Az oroszok elégedettek az Ukrajnáról szóló első amerikai-orosz találkozóval, de még nem dőlt el semmi

Négy és fél óra után véget ért az amerikai-orosz tárgyalás Szaúd-Arábiában. Az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború lezárásáról szóló, Ukrajna részvétele nélküli tárgyalások megtartása jól jött az orosz félnek, de nem jelenthető ki, hogy ezzel kizárólag a Kreml érdekeinek kedvező békemegállapodás formálódik.

„Nem zajlottak rosszul” – mondta a Ria Novosztyinak a Szergej Lavrov külügyminiszter vezette orosz delegáció másik prominens alakja, Jurij Usakov. Az orosz elnök külpolitikai tanácsadója – és 1998-2008 között Oroszország washingtoni nagykövete – szerint minden, Oroszország számára fontos kérdést érintettek a megbeszéléseken az amerikai féllel. Usakov szerint mindkét oldal érdekeit – mármint az amerikait és az oroszt – is figyelembe veszik – mondta a CNN szerint Usakov.

Már önmagában a tárgyalást sikernek tekintette orosz részről Kirill Dmitrijev is, akinek jelenléte az Orosz Közvetlen Befektetési Alap (RDIF) vezérigazgatójaként mutatta, hogy a tárgyalás gazdasági témákat is érint. Dmitrijev amerikai-orosz gazdasági együttműködésről beszélt és arról, hogy az Egyesült Államok cégei 300 milliárd dollárt veszítettek az elmúlt három évben azzal, hogy kivonultak az orosz piacról. Az összeg nagyságrendileg összevethető azzal az 500 milliárd dollárral, amelyet Donald Trump az ukrajnai ásványkincsekhez való hozzáférés formájában kért Ukrajnától. Dmitrijev nyilatkozata azt jelzi, hogy az orosz fél igyekszik Trump világlátásához igazított érvekkel előállni az amerikai-orosz együttműködés érdekében.

Az, hogy a tárgyalások Ukrajna jelenléte nélkül kezdődtek meg, és nem vett részt rajta az EU képviselete sem semmilyen formában, különösen jó hír a Kremlnek, amely így elérte azt, amit az általa három éve Ukrajna ellen indított háború kezdetétől akart, nevezetesen, hogy az Egyesült Államok és Oroszország közvetlenül tárgyaljanak, egyenrangú félként tüntetve fel ezzel a Szovjetunió felbomlása után szuperhatalmi státuszát vesztett Oroszországot. Egyúttal megerősíthette azt a narratívát is – legalábbis az orosz közvélemény felé –, hogy Ukrajna nem alakítója, csak szenvedő alanya a nyugatiak proxyháborújának.

Bár volt róla szó a tárgyalásokon, egyelőre nincsen döntés arról, hogy az orosz és az amerikai elnök találkozik-e. A múlt héten Donald Trump és Vlagyimir Putyin telefonon beszéltek egymással, Trump feltűnően nagyra értékelte a beszélgetést, amely során a felek kölcsönösen meghívták egymást.

Az Moszkva számára különösen nagy győzelem lenne, ha a II. világháború befejezésének 80. évfordulóján az amerikai elnök az orosz fővárosba jönne, de erről egyelőre nincsen szó. A május 9-hez kötődő időpont – Oroszországban ezt tekintik a II. világháború, illetve az orosz-szovjet történelmi zsargonban az 1941-45 közötti, Nagy Honvédő Háborúnak nevezett háború lezárásának – azért került elő, mert Trump a hírek szerint húsvétig, azaz április 20-ig tető alá akarja hozni a tűzszünetet Ukrajna és Oroszország között.

Ukrajna Moszkva felől az EU tagja is lehet

Első ránézésre akár valamiféle orosz kompromisszumos hozzáállás jelének is tekinthető, hogy az orosz elnök szóvivője közölte, Moszkva részéről semmi akadálya nincs annak, hogy Ukrajna csatlakozzon az EU-hoz. Dmitrij Peszkov elmondta, ez minden ország szuverén döntése, ezt senki nem akadályozhatja, de nincs is ilyen kísérlet. Valójában azonban, mivel a szaúd-arábiai tárgyalásokon sem az EU, sem Ukrajna nem vett részt, a nyilatkozat inkább kettejük mellékszereplőként való megjelenítését szolgálja. Teszi mindezt úgy, hogy az EU-tagságot egy iparában, mezőgazdaságában megroppantott, infrastruktúrájában megkárosított, több millió belső és külső menekülttel nehéz helyzetbe hozott országnak kínálja fel elvi lehetőségként.

Eközben az Ukrajna által legfontosabbnak tekintett biztonsági garanciáról kevés szó esik, Peszkov azt azonban egyértelművé tette, hogy Ukrajna NATO-tagsága elfogadhatatlan volna Oroszország számára.

Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova közölte, hogy nem elég Oroszország számára az, ha a NATO elutasítja Ukrajna felvételi kérelmét, hosszabb távú garanciákat akar arra, hogy az ország később se csatlakozhasson a katonai szövetséghez.

Igaz, a NATO-tól is érkeztek már Kijev felé jelzések, hogy belátható időn belül ne számítson a tagságra, amelynek megadása mellett Volodimir Zelenszkij folyamatosan érvel, legutóbb ezt a hétvégén véget ért müncheni biztonsági konferencián is tette, ahol jelen volt az Egyesült Államok alelnöke, J. D. Vance is. (Igaz az ő beszéde kisebb vihart kavart, mivel az orosz agresszióról, a háborúról lényegében semmit nem mondott, helyette az EU-ban tapasztalható, a demokráciát veszélyeztető folyamatokról beszélt.)

Nem dőlt el semmi

A tárgyalásokkal az orosz fél láthatóan elégedett, de ettől függetlenül korai lenne azt állítani, hogy az Egyesült Államok Ukrajna és az EU szempontjait figyelmen kívül hagyva Moszkva érdekeit szolgáló békét akarna megalapozni.

Továbbra sem döntött az Egyesült Államok Ukrajna katonai támogatásának leállításáról, Trumpot láthatóan érdeklik az ukrán ásványi anyagok kitermelésének lehetőségei. Ugyanakkor a Marco Rubio külügyminiszter által vezetett, amerikai delegációban részt vevő elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó mondott olyat, amit a Kremlben szívesen hallanak. Mike Waltz szerint nyilvánvaló, hogy a tárgyalásoknak területi kérdésekről és biztonsági garanciákról kell folyniuk. (Azaz közvetve megadja az elvi lehetőségét annak, hogy Oroszország megtarthasson az Ukrajnától elfoglalt területekből.)

Waltz megemlítette ugyan, hogy a békének tartósnak kell lennie, ami Ukrajna számára megfelelő biztonsági garanciákat feltételez, ám a nemzetbiztonsági tanácsadó nem beszélt arról, hogy ez mit jelentene a gyakorlatban. „Szerintem a legfontosabb, hogy az (amerikai) elnök kinyilvánította, hogy eltökélt a háború lezárásában, a most is zajló öldöklés leállításában. … Ennek folytatása egyetlen országnak sem érdeke” – mondta Waltz, amiből azonban még szintén nem rajzolódik ki, hogy milyen fenntartható békét lát megvalósíthatónak, amely működőképes Ukrajnát hagyna meg az EU szomszédságában.