Óriásplakát-kampányba kezdett a DK, újra fellángolt a vita a határon túli magyarok voksolásáról

Új szintre emelte a határon túli magyarok szavazati jogáról szóló vitát a Demokratikus Koalíció: a párt óriásplakát-kampányt indít, amelynek központi üzenete, hogy elvenné a külhoni magyar állampolgárok választójogát. A plakátokon a következő felirat szerepel: „500 000 határon túli már regisztrált a választásra, hogy hatalomban tartsák Orbánt. Csak a DK venné el a határon túliak szavazati jogát!” A tervek szerint az óriásplakátokkal egész Magyarországot teleszórná a párt, amelyiket az eddig közvélemény-kutatások nagyrészt a bejutási küszöb környékére pozícionálnak.

A párt elnöke, Dobrev Klára szerint már csaknem félmillióan regisztráltak a 2026. április 12-i országgyűlési választásra a határon túlról. Állítása szerint ez kétszerese a négy évvel ezelőtti határon túli szavazók számának, és elegendő lehet ahhoz, hogy ismét parlamenti mandátumokat hozzon a kormánypártnak.

Dobrev azzal érvel, hogy a levélszavazatok döntő többsége korábban is a Fideszt támogatta, és szerinte idén is hasonló arány várható. A DK szerint így előállhat az a helyzet, hogy akkor is Orbán Viktor marad hatalmon, ha a Magyarországon élő választók többsége ellenzéki pártokra szavaz.

Előzmények: évértékelő, parlamenti kudarc, EBESZ-bejelentés

Dobrev Klára már január 31-én, évértékelő beszédében bejelentette, hogy pártja elvenné a határon túli magyarok szavazati jogát. A döntést „egypontos nemzetegyesítő programként” mutatta be, és úgy fogalmazott: ne szavazhasson az, aki soha nem élt Magyarországon, nem adózott itt, és nem viseli döntése következményeit.

A bejelentést követően a Demokratikus Koalíció rendkívüli parlamenti ülést kezdeményezett a kérdésben, ám az indítvány mellé egyetlen más frakció sem állt be. A kezdeményezés így már az első körben politikai elszigeteltséget mutatott: a DK álláspontját sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalról nem támogatták.

Néhány nappal később a párt újabb lépést tett: Dobrev az EBESZ-hez fordult a határon túli levélszavazatok miatt. Azt kérte, hogy a szervezet a magyarországi választás megfigyelése során külön vizsgálja a levélszavazási rendszert is, és vonjon be postai szavazásban jártas szakértőt.

A DK elnöke szerint a levélszavazás több ponton is visszaélésre ad lehetőséget. Úgy fogalmazott: a határon túli szavazók nem ellenőrzött szavazóhelyiségben adják le voksukat, hanem „gyakorlatilag bárhol és bármikor”, így nem garantált a külső befolyástól mentes döntés. Emellett kifogásolta a szavazólapok őrzésének és szállításának rendszerét is, mondván, az nem minden esetben államilag ellenőrzött csatornákon történik.

Az EBESZ már decemberben delegációt küldött Magyarországra a 2026-os választás előkészítésének megfigyelésére, de a DK azt szerette volna elérni, hogy a levélszavazás kérdése külön hangsúlyt kapjon a vizsgálatban.

A DK érvrendszere

A Demokratikus Koalíció kampányában azt hangsúlyozza, hogy a határon túli magyar állampolgárok nem viselik a magyarországi döntések közvetlen következményeit. Érvelése szerint nem élnek az országban, nem itt adóznak, nem a magyar közszolgáltatásokat veszik igénybe, ezért nem indokolt, hogy beleszóljanak a parlament összetételébe.

A másik pillér a levélszavazás rendszerének kritikája. A párt szerint a postai szavazás nem garantálja a szabad, külső befolyástól mentes döntést, mivel nem ellenőrzött szavazóhelyiségben történik. Azt is kifogásolják, hogy a levélszavazatok őrzési és szállítási lánca több ponton megszakadhat, mert nem minden esetben megfelelő kontroll alatt zajlik, és ez már önmagában elegendő ahhoz, hogy visszaélésekre adjon lehetőséget.

A DK állítása szerint a határon túli levélszavazatok korábban döntő többségben a Fideszt támogatták, így politikai következménye is van a rendszer működésének, ugyanis olyan szavazatokról van szó, amelyek többségében a regnáló hatalmat támogatják. Az alakulat úgy állítja be magát, mint az egyetlen pártot, amely kész nyíltan szembemenni azzal a rendszerrel, amely – álláspontja szerint – a jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktor hatalmon maradását segíti.

Mit mutatnak valójában a számok?

A kampány egyik központi eleme az az állítás, hogy „kétszer annyi” határon túli regisztrált a 2026-os választásra, mint ahányan négy éve szavaztak. A Lakmusz utánanézett a Dobrev által népszerűsített számoknak, és összevette őket a Nemzeti Választási Iroda adataival, amely szerint 2026. február elején 457 359 külhoni választópolgár szerepelt a levélben szavazók névjegyzékében. A 2022-es országgyűlési választás napján 456 129-en voltak ugyanebben a névjegyzékben, tehát a különbség alig több mint ezer fő.

A félreértés vagy félremagyarázás abból adódik, hogy a DK a jelenlegi névjegyzéki adatot a 2022-ben leadott érvényes levélszavazatok számával hasonlítja össze. Négy éve 267 834 érvényes levélszavazat érkezett be, miközben a névjegyzékben több mint 456 ezren szerepeltek, vagyis a regisztráltak kevesebb mint 60 százaléka adott le érvényes szavazatot.

Fontos körülmény az is, hogy a levélben szavazásra történő regisztráció tíz évig érvényes. Aki egyszer felkerült a névjegyzékbe – például 2014-ben vagy 2018-ban –, annak nem kell minden választás előtt újra jelentkeznie, csak ha időközben lakcímet változtat, családi állapota módosul, esetleg névváltozás is bekövetkezik. Ilyen okok miatt a beérkezett regisztrációs kérelmek száma tulajdonképpen nem egyezik a tényleges választók számával, ráadásul a rendszer indulása óta beadott összes kérelmet mutatja.

A Lakmusz elemzése szerint tehát nem látható drasztikus növekedés a levélben szavazásra jogosult határon túli magyarok számában, a jelenlegi névjegyzék lényegében megegyezik a négy évvel ezelőttivel. Ez persze nem zárja ki, hogy 2026-ban több érvényes levélszavazat érkezzen be – például magasabb részvétel vagy kevesebb érvénytelen szavazat miatt – de arra nézve, hogy rendkívüli módon megduplázódott volna a szavazásra regisztráltak száma, nincs bizonyíték.

Amúgy a legutóbbi, 2022-es magyarországi országgyűlési választásokon összesen 195 555 fő regisztrált Romániából, ami az erdélyi magyarok kb. 20 százalékát jelenti. Az akkori választások előtti elemzésünkben épp azt mutattuk be, hogy bár azok az erdélyiek, akik a magyarországi választásokkor látszanak, és túlnyomó többségben Fidesz szimpatizánsok, tulajdonképp csak egy kisebbséget jelentenek a romániai magyar közösség egészét nézve. A Fidesz 2022-ben azt kommunikálta, hogy a határon túli levélszavazatok két, ezen belül az erdélyi szavazatok legalább egy parlamenti mandátumot hoztak.

Az anyaországi magyarok 60 százaléka ellenzi a határon túliak választójogát

Annak ellenére, hogy egyetlen magyarországi párt sem állt be a DK mögé ebben a kérdésben, arról már cikkeztünk a transtelexen, hogy a határon túli magyarok szavazati joga az egyik legmegosztóbb téma lett az országgyűlési választások előtti hónapokban. Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom Akciószociológiai Munkacsoportja a 21 Kutatóközponttal közreműködve, 2025 májusában végzett felmérése szerint a magyarországi választók 60 százaléka utasította el, és csupán 38 százaléka helyeselte, hogy a határon túli magyarok szavazhatnak a magyarországi választásokon. A választók 41 százaléka egyáltalán nem ért egyet a határon túli magyarok szavazati jogával.

A kérdésben az elmúlt években nem közeledtek az álláspontok, inkább nőtt a politikai megosztottság. A pártpreferencia szerinti bontás azt mutatja, hogy az ellenzéki szavazók körében alacsony a támogatottság: a Tisza Párt híveinek mindössze mintegy negyede fogadja el a határon túliak szavazati jogát, az egyéb ellenzéki pártok szavazóinál is hasonló az arány. A Fidesz-táboron belül magasabb a támogatás, de a kutatás szerint még ott sem teljes a konszenzus.

Az életkor is számít: a középkorú választók körében a legerősebb az elutasítás. Ugyanakkor társadalmi csoporttól függetlenül minden nagyobb rétegben többségben vannak a kritikusok.

A felmérés arra is rámutat, hogy miközben a kettős állampolgárság vagy a határon túli magyar közösségek támogatása valamivel elfogadottabb, a szavazati jog kérdése továbbra is éles törésvonal maradt. A magyar társadalomban nem alakult ki széles körű konszenzus arról, hogy a „virtuális nemzet” politikai értelemben is egységes közösséget alkot-e.

Nemzetközi összehasonlításban ez nem magától értetődő, Romániában például a korábbi kutatások szerint a többség támogatja a külföldön élő románok kettős állampolgárságát és szavazati jogát. Magyarországon ezzel szemben a határon túli magyarok választójoga továbbra is inkább konfliktusforrás, mint közös ügy.

Mire vezethető vissza a vita?

A határon túli magyarok szavazati joga nem új konfliktus a magyar politikában. A mostani kampány inkább egy régi törésvonal újranyitása. Ennek gyökerei egészen a 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazásig vezetnek vissza.

A referendum nemcsak jogi kérdés volt, hanem identitáspolitikai fordulópont is. Ekkor alakult ki az a leegyszerűsített politikai képlet, amelyben az egyik oldal „nemzeti”, a másik „nemzetellenes” szerepbe került. A 2010 utáni időszakban a Fidesz erre a keretre építette fel nemzetpolitikai stratégiáját: a könnyített honosítást, a külhoni intézményrendszer támogatását és a levélszavazás lehetőségét egy átfogó, határokon átívelő nemzetépítési projekt részeként mutatta be.

Ebben a logikában a határon túli magyar közösségek nem pusztán kulturális, hanem politikai értelemben is a nemzet részévé váltak. A kormányzati narratíva szerint a „szétszakított nemzet” újraegyesítése történelmi kötelesség, és ennek természetes része a választójog biztosítása is.

A konfliktus ugyanakkor sosem oldódott fel társadalmi szinten. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a szavazati jog kérdése nem tudott széles körű konszenzussá válni. Sokan különbséget tesznek az állampolgárság, a támogatáspolitika és a választójog között: míg az előbbiek elfogadottsága nőtt az elmúlt években, a parlamenti szavazás joga továbbra is vitatott.

A vita mögött több, egymással összefonódó tényező áll.

Az egyik a jóléti szempont. A magyar társadalomban erős az az elvárás, hogy politikai jogok és anyagi felelősség együtt járjanak. A „nem itt él, nem itt adózik” érv ezért rezonál sok választónál, függetlenül pártpreferenciától.

A másik az elmúlt évtizedek idegenellenes és bevándorlásellenes diskurzusa. Bár a határon túli magyarok nyilvánvalóan nem bevándorlók a klasszikus értelemben, a közbeszédben a „külföldön élők” és az „itt élők” közötti különbségtétel mégis könnyen átcsúszik identitásalapú távolságtartásba.

Harmadrészt a kérdés szorosan összefonódott a pártpolitikai küzdelemmel. A Fidesz számára a nemzetpolitika a politikai közösség meghatározásának egyik alapköve lett, a könnyített honosítás, a támogatáspolitika és a levélszavazás egy határokon átívelő nemzetépítési projekt részeként jelent meg. A kritikusok szerint azonban ez a diskurzus leegyszerűsítette a kérdést, ami egyfajta lojalitási tesztté vált, amelyben a „nemzeti” és „nemzetietlen” oldal áll egymással szemben.

Ezt a leegyszerűsítő keretet igyekezett vitára bocsátani az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom, és több nyilvános beszélgetést szervezett a témáról. Az egyik panelen a meghívott szociológusok, újságírók és politológusok központi megállapítása az volt, hogy a szavazati jogot új alapokra kell helyezni, mert az egész folyamat politikailag terhelt. Az erdélyi magyar közösség egyszerre jelenik meg „nemzettestvérként” és politikai eszközként, mondta Kiss Tamás szociológus, aki egy hasonlattal fejezte ki ennek a szimbolikus függésnek a lényegét: az erdélyi magyarok kokárda a matyóhímzésen, mondta, vagyis tulajdonképpen statiszta szerepbe szerepbe kényszerülnek egy olyan helyzetben, amikor az önrendelkezés fontos volna. Kiss Tamás arra is rámutatott, hogy a rendszer egyik legérzékenyebb pontja, hogy harmadik szereplő, például az RMDSZ házi alapítványa, az Eurotrans segíti elő a regisztrációt és a szavazatok begyűjtésében is főszerepe van. Ez a státusa amúgy jogilag nem egyértelműen szabályozott, és a magyarországi választók számára egyértelműen a választási tisztaság kérdését veti fel.

Ugyanakkor az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom szakemberei azt is tisztázták, hogy nem a szavazati jog elvitatásáról van szó. 11 pontos kiáltványában a szervezet világossá tette, hogy az erdélyi magyarok többsége számára a választójog a nemzethez tartozás kézzelfogható elismerése, viszont problémát jelent a jelenlegi rendszernek a legitimációs hiánya.

Az Egyenlőbb Erdélyért javaslata szerint olyan modellt kellene kialakítani, amely nem rekeszti ki a határon túli magyarokat, ugyanakkor a magyarországi választók számára is elfogadható. Példaként egy egységes rendszert említettek, amelyben a nyugati diaszpóra és a határon túli magyarok azonos eljárás szerint, átlátható és szigorúan szabályozott keretek között szavaznak, harmadik szereplők közreműködése nélkül. A szervezet egyébként Erdély-szerte kerekasztal-beszélgetéseket szervez a témában, a legközelebbiek nemsokára Székelyföldön lesznek.