Felmérés: a magyarok Románia legoroszpártibb közössége, ami az Orbán-kormány Erdélyben is terjesztett propagandájának köszönhető

Putyin-párti lett az erdélyi magyarság nagy többsége – ez már egy 2022 decemberi romániai felmérés eredményeinek publikálásakor kiderült, de az erdélyi magyar társadalomkutatók számára is evidens volt, hisz ők is elvégezték a maguk felméréseit. Viszont nem hozták nyilvánosságra az eredményeket, mert attól féltek, egy újabb gyergyóditrói jelenség lesz az eredménye, amikor a teljes erdélyi magyarságot rasszistának bélyegezte a közvélemény a Srí Lanka-i pékek esete miatt. A háború kitörésének egyéves évfordulójára viszont előálltak nemcsak a felmérés eredményeivel, hanem a számokat egy értelmezési keretbe is helyezték, ezt mutatta be Toró Tibor politológus egy online előadásban.

A társadalomkutatók méréseinek eredményei azt mutatják, a romániai közvéleményt a nyugatbarát attitűdök uralják, viszont az erdélyi magyarok körében egyre nagyobb teret nyernek a populista üzenetek és a mesterségesen generált nyugatellenes tartalmak. A románok bíznak az EU-ban, a Nyugatban, az Egyesült Államokban; az erdélyi magyarok Orbán Viktorban és a Fidesz-kormányban. A háborúról való kommunikációt teljesen leuralták a magyar közmédia és a magyarországi kormánypolitikusok által terjesztett panelek, így az RMDSZ két tűz közé került. Az adatsorok Toró Tibor szerint lesújtóak, aki elmondta, arra van magyarázat, hogyan jutott ide az erdélyi magyarság, azonban, hogy ez a feszültség hogyan oldható fel, arra egyelőre nincs recept.

Ha Orbán velünk… című előadásában Toró Tibor politológus a virtuális nemzetegyesítésnek az erdélyi magyarokra gyakorolt hatását járta körül, különös tekintettel az orosz-ukrán háborúra. Bevezetőjében a kutató elmondta, hogy 2016 óta több olyan nagymintás felmérésben vett részt, amelyben az Orbán-féle nemzetegyesítési projektnek a különböző aspektusaira kérdeztek rá az erdélyi magyarok esetében.

Mivel február 24-én épp egyéves évfordulója van az orosz-ukrán háború kitörésének, a kutató úgy döntött, hogy kiindulópontként az erdélyi magyaroknak a háborúval kapcsolatos megítélését helyezi középpontba, ugyanis, ahogy az elvégzett felmérésekből kiderül, óriási a szakadék a román társadalom és az erdélyi magyarság attitűdje között ebben a kérdésben.

Toró elmondta, az orosz támadás tavalyi megkezdése után egy olyan felmérésbe fogtak Kiss Tamás szociológussal közösen, amelyben azt követték nyomon, hogyan látja a romániai magyar kisebbség, illetve a romániai románság a háborút. Ennek a felmérésnek az adatai késztették arra, hogy az eredményt egy tágabb értelmezési keretbe helyezve megpróbálja végiggondolni, mi is történik az erdélyi magyar társadalommal.

Az orosz-ukrán háború megítélésről végzett reprezentatív telefonos kutatás mellett két másik, az elmúlt két évben készült felmérés adatait is felhasználta az értelmezés kiegészítéséhez, az egyik az európai értékvizsgálatról, a másik a magyar identitásról szólt.

Az orosz-ukrán háborúról való telefonos felmérés adatait kiegészítették egy közösségi médiaelemzéssel is: 2022. február 24. – március 9. között 2341 Facebook-oldalt és 537 nyilvános csoportot monitorizáltak keresőszavak alapján. Ukrajna, orosz, Oroszország, háború, orosz-ukrán, ukrán-orosz, invázió, megszállás, Putyin, Kijev, ukrán, ostrom, menekült, Kárpátalja – ezek volt a kulcsszavak, amelyekre rákerestek.

Hogyan látják az erdélyi magyarok Oroszország ukrajnai háborúját?

Ezt a kérdést szerették volna tisztázni a telefonos felmérés nyomán a kutatók, és nagyon korán, már 2022 márciusában megejtették a lekérdezést, amelyből kiderült, hogy bár mindenkit nagyon foglalkoztatott a téma, van egy törés a romániai lakosság és a romániai magyarok körében a háború megítélésében.

Az egyik reprezentatív kérdés ebből a szempontból az volt, hogy kit milyen mértékben tartanak felelősnek a háború kirobbanásáért. A válaszlehetőségek: Putyin, Oroszország, USA, Ukrajna, Joe Biden, Volodimir Zelenszkij, NATO és EU voltak. Az erdélyi magyarok között jóval többen választottak az Oroszország és Putyin felelősségét mellőző válaszok közül: Putyint és Oroszországot a székelyföldieknek mindössze 25 százaléka tartotta felelősnek, és 53 százalék válaszolta azt, hogy Ukrajna és a NATO okolhatók a fegyveres konfliktus kirobbantásáért, lévén, hogy Ukrajna túl közel került a NATO-hoz. 22 százaléka a megkérdezetteknek nem tudott vagy nem akart a kérdésre válaszolni. Egy másik kérdés kicsit árnyaltabban mutatja be az erdélyi magyarok véleményét, ugyanis ott 1-től 10-ig terjedő pontozással lehetett a konfliktus kirobbantásában való felelősséget osztályozni: bár Putyin és Oroszország is magas pontozást értek el, ugyanannyival osztályozták az USA és Joe Biden felelősségét is.

A román közvéleményben evidensen egy felelőse van az agressziónak: a románok 74 százaléka Oroszországot tartja felelősnek, és mindössze 16 százalékuk okolja Ukrajnát és a NATO-t.

Az erdélyi magyarok és azon belül is a székelyföldi lakosság markánsan más véleményt alakított ki, ez a vizsgált kérdéskörnek mindegyik aspektusában megjelent. Arra a kérdésre, hogy Romániának milyen álláspontot kellene választania ebben a helyzetben a székelyföldi megkérdezettek 90, az erdélyi magyarok 86 százaléka azt válaszolta, hogy egyenlő távolságot kellene tartani mindkét féltől, és csak 4-5 százalék gondolta úgy, hogy Ukrajnát kellene jobban támogatni. Mindeközben a többségi románság fele azon a véleményen volt, hogy Ukrajna mellé kell állni ebben a konfliktusban.

A felmérés következtetései:

• Világos a törés a román és erdélyi magyar (főleg székelyföldi) vélemények és attitűdök között
• Az erdélyi magyarok véleménye összhangban van a hivatalos magyar állásponttal
• Egyes esetekben (pl. ki a felelős a háború kirobbanásáért) túlmegy ezen és a radikálisabb jobboldali médiatermékek napirendje és értelmezési kerete jelenik meg

Mit jelent ez a törés? Értelmezési keretek

A felmérés eredményeinek keretbe helyezéséhez a kutató visszanyúlt azokhoz a már meglévő eredményekhez, amelyek a szakirodalomban elérhetők. A társadalomkutatók az elmúlt években többször foglalkoztak a magyar kormány az erdélyi magyarságra gyakorolt befolyásának különböző aspektusaival.

Magyarország és a határon túli magyarok viszonyának van egy makro-, mezo- és mikroszintű vizsgálata is, összegezte Toró. A makroelemzések közül kiemelte Salat Levente kutatásait arra vonatkozóan, hogy mit jelent az Orbán-kormány hatása az erdélyi magyar politikai közösségre. Kiss Tamás szociológus kutatásait a mezo szint szempontjából tartja fontosnak, említette meg a kutató, és felsorolta, hogy Kiss a kisebbségi intézményrendszerre, az érdekérvényesítés lehetőségeire, valamint az etnikai határépítésre gyakorolt hatást vizsgálta.

Toró ennek kapcsán felelevenítette azokat a 2010 előtti elveket, amelyek akkor irányadóak voltak az erdélyi magyar politikai közösség számára: a kisebbségi magyarok problémáit abban az országban kell megoldani, ahol élnek; a kisebbségi képviselőknek szövetségre kell lépniük a helyi aktorokkal, azaz az RMDSZ-nek kormányzati szerepvállalással kell kiharcolni a kisebbségi jogokat.

2010 után érezhető váltás következett be, egyre inkább teret nyert a virtuális nemzetegyesítés projektje. Ez a kettős állampolgárság, a határon átnyúló intézményes keretek révén jött létre, magyarázta Toró. A határokon átnyúló nemzeti projekt elemei közül kiemelte az egységes magyar identitás kialakítására való törekvést, a Magyarország központú identitás szorgalmazását.

A mikro szintű elemzések közül Veres Valér szociológus kutatását említette, aki szerint nem lett sikeres az egységes magyar identitás létrehozását megcélzó projekt, mert a regionális identitás fontosabb maradt, és úgy tűnik, tovább erősödik ennek fontossága a regionális közösségeken belül.

Pogonyi Szabolcs az állampolgárságot, mint erős identitás-építő eszközt vizsgálta meg, és arra a következtetésre jutott, hogy szimbolikus jelentőséggel bír a határon túli magyarok számára, a szavazati joggal egy nagyon erős kötelességtudat és hála jelenik meg a kollektív tudatban. Ezzel magyarázzák a kutatók, hogy miért olyan erős a Fidesz támogatottsága az erdélyi magyarok körében, részletezte Toró.

Továbbá Kiss Tamás és Barna Gergő kutatását említette meg, akik azt vizsgálták meg, hogy a határon átnyúló médiatér létrejötte hogyan alakította át az erdélyi magyar nyilvánosságot, hogy jutott el oda a romániai magyarság, hogy egyre kevésbé érdekli, mi történik a romániai nyilvánosságban. Ebben a folyamatban az egyik legfontosabb szerep a magyar közmédiának jutott, hívta fel a figyelmet az előadó.

Végül Papp Z. Attila megállapításával zárta a szakirodalom felsorolását, aki szerint az állampolgárság egy kontrollmechanizmus, a magyar állam a határokon túli magyar kisebbségeket kontrollhelyzetben tartja, akik nincsenek sem a magyar, sem a román társadalomba integrálódva, sokkal kiszolgáltatottabbak és kontrolálhatóbbak.

Ennek az irodalomnak a hiányossága, hogy sokat fókuszál az identitás kérdésére, de nem nézi szisztematikusan, hogy mi történik a politikai attitűd szintjén, állapította meg Toró Tibor, és elmondta, hogy ezeknek a kutatásoknak az alapján három hipotézist állított fel:

1. A határon átnyúló médiatérre való csatlakozás, valamint az Orbán iránt érzett hála következtében a Fidesznek sikerült magához láncolni az erdélyi magyarokat, akik kritikátlanul elfogadják a Fidesz valóságértelmezését.
2. Magyarország különböző szituációkban exportálta szekurizációs diskurzusát, politikailag mobilizálja a határon túli magyarokat. Ebben a folyamatban kiiktatta a helyi politikai és kulturális eliteket, valamint a médiát.
3. A Fidesz sajátos realitás-értelmezésével radikálisan újraírta az erdélyi magyarok politikai attitűdjét és bizalmát a Nyugat, a nemzetközi intézmények és a mainstream irányába, ezzel eltávolítva őket a romániai modernizációs konszenzustól.

Míg az első két hipotézis a felsorolt szakirodalomból következik, a harmadikat épp az orosz-ukrán háború kapcsán végzett mérések eredményeivel tudja alátámasztani a politológus. A háborúról az erdélyi magyarok elsősorban a magyarországi közmédiából informálódtak, azt követték a román tévéadók, az erdélyi magyar média lényegesen lejjebb van, a román média és a nemzetközi sajtó pedig még ennél is alacsonyabban. Ezért a bizalom is ennek megfelelően úgy alakult, hogy messze a magyar kormány esetében a legmagasabb.

Az orosz-ukrán háború és az erdélyi magyar Facebook-csoportok

Ezzel párhuzamosan a Facebookon is az volt megfigyelhető, hogy az orosz-ukrán háború kitörésének első heteiben a háborúval foglalkozó posztok és interakciók magasan vezettek. Az összes poszt egyharmada szólt a háborúról 2022. február 24. és március 9. között. A háborús posztokban megjelenő toposzokat is elemezték a kutatók, ezek szerint a legfontosabb témák, amelyek felvetődtek a teljes erdélyi magyar sajtóban: az orosz agresszió, a szolidaritás és a segítségnyújtás voltak. Ezeket nemcsak a sajtó, hanem az RMDSZ is tematizálta, volt egy erős pacifista álláspont is, de ezekre többnyire nevető emojis válaszreakciók érkeztek, egyértelműen többségben voltak azok, akik a mainstream média keretezését visszautasították.

Az olyan toposzok, amelyek a Nyugat és Ukrajna felelősségét hangsúlyozták, és amelyek elsősorban magyarországi forrásokból szivárogtak át az erdélyi csoportokba, sokkal több egyetértő reakciót váltottak ki, mint az előzőek. A magyar belpolitikai keretezésű, oroszpárti álláspontok elsősorban olyan csoportokban terjedtek, ahol addig is magas volt a Fidesz támogatottsága.

Böjte Csaba a háború kezdetén közzétett egy imádkozásra felszólító szöveget, amelyben azt írja, hogy „imádkozzunk, hogy az ukrán államférfiaknak legyen bölcsessége kiegyezni a testvérnépekkel!” Ezt a posztot a Mandiner szemlézte, majd ez a szemle önálló életre kelt és szőnyegbombázással visszakerült az összes erdélyi magyar csoportba. Ennek a szövegnek az útja mutatja, hogy milyen nagy a magyar médiabefolyás, és milyen kontroll alatt áll az erdélyi magyar közvélemény.

Ez az esettanulmány megmutatja, hogyan működik a magyar médiatér, egyfajta választ ad arra, hogy miért nő az Orbán Viktorba vetett bizalom, és azt is vázolja, melyek azok a csatornák, ahol a magyar kormány értelmezési kerete átszivárog az erdélyi magyarok körébe, mutatott rá Toró. Ugyanakkor hiányosságként könyvelte el azt, hogy nem sikerült választ adni arra, hogy miért utasítják el radikálisan a mainstream médiát és véleményeket a közösségi médiafogyasztók.

Orbán Viktor politikai jövőképe

Toró Tibor kifejtette, hogy az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos attitűd egy hosszabb folyamatba illeszkedik, és ennek kapcsán felvázolta azokat a főbb jellemvonásokat, amelyek Orbán politikai vízióját meghatározzák, és amelyek hatással voltak az elmúlt években az erdélyi magyarok világnézetének alakulására is.

A politológus elmondta, a sarokkövei ennek a víziónak a legelőször Tusványoson meghirdetett illiberális demokrácia, aztán a szuverenitás-pártiság, a nemzetközi intézmények kritizálása, az etnikailag szelektív migráció támogatása, amely a 2015-ös migrációs válság kapcsán teljesedett ki és végül a különutas politika, amelybe beletartozik a keleti nyitás politikája és a semlegesség az orosz-ukrán háborúban.

Mindezek a modernizációs konszenzus elutasításához vezetnek Orbánnál, aki megpróbál lekapcsolódni azokról a nyugati fejlődési diskurzusokról, amelyre a kelet-európai államok rá vannak csatlakozva, mondván, hogy van alternatívája ennek a liberális fejlődésnek, ez modell megbukott, ugyanis világosan látszik, a nemzetközi intézmények szelektíven kezelik a különböző országokat.

Ennek a diskurzusnak a hatására az erdélyi magyarok körében is az EU-ba vetett bizalom – amely 2010-ig folyamatosan a román átlag fölött volt – látványosan leromlott, a mérések mutatják az olló nyílását, és 2018 után, míg a románok körében stabil marad az unióba vetett bizalom, az erdélyi magyaroknál ez elenyésző lesz.

Hasonló a migrációhoz való viszonyulásnak az alakulása is. Míg a román társadalom álláspontja stabil marad, az erdélyi magyaroknál mintegy 20 százalékkal nagyobb a bevándorlók elutasítása, mint a románok körében. A román válaszadóknál van egy olyan elképzelés, hogy a bevándorlás a fejlődésnek egy új fokozata lehet, azonban az erdélyi magyarok, akárcsak a magyarországi polgárok, egyértelműen negatívumként fogják fel a bevándorlóknak az ország fejlődésére gyakorolt hatását. Ugyanez vehető észre a menekültkérdés kapcsán is.

Egyértelmű, hogy politikai attitűdváltozás történt az erdélyi magyarok körében, megfigyelhető a modernizációs konszenzus megkérdőjelezése, a mainstream politikai diskurzus elutasítása, és a nemzetközi intézmények, illetve az EU presztízsének a hanyatlása.

Következtetés: bármikor robbanhat az erdélyi kisebbség és a román többség közötti feszültség

Ezzel a keretezéssel az orosz-ukrán háború megítélésének kérdésköre kapcsán tapasztalható attitűd is magyarázatot nyer. Az erdélyi magyaroknak a háborúval szembeni hozzáállása világosan eltér a román társadalom megítélésétől, a kérdés a médiának sem lesz a központi témája, a mainstream sajtóban megjelent híreket amúgy is szkepticizmussal fogadják, az oroszpártiság mindegyre kibukik a kommentekben, reakciókban, mutatott rá a politológus.

Az RMDSZ kettős kommunikációval próbálkozott, egyrészt elítélte az orosz agressziót, de ez egyáltalán nem rezonált az erdélyi magyarok véleményével, másrészt a kárpátaljai magyarokkal való szolidaritásra való felhívást intézett a közösséghez, aminek már nagyobb volt a sikere.

A kutató úgy látja, hogy az RMDSZ nemcsak hogy nem tudja, de nem is akarja kontrollálni a háborúról szóló diskurzust, mi több, részlegesen a magyar kormány által felépített narratívát használja.

Egy új elem az orosz propagandának a beszivárgása. Toró aláhúzta, hogy az oroszpárti témáknak majdnem fele, amelyek beszivárogtak az erdélyi magyar Facebook-csoportokba, olyan oldalakról származnak, amelyeket nem a magyar kormány irányít. A kutatást végző szakember úgy véli, hogy többnyire álprofillal rendelkező felhasználók irányítják a nyilvánosságot.

Az előadás során be is mutatott egy ilyen álprofilt, amely a vizsgált időszak alatt mintegy 250 posztot tett közzé az egyik megfigyelt csoportban, amellyel világosan irányította a közvéleményt az illető csoporton belül azokkal a főként revizionista tartalmakkal, amelyeket bedobott.

A bemutatott felmérések és esettanulmányok alapján Toró Tibor azt a következtetést vonta le, hogy az erdélyi magyarság politikai attitűdváltásának a következménye, hogy létezik egy folyamatos látens feszültség az erdélyi magyarság és a román társadalom magatartása között.

Ez a feszültség, mutatott rá a politológus, bármikor robbanhat, és afelé kényszeríti a szereplőket, hogy folyamatosan a két álláspont között táncoljanak. A kettősség abból fakad, hogy az erdélyi magyar politikum belátja, nem lehet bevállalni ezeket az attitűdöket, de nem is megy szembe azokkal a politikai szereplőkkel, akik ezt a változást előidézték.

Az erdélyi értelmiségi elit elszigetelődése tovább mélyíti ezt a válságot. Ebben a kontextusban a helyi média is elveszítette azt a szerepét, hogy bármit is tudjon irányítani, mert az alternatív politikai diskurzusok beszivárgása az informális csatornákon keresztül feltartóztatatlan.