjetunió szeretetét még a haza szeretete elé kellett helyezni. Miért lehetett ez fontos a korszak ideológiai rendszerében?
• Elvárás volt-e ebben a korban a más nézetűekkel szembeni tolerancia? Hogyan jelenik ez meg a forrásokban?
• Mit gondoltok: miért tekintette a kommunista párt veszélyesnek az önálló szervezeteket és a civil közösségeket?

2. Összehasonlító elemzés

Hasonlítsátok össze a 7-es (Írószövetségi gondok) és a 8-as (Ceaușescu-beszéd) forrást.

• Milyen közös elemek figyelhetők meg a két szövegben a hatalom és a társadalom viszonyáról?
• Miben különbözik a két megszólalás hangneme, célja, retorikája?
• Mit árulnak el ezek a szövegek a Ceaușescu-korszak „demokrácia”-felfogásáról?

3. Empátia- és szerepgyakorlat

Képzeld magad a 3-as szövegben (Május 1.) szereplő idős férfi helyébe, aki a felvonulásra készülő pionírokat figyeli.
Írj egy rövid (10–12 mondatos) visszaemlékezést, amelyben elmeséled, milyen volt egy május elsejei ünnepség a te gyerekkorodban – a kommunizmus előtti időkben.
Térj ki arra is, hogyan változott meg az ünnep hangulata, tartalma, célja az új rendszerben.

4. Forráselemzés

Olvasd el figyelmesen a Ceaușescutól idézett (8-as) szöveget, és:

• Jelöld meg benne a propagandaelemeket (például túlzó állítások, hamis érvek, üres frázisok).
• Magyarázd meg, miért volt szükség ezekre a kijelentésekre.
• Próbáld meg röviden cáfolni a beszédben elhangzott legfőbb állításokat a valós helyzet ismeretében.

5. Kreatív feladat

A 2-es szöveg (Jóbarát beköszöntője) egy új ifjúsági lapot népszerűsít.
Képzeld el, hogy a te feladatod lenne egy hasonló lap bevezetése.
Írj egy 7–10 soros rövid szöveget (cikk, vers vagy rádióspot formájában), amely bemutatja az induló lapot!
Törekedj arra, hogy a szöveg egyszerre legyen lelkesítő és ironikus – tükrözze, hogyan próbálták a korabeli propagandakiadványok elnyerni a fiatalok bizalmát.

6. Oknyomozó kérdések

Olvasd el a 6-os forrást (Nevelni szükséges).

• A szöveg alapján minden rendben volt a korabeli iskolákban és a fiatalok nevelésében?
• Milyen rejtett utalások jelzik, hogy a szülők, tanárok és szervezetek között nem volt mindig zökkenőmentes az együttműködés?
• Mit árul el a szöveg a női bizottságok és a szakszervezetek szerepéről a nevelésben?

7. Kitekintés

Beszéljétek meg közösen:

• Hogyan működtek a tömegszervezetek a mai demokratikus társadalmakban?
• Lehet-e ma is hasonlóságot találni a propaganda vagy a politikai befolyásgyakorlás módszerei között?
• Miben különbözik a mai civil társadalom szerepe a kommunista időszakétól?