Kommunizmus és diktatúra Romániában: egy korszak története 1.

Miért szükséges tanítani a romániai kommunista diktatúra történetét?

Több okból is:

• Mert közel fél évszázadot jelent a közelmúltból.
• Mert sok tévhit fűződik hozzá.
• Mert sokan nosztalgiával emlékeznek vissza rá.
• Hogy ne ismétlődjön meg.

Első lecke: A kommunizmus fogalmának eredete, jelentése és a kommunista ideológia születése

A kommunizmus kifejezés, elnevezés a latin commune = közösség, állam fogalomra vezethető vissza. A kommunizmus egy, az osztályharcra és a történelmi determinizmusra épülő politikai ideológia, melynek kidolgozói Karl Marx és Friedrich Engels. S az első kommunista programdokumentum az 1848 februárjában kiadott Kommunista Kiáltvány. (Kommunista Párt Kiáltványa), melynek lényege, hogy a kizsákmányoláson alapuló kapitalizmust erőszakkal (forradalommal) meg kell döntse a proletáriátus, a munkásosztály. Hatalomra kerülve a munkásosztály a marxi tanítások alapján létrehozza az új és igazságos rendszert, a kommunizmust.

Innen adódik a kommunista jelszó: „Világ proletárjai egyesüljetek!” És az egyik legfőbb kommunista jelkép a sarló és kalapács, mely utal a munkás-paraszt összefogásra. (Munkások és parasztok, ők a proletárok, akik nem rendelkeznek semmi tulajdonnal, csak a munkaerejükkel, amit kénytelenek eladni a kizsákmányoló kapitalistáknak, tőkéseknek).

Miután a munkásosztály megszerzi a hatalmat, az új rendszer előbb a proletárdiktatúra formáját ölti magára, hogy felszámolják a régi rendszer maradványait, képviselőit, magántulajdont, kizsákmányolást. Majd létrehozzák (felépítik) az ideális, kizsákmányolásmentes kommunista társadalmat, ahol a szlogen szerint „mindenkitől képességei szerint, és mindenkinek szükségletei szerinti” elosztás lesz.

A marxizmus elterjedése. A leninizmus és hatalomra kerülése Oroszországban

A XX. század elejére a marxizmusként is ismert kommunista eszmerendszer, a szociáldemokrácia mellett munkásmozgalom egyik meghatározó ideológiájává vált. A legerősebb marxista csoportok Oroszországban jöttek létre, de még ott is kisebbségben voltak. Ezt marxista elméletet fejleszti tovább Lenin, ezért az eszme újabb neve marxizmus-leninizmus. Sőt az irányzat újabb névvel gazdagodik, ugyancsak az oroszországi mozgalomnak köszönhetően, onnan ragad rá a bolsevik megnevezés, mely Lenin követőiből álló radikális (szélsőséges) szociáldemokratákat illette legelőször.

Lenin nem csak azzal vonult be a történelembe, hogy a marxizmus továbbfejlesztője, hanem azzal is, hogy ő lesz az első vezető személyiség, aki gyakorlati politikában alkalmazza az új ideológiát, először vezetve hatalomra a „munkásosztályt”. (Pontosabban azokat, akik a munkások és parasztok nevében átvették a hatalmat.)

Röviden: 1917. november hetedikén (a Julianus-naptár szerint október 25-én, innen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom név), Lenin vezetésével a bolsevikok megdöntötték az addigi Ideiglenes Kormányt (kikre ma azt mondanánk, hogy polgári kormányzat), akik fél évvel korábban a bolsevikok szövetségesei voltak a cári önkényuralom megbuktatásában.

Lenin lesz az első szocialista állam (Szovjet-Oroszország, melynek neve 1922-től Szovjetunió) legelső kormányfője (a Népbiztosok Tanácsa első vezetője). Utóda lesz a jóval hosszabb ideig regnáló és még hírhedtebb Sztálin, akinek köszönhetően a II. világháború után a szovjet hadsereg (Vörös Hadsereg) az államszocializmust erőszakkal elterjesztette. Az 1940-es évek második felében minálunk és a többi szomszédos országban, így kerülhettek hatalomra a kommunista pártok, és indult el a politikai (társadalmi-gazdasági) rendszer szovjet típusú átalakítása.

Karl Marx (1818-1883)

Marx, F. Engelsszel együtt a dialektikus és történelmi materializmus, a tudományos szocializmus és a szocialista politikai gazdaságtan kidolgozója. 1848-ban adták ki A kommunista párt kiáltványát, a szocialista-kommunista mozgalom legelső programját.

Vlagyimir Iljics Lenin (1870-1924)

Szimbirszkben egy értelmiségi családban született. 1888-ban lépett be egy marxista csoportba, ahol Marx és Engels műveit tanulmányozta. Szerepe volt az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt megszervezésében (1903). Megfogalmazta az orosz kommunizmus elméletét és forradalmi gyakorlatának feladatait, tovább fejlesztve Marx nézeteit. 1917 (október) novemberi bolsevik hatalomátvétel szervezője és vezetője. Egy időben a „világproletariátus atyja” névvel illették.

Joszif Viszarionovics Sztálin (Dzsugasvili) (1879-1953)

A grúz eredetű Sztálin 1912-ben lett az OSZDMP (bolsevik párt) tagja. Az oroszországi polgárháború idején a Forradalmi Katonai Bizottság tagja volt. A SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) KB (Központi Bizottság) főtitkára volt 1922-1953 között.

Forrásszövegek:

A Kommunista Párt kiáltványa

Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök.

Akad-e ellenzéki párt, amelyről kormányon levő ellenfelei nem híresztelték, hogy kommunista, akad-e ellenzéki párt, amelyik nem vágta vissza a kommunizmus megbélyegző vádját a haladottabb ellenzékieknek éppúgy, mint reakciós ellenfeleinek?

Ebből a tényből két dolog következik.

A kommunizmust immár az összes európai hatalmak hatalomnak ismerik el.

Legfőbb ideje, hogy a kommunisták az egész világ előtt nyíltan kifejtsék nézeteiket, céljaikat, törekvéseiket, és a kommunizmus kísértetéről szóló mesékkel magának a pártnak a kiáltványát állítsák szembe.

Evégből a legkülönbözőbb nemzetiségű kommunisták összegyűltek Londonban, és papírra vetették a következő kiáltványt, amelyet angol, francia, német, olasz, flamand és dán nyelven tesznek közzé. (Karl Marx, Friedrich Engels: A kommunista párt kiáltványa – Nyilas Vera fordítása)

Áprilisi tézisek

„A tőke megdöntése nélkül lehetetlen, hogy véget érjen a háború, egy igazán demokratikus, s nem erőszakos békével. Szükséges egy erőteljes propaganda szervezése a katonák körében.

(…) Ami sajátos Oroszország helyzetében, az az átmenet a forradalom első szakaszáról, amely a polgárságot juttatta hatalomra, a második szakaszra (…), amely a proletariátust és a szegényparasztságot kell hatalomra juttassa.

Semmiféle támogatás az ideiglenes kormánynak.

Elismerni annak a tényét, hogy a pártunk kisebbségben van (…) a munkásküldöttek szovjetjeinek a legtöbbjében (…).

Meg kell magyarázni, hogy a munkásküldöttek szovjetjei (tanácsai) a forradalmi kormányzat egyetlen lehetséges formái.

(…) Az állandó hadsereget a felfegyverezett néppel kell helyettesíteni.

A földbirtokosok minden tulajdonát el kell kobozni.

Államosítani kell (a nép tulajdonába juttatni) minden földet az országban.

Az országban levő összes bankot egyesíteni kell egy a szovjetek ellenőrzése alatt levő nemzeti bankba.” (V. I. Lenin: Áprilisi tézisek, 1917 április)

A párt feladatairól

„Mindenek előtt a Párt a munkásosztály élcsapata kell legyen. (…)

A Párt a munkásosztály politikai vezetője és a proletariátus harcának vezérkara. (…) A kisebbség aláveti magát a többségnek, a pártmunka egyetlen központi szerv részéről történő irányítása elveinek alkalmazása nélkül, lehetetlen a pártmunka és a munkásosztály harcának az irányítása. (…)

De melyik az a központi szervezet, amely képes arra, hogy kidolgozza az irányelveket és irányítsa az összes alapszervezetet azok gyakorlatba ültetésében? A munkásosztály pártja az. (…) A proletariátusnak szüksége van a pártjára, hogy (…) fenntartsa diktatúráját (…) Ez nem lehetséges egy erős párt, s annak összetartó ereje és vasfegyelme nélkül. (…) Következésképpen a frakciók léte ellentétes a párt egységével. A kispolgári elemek, kik egyik vagy másik formában bejutnak a pártba, íme ők a frakciózás létének gyökerei. Ők hozzák magukkal az ingadozás, elbátortalanodás és elbizonytalanodás szellemét. (…) Az ilyen elemek elleni könyörtelen harc és kizárásuk a pártból, a harc sikerének előfeltételei.” (Sztálin: A leninizmus problémái, 1926)