A moldovai népszavazás mutatta meg, mekkora Oroszország árnyéka Európa peremén

Annak ellenére, hogy a moldovai népszavazás végül csekély különbséggel az EU-csatlakozást támogató igenek győzelmét hozta, valójában ez az eredmény aligha tekinthető valódi sikernek. Azért lett volna kulcsfontosságú alkotmányba foglalni Moldova EU-csatlakozási szándékát, mert ezzel hosszú távon biztosították volna az ország európai integrációs folyamatának folytatását, függetlenül attól, hogy milyen politikai erők kerülnek hatalomra a jövőben. Ha az uniós csatlakozás alkotmányos céllá válik, egy esetleges oroszbarát kormány sem tudná egyszerűen leállítani vagy visszafordítani az integrációt, hiszen az alaptörvény rögzítené ezt az irányt. Ez különösen fontos lett volna egy olyan országban, mint Moldova, ahol az orosz befolyás jelentős, és a geopolitikai irányváltás mindig lehetséges veszélyt jelent.

A referendum eredménye azonban inkább egy intő jel arra, hogy Moldova továbbra is az orosz geopolitikai befolyás és dezinformáció szorításában vergődik, a társadalmi megosztottság és az etnikai feszültségek pedig tovább mélyítik az ország válságát. Noha az európai integráció hívei fellélegezhetnek, a győzelem kicsinyes és gyenge legitimációval bír, amely aligha lesz elég ahhoz, hogy Moldovát biztosan az EU felé irányítsa.

Oroszország dezinformációs hálózata: Moldova az új frontvonal

A Moldovának juttatott hatalmas összegek ellenére, és annak ellenére, hogy az elmúlt években gyakorlatilag fenntartotta az országot, az EU-nak még mindig nem sikerült kategorikusan érvényesülnie a Prut túlpartján. A népszavazás és az elnökválasztás első fordulójának eredményei bizonyítják, hogy Oroszországnak továbbra is sokkal nagyobb befolyása van a Moldovai Köztársaságban, mint azt az európai kancelláriák remélték. Ez egyben a moldovai közbeszédért folytatott küzdelem kudarca is, ahol a „jó propaganda” a „rossz propagandával” küzd.

Oroszország mindvégig aktív szereplő volt a moldovai népszavazás előkészületeiben. Maia Sandu államfő egyértelműen orosz befolyásnak tulajdonította a népszavazás szoros eredményét, „példátlan támadásnak” nevezve azokat a bűnözői csoportokat, amelyek állítása szerint 300 ezer szavazatot vásároltak meg, hogy manipulálják az eredményt. Sandu szerint ezek a külföldi erőkkel együttműködő csoportok bűnözői eszközökkel próbálták akadályozni a demokratikus folyamatokat.

Az EU és Oroszország közötti konfliktusnak ezt az új frontvonalát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Moldova különleges geopolitikai helyzete és az orosz befolyás kiterjedése jól mutatja, hogyan tud Moszkva hatékonyan fellépni a térségben. A népszavazást követően Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője azzal vádolta meg a moldovai vezetést, hogy az ellenzéket elnyomták és az eredmények nem szabadon zajlottak. Ezzel Moszkva megpróbálta hitelteleníteni a választásokat és a népszavazást egyaránt, újabb propagandaháborút indítva.

Etnikai megosztottság: Moldova és Erdély párhuzama

A moldovai népszavazás etnikai szempontból is könnyen magyarázható. Az ország népessége jelentős mértékben megosztott nemcsak politikai, hanem etnikai alapokon is. Moldova történelmileg soknemzetiségű állam, ahol az orosz, ukrán, gagauz és más kisebbségek hagyományosan Moszkva-párti politikai irányzatokat támogatnak. A népszavazáson is ez a megosztottság tükröződött vissza: miközben a fővárosi és nyugatbarát választókerületek az EU-csatlakozás mellett döntöttek, a vidéki, keleti és orosz kisebbségek által dominált területeken szinte egyöntetű volt az ellenállás.

Ez a helyzet párhuzamba állítható az erdélyi etnikai helyzettel is, ahol az erdélyi magyarok számára Budapest narratívái a meghatározóak. Nem egyszer írtunk már arról, hogy a romániai magyarok többsége szerint az orosz-ukrán háború kitörésének felelőssége nem Putyint terheli, hanem a nyugati országokat és Ukrajnát, és az AUR-szavazók körében sem mértek akkora nyugatellenességet és oroszpártiságot, mint az erdélyi magyarok körében és Székelyföldön: az RMDSZ-szavazóknak csak a 16 százaléka gondolja úgy, hogy Putyin a felelős a háború kirobbantásáért, míg az AUR-osok 38 százalékban gondolják ezt így.

A Bálványos Intézet kutatásából derültek ki ezek az adatok, amelyek nem a derült égből jönnek. A magyarázat egyszerű: a békepropagandával kampányoló Fidesznek rekordidő alatt sikerült a saját narratíváját elfogadtatni az erdélyi magyarokkal. A háború egyéves évfordulóján mutatták be a kutatók a 2022-ben mért eredményeket, amiket aztán a Transtelex kérésére a kétéves évforduló alkalmából egy közösségi médiás tartalomelemzéssel frissítettek, így most sorban ez a harmadik olyan felmérés volt, aminek segítségével már folyamatában lehet látni, hogy milyen mértékű elfordulás tapasztalható a nyugati mainstream magatartástól.

Az erdélyi magyarok helyzete tehát világosan mutatja, hogy az etnikai megosztottság hogyan alakíthatja egy ország politikai és társadalmi berendezkedését. Ugyanez a dinamika figyelhető meg Moldovában is, ahol az orosz kisebbségek – akár Transznisztriában, akár a gagauz autonóm területeken – szinte teljesen Moszkva érdekeit szolgálják, ezzel tovább mélyítve az ország megosztottságát.

Az orosz kisebbségek dominanciája a moldovai politikában részben magyarázza azt is, hogy miért olyan nehéz Moldova számára egyértelműen elköteleződni az EU felé. A szovjet idők alatt jelentős orosz bevándorlás történt, amelynek hatásai ma is érezhetők. A transznisztriai és gagauz autonóm területeken az orosz identitás és befolyás továbbra is erős, így nem meglepő, hogy ezek a régiók szinte egységesen ellenezték a népszavazás alkotmánymódosítását.

Oroszország tervei: dezinformáció és manipuláció

Oroszország befolyásolási kísérletei évtizedek óta részei a moldovai politikának, de az utóbbi időben, az orosz-ukrán konfliktus és háború éveiben különösen felerősödtek. Moszkva célja nem csak a moldovai EU-integráció megakadályozása, hanem az ország geopolitikai irányvonalának destabilizálása is. Az orosz hadsereg jelenléte a Dnyeszter Menti Köztársaságban, az oroszpárti politikusok támogatása, valamint a dezinformációs kampányok révén Oroszország igyekszik Moldovát föderalizálni. Ez a stratégia már több helyen is megmutatkozott a volt szovjet térségben: Grúziában Abházia és Dél-Oszétia esete, valamint Ukrajnában a donyecki és luhanszki szakadár területek támogatása mind a Kreml hosszú távú destabilizációs stratégiájának részei.

Az orosz dezinformáció egyik legfontosabb célja, hogy félelmet keltsen az EU-csatlakozás következményeivel kapcsolatban. Moszkva narratívája szerint Moldova uniós csatlakozása az ország függetlenségének végét jelentené, és lehetőséget adna Romániának a terület bekebelezésére. Ez a félelem különösen erősen él a gagauz és orosz kisebbségek körében, akik az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokban látják Moldova jövőjét. A Kreml által támogatott politikai erők, mint Alexandr Stoianoglo, ezt a félelmet kihasználva próbálják elérni az EU-csatlakozás meghiúsítását.

Az orosz beavatkozás nemcsak propagandában, hanem aktív politikai támogatásban is megnyilvánul. A Moszkvában élő Ilan Șor, aki jelenleg egy korrupciós ítélet elől menekült, fontos szerepet játszik az oroszpárti politikai erők pénzügyi és logisztikai támogatásában. Az ilyen beavatkozások, amelyeket Oroszország korábban Grúziában és Ukrajnában is alkalmazott, komoly fenyegetést jelentenek Moldova szuverenitására és politikai stabilitására.

A második forduló kimenetele attól függ, nagyobbak-e Maia Sandu tartalékai, mint az oroszpárti összefogás

Noha Maia Sandu az elnökválasztás első fordulójában előnnyel zárt, a második forduló kimenetele egyáltalán nem borítékolható. Alexandr Stoianoglo nemcsak az oroszpárti erők támogatását élvezi, hanem azokét is, akik az EU-csatlakozástól való félelemből, vagy a Moldova és Románia esetleges egyesülésének rémétől vezérelve ódzkodnak az integrációtól. Az orosz propaganda évek óta hangoztatja, hogy az EU-csatlakozás Moldova függetlenségének végét jelentené, és ezt a narratívát sikerült széles körben elültetni a közvéleményben.

Kérdés azonban, hogy Maia Sandunak maradtak-e még tartalékai, amelyeket a második fordulóban mozgósítani tud. Az első forduló alapján úgy tűnik, hogy Sandu erős bázissal rendelkezik a városi, nyugatbarát választók körében, de a vidéki és kisebbségi területeken nagy a támogatottsága Stoianoglonak. Sandu számára kulcsfontosságú lesz a diaszpóra szavazatainak maximalizálása, amely az első fordulóban és a népszavazáson is döntő szerepet játszott. A külföldön élő moldovaiak erőteljesen EU-pártiak, és ez a támogatás segítheti Sandut a győzelem felé.

Ugyanakkor az oroszpárti erők valószínűleg még szorosabban fognak összefogni a második fordulóban. Stoianoglo mögött felsorakozhat Renato Usatîi, a harmadik helyen végzett, szintén oroszpárti jelölt is. Ha sikerül egységesíteniük a Moszkva-barát szavazóbázist, az komoly fenyegetést jelenthet Sandu számára. Az oroszpárti összefogás és a megosztott nyugatbarát erők közötti verseny Moldovában éles küzdelmet vetít előre a második fordulóban, és Sandu számára egyértelműen a diaszpóra lesz a legfontosabb tartalék, amelyre építhet.

Az EU lehetőségei és korlátai Moldova támogatásában

Az Európai Unió számára Moldova helyzete kulcsfontosságú, nemcsak az ország geopolitikai elhelyezkedése miatt, hanem azért is, mert Moldova jelentős lakossága már most is uniós állampolgár. A Romániával szoros kapcsolatban álló ország egyre inkább az EU felé hajlik, azonban a belső megosztottság és az orosz befolyás súlyos kihívásokat jelent az integrációs folyamatban.

Az Európai Bizottság nemrégiben elfogadott egy történelmi jelentőségű, 1,8 milliárd eurós gazdasági növekedési tervet Moldova számára, amely infrastruktúrafejlesztést, strukturális reformokat és a gazdasági növekedést céloz. Ursula von der Leyen bizottsági elnök szerint ez a támogatási csomag akár megduplázhatja az ország gazdaságát és átlagbérét, valamint 100 ezer új munkahely létrejöttét is eredményezheti. Az elmúlt három évben az EU már 1,2 milliárd eurós támogatást nyújtott Moldova gazdasági, energia- és menekültválságainak kezelésére.

Azonban sok moldovai számára a reformok és a gazdasági növekedés lassan érezhető. Noha EU-s forrásokból utak, iskolák és egyéb közszolgáltatások épültek, a vidéki területeken, például Cahulban és Ungheniben, ahol szintén részesültek ezekből a pénzekből, mégis többen szavaztak NEMmel az EU-csatlakozásra. A lakosság egy része úgy érzi, hogy a támogatások főként Kisinyovban maradnak, a korrupció és szervezett bűnözés miatt a pénz kevésbé jut el a vidéki közösségekhez, ami az EU-s források hatékonyságába vetett hitet gyengíti.

Az EU-nak ugyanakkor korlátozott eszközei vannak a közvetlen beavatkozásra a moldovai belpolitikában. Az orosz manipuláció és dezinformáció elleni küzdelem egyik fontos lépése lehet a civil társadalom megerősítése és a helyi demokratikus intézmények támogatása. Az EU továbbá a biztonsági együttműködés terén is fontos szerepet játszhat, különösen az orosz fenyegetések elleni védekezésben.

Moldova és Románia: közös jövő?

A moldovai népszavazás eredménye nemcsak az ország, hanem az Európai Unió számára is súlyos kérdéseket vet fel. Az EU legitimációja és vonzereje Moldovában továbbra is kétséges, és ez az eredmény gyengíti az EU határozott fellépését a keleti bővítés irányában. A moldovai kormány és a nyugatbarát erők előtt álló kihívások egyre inkább fokozódnak, különösen egy olyan helyzetben, amikor az orosz-ukrán háború is nagy mértékben befolyásolja a régió geopolitikai dinamikáját.

Románia számára a moldovai helyzet különösen érzékeny kérdés. A két ország közötti szoros kapcsolatok és a moldovaiak nagy számban megszerzett román állampolgársága miatt a román belpolitikai életben is feszültségeket generálhat Moldova bizonytalan EU-s jövője. A soron következő romániai választások során várhatóan fontos kampánytéma lesz, hogy milyen viszonyt ápoljon Bukarest a keleti szomszéddal, és milyen mértékben támogassa a moldovai integrációt.

Az orosz-ukrán háború kontextusában pedig Moldova egyre inkább egy újabb frontvonal lehet az EU és Oroszország közötti geopolitikai harcban. Ha Moszkvának sikerül destabilizálnia Moldovát és visszafordítani az országot az EU-tól, az komoly győzelem lenne Putyin számára.