Az amerikai–orosz tárgyalásokkal eddig csak Putyin járt jól

Oroszország elégedetten zárta le az orosz–ukrán háborúról szóló első közvetlen amerikai–orosz találkozót Szaúd-Arábiában, amelynek ötletét aggodalommal fogadta Ukrajna és az EU is. Attól tartottak, hogy az ő kihagyásukkal az oroszok által 2022 februárjában megtámadott Ukrajna és akár az európai országok rovására a Kremlnek kedvező folyamatot indítanak el a delegációk.

Kijev jelezte, hogy nélküle nem teremthető meg megalapozott béke, Volodimir Zelenszkij kijelentette: soha nem fogadnak el orosz ultimátumokat. Emmanuel Macron francia elnök pedig több EU-tag és az Egyesült Királyság részvételével rendkívüli találkozót hívott össze hétfő estére Párizsba, aztán pedig a Rijádból érkező jelzéseket figyelte.

A következő napokban még sok részlet nyilvánossá válhat vagy kiszivároghat a keddi megbeszélésről, de elsőre az látszik, hogy az orosz fél már önmagában a 4 és fél órás amerikai–orosz találkozó tényével is elégedett lehet:

• a Szovjetunió széthullásakor elvesztett szuperhatalmi státusz részleges visszaszerzését érezheti a Kreml azzal, hogy a közvetlen megbeszélések révén az Egyesült Államokkal egyenrangú félnek láttathatja magát. Ezzel Vlagyimir Putyin otthon, de bizonyos fokig a világ előtt is úgy állíthatja be, hogy elérte célját, egyúttal enyhítheti nyugati irányú nemzetközi elszigeteltségét is;
• Ukrajna kihagyása a tárgyalásokból erősítheti narratíváját, amely szerint a háborút elindító Oroszország ukrán területen valójában a Nyugat proxyháborúja ellen küzd;
• az EU mellőzése a megbeszéléseken szintén alkalmas arra, hogy azt sugallja, Putyin erős pozícióban van. Igaz, ezt már Donald Trump is így érzékeltette, amikor szerdai közvetlen telefonbeszélgetésük után elismerően nyilatkozott az orosz elnökről.

A tárgyalások után elhangzottak között is találni olyat, amit a Kreml nagyon kedvezően fogadhatott, Kijevet pedig aggodalommal tölthetik el:

• Az amerikai delegációt vezető Marco Rubio külügyminiszter arról beszélt, hogy rendkívüli lehetőségeket teremthet meg az Egyesült Államok és Oroszország számára az ukrajnai béke. Rubio partnerségről és gazdasági együttműködésről is beszélt.
• Az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója elismerte, hogy a tárgyalásoknak területekről és biztonsági garanciákról kell zajlaniuk, azaz Mike Waltz arra is utalt, hogy Oroszország mindenképp számolhat bizonyos, Ukrajnától elfoglalt terület megtartásával.
• Megállapodtak az elmúlt három évben a kölcsönös kiutasítások miatt megcsappant személyi állomány visszatöltéséről az orosz és amerikai diplomáciai képviseleteken.
• Megállapodtak arról, hogy tárgyalási delegációkat állítanak fel a megbeszélések mielőbbi folytatására, azaz rendszeressé válik és intézményesül a diplomáciai csatorna, amelyen keresztül az Egyesült Államok és Oroszország folyamatosan érintkezik, de Ukrajna és az EU részvétele nélkül.

A hazai igazolásnak is van gyakorlati jelentősége Putyin szemében, mert a rezsim jellege ellenére azt azért mégiscsak igazolnia kell a társadalom előtt, hogy a halottakkal és súlyos sebesültekkel együtt becslések szerint 700 ezer fő feletti orosz katonai veszteség, az ország hagyományos védelmi erejének jelentős mértékű ledarálása nem volt hiábavaló. Ebben nyilván eddig is segítségére volt az állami propagandagépezet és az elégedetlen hangokat az erőszakszervezetek is kordában tarthatták, de egy nemzetközi visszaigazolás, mint amilyen az amerikaiakkal elindított közvetlen tárgyalás, kiemelt jelentőséggel bír.

Rubio azért Ukrajnának és az EU-nak is üzent, amikor kijelentette, hogy senki sem lett mellőzve. A BBC szerint arról beszélt, hogy az Egyesült Államok Ukrajnát és az EU-t is bevonja a megbeszélésekbe, és a rendezésben „a konfliktusban minden érintettnek egyet kell értenie, elfogadhatónak kell lennie nekik.” Az Oroszország ellen bevezetett szankciókról azt mondta, „minden oldalnak” engedményeket kell tennie, hogy bármilyen konfliktusnak véget lehessen vetni. Az EU-nak „egy ponton az asztalnál kell ülnie, mivel ők is szankciókat vezettek be.” Végül pedig azt is kijelentette, hogy a keddi találkozó csak egy első lépés volt az ukrajnai háború lezárásához vezető hosszú és nehéz úton.

Látszólagos kompromisszum, ami valójában nem az

Az orosz elnök szóvivője már a tárgyalások idején megüzente Moszkvából, hogy Ukrajnának van saját mozgástere. Elsőre akár kompromisszumkész hozzáállásnak is tűnhet, hogy Dmitrij Peszkov kijelentette: Ukrajna szuverén joga dönteni arról, hogy akar-e csatlakozni az EU-hoz, Oroszországnak ezzel szemben nincs kifogása és nem is akadályozhatná az országot ebben a szuverén döntésében. Azt azonban közölte, hogy Oroszország biztonsága szempontjából elfogadhatatlan lenne Ukrajna NATO-tagsága. Később azonban ezt a nyilatkozatot Rijádból kiegészítette Lavrov, aki szerint nemcsak a NATO-tagság lenne elfogadhatatlan, de azt sem tartják elfogadhatónak, hogy „bármilyen NATO-tag hadserege bármilyen formában, bármilyen, akár európai zászló alatt” jelenjen meg Ukrajnában.

A nyilatkozat egyértelmű reakció a brit kormányfő hétfői, még a párizsi találkozó előtt tett kijelentésére, miszerint az Egyesült Királyság egy békemegállapodás keretében kész lenne katonákat küldeni Ukrajnába.

Kérdés, persze, hogy így milyen biztonsági garanciát kaphatna Ukrajna, ha sem NATO-tagságra nem számíthat, sem olyan külföldi erőre, amely betartathatná a békemegállapodást.

Elvégre Oroszország az 1994-es Budapesti Memorandumot is felrúgta, amely szavatolta volna Ukrajna területi integritását és szuverenitását. Moszkva ráadásul nemcsak azt várja el, hogy a NATO utasítsa el Ukrajna kérelmét, de adjon hosszútávú garanciát is arra, hogy az ország később sem lesz a katonai szövetség tagja.

Ez tehát azt jelenti, hogy Oroszország kompromisszumként felajánlja az EU-nak, hogy a területében, gazdasági potenciáljában megcsonkított, infrastruktúrájában, energiatermelő kapacitásában súlyosan megrongált országot, ahonnan a háború miatt legalább hatmillió ember elmenekült és ahol legalább négymillió belső menekült él, nyugodtan felveheti tagjai közé.

Mindezt úgy, hogy az ország katonai képességeit rendkívül alacsony szinten kellene tartani az orosz igények szerint, tehát az ország védelme kiszolgáltatott lenne az orosz nyomással szemben, ami közvetlenül az EU-t nyomasztaná egy bővítés esetén. Moszkva pontosan tudja, hogy ilyen teherrel a csatlakozás megfeküdné az EU gyomrát.

Az ukrán választásokról is szó lehetett a megbeszélésen?

A Fox News fehér házi tudósítója emellett beszámolt egy forrásaik szerint az oroszok által felvázolt, háromlépcsős tervezetről is, amelynek tényét a felek nyilvánosan nem erősítették meg. Mindenesetre, ha ez mégis bármilyen módon útmutatásként szolgálna a rendezéshez, akkor az megint az orosz pozíciók erősítését jelentené. A három lépcső szerint először létrejönne a fegyverszünet, ezután Ukrajnában a háború miatt elmaradt parlamenti és elnökválasztást kellene megtartani, amelyek 2024-ben lettek volna esedékesek. A választás után írnák alá a végleges békét.

A három pont rengeteg kérdést vet fel azon túl is, hogy hatmillió külföldre menekült és négymillió belföldön addigi lakhelyéről elmenekültként szavazó mellett hogyan lenne lebonyolítható megfelelő választói névjegyzékkel, a részvétel átlátható biztosításával egy választás.

Jogilag viszont már az is kérdés, hol kellene választást tartani. Ukrán szempontból természetesen az 1991-es határokon belül, de legalább a 2014 utáni határokon belül, ahogyan ez 2019-ben is történt, miután Oroszország annektálta a Krímet és támogatta a luhanszki és donyecki szakadárokat. Hat éve a krími, donyecki és luhanszki mandátumokat egyszerűen nem töltötték fel, jelezve, hogy ott nem volt mód a megszállás miatt választásokat tartani. Most már azonban a 603 ezer négyzetkilométeres ország közel ötöde van orosz megszállás alatt, és Oroszország ezeknek a területeknek az egyoldalú magához csatolását is bejelentette. Sőt, azokat a területeket is magáénak tekinti Herszon és Zaporizzsja, valamint Donyeck megyékből, amelyeket el sem tudott foglalni.

A választások megtartása így alkalom lenne Oroszországnak arra, hogy elismertesse a területszerzéseket is. Ráadásul azzal is számolhatnának, hogy egy dolog az általános társadalmi megbecsülés Volodimir Zelenszkij felé, egy másik a megfáradt ukrán társadalom szavazata, amely könnyen landolhat olyan jelöltnél, aki a béke ígéretével gyors engedményeket tenne Moszkvának. Azaz, amit Oroszország nem tudott elérni háborúval 2022. február 24-én – remélve, hogy egy-két hét alatt bekebelezi az országot, elűzi Zelenszkijt és felállít egy lojális bábkormányt –, azt most reményei szerint bebiztosíthatná egy választással.

Az ukrajnai ritkaföldfémek kérdése még mindig ott van a háttérben

Ugyanakkor a mérleg másik serpenyője sem üres: az amerikaiak nem mondták fel Ukrajna fegyverszállítmányokkal való támogatását és ukrán diplomáciai források szerint nem feltétlenül vázolható fel a teljes kép annak alapján, ahogyan a nyilvánosság előtt az amerikaiak az oroszokkal beszélnek.

Ezt sugallta a lengyel külügyminiszter is a hétvégi müncheni biztonsági konferencián is. Radosław Sikorski arról beszélt, hogy az amerikaiak néhány európai országgal megosztották tárgyalási taktikájukat, amely „unortodox” ugyan, „de működhet” az oroszokkal szemben. A lengyel diplomata részleteket nem mondott, de mégis azt sejttette, hogy valamiféle trükkről van szó, mintha maga az amerikai–orosz közvetlen találkozó végül olyan megállapodásba csalogatná az oroszokat, amely végső soron Ukrajnának lesz kedvező. Erről újságírói kérdésre kedden az orosz külügyminiszter csak a szokásos „fake” szóval válaszolt.

Ukrajna melletti érv lehet az is, hogy Trump 500 milliárd dollárnak megfelelő értékű hozzáférést kért az ukrajnai ásványi anyagokhoz – az egyik fontos elem lehet az 5-700 ezer tonnára becsült lítiumkészlet –, amit aduként már Zelenszkij is bedobott tavaly bemutatott „győzelmi tervében”.

A ritkaföldfémekről szóló megállapodás és Ukrajna felfegyverzése szavatolhatja a hosszan tartó orosz–ukrán békemegállapodást, jelentette ki a müncheni biztonsági konferencián Lindsey Graham republikánus szenátor is. Egy ilyen megállapodást egyenesen „Putyin rémálmaként” jellemzett. Az ukrán fél ezen a téren még nem írt alá semmit, Zelenszkij ezt utólag azzal indokolta, hogy az általa látott tervezet szerinte nem tartalmaz megfelelő rendelkezéseket Kijev érdekeinek védelmére.

Közben az is kérdés, mennyire gazdaságosan termelhető ki a lítium, másrészt, a gazdaságosan kitermelhető ásványkincsek milyen arányban vannak Ukrajna kezében és milyen arányban a megszállt területeken. Nem zárható ki az az elvi lehetőség sem, hogy az oroszok a saját maguk által megszállt területeken vagy akár egy lojálisabb Ukrajnán keresztül ne tudnának hasonlóan vonzó hozzáférést biztosítani a leginkább dollárszázmilliárdos ajánlatokkal meggyőzhető Trumpnak.

Azt, hogy a keddi megbeszélések nem kizárólag Ukrajna területével és biztonsági kérdéseivel voltak kapcsolatosak, már az is mutatta, hogy a delegációban Lavrov és az orosz elnök külpolitikai tanácsadója, egykori washingtoni nagykövet Jurij Usakov mellett helyet kapott Kirill Dmitrijev is.

A 10 milliárd dolláros (mai árfolyamon kb. 383 milliárd forint) alappal az orosz állam kezdeményezésére 2011-ben létrehozott Orosz Közvetlen Befektetési Alap (RDIF) vezérigazgatója már a találkozó előtti napon nem hivatalosan beszélt az amerikai delegáció néhány tagjával, majd úgy nyilatkozott, hogy a párbeszéd azért is rendkívül fontos, mert ezzel megnyithatják az utat a kölcsönös gazdasági érdekek és az együttműködés felé.

A Stanfordon végzett, nagy amerikai pénzügyi cégeknél megfordult Dmitrijev minden bizonnyal Trump világlátásához igazította érvelését is. Megjegyezte, hogy az amerikai vállalatok 300 milliárd dollárt veszítettek az elmúlt három évben azzal, hogy kivonultak az orosz piacról és fognak a jövőben is, ha nem térnek vissza. Ráadásul az űrt nagyrészt épp Kína tölti be, amely egyébként is meghatározó partnere Oroszországnak. A 300 milliárd dolláros összeg – a további évek felvillantott veszteségeivel – együtt ráadásul párhuzamba állítható az ukrán ásványi kincsekkel összefüggésben elhangzott 500 milliárddal.

Főleg Ukrajna, de az EU és még Kína is ott akar lenni

A szaúdi tárgyalásokkal egy időben több másik megbeszélés is zajlott. Trump Ukrajna ügyében illetékes különmegbízottja még a müncheni biztonsági konferencián kijelentette, hogy az oroszokkal folytatott tárgyalásokon nem lesznek ott az európai országok. Kedden Keith Kellogg pont Brüsszelbe ment tárgyalni, és az amerikai külügyminiszter is arról beszélt, hogy a tartós rendezés nem képzelhető el Ukrajna és az európai országok nélkül, de a folyamatok egyelőre arra mutatnak, hogy az EU jórészt kimaradhat az őt – így a szomszédos Magyarországot is – nagyon is érintő ukrajnai rendezésből.

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen a testület közleménye szerint a szaúdi találkozóval párhuzamosan tartott megbeszélésen hangsúlyozta Kelloggnak, milyen létfontosságú szerepet játszott az EU Ukrajna pénzügyi és védelmi stabilitásában. Annyit adott katonai támogatásként az uniós tagjelölt országnak, mint az USA, ezt le fogja szállítani és kész akár többre is. Szerinte a háború lezárásának tiszteletben kell tartania Ukrajna függetlenségét, önrendelkezését és területi egységét, amit erős biztonsági garanciákkal kell szavatolni. Emellett Von der Leyen jelezte, hogy az EU-nak megvan a terve a védelmi ipari kapacitásának növelésére is.

Kína is jelezte, hogy minden részt vevő és érintett felet be kell vonni a rendezésbe. Ez nemcsak Kijev érdekében tett kijelentés volt, hanem Kínára is vonatkozott, és nemcsak Washingtonnak, de Moszkvának is szólt. Kína nélkül ugyanis Oroszország a nyugati szankciók miatt végképp nehéz helyzetbe került volna.

Kína révén jutott fontos technológiai forrásokhoz a polgári szektorban is, de jelentős mennyiségű, polgári célra gyártott, ám katonai célra is alkalmas drónhoz is így jutott a háború egy bizonyos szakaszában. Kína hallgatólagos jóváhagyása kellett ahhoz is, hogy Putyin katonai stratégiai együttműködésről állapodhasson meg Észak-Koreával, ahonnan nagy mennyiségű, részben elavult, de bevethető töltényhez jutott. Ez a megállapodás tette lehetővé azt is, hogy legalább tízezer észak-koreai katona jelenjen meg az ukrán front közelében, az orosz kurszki területen, ahol tavaly nyáron foglaltak el területeket az ukránok.

A közvetlen amerikai–orosz tárgyalások azonban érthetően Ukrajnát érintik a legfájóbban.

Zelenszkij már korábban többször kijelentette, hogy semmilyen béketárgyalás nem képzelhető el Ukrajna részvétele nélkül. A Bloomberg úgy tudja, hogy a szaúdi házigazda az ukrán elnök jelenlétét is támogatta, de ettől az amerikai és az orosz fél is elzárkózott. Zelenszkij egyébként a térségben volt, hétfőn tárgyalt az Egyesült Arab Emírségekben, kedden pedig Ankarában fogadta őt a török elnök.

Recep Tayyip Erdoğan kulcsfontosságú szereplője lehet a további folyamatoknak, hiszen Ukrajnát is segítette a Bayraktar drónokkal a háború kezdeti szakaszában, helyt adott a háború elején még zajló orosz–ukrán tárgyalásoknak, hozzájárult ahhoz, hogy megállapodás szülessen a Fekete-tengeren az ukrán búza exportjához. Mindemellett azonban jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal is, aminek fontos gazdasági stratégiai partnere, egyre nagyobb szerepet játszva az orosz földgáz még meglévő európai tranzitjában.

Közös sajtótájékoztatójuk szerint Zelenszkij és Erdoğan kedden részletesen megvitatta azokat a globális folyamatokat, „amelyek ennek a háború végéhez vezethetnek”. A tartós béke érdekében Zelenszkij szerint „fontos, hogy ne kövessünk el hibákat”. A békefeltételekkel kapcsolatos török álláspontról Erdoğan azt mondta, hogy Ukrajna területi integritása és szuverenitása „vitathatatlan”.

Zelenszkij a török fővárosból üzente meg, hogy meglepetés volt neki az amerikai-orosz találkozó, arról a sajtóból értesült. Ukrajna továbbra sem fogad el róla szóló, de a részvétele nélkül meghozott döntéseket, és visszautasít minden orosz ultimátumot. Az ukrán elnök szerint úgy tűnik, hogy az amerikai kormány most pont azokról az ultimátumokról tárgyal Oroszországgal, amelyek Putyin Ukrajna lerohanása előtt állított a nyugattal és Ukrajnával szemben. Az ukrán elnök kijelentette:

„Úgy tűnik, mintha a tárgyalások ugyanabban a mederben folynak Ukrajnáról, csak ezúttal Oroszország és az Egyesült Államok között – ismétlem, Ukrajnáról, de Ukrajna bevonása nélkül.

Ha mi nem fogadtuk el ezeket az ultimátumokat a legnehezebb időszakban, miért gondolja bárki, hogy azokat Ukrajna most elfogadná?”

Azt is kijelentette, hogy bármilyen nehéz is, „Ukrajna nem fogja jogilag elismerni az Oroszország által megszállt részeket. A kelet a miénk, a Krím a miénk, és az összes többi város és falu, amelyek fontosak számunkra”. A tárgyalóasztalnál minden félnek, így az Egyesült Államoknak, Európának és Ukrajnának is képviseltetnie kell magát, és „alapvető fontosságú, hogy a háború befejezéséről szóló diskurzus ne az érintettek háta mögött történjen” – mondta.