Ízelítőt kapott a világ Trump zavaros diplomáciájából, amivel békét akar teremteni Ukrajnában

Kedden elkezdődhetnek szaúdi közvetítéssel az amerikai–orosz tárgyalások Marco Rubio amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter között Szaúd-Arábiában. Az elmúlt napokban több, akár egymásnak ellentmondó amerikai nyilatkozat is volt arról, hogy Donald Trump hogyan képzelheti el az orosz inváziótól számítva negyedik évébe lépő orosz–ukrán háború lezárását. Az amerikai megszólalásokból azonban az rajzolódott ki, hogy az oroszokkal való megegyezést Európa feje felett képzelik el.

Közben pedig az ukrajnai ritkaföldfémek kérdésében is többféle nyilatkozat jelent meg amerikai részről. Volodimir Zelenszkij hétfőn kijelentette, hogy Kijev nem vesz részt az amerikai és orosz tisztviselők keddi szaúd-arábiai találkozóján. „Ukrajna az Ukrajnáról nélkülünk folytatott bármilyen tárgyalást olyannak tekint, amelynek nincs eredménye. Nem ismerhetjük el a rólunk nélkülünk szóló megállapodásokat” – mondta az ukrán elnök.

A Bloomberg úgy tudja, hogy Donald Trump már húsvétra tető alá akarja hozni a tűzszüneti megállapodást a háborúban. Összeszedtük, hogy mi olvasható ki az elmúlt napok egymás után záporozó amerikai nyilatkozatából.

Putyin és Trump kokettálása

Az Ukrajna szempontjából sűrű február 12-i napon érkezett a hír, hogy Donald Trump beiktatása óta először telefonon beszélt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Nem is keveset, a Kreml másfél órás beszélgetésről tett közzé közleményt. Ennek közvetlen előzménye volt, hogy az oroszok szabadon engedték az amerikai Marc Fogelt, akit 2021-ben börtönöztek be Oroszországban, amiért marihuánát birtokolt. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője a telefonbeszélgetés után szerdán azt mondta, Putyin személyes tárgyalásra hívta Trumpot Moszkvába.

Egy nappal később felmerült, hogy a Trump–Putyin-találkozót Szaúd-Arábiában tarthatják, az amerikai elnök kijelentette, hogy Mohammed bin Szalmán trónörökös szerepet fog játszani a tárgyalásokban. Trump egy újságírói kérdésre azt mondta, Zelenszkij nem vesz részt az első tárgyalási fordulóban, a továbbiakban pedig „meglátjuk, mit tehetünk a második megbeszélés esetében”. Ekkor már annyira előrehaladott állapotban voltak az egyeztetések, hogy értesülések szerint Steve Witkoff, Trump egyik vezető tárgyalója a múlt hét kedden Moszkvában zárt ajtók mögött találkozott magával Putyinnal. Nem sokkal később az ukrán vezetéssel is egyeztettek telefonon Washingtonból.

Mint írtuk, a sokkal jelentéktelenebb ügyekben sokkal karcosabb hangot megütő Trump udvarias, előzékeny nyelvezetet használt Putyinnal szemben, olyan témákban partnerként kezelve őt, mint a közel-keleti helyzet.

Nem árulás

„Nincs szó árulásról” – ezzel a kijelentésével védte meg Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter Trump és Putyin telefonon zajló tárgyalását még mindig csütörtökön. Hegseth a NATO-tagországok védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója előtt az újságíróknak beszélt erről, akik azt firtatták, a Putyinnal történő tárgyalás nem számít-e árulásnak Ukrajnával szemben. Szerinte mindenki érdekelt a béketárgyalásokban, és Trump az egyetlen ember, aki képes leültetni egymással a feleket.

Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az amerikai lépésekre azt reagálta, hogy az Ukrajna és Európa háta mögött kötött békemegállapodás kudarcra van ítélve, egy nem kellően megalapozott egyezség pedig csak átmeneti tűzszünetet jelenthet. Annalena Baerbock német külügyminiszter szerint egy erős Európa az amerikaiak érdeke is, „az Egyesült Államoknak is szüksége van ránk”. John Healey brit védelmi miniszter is így fogalmazott:

„Nem lehetséges tárgyalás Ukrajnáról Ukrajna nélkül.”

Mindenesetre az európai vezetők kétségbeesettnek tűnő nyilatkozatai több szakértő és Orbán Viktor magyar kormányfő szerint is a gyengeség jelei voltak. A magyar kormány Trump mellett állva azt hangoztatja, Washington békét akar, míg Európa továbbra is háborúpárti. Eközben a leginkább érintett Zelenszkij múlt csütörtökön már azt nyilatkozta, Kijev nem fogadhat el „semmilyen kétoldalú tárgyalást Ukrajnáról nélkülünk”.

Az ukrán elnök a péntektől vasárnapig tartó müncheni biztonsági konferencia előtt azt nyilatkozta, a Trumppal eddig folytatott tárgyalások nem elegendőek egy béketerv kialakításához. Még fontosabb jelzés volt részéről, hogy „soha nem fogjuk elismerni a megszállt területeket oroszként”. Már Münchenben Zelenszkij hozzátette, miután tárgyalt J. D. Vance amerikai alelnökkel, hogy valódi biztonsági garanciákra van szüksége országának. Közben Európának is üzent, mondván közös európai hadseregre van szükség, ami a NATO-ban egyenrangú fele lehetne az amerikai haderőnek.

Erre is reagálva a lengyel külügyminiszter, Radosław Sikorski közölte, Európának növelnie kell ugyan védelmi iparának kapacitását, a NATO-tagok hadseregeinek erejét is, de arról nincsen szó, hogy ezek a haderők egyesülnének egy európai hadseregben. Sikorski lehűtötte az Ukrajnát egyébként aktívan támogató országgal szembeni esetleges ukrán várakozásokat azzal is, hogy kimondta: Lengyelország feladata a NATO tagjaként a szövetség keleti felének védelme, ami Lengyelország területét jelenti.

Keith Kellogg, Trump orosz–ukrán különmegbízottja aztán udvariasan, de jelezte az európai döntéshozóknak Münchenben:

nem osztanak lapot a kontinensnek az oroszokkal való tárgyalásokon.

Kellogg szerint ő „a realizmus iskolájából” való, és az európai részvétel a tárgyalásokon „nem fog megtörténni”. Kellogg üzent „európai barátainak”: álljanak bele a vitába, de ne panaszkodjanak, hanem jöjjenek elő konkrét ötletekkel, tervekkel, és növeljék a védelmi kiadásaikat. Azzal érvelt, hogy a 2014-ben kezdődött harcokat ideiglenesen beszüntető – vagy legalábbis azok intenzitását csökkentő – minszki formátum sem működött, Trump pedig nem akar nagy, csoportos tárgyalásokat, amelyek elhúzódhatnak. Kellogg később felhozta a területi kérdésekre, hogy az Egyesült Államok sosem ismerte el a balti államok 1945-ös szovjet annexióját. „Üzenetet akarunk küldeni, hogy az agresszió nem megoldás” – mondta.

A NATO-tagságot kizárták, de azért volt kiszólás

Kormányzati szinten az amerikai megszólalások egységesek voltak Ukrajna NATO-csatlakozásának elvetésében. Ezt Pete Hegseth védelmi miniszter mellett Trump is kijelentette. Bár egyesekben felmerült, hogy olyan kétoldalú megállapodásokkal biztosítsák Ukrajna védelmét, mint amilyen Amerikának van Izraellel vagy Japánnal. Azt azonban Zelenszkij megjegyezte, hogy arra még nem kapott senkitől sem érdemi választ Nyugaton, hogy mi lehetne a valódi alternatívája a NATO-tagságnak Ukrajna biztonsági garanciái között.

Ugyanakkor a müncheni biztonsági konferencián egy Zelenszkijjel közös kerekasztal-beszélgetésen a résztvevő republikánus szenátorok egy esetleges béke biztonsági garanciájaként felvetették, hogy a Kreml előtt világossá tennék, mire számíthat. Lindsey Graham szenátor arról beszélt, hogy azzal is meg lehetne akadályozni egy békemegállapodás utáni újabb orosz támadást, ha közölnék Moszkvával, hogy egy újabb támadás automatikusan Ukrajna felvételét jelentené a NATO-ba. Ezt az ötletet támogatta Jeanne Shaheen demokrata szenátor is.

Európai oldalról ebben a kérdésben is voltak az amerikai vezetéssel egyet nem értő nyilatkozatok. Boris Pistorius német védelmi miniszter a müncheni konferencia előtt azt mondta: „Jobb lett volna a lehetséges NATO-tagságról és területi változásokról a tárgyalóasztalnál beszélni.” Egyébként Keir Starmer brit miniszterelnök is arról beszélt Münchenben, hogy Ukrajna útja a NATO-ba visszafordíthatatlan.

Hegseth múlt szerdán azt is kijelentette, szerinte elsődlegesen európai haderőknek kellene biztosítaniuk a háború utáni Ukrajnát, és az amerikai védelmi miniszter szerint az is irreális célkitűzés, hogy Ukrajna a 2014 előtti határaihoz térjen vissza, tehát az oroszok által megszállt Krímre hiába tartanak igényt. Trump azt mondta, Ukrajna nem valószínű, hogy vissza fog térni a 2014 előtti határaihoz, de „valamennyi terület vissza fog térni”.

Békelítium

A többi nyilatkozattal párhuzamosan futott az ukrajnai ritkaföldfémkészletek kérdése is, ami egyértelművé az USA gazdasági érdekeltségét a béketeremtésben. Trump már február 3-án kijelentette, hogy szeretne hozzáférni Ukrajna ritkaföldfém-készleteihez az amerikai háborús támogatások folytatásáért cserébe. „Biztosítani akarom a ritkaföldfémek elérhetőségét. Több száz milliárd dollárt fektetünk be. Nekik nagyszerű ritkaföldfém-készleteik vannak. Biztosítani akarom ezeknek az elérhetőségét, és ők hajlandóak erre” – mondta az amerikai elnök.

Az Egyesült Államok tehát hozzáférést szeretne Ukrajna ásványkincsvagyonához, titánhoz, uránhoz, nikkelhez, grafithoz, illetve a digitális világ működéséhez elengedhetetlen ritkaföldfémekhez, így a lítiumhoz is.

Sokatmondó volt a bejelentés még február 11-én, hogy Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter lesz az első, aki Ukrajnába utazik az új amerikai adminisztrációból. Egy nappal később a miniszter már Kijevben tárgyalt, és Zelenszkij korábban jelezte, hogy hajlandó lehet valamilyen alkura.

Mint a témát elemző cikkünkben írtuk, Ukrajna lítiumkészlete nem túlzottan nagy – összevetve az ausztrálokkal vagy kínaiakkal –, de a kínai dominancia visszaszorítása nagyon határozott cél a trumpi kül- és iparpolitikában. Ezért is remélheti a kijevi vezetés, hogy lítiumkészleteivel az ország védelmi képességeinek fenntartásában tartósan érdekeltté teheti az amerikaiakat. Zelenszkij tavaly felvillantott ún. „győzelmi tervében” is előkelő helyen szerepelt, hogy az amerikai segítséget a ritkaföldfémekkel fizetnék ki. Persze a lelőhelyeik egy része orosz megszállás alatt van, és kérdéses a kitermelés gazdaságossága is.

A Trump-adminisztráció felől jövő ellentmondásos nyilatkozatokat jelzi, hogy az NBC-vel szombaton két washingtoni tisztviselő közölte, Ukrajna ritkaföldfémkészletének feléért, Amerika akár katonákat is hajlandó küldeni Ukrajnába. Ez szerintük fedezné az amerikaiak által a háború kezdete óta Ukrajnába küldött katonai ellátmány árát is.

A ritkaföldfémekről szóló megállapodás és Ukrajna felfegyverzése szavatolhatja a hosszan tartó orosz–ukrán békemegállapodást, jelentette ki a müncheni biztonsági konferencián Lindsey Graham szenátor is. Egy ilyen megállapodást egyenesen „Putyin rémálmaként” jellemzett. Mindenesetre az ukrán fél nem írt alá semmit, sem Bessent látogatásakor, sem azóta: Zelenszkij ezt utólag azzal indokolta, hogy az általa látott tervezet szerinte nem tartalmaz megfelelő rendelkezéseket Kijev érdekeinek védelmére.

Cikkcakkban az egyenes úton

Az amerikai politika főbb szereplőinek az orosz–ukrán kérdésben látott stílusa és kommunikációja egy újfajta külpolitikai orientációt és viselkedést jelez, aminek határozottnak tűnő üzenetei mellett védjegye a kiszámíthatatlanság. Ebben az esetben is látható volt, hogy nem volt mindig átfedésben a Trump által köznyelvi stílusban kommunikált mondandó azzal, amit aztán beosztottjai mondtak.

Elég itt Vance alelnökre gondolni, aki nagyjából kijelentette, Európa egyre kevésbé számítson Amerika védernyőjére – ami a második világháború utáni nemzetközi rend egyik alappillére volt –, miközben Kellogg tábornok igyekezett diplomatikusan hűteni a kedélyeket, felhozva példának, hogy Washington akkor is beavatkozott, amikor Bassar el-Aszad vegyi fegyvereket vetett be saját országában.

Hegseth európai turnéján először közölte, Ukrajna NATO-tagságáról szó sem lehet, illetve a békéért cserébe le kell mondania területe egy részéről. Másnap a BBC összefoglalója szerint

már azt magyarázta, még minden lehetőség terítéken van, szerinte csak rámutatott a realitásokra, és visszautasította, hogy indokolatlan engedményeket tett volna Putyinnak.

Marco Rubio külügyminiszter repülője műszaki hiba miatt visszafordult Amerikába, ezért késve érkezett Münchenbe, a külügyminiszter prioritásairól beszélve munkatársai addig azt mondták: az Egyesült Államok „igazságos és tartós békén” dolgozik, és az európai országok vezetésével kéne megalkotni egy „tartós biztonsági keretrendszert”. A BBC szerint aztán Rubio álláspontja nem tűnt úgy, hogy olyan korlátokat állítana Ukrajna elé, mint a védelmi miniszter, és Vance is megpendítette, hogy az Egyesült Államok katonai eszközökkel is nyomást gyakorolhatna Oroszországra a megállapodáshoz.

Miután egy republikánus szenátor egy újonc hibájának nevezte a védelmi miniszter beszédét, egy fehér házi sajtótájékoztatón Trump azt mondta, általánosságban véve tisztában volt vele, mit fog mondani Hegseth, de majd megkérdezi tőle. Mindez a háromnapnyi nyilatkozatáradat a közte feltűnő ellentmondásokkal jól mutatja, mennyire nehéz dolga lesz a Trump-kormánynak a háború – korábban 24 órásra, később száza naposra ígért – lezárásakor. A BBC szerint a kormánytagok európai turnéján látható volt, hogy Trump sokszor a közösségi médiára posztolt mondatait igyekeztek a maguk módján elmagyarázni, kontextusba helyezni; majd sokszor ezeket a magyarázatokat is finomítani.

A BBC megjegyezte, hogy az első Trump-kormányzatban voltak olyan magas rangú tisztviselők, akik ellentmondtak az elnöknek, ezért három nemzetbiztonsági főtanácsadót, két védelmi és egy külügyminisztert is kirúgott az államfő a kabinetből. Most már a lojalitásra helyezte Trump a hangsúlyt a kormánytagok kiválasztásánál, így kerülhetett a védelmi tárca élére a semmilyen kormányzati tapasztalattal nem bíró Hegseth, akinek kinevezését miniszterségének szenátusi megszavazásakor nemcsak a demokraták, hanem három republikánus szenátor is ellenezte, így végül az alelnöki voks döntött.

Persze az is lehet, hogy a kiszámíthatatlan amerikai álláspont a Richard Nixontól már megismert madman-elmélet: miszerint Trump őrületes kijelentéseket tesz és tetteket hajt végre, a kalkulálhatatlanság pedig közel tartja a szövetségeseket és elrettenti az ellenfeleket. A BBC szerint azonban ebben a politikában benne van a hiba vagy elszámítás veszélye is.

Mi lesz most Szaúd-Arábiában?

A CNN múlt pénteken arról írt, forrásai szerint a Kreml magas rangú tárgyalócsoportot állít össze, hogy közvetlen tárgyalásokat folytasson az Egyesült Államokkal. Az orosz tárgyalódelegáció tagjai között olyan politikai, hírszerzési és gazdasági vezetők lesznek, mint Szergej Lavrov külügyminiszter, Jurij Usakov elnöki tanácsadó és Kirill Dmitrijev, Putyin közeli tanácsadója. Dmitrijev a szankciókkal sújtott Oroszországi Közvetlen Befektetési Alap vezetője, akinek részvétele a tárgyalásokon azt jelezheti, hogy Oroszország tárgyalási stratégiájának egyik fő fókusza a szankciók enyhítésének elérése lehet. Ez némiképp ellentmond a kommunikációjuknak, hogy ezek a szankciók nem szűkítik az orosz gazdaság mozgásterét és az állam bevételeit. (Ezek hatásáról itt írtunk részletesebben.)

Már vasárnap kiderült, hogy Marco Rubio Szaúd-Arábiába utazik, és ott orosz tisztviselőkkel találkozik. A CBS arról is írt, Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó és Steve Witkoff, Donald Trump közel-keleti különmegbízottja is részt vesz a rijádi találkozón. Rubio már túl is esett vasárnap egy telefonos megbeszélésen orosz kollégájával, Szergej Lavrovval. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője mindenesetre jelezte egy rádiónyilatkozatban szintén vasárnap, hogy az új amerikai vezetés szerintük párbeszéd útján akarja megoldani a konfliktust, és nem a háborúról akar beszélni, hanem a békéről.

Rubio hétfőn kicsit enyhített az európai feszengésen, miután kijelentette, még nem a valódi béketárgyalások zajlanak, ha odaérnek, akkor Ukrajnát és Európát is be kell vonni.

Trump Rubio szerint jelezte Putyinnak, hogy Ukrajna önrendelkezését védő és tartós békét akar, nem olyat, hogy „három-négy év múlva újra invázió legyen” belőle; Putyin pedig azt, hogy érdekelt a békében. A miniszter szerint a következő napok-hetek majd eldöntik, az oroszok mennyire akarnak komolyan békét. Az orosz erők egyelőre továbbra is növelik a nyomást Pokrovszknál, hogy megnyíljon az útjuk Donyeck megye még ukrán ellenőrzésű nyugati része, Kramatorszk felé.

A hétfőn Lengyelországba érkezett Keith Kellogg ezzel párhuzamosan Kijevbe látogat a héten egyeztetésre. A diplomáciai nagyüzem része még, hogy Zelenszkij Szaúd-Arábia szomszédjába, az Egyesült Arab Emírségekbe utazott vasárnap, bár egy korábban leszervezett látogatásra. Korábban azt mondta, Szaúd-Arábiába is ellátogatna többek közt, de nem tervez amerikai és/vagy orosz tisztviselőkkel találkozni. Az ukrán elnök kedden már a török elnökkel tárgyal. Recep Tayyip Erdoğan különleges szereplője lehet a tárgyalássorozatnak, hiszen Törökország komoly segítséget nyújtott Ukrajnának a háború kezdeti szakaszában a Bayraktar drónokkal, ugyanakkor Oroszországnak is fontos gazdasági stratégiai partnere.

Mindeközben Ukrajna európai szövetségesei Párizsban Macron meghívására rendkívüli csúcstalálkozót tartottak hétfőn, mivel aggódnak amiatt, hogy az Egyesült Államok a kontinens megkérdezése nélkül folytatja a tárgyalásokat Oroszországgal. Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter Trump külpolitikáját az oroszok harc közbeni felderítési módszeréhez hasonlította, „előrenyomulsz, aztán megnézed, mi történik, majd megváltoztatod a pozíciódat”, amire Európának reagálnia kell.

Keir Starmer brit kormányfő a CNN szerint egyenesen olyannak nevezte a csúcsot, mint ami egyszer történik meg egy nemzedék életében, és ahova várták a német, brit, olasz, lengyel, spanyol, holland és dán vezetőket, valamint az EU és a NATO felső vezetőit is. Starmer előtte kimondta, hajlandó lenne a béke szavatolására brit csapatokat küldeni Ukrajnába.

Magyarország ezen a találkozón nem képviselteti magát, ahogyan nem volt senki a magyar külügytől a müncheni konferencián sem. Szijjártó Péter külügyminiszter hétfőn a Facebookon azt közölte: holnap Rijádban a külügyminiszter-kollégák vezetésével megkezdődnek az amerikai-orosz tárgyalások az ukrajnai békéről. „Mi, békepárti magyarok három éve erre vártunk!” A miniszter szerint közben „a háborúpárti európaiak sikítanak, hogy ők nem ülhetnek ott az asztalnál, de miért is ülnének ott.”

Hogy mi lesz Szaúd-Arábiában, azt még nem tudni, de Rubio azt mondta egy vasárnapi műsorban – utalva Trump és Putyin korábbi telefonbeszélgetésére –, hogy egy hívás még nem fog megoldani egy ilyen komplex konfliktust. Szerinte a folyamat elkezdésére csak az Egyesült Államok elnöke képes a vezetők közül. Költőien hozzátette: „A béke nem egy főnév, hanem egy ige. Ez cselekvés. Konkrét lépéseket kell felé tenned.”