5,7 millió eurót kapott Románia a Hollandiában ellopott dák kincsekért, amiknek sorsa egyelőre ismeretlen

Megérkezett Bukarestbe az a 5,7 millió eurós kártérítés, amelyet a holland biztosító fizetett a januári, sokkoló kincsrablás után – közölte a Digi24. Az összeg már a Román Nemzeti Történeti Múzeum (MNIR) számláján van, és az intézmény ebből fedezheti majd a restaurálás költségeit, ha a tárgyak valaha előkerülnek.

A román állam úgy döntött, nem várja meg a büntetőeljárás végét: a biztosítás alapján járó pénzt most folyósították. Ha a négy eltűnt aranytárgy – a híres coțofenești-i aranysisak és a négy aranykarperec – előkerül, Románia visszafizeti a kártérítést, de a restaurálási költségeket levonhatja belőle.

A rablás, amely megrengette a kulturális életet

A történet 2025. január 24-ről 25-re virradó éjjel kezdődött, amikor profi tolvajok felrobbantották a hollandiai Assenben a Drents Múzeum egyik falát, majd percek alatt kirabolták a tárlatot. A művelet villámgyors volt, a biztonsági szolgálat már csak a füstölgő romokat találta. Az eltűnt tárgyak a dák királyság korából, a Kr. e. 5. századból származnak, és Románia legértékesebb régészeti leletei közé tartoznak. A szakértők a tárgyakat a geto-dák kultúra örökségének tekintik, a közbeszédben azonban gyakran egyszerűen „dák aranyként” emlegetik őket.

A tárlatra 18 romániai múzeum közel 700 műtárgyát vitték ki: arany- és ezüstkincseket, fegyvereket, ékszereket és rituális tárgyakat. A Drents Múzeum „Dacia’s Gold” – vagyis „Dácia aranya” – címmel hirdette meg a nagyszabású gyűjtemény bemutatását. A gazdagon díszített, nemesfémből készült tárgyak a geto-dák kultúra fénykorában készültek: gazdag aranyművesség jellemezte ugyanis a térséget a Kr. e. 5–1. században. A tárgyak között voltak királyi kincsek Sarmizegetusából, ékszerek Erdélyből, ezüst kincsleletek és fegyverek is.

Az egyik legnagyobb szenzáció a coțofenești-i aranysisak volt, amelyet a három aranykarpereccel együtt külön vitrinben állítottak ki. A kiállítás utolsó napja előtt néhány órával robbantották fel a múzeum falát, és éppen ezeket vitték el a tolvajok.

A kiállítási körút egyébként hosszú és látványos volt: a tárlat korábban Németországban, Franciaországban és Belgiumban is megfordult, mielőtt Hollandiába érkezett. Több szakértő szerint a turné túl hosszúra sikerült, és fölöslegesen tette ki kockázatnak a pótolhatatlan műkincseket.

Hivatalos álláspont a sisak eredetéről

A sisakot a régészek a Kr. e. 5. századra datálják, és a geto-dák kultúra egyik legfontosabb fennmaradt tárgyának tekintik. A kultúra a mai Románia területén élt, és a dák királyság elődjének számít. A szakértők szerint a sisakot valószínűleg egy helyi aranyműves készítette, és feltehetően vallási vagy törzsi vezető viselte rituális alkalmakkor. A díszítése gazdag: állatábrázolások, geometrikus motívumok és harci jelenetek láthatók rajta, amelyek a korszak mitológiájára és hitvilágára utalnak.

A nemzetközi tudományos közösségben elfogadott álláspont, hogy a sisak a geto-dák elit státuszszimbóluma volt, és a dák királyság korai történetének egyik kulcsfontosságú forrása. Ezt a narratívát követte a Drents Múzeum is, amikor kiállította: a katalógusban és a kiállítási szövegekben geto-dák műtárgyként szerepelt.

Bár időről időre felmerülnek alternatív elméletek – például, hogy szkíta vagy trák műhelyekből származhatott a sisak –, ezek a nézetek kisebbségben vannak, és nem változtatták meg a tudományos konszenzust.

Felfedezésének története önmagában regénybe illő. 1929-ben találták meg a Prahova megyei Coțofenești faluban, amikor egy helyi fiú a mezőn játszva aranytárgyba botlott. A család először nem ismerte fel, mekkora érték van a kezükben – a visszaemlékezések szerint a sisakot még tyúkitatóként is használták, mielőtt egy ploiești-i kereskedő megvásárolta volna tőlük. Onnan került végül a bukaresti Nemzeti Történeti Múzeumba, ahol a 20. század második felében restaurálták és tudományosan leírták.

Fáradhatatlan nyomozás, lassan gyűlő bizonyítékok

A robbantásos rablást követően a holland rendőrség hónapokig tartó, aprólékos nyomozásba kezdett. Három gyanúsítottat – a 36 éves Douglas Chesley W.-t, a 35 éves Bernhard Z.-t és a 20 éves Jan B.-t – előzetes letartóztatásba helyeztek. DNS-nyomokat találtak a helyszínen és egy kukában hagyott hátizsákban, amelyben mikroszkopikus aranymaradványok is voltak – ez volt az első kézzelfogható bizonyíték, hogy a kincsek valóban náluk voltak.

Jan B. vallomása szerint a 36 éves Douglas Chesley W. volt a rablás értelmi szerzője, a holland RTL Nieuws májusban alvilági és rendőrségi információkra hivatkozva pedig arról számolt be, hogy a rablókat a Hollandiában betiltott Hardliners motorosbanda tagjai bérelték fel. Az akció álítólag egy román alvilági banda megbízásából történt, hogy kiválthassák vele egyik bandatag szabadságát.

A rendőrség beépített ügynököket is bevetett: egyikük félmillió eurót ajánlott a gyanúsított testvérének a tárgyakért, majd az ajánlatot 900 ezerre emelte. Hiába. Az ügyészek szerint a kincseket még nem olvasztották be, és a gyanúsítottak tudják, hová rejtették. Az asseni bíróság októberben újra meghallgatja a vádlottakat, maga a per pedig 2026 második felében kezdődhet.

Alulbiztosított kincsek és felelőtlen szervezés

A nyomozás nemcsak a múzeum biztonsági rendszerének hiányosságait tárta fel, hanem azt is, hogy a kincsek értékét éveken át nem frissítették, és alulbiztosították őket. A coțofenești-i aranysisak biztosítási értéke mindössze 4 millió euró volt, miközben szakértők szerint a műkincspiacon akár több százmillió eurót is érhetne. A három aranykarperecet darabonként 400 ezer euróra becsülték.

A biztosítási szerződés így eleve alacsony összegre szólt, és – mint kiderült – még ezt sem a biztosító fizeti ki, hanem a holland állam a vállalt garancia alapján. A román kormány saját jelentése szerint az ellopott tárgyakat több mint tíz éve nem értékelték újra, holott a törvény szerint tízévente kötelező lenne az újraértékelés.

A kiállítás megszervezése is tele volt kockázatokkal: a holland múzeumban nem volt 24 órás emberi őrzés, a román fél pedig nem kérte ennek biztosítását. Bár a szerződés előírta, hogy a tárgyakat speciális, feltörhetetlen biztonsági vitrinben kell tárolni, a sajtóban megjelent információk szerint ez sem teljesült maradéktalanul.

Mindebből kiderült, hogy a kulturális minisztérium és a Nemzeti Történeti Múzeum nem készítette elő és ellenőrizte megfelelően a kiállítás feltételeit. Az ügyre ráadásul még az is árnyékot vet, hogy a kiállítási körút szükségtelenül hosszú volt – a dák kincsek Németországban, Franciaországban és Belgiumban is megfordultak, mielőtt Hollandiába kerültek volna, ami sokak szerint indokolatlanul növelte a kockázatot.

Menesztés és lefejezés Bukarestben

A rablás után a botrány Bukarestig gyűrűzött: a kulturális miniszter, Natalia Intotero menesztette a múzeum éléről Ernest Oberländer-Târnoveanut, miután az igazgató nem volt hajlandó lemondani. Hivatalosan kommunikációs hibákra hivatkoztak, de a szakma jól tudta, hogy sokkal mélyebb problémák álltak a háttérben.

Oberländer hosszú ideje viták kereszttüzében állt: a múzeum felújítása évek óta áll, a látogatók üres termekkel találkoztak, a gyűjtemény nagy része ládákban porosodott. A kritikusok szerint az igazgató ahelyett, hogy a múzeumot korszerűsítette volna, inkább külföldi körutakra küldte a kincseket – kockáztatva, hogy bármelyik állomáson eltűnhetnek. A történeti múzeum épülete, a régi Postapalota évek óta életveszélyes állapotban van, a rekonstrukciós projekt húsz éve húzódik, és több korrupciógyanús ügy, jogi csata és politikai huzavona miatt teljesen leállt. A bíróság ugyan a múzeum ellenében ítélt a modernizációs terv ügyében, de a projekt nem indult el.

A most kifizetett 5,7 millió euró hivatalos biztosítási érték, de a szakértők szerint a tárgyak piaci ára ennek sokszorosa lehetne. Ennél is nagyobb a kulturális veszteség: ezek a leletek Románia identitásának részei, és évtizedekig a múzeum fő attrakcióját jelentették.

A kártérítés beérkezése most lezár egy fejezetet, de a kincsek sorsa továbbra is ismeretlen, a nyomozás folyik, és miközben a kulturális minisztérium láthatóan kipipáltnak tekinti az ügyet, a múzeumnál is csak ideiglenes igazgató van Ovidiu Ţentea személyében. A felbecsülhetetlen értékű, de ládákban heverő gyűjteményekre továbbra sincs érdemi stratégia, így nemcsak az ellopott kincsekről kell lemondania a közönségnek, hanem azokról is, amiket infrastrukturális okok miatt nem lehet kiállításokba rendezni.