A kiélezett szavazás is mutatta, Trumpnak lesz még gondja a republikánusok volt nagykutyájával

December elején még úgy tűnt, Donald Trump egy másik vitatott miniszterjelöltje is elvérezhet pár nappal azután, hogy az igazságügyi miniszternek szánt embere, Matt Gaetz a republikánus szenátorok egy részének ellenállása miatt nyolc nap után kénytelen volt visszalépni a jelöltségtől. Az amerikai sajtó akkor már arról cikkezett, hogy a védelmi miniszteri posztra szánt Pete Hegseth is a bukás szélén áll.

Az akkor még csak megválasztott elnököt tanácsadói végül meggyőzték, hogy még egy jelölt bukása csak megerősítené a szkeptikus szenátorokat, veszélybe sodorva több másik jelöltjét is, és Trump végül határozottan kiállt Hegseth mellett. Végül több szenátor véleménye is átfordult, nem sokkal Trump beiktatása előtt pedig Hegseth átesett a bizottsági meghallgatáson, és a sorsa a teljes szenátus elé került. Pénteken a szűk republikánus többségű szenátus jóváhagyta Hegseth jelölését védelmi miniszternek, de ehhez J.D. Vance alelnök döntő szavazata is kellett, ugyanis a 100 tagú szenátusban 50-50-es szavazategyenlőség alakult ki, miután három republikánus szenátor is Hegseth ellen szavazott.

A három szenátor közül a legnagyobb figyelmet Mitch McConnell, a szenátus republikánus frakciójának egykori nagyhatalmú vezetője kapta,

aki a Politico jellemzése szerint ezzel „üzenetet küldött” az elnöknek, nyilvánvalóvá téve, hogy nem számíthat feltétlen támogatására. A Trump első elnökségének legnagyobb törvényhozási győzelmeit lehetővé tevő veterán politikus legendásan halkszavú, és a sajtónak semmit sem árult el szándékairól és terveiről, de az őt jól ismerő emberek már jelezték, hogy a neki fontos kérdésekben kész lesz csatába vonulni Trump és a MAGA-világ ellen a szenátori karrierjéből hátralévő két évben.

Az egyik ilyen terület a külpolitika, amiben teljesen szemben áll Donald Trump elszigetelődéspárti irányvonalával, és már korábban jelezte, nemzetbiztonsági posztokra csak azokat a jelölteket fogja megszavazni, akik „múltja és tapasztalata előnyt, és nem hátrányt jelent”. Miután elutasította Hegseth jelölését, egy hosszú közleményben jelezte, hogy szerinte az új miniszter nem alkalmas a „legnagyobb következményekkel járó” védelmi miniszteri poszt betöltésére, „a bonyolult bürokrácia” irányítására, és arra, hogy kezelje az azzal járó mindennapos kihívásokat.

McConnell közölte, hogy meghallgatásán Hegseth nem volt képes semmilyen stratégiai elképzelés bemutatására azzal a hosszú távú veszéllyel kapcsolatban, amit Kína jelent az Egyesült Államokra nézve, és semmi lényegeset nem tudott mondani azzal kapcsolatban, hogyan védené meg a Fülöp-szigeteket vagy Tajvant egy kínai támadástól, vagy hogyan erősítené meg az Egyesült Államok szövetségesi kapcsolatait. Egyben arra figyelmeztette, hogy hivatalba lépése után „azonnal már zajló olyan konfliktusok fogják tesztelni”, mint „az orosz agresszió Európában és az Irán támogatásával zajló terror a Közel-Keleten”.

McConnell és Trump szembenállása bizonyos kérdésekben az elnök első két évének egyik meghatározó elemének ígérkezik, még akkor is, ha a 82 éves politikus már nem a szenátusi frakció vezetője, és jelezte is, hogy a 2026-os félidős választásokon nem indul újra kentuckyi szenátornak.

McConnell kicsinálta a MAGA-világ kedvencét

Amikor Donald Trump legnagyobb vihart kavaró jelöltje, Matt Gaetz tavaly november végén alig nyolc nap után visszalépett a jelöltségtől, a MAGA-világ meghatározó szereplői rögtön tudták, hogy ki áll a háttérben. A kongresszus egyik leggyűlöltebb figurájának számító Gaetz azután lépett vissza, hogy nyilvánvalóvá vált számára, hogy nem kapná meg elég republikánus szenátor támogatását a szenátusi jóváhagyást igénylő poszt betöltésére.

Mitch McConnell csak egyike volt a négy megnevezett szenátornak, aki az amerikai sajtóban megjelent információk szerint nem támogatta Gaetz jelölését, de Trump környezetében a republikánus kollégái között nagy tiszteletnek örvendő McConnell mindenhova elérő kezét látták a jelölt elsüllyesztésében. „Ezt nem lehet másként értékelni, mint egy Mitch McConnell-győzelemként” – jelentette ki műsorában Steve Bannon, Trump egykori főstratégája. A Washington Postnak egy Trump környezetében dolgozó ember kijelentette, hogy ezzel megváltozott a helyzet, és

„McConnell jelezte a MAGA-világnak, hogy »egy hét alatt kicsináltam a kis kedvenceteket«”.

Ezt követően a washingtoni politikai körökben már arról kezdtek el beszélni, hogy melyik jelölt a legesélyesebb egy következő „csendes kilövésre” a szenátortól, akit Trump sértegetve „Vén Varjú” néven emlegetett. December elejére nyilvánvalóvá vált, hogy Hegseth lesz az utolsó szenátusi évei alatt leginkább a külpolitikára és a szenátus intézményének megerősítésére koncentráló politikus következő célpontja.

Műsorvezető védelmi miniszter

Nagy fejtörést okozott a világban, amikor Trump november közepén bejelentette, hogy a leginkább a Fox News hétvégi reggeli adásának műsorvezetőjeként ismert Pete Hegseth a jelöltje a védelmi minisztérium vezetésére. De nemcsak külföldön kezdtek el lázasan rákeresni az interneten, hogy ki ő, hanem az Egyesült Államokban is.

Egy védelmi ipari lobbista a Politicónak nyilatkozva értetlenségének adott hangot, konkrétan úgy reagálva, hogy „ki a faszom ez a fickó”, hozzátéve, hogy olyasvalakire számítottak, „akinek van valami háttere” a védelmi szektorban. A CNN nemzetbiztonsági elemzőjének az amerikai fegyveres erők volt és jelenlegi parancsnokai pedig úgy jellemezték jelölését, hogy „nevetséges” és „egy kibaszott rémálom”.

Felkészültségét és alkalmasságát az Egyesült Államok legnagyobb minisztériumának vezetésére már a kezdetek óta erőteljesen megkérdőjelezték, majd özönleni kezdtek róla az őt rossz fényben mutató történetek nőügyekről, szexuális erőszakról, kemény italozásokról és botrányos viselkedéséről.

Kiderült, hogy egy titoktartási záradékot is tartalmazó megegyezés keretében fizetett egy nőnek, aki 2017-ben szexuális erőszakkal vádolta meg, majd az is, hogy második házassága azután ért véget válással, hogy kapcsolata volt a Fox News egyik, egyébként férjezett producerével, akitől gyereke is született. A New York Times pedig közzétette édesanyja neki írt levelét, amiben amiatt szidta le az éppen válófélben lévő fiát, hogy kihasználja a nőket, hazudik, megcsalja, lealacsonyítja és lekicsinyli őket. Hegseth egykori sógornője még a szenátusi meghallgatása után is eskü alatt tett le egy vallomást a szenátus asztalára arról, hogy a jelölt abuzív volt második feleségével szemben.

Aztán jöttek az italozásával kapcsolatos történetek. Korábbi munkatársai elmondása szerint volt, hogy erősen másnaposan, vagy alkoholszagtól bűzölögve érkezett meg reggel dolgozni, és üres sörösdobozok voltak irodája szemetesében. Egy 2016-os céges karácsonyi bulin nyíltan fogdosta producer szeretőjét, majd olyan botrányos jelenetet csinált, amikor a nő gyanakodó férje váratlanul betoppant, hogy azzal a Fox News HR-osztálya is kénytelen volt foglalkozni.

Alkoholizálásával kapcsolatban egy volt munkatársa a New Yorkernek azt mondta, hogy „ijesztő lenne őt a Pentagonban látni”, míg a Fox News egy volt dolgozója az NBC Newsnak kijelentette: „Nem szabadna védelmi miniszternek lennie. Italozásának kizáró oknak kéne lennie”.

Hegseth december első hetét a szenátusban töltötte, ahol egymás után járta a szenátorokat, hogy meggyőzze őket, alkalmas a miniszteri feladat ellátására, és támogatókat gyűjtsön jelölése elfogadásához. Az amerikai sajtóban azonban ekkor már arról kezdtek el cikkezni, hogy Trump elengedheti a kezét, és egy másik jelöltben gondolkozik: inkább egykori riválisát, Ron DeSantis floridai kormányzót szeretné védelmi miniszterének.

Donald Trump végül nem változtatott, és kiállt a jelöltje mellett. A New York Times értesülései szerint a megválasztott elnök tanácsadói a szenátoroktól elszenvedett katasztrofális vereségként értékelték volna, ha egy újabb jelöltje tűnik el a süllyesztőben még azelőtt, hogy elfoglalná a Fehér Házat, ami csak felbátorította volna a több másik jelöltjével szemben is szkeptikus republikánus szenátorokat.

Ezután a MAGA-világ legbefolyásosabb alakjai egészpályás letámadást indítottak a Hegseth jelölésének kérdésében ingadozó szenátorok ellen, aminek végül meg is lett az eredménye. Hegseth védelmi miniszter lett, de csak éppen hogy, és ez azt is jelezte, hogy nem érték el teljesen fő céljukat, a szenátus feletti teljes kontroll megszerzését.

Arról itt írtunk korábban részletesen, hogy óriási felhatalmazás Trumpnak a republikánusok teljes kongresszusi többsége, de azért több kérdésben számíthat főként egyes szenátorok ellenállására. Intő jel lehetett Trumpnak John Thune dél-dakotai szenátor megválasztása a szenátusi többség vezetőjének. Thune józan hangként ismert a szenátusban, aki többek között megszavazta a 2020-as elnökválasztás eredményeinek ratifikálását, nyíltan ellenállva Trump nyomásának. A Trump-lojalisták jelöltje, Rick Scott floridai szenátor ráadásul csak harmadik lett a szenátusi vezetőről szóló titkos szavazáson.

McConnell már azt mondhatja, amit gondol

A MAGA-világ prominens alakjai a választás után nyilvánvalóvá tették, hogy egyik legfőbb céljuk a szenátus elfoglalása, és elérni, hogy rábólintsanak Trump minden döntésére. Ebben Mitch McConnell a legnagyobb ellenfelük. A szenátus intézményének és annak függetlenségének harcias védelmezőjeként ismert politikusnak ugyanis egyik fő célja lesz megakadályozni, hogy a Fehér Ház átgázoljon a kongresszus felsőházán, ahol csak szűk, 53-47 arányú többsége van a republikánusoknak.

A szenátus minden apró szabályát jól ismerő McConnell pedig nehéz ellenfél lehet, különösen azért, mert már nem kell félnie a MAGA-világ bosszújától. A hivatali idejéből már csak két év van hátra, és feltehetően nem fog indulni egy újabb választáson, így komolyabb politikai kockázatok nélkül szállhat szembe a Republikánus Pártot maga alá gyűrő Trumppal.

„Egyike azoknak a szenátoroknak, akik érinthetetlenek, és a megszokott politikai machinációk nem működnek vele szemben”

– mondta egyik protezsáltja, Scott Jennings stratéga. Emellett az amerikai sajtóban megjelent beszámolók szerint felszabadító hatással volt rá, hogy már nem ő a szenátusi többség vezetője, és nem az egész frakció nevében kell felszólalni, és „azt mondhatja, amit valójában gondol”.

Kényszerkapcsolat

Az egyik dolog, amivel kapcsolatban nem azt mondta, amit valójában gondol, az Donald Trump volt. A kettőjük kapcsolata soha nem volt felhőtlen, de Trump első elnöksége alatt nyilvánosan nem tett erősen kritikus kijelentéseket Trumpról, pedig az amerikai sajtóban arról jelentek meg cikkek hogy a színfalak mögött ellenséges hangulatú, „üvöltözésig fajuló” beszélgetéseket folytattak egymással. A New York Times már 2017 augusztusában arról írt, hogy a két vezető akkor már hetek óta nem állt szóba egymással, és McConnell magánbeszélgetésekben erőteljesen kritizálta az akkor még politikai újoncnak számító Trumpot.

Októberben azonban már együtt álltak ki egy közös sajtótájékoztatóra, miután a Fehér Ház kezdeményezésére a két fél találkozott, és megegyeztek arról, hogy vannak közös pontok, amiben együtt tudnak dolgozni. Erről McConnell egy idén megjelent könyv szerint úgy fogalmazott, hogy „nem nehéz értelmesebbnek tűnni Donald Trumpnál egy sajtótájékoztatón”.

Ezt követően Mitch McConnell a saját politikai céljainak elérésére használta fel Trumpot, különösen a szövetségi bíróságok, főleg az alkotmánybíróság szerepét is ellátó legfelsőbb bíróság konzervatív bírákkal való feltöltésére, valamint olyan belpolitikai célok megvalósítására, mint az adócsökkentések.

Közben megvolt a nem túl fényes véleménye az elnökről. A tavaly megjelent életrajzi könyvéből kiderült, hogy

McConnell nárcisztikusnak, ostobának, hitványnak, nem túl okosnak, erkölcstelennek és egy „mocskos tetűnek” nevezte, és Biden 2020-as győzelme után közölte, hogy „nem csak a demokraták számolják a napokat” a távozásáig.

Kapcsolatuk a Capitolium 2021. január 6-i ostroma után jutott a mélypontra. A McConnell által szent helyként tisztelt intézmény elleni támadás után Trumpot tette felelőssé, és azt követően négy éven át egyszer sem beszéltek egymással. És bár a pártegység érdekét szem előtt tartva az impeachmenteljárásban és nyilvánosan kiállt a Republikánus Párt elnöke mellett, nyilvánvalóvá tette, hogy nem fog behódolni előtte.

Steve Bannon, Trump egykori főstratégája a Politicónak kijelentette, hogy a MAGA-világnak erőteljesebben kellene kommunikálnia, hogy „Mitch McConnell a probléma”, mert „ellenzi a MAGA-t és Trump populista nacionalista programjának összes kulcsfontosságú részét”. Befolyását és a háttérben, a színfalak mögött érvényesülő hatalmát pedig két olyan területen fogja kamatoztatni, amikben a legnagyobb az elvi különbség közte és a Fehér Házba visszatért elnök között. A szenátus függetlenségének megőrzése és a külpolitika.

A szenátus védelmezője

A szenátus történelmét behatóan tanulmányozó és annak szabályait mindenki másnál jobban ismerő McConnell nagyon komolyan veszi a szenátus függetlenségét a Fehér Háztól, és már szinte szent küldetésének tekinti, hogy ezt, az elnöki hatalommal szemben az alkotmányban rögzített ellensúlyt továbbvigye. Ehhez pedig maradt is mozgástere.

A januárban felálló új kongresszusban a szenátus szabályaival foglalkozó bizottság elnöke lett, és ebben a szerepében lehetősége van megakadályozni, hogy Donald Trump meggyengítse a kongresszus felsőházát. Ahogy azt közleményében írta: a szenátus intézményének megvédése az egyik legfontosabb célja.

Emellett a szenátus legfontosabb, a politikára legnagyobb befolyással lévő bizottságának is tagja, ami egyebek mellett a minisztériumok költségvetését is meghatározza. Ebben pedig a védelmi albizottság vezetője lett, ahol a védelmi kiadásokba lesz óriási beleszólása, és így a külpolitikába, ahol teljesen szembenáll a MAGA-világ elképzeléseivel.

„Nagyon másként látja az Egyesült Államok szerepét a világban, mint az elszigetelődéspárti szárny” – mondta róla Mitt Romney leköszönő utahi szenátor. Egy idén júliusban megjelent interjújában McConnell közölte, hogy Trump „America First” kampányszlogenjét „a 20-as 30-as években használták” az Egyesült Államokban, és veszélyesnek tartja, hogy a MAGA-világ csökkenteni akarja az amerikai befolyást a világpolitikára.

December közepén McConnell a Foreign Affairsbe írt esszéjében minden korábbinál nyilvánvalóbbá tette, hogy mennyire veszélyesnek tartja az elszigetelődéssel „flörtölő jobboldalt”, ami csak meg fogja gyengíteni az Egyesült Államokat. És kijelentette, hogy Trumpnak növelnie kellene az amerikai hadi kiadásokat.

A transzatlanti szövetség fontosságát hangsúlyozó szenátor különösen kritikus volt, amiért a konzervatívok Orbán Viktorral barátkoznak, akit úgy jellemzett, mint aki gyengíti a nyugati országok szövetségét azzal, hogy Oroszországgal, Kínával és Iránnal barátkozik.

„Ez a fickó ágyba bújt a kínaiakkal és az oroszokkal” – mondta McConnell a magyar miniszterelnökről, és reményét fejezte ki, hogy a konzervatívok „úgy döntenek, jobb társaságot keresnek maguknak”.

Nem tudni, melyik kérdésben és hány szenátort befolyásolhat

Ahogy Bannon mondta, nyilvánvalóvá vált, hogy McConnell hatalma nem gyengült meg teljesen azzal, hogy már nem ő a szenátusi többség vezetője, és ez gondot fog okozni, mert mostantól nem fog egyetérteni Trump programjával. „Ebben biztosak lehetünk” – tette hozzá. A Hegseth elleni szavazata után Bannon üzenetet küldött az NBC News egyik műsorvezetőjének: szerinte ennek következményei lesznek McConnellre nézve, de elemzők szerint a szenátort ez nem érdekli, és nemzetbiztonsági kérdésekben továbbra is szembe fog szállni a Fehér Házzal.

Hogy mekkora befolyása maradt szenátortársaira, és milyen hatalommal bír a háttérben, több következő jelöltnél is kiderülhet. McConnell, aki gyerekkorában poliós volt, nem nézi jó szemmel Robert F. Kennedy oltásellenességét, valamint Tulsi Gabbard jelölését a nemzetbiztonság vezetőjének, ahogy Kash Patel jelölését sem az FBI igazgatói posztjára.

Donald Trump az ígért tempóban indította második elnökségét, első napjait Elektor műsorunkban is elemeztük: