Három év Transtelex: tovább is írjuk, de csak, ha az olvasók is mellénk állnak

3,2,1… éles! – kiáltottuk hangosan a szerkesztőségben 2022 márciusának végén. Próbálom felidézni azt a hihetetlen hangulatot, izgalmat, amikor a szó szoros értelmében reszkető kezekkel élesítettük az első transtelexes cikkeket. Tudtuk, hogy valami egészen újba kezdünk, olyan útra lépünk, amelyet korábban kevesen mertek választani Erdélyben. Nem az volt a célunk, hogy egyszerűen egy új hírportált hozzunk létre. Azt akartuk, hogy kiállásunk nyomán legyen végre egy olyan erdélyi magyar újság, amelyet a közösség azért támogat, mert nem hajol meg sem politikai, sem gazdasági elvárások előtt, és nem kér bocsánatot azért, mert kérdez. Egy sajtóműhely, amely nem fél a hatalomtól, nem enged a nyomásnak, hanem megtalálja önmagában az erőt – és olvasóiban a támogatást –, hogy betöltse a szerepét. Egy szerkesztőség, amelynek minden mondata mögött ott a felelősség, mert amit mond, annak súlya van: közérdekű, valóságos, és szükség van rá.

Az első cikkemet arról írtam, hogyan szőnyegbombázza a Fidesz kampányüzenetekkel az erdélyi magyarokat. A magyarországi választások előtti hajrában jártunk, és végignéztem, hogyan szolgálják ki a magyarországi propagandagépezetet helyi politikusok, egyházi vezetők, a civil szervezetnek álcázott pártapparátus. Felszabadító volt megírni. Nem azért, mert először tapasztaltam volna meg az újságírói szabadságot, hanem mert tudtam: itt, a Transtelexnél végre olyan újságírást csinálhatok, amelyet már nem ér el a politikum keze. Nem tud megfojtani, nem tud elhallgattatni, mint ahogyan azt korábban a Transindexszel tette. Mert működésünket nem ugyanarra az alapra építettük. Az olvasók védenek bennünket. Az ő bizalmuk, támogatásuk a legfontosabb garancia arra, hogy nem kell félnünk a holnaptól. És ez az élmény azóta is visszaigazolódik minden ütős anyagunk publikálásakor, minden belső döntéshelyzetben, amikor újra és újra mérlegeljük: kinek tartozunk elszámolással, mi mellett kell kiállnunk, és mit jelent ma felelősen újságot írni Erdélyben.

Az, hogy olvasóink segítségével elindulhatott a Transtelex, és azóta is kitartó támogatásuknak köszönhetően most a harmadik születésnapunkat ünnepelhetjük, számunkra katartikus élmény. Nem volt ez a három év akadályoktól mentes – bizonyára sokan emlékeznek, hányszor fordultunk támogatásért közösségünkhöz –, de azt is jól láthatják, hogy mennyi mindent sikerült ez idő alatt létrehoznunk. Eredményekben gazdag, néha küzdelmes, de mindig értelmes munkát végzünk, és természetesen hosszú távra tervezünk.

Három év telt el, és a Transtelex ez alatt az idő alatt nemcsak túlélni próbált, hanem építkezett. 2024 különösen intenzív év volt: könyvet adtunk ki, vitákat indítottunk, újságírókat képeztünk, új partnerségeket kötöttünk.

• Kiadtuk Tamás Gáspár Miklós kolozsvári esszéit – egy olyan könyvet, amely egyszerre szerkesztőségi vállalás, olvasói összefogás és szellemi tisztelgés.
• Elindítottuk gyakornoki programunkat, és ennek köszönhetően sikerült biztosítanunk az utánpótlást, és a szenior újságíróink mellett most három fiatal kolléga írja a híreket, cikkeket, készíti az interjúkat: Beke Lehel, Farkas Kriszta és Tamás Zsófia nevét is érdemes követni a Transtelexen, mindhármuknak volt már több tízezer olvasót megmozgató cikke az oldalunkon.
• A Dialóg sorozatban érdemi vitákat generáltunk az etnikai politizálásról, a kulturális életünk beszűküléséről vagy annak új lehetőségeiről, a közélet megrekedt struktúráiról.
• Három évvel ezelőtt, a Transindex megszűntekor olvasóink az Adatbank sorsáért is aggódtak. A Transtelex számára az Adatbank fennmaradása nemcsak szakmai, hanem közösségi ügy is. Ezért összekapcsoltuk a két platformot: az olvasóink már a Transtelexről is elérik Erdély egyik legjelentősebb digitális gyűjteményét.
• Bejáratott rovataink mellett újakat is indítottunk: alig pár hónapos, de hatalmas potenciált látunk a Konyhaszorikban, amely anyáink, nagyanyáink főztjét, receptjeit, szokásait gyűjti össze. Ugyanakkor új partnerségeket is kötöttünk, a Csakabaj podcast már a Transtelexen is elérhető.

És közben természetesen cikkek tucatjait írtuk meg olyan témákban, amelyeket más szerkesztőségek óvatosan kerülnek: a folyómedrekben zajló illegális kavicskitermeléstől, a korrupcióval gyanúsított politikusokig és az Erdélybe is begyűrűző homofób üzenetekig.

Mindez nem jöhetett volna létre, ha nem áll mögöttünk egy közösség. Nem politikai párt, nem nagyvállalat, nem állami intézmény – hanem olvasók. Olvasók, akik támogatásukkal évről évre világossá teszik: számít, amit csinálunk.

A Transtelex nem tartozik sem a budapesti, sem a bukaresti hatalmi centrumokhoz. Nincs mögöttünk párt, nem futnak hozzánk kormányzati csatornákon közpénzek. És nem is akarunk ilyet. Ez a döntés viszont azt jelenti, hogy csak az olvasóink elkötelezettsége és támogatása biztosíthatja a működésünket. A sajtó ugyanis nem attól független, hogy ezt írja magáról, hanem attól, hogy senki nem tud beleszólni abba, miről és hogyan ír.

Miért kérünk ismét támogatást?

Mert a független újságírás működtetése – legyen szó riportokról, utánajárásról, adatfeldolgozásról vagy jogászokkal ellenőriztetett anyagokról – pénzbe kerül. Mert látjuk, ahogy a tér szűkül és a szuverenitásvédelem címszava alatt, a pályázatok ellehetetlenítésével próbálják akadályozni a független újságírást. És ahova lehet, beférkőznek a manipulatív üzenetekkel, az olvasókat behálózó tartalmakkal: a propaganda minden rést kitölt. Erdélyben a magyar nyelvű sajtó jelentős része vagy a budapesti gépezet pénzéből él, vagy az RMDSZ támogatásától függ. A kettő között pedig alig marad valami. A Transtelex ebből az alig valamiből próbál alternatívát építeni, az olvasók segítségével.

A minket támadók szerint „dollárbaloldal” vagyunk, „Soros-média”, „ügynökök”. Mi sem áll távolabb a valóságtól. De ezeket a szavakat újra és újra leírják, mintha elég lenne valakit sokszor megbélyegezni ahhoz, hogy az elhallgasson. De nem fogunk. Mi az olvasóinkat szolgáljuk. Azokat, akiknek elegük van abból, hogy mindenhol ugyanazt a politikai szlogent hallják visszhangozni. Azokat, akik szeretnék tudni, mi történik valójában ebben az országban, és nem csak azt, amit a hatalom el akar hitetni velük.

A Transtelexet csak az tudja életben tartani, ha több száz hűséges olvasó havi rendszerességgel, mikroadományokkal támogat minket. Ez a rendszer egyszerű, átlátható és tisztességes: bárkinek mindössze pár percbe telik beállítani azt a minimális havi támogatást, amit meg tud engedni magának. Cserébe azt adjuk, amihez a legjobban értünk: szabad, korrekt, okos és emberközeli újságírást.

Mi nem a hatalom támogatását kérjük, hanem azokét, akik hisznek abban, hogy egy országot nem lehet párhuzamos valóságok mentén irányítani. Akik szerint számítanak a tények. Akik nem felejtik el, hogy a sajtó szabadsága nem csupán egy szép eszmény, hanem a mindennapi döntéseink egyik legfontosabb feltétele.

A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.