Gyergyószentmiklós elveszítette hokicsapatát, mert a NER-tőke és politikai akarat Remetét választotta

A gyergyószentmiklósi jégpálya penészes gerendái és omladozó falai között ma már csak csend visszhangzik. A korong pattogását legfeljebb az utánpótlás edzésein hallani, a felnőtt csapat, a nagy meccsek felfokozott szurkolása és a győzelmek ünnepe már nem ide, a város szívébe tartozik. A fejlődés és a nagyberuházások másfelé fordultak. A Gyergyói Hoki Klub – amely néhány hónapja történelmet írt az Erste Liga megnyerésével – hazai mérkőzéseit már nem Gyergyóban, hanem a közeli Gyergyóremetén játssza: Balázs Attila, a NER-kedvenc milliárdosának szülőfalujában, saját repülőtere, gyárai és épülő luxushotele mellett, ahol a semmi közepén felépült a Remete Ice Aréna is, és ezzel kiteljesedett az erdélyi Felcsút-fíling a településen.

Miközben Remete új korszakot kezdett, és a Gyergyói-medence, sőt Székelyföld legfejlődőképesebb községe lett, Gyergyószentmiklós városa legfeljebb a múlt dicsőségének emlékeibe kapaszkodhat fel a foltozott útjaival, leromlott infrastruktúrájával, ami az 50 éve épült jégpálya épületére halmozottan igaz. Riportunkban azt mutatjuk be, mi történik, amikor a politikusok vékony jégen korcsolyáznak – és a végén saját súlyuk húzza őket a mélybe. És hogyan rajzolja át Magyarország kormánya által biztosított közpénz a helyi erőviszonyokat.

A városi csarnok állapota és a VSK küzdelme

A gyergyószentmiklósi városi jégcsarnok mára inkább a mulasztások mementója, mint impozáns sportlétesítmény: a falak omladoznak, lyukasak, a tartógerendákon penész- és gombatelepek burjánzanak – szakértők szerint legalább 42 különböző fajta –, a lelátó székei néhol töröttek, a világítást pedig két alkalommal is újra kellett cserélni, mert a 2015-ös „felújítás” egy évig sem bírta. A belső mikroklíma és szigetelés is katasztrofális: míg a jégen 4 fokot mérnek, a tető alatt 19 fok van – a hőveszteség akkora, hogy a fenntartás valóságos pénznyelővé vált.

Kercsó Zoltán, a Városi Sportklub (VSK) vezetője szerint egy-egy szezonkezdetkor a pálya lefagyasztása akár három hétig is tarthat. A plafon és a jég közötti hőmérsékletkülönbség miatt a hűtés folyamatosan extrém energiafelhasználást igényel, így a költségek a 120 ezer lejhez képest is legalább 20 százalékkal magasabbak, mint egy rendesen szigetelt csarnok esetében. A nyári időszakban, amikor a csarnokot próbálják üzemeltetni, a villanyszámla a legnagyobb tétel: 1 millió lejes éves büdzséből ez az egyetlen költség képes elnyelni szinte mindent.

A városi tanácsosok sokallják ugyan a VSK-ra szánt összegeket, de ők is hoki fanok, így tudják, hogy szükség van rá. Az éves költségvetések alapján viszont azt is látni, hogy épp azt nem látták be soha, hogy a számlák befizetésénél többre is szükség volna a klubnál.

„Ott sosem volt pénz, mindig abból gazdálkodtak, amilyük volt, néha saját zsebükbe nyúltak, ha akartak valamit” – fogalmazott egy forrásunk. Azzal érzékeltetve a helyzet súlyát, hogy már a VSK-t megelőzően is főleg a sportklub alkalmazottai újítgatták szezon előtt a létesítményt, például saját kezűleg festették le a palánkokat, mert pénz szakképzett munkaerőre nem jutott, a tűzoltásra viszont annál nagyobb szükség volt a lelakott épületben.

A város költségvetéséből ugyan minden évben kaptak forrást, de mindig a létminimumról kellett fenntartaniuk a jégpályát és a többi sportinfrastruktúrát.

Kercsó szerint az elmúlt években főleg karbantartási munkákat tudtak elvégezni: festettek, kicserélték a cserepadok padlózatát, előkészítették a sportcsarnok új burkolatát.

A Gyergyói Hoki Klub Remetére távozása kapcsán beismerte, szomorúan vették tudomásul. Őket pedig ez – a csapatok elvesztésén túl – abban érinti, hogy a sátorfedeles (ballonos fedésű) jégpályára – amit a Székelyföldi Jégkorong Akadémia magyarországi pénzből finanszírozott – idén nem valószínű, hogy szükségük lesz, tehát az lehet, hogy mellékvágányra kerül.

Bevételkieséssel is számolnak, de Kercsó megérti a csapatot, hisz úgy gondolja, hogy a GYHK megérdemel egy remetei szintű pályát. Épp azt sajnálja, hogy erre nem a városban került sor, ahová a csapat tartozik, és ahol a muzeális értékű jégpálya szintén megérdemelné, hogy foglalkozzanak vele.

A jégpálya ugyan a GYHK felnőttcsapatát elvesztette, de nem marad teljesen üres: itt edz a Groningen U18-as csapata, a DVTK Jegesmedvék egy korosztályos együttese, sepsiszentgyörgyi és kolozsvári műkorcsolyázók, valamint a GYHK U15-ös és fiatalabb korosztályai. A Fox Hockey női csapata is Gyergyóban készül, és a közönség is visszatérhet a jégre, amint a vastagság eléri a biztonságos szintet.

Mindez azonban nem változtat azon, hogy a csarnok a gyergyói közösség közös erőfeszítéséből épült: a hetvenes–nyolcvanas években mindenki köteles volt közmunkát vállalni az építkezésnél, aki nem tudott, pénzzel járult hozzá. Ezért a gyergyóiak joggal érzik úgy, hogy a csarnok az övék – nagyapák és nagyanyák munkáját, áldozatát hordozza. Most pedig azt látják, hogy mindez lassan a semmibe vész: a felnőtt csapat már elköltözött, a ballonpályát aligha indítják újra, a nagy meccsek ideje lejárt. A kerítésre kifüggesztett felirat mondja ki a legőszintébben: Vigyázat, omlásveszély! – és ez ma a gyergyói sportinfrastruktúra egészére vonatkoztatható.

A városi tanács 2025. augusztus 21-i ülésén eredetileg napirendi pont lett volna a VSK költségvetése is, de végül elálltak az erről szóló szavazástól. Nagy Zoltán polgármester ezt azzal indokolta, hogy alaposabban meg kell vizsgálni a helyzetet. A valóságban azonban a háttérben egy konkrét vitáról volt szó: a külsős amatőr és profi csapatok edzésdíjáról, amiben egyes tanácsosok és a VSK nem értett egyet.

A tanácsülés végéhez közeledve egy technikai szünetben Kercsó Zoltán és a polgármester hosszasan egyeztettek a teremben, mint megtudtuk, a VSK vezetője attól tart, ha 800 lejes díjat szabnak, akkor a vendégcsapatok inkább a karcfalvi vagy remetéi arénát választják, ahol a feltételek jobbak. Remetén kényelmes öltözők várják a játékosokat, Karcfalván ebédlő, Gyergyóban viszont még a felszerelés tárolására sincs hely két edzés között. Marad a bistro, ahol ugyan finom a kávé és GYHK-mezek lógnak a falon, de mindez aligha vigasztalja a sportolókat.

A Bayer-csoport féle ipari park díszeleme: jégpálya a semmi közepén

Idén nyáron átadják az ország legmodernebb jégcsarnokának tartott Remete Ice Arénát. A Bayer cégcsoport beruházásában és a Bayer Geo Energy kivitelezésében másfél év alatt felhúzott létesítmény nemcsak technikai színvonalában, hanem látványában és szolgáltatásaiban is európai mércét állít. A 2200 férőhelyes lelátó minden pontjáról tiszta a rálátás a 60×26 méteres jégfelületre, amelyet NHL-stílusú, rugalmas palánkrendszer vesz körül. A gyorsabb, dinamikusabb játékot segítik a szabványhoz igazított támadóharmadok és a gondosan kialakított kanyarok.

Pedig a történet akár másként is alakulhatott volna. Gyergyószentmiklóson már 2018-ban elkészült a látványterv a helyi jégpálya teljes felújítására, és a projektet a CNI (Országos Befektetési Társaság) elé is beterjesztették. Csakhogy a 2021-ben beadott pályázatot elkaszálták, mondhatni „véletlen balszerencse” és politikusi baklövés keveréke miatt: az állapotfelmérésből kifelejtették a tartógerendákat, amelyekről utólag derült ki, hogy gombásak, korhadtak és cserére szorulnak. Ez a hiba új pályázatot tett szükségessé, években mérhető késedelmet okozva. A gyergyói aréna így parkolópályára került, miközben a befektetők és helyi vállalkozók – „beváltva az időt” – felhúzták Remetén a jégcsarnokot.

A politikai háttér sem elhanyagolható: a gyergyói projekt sokáig arra várt, hogy ne csak papíron kapjon jóváhagyást, hanem a budapesti kormány is rábólintson, méghozzá olyan feltételekkel, amelyek hosszú távon is kedvezőek. Mire ez bekövetkezhetett volna, a remetei beruházás már célegyenesben járt.

A sportolók kényelmét az új csarnokban tizenkét korszerű öltöző, külön konditerem – ahol egyszerre ötvenen is edzhetnek –, valamint videóelemzésekhez és taktikai oktatáshoz berendezett tanterem szolgálja. A jégcsarnok hővisszanyerő rendszere a jégkészítés során keletkező energiát fűtésre és vízmelegítésre hasznosítja, a tetőre szerelt napkollektorok pedig tovább csökkentik az üzemeltetés költségeit. A szellőztető és klimatizáló rendszerek szintén a fenntarthatóságot és a komfortot szolgálják.

A közönséget sem hagyták figyelmen kívül: a jég fölött nyolcszögletű LED-kijelző függ, a folyosókat íves fényfalak és visszaszámlálós monitorok díszítik. A csarnok körül 950 parkolóhely várja az autósokat, és tíz forgókapu biztosítja a gyors bejutást. A családosokra is gondoltak: a büfék és a szabadtéri szórakoztató zónák a mérkőzéseket közösségi élménnyé emelik.

A Remete Ice Arena nem csupán a Gyergyói Hoki Klub felnőtt csapatának ad otthont: itt játszanak az utánpótláscsapatok is U16-tól felfelé. Nyitva áll a nagyközönség és a vendégcsapatok számára is: egyszerre háromszázan korcsolyázhatnak a pályán, és külön korisuli indul a legkisebbeknek.

A nagyszabású létesítményt a közösség is birtokba veheti egy nemzetközi torna keretében, hogy aztán edzések, mérkőzések és közönségprogramok helyszíne lehessen.

A székelyföldi hokiszurkolók többsége úgy véli, hogy ezzel a csarnokkal Remete egyből előrelépett, miközben Gyergyószentmiklós, a sportág hagyományos fellegvára elvesztette csapatát, hisz a GYHK Facebook-oldalán megváltoztatott borítóképén a Remete Ice Aréna képe jelenik meg, ami fölé az van írva, ez az „új otthonuk”.

A valóság, ami azonban a meccsek miatt utazásra kényszerült szurkolókat aligha hatja meg, hogy a csapat már 2018 óta nem kimondottan a városé, hisz a kezdetektől fogva magánkézben van és Balázs Attiláékhoz tartozik. Olyannyira, hogy a Bayer cégcsoport magát a hokisokkal reklámoztatja, nem csak helyi szinten. És csak idő kérdése volt, hogy a szakítás új szintre lépjen.

A Balázs Attiláék által létrehozott klub pedig a gyergyói gazdasági erőtér egyik díszeleme, ha úgy tetszik kabalája. A remetei pálya pedig épp abba a képbe illik bele, amit Orbán Viktor miniszterelnök Magyarországon megálmodott, csak éppen Székelyföldön, Hargita megyében nem a focistadiont kell az ember háza mellé felhúzni, hanem a hokisat, illetve közel sem elég a sportot előtérbe helyezni, gazdasági szinten is meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a közpénz magánpénzként megjelenjen, az önkormányzatok ugyanis nem kaphatnak, a magánszférában felnőtt nagytőkéseknek pedig hatalmas mozgástere van, ami a NER céljait is kiszolgálhatja, de a helyieknek is munkahelyeket teremt, például a Pro Economica által társfinanszírozott nagyberuházásokkal.

Balázs Attila: NER-üstökösből Gyergyóremete gazdasági erős embere

Gyergyóremete egykor középkategóriás falu volt – ma pedig a Bayer cégcsoport óriási beruházásainak házigazdája, amelynek élén Balázs Attila áll. A vállalkozónak 2019-ben ítélték oda a Hargita Megyéért Díjat, amiért magyarországi sikereit a szülőföldjén kamatoztatta: cége több mint ezer embert foglalkoztat, közreműködött többek között a Puskás Aréna építésében, és stabil hátteret ad a Gyergyói Hoki Klubnak is.

A Bayer Construct vezetőjeként helytálló szereplője lett a magyar állami beruházásoknak: nem csak alvállalkozóként vett részt nagy projektekben (például a Puskás Aréna vagy az MTK sportpark esetében), de Magyarországról érkező vissza nem térítendő támogatásokból is jelentős összegeket nyert el, többek között gyárai és hotelje finanszírozására.

2023-ban megvalósult egyik álma: magánrepülőtér épült Remetén, ahová Budapestről másfél óra alatt érkezhetnek a gépek – a kivitelezést szintén a saját cége biztosította. Ugyanebben az évben jelentették be a Remete Ice Arena építését is, amely szintén Balázs támogatásával valósult meg, és amelynek avatóján a magyar jégkorong-válogatott is pályára lépett.

Bár sikertörténetnek tűnik, szálai szorosan összefonódnak a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) világával: Tiborcz Istvánnal közös érdekeltségeken keresztül bukkant fel, a Forbes szerint pedig nemrég újabb magángépet vásárolt – egy Beechcraft King Air B200GT-t – 1,2–1,5 milliárd forintos áron.

És hogy mindezt miért teszi? A helyiek szerint nem pusztán profitból: Balázs Attila abban a „kiegyenlítődésben” lát küldetést, hogy Gyergyóremete ne maradjon elvándorló falu, hanem modellértékű fejlesztési csomópont legyen. Egy olyan beruházáshalmaz, amely egyszerre szolgálja a vidékfejlesztést és a helyi büszkeséget – a hokit, a gazdaságot, a közösséget és persze őt magát is, akinek Remete mellett valóságos birodalma épült ki mostanra.

Amikor pár napja felkerestem az összes hozzá köthető beruházást, Remete mellett hatalmas, egybefüggő területeket felölelő birtokok tűntek fel a semmi közepén. Dombok, mezőségek, gigászi építmények gombaként nőttek ki pár év alatt a földből.

Barti Tihamér és a GYHK születése – barátságból politikai-gazdasági háló

A Gyergyói Hoki Klub 2018 júliusi megalapításának bejelentése egyszerre volt sportmentő akció és politikai-gazdasági projekt. A Székelyhon tudósítása szerint a kezdeményezők között kulcsszerepet játszott Balázs Attila, aki nyíltan elmondta: „Barti Tihamér barátom tudta, hogy amatőr szinten hokizom, és meggyőzött arról, hogy vegyük kézbe a gyergyói jégkorong sorsát.” A baráti unszolásból megszületett új klub rögtön az Erste Ligát célozta meg, és amelynek Barti tiszteletbeli elnöke lett. Azóta is rendre ott van a csapattal, amikor siker körvonalazódik.

Balázs Attila ekkor úgy kommentálta, hogy miért volt szükség az új klub létrehozására, és miért nem döntöttek úgy, hogy a Progym neve alatt viszik tovább a csapatot. Hogy úgy látták jobbnak, ha a múlttal nem foglalkozva, annak eredményeit és hibáit nem keresve, tiszta lappal, a nulláról építenek egy új klubot.

És úgy tűnik, a helyszín esetében is hasonló stratégiát követtek volna, de a remetei jégpálya – valamiért – váratott magára, ezért a városi jégpálya ideiglenesen még megfelelt, de a háttérben ők hosszú távon nem rá alapoztak.

Nem mellékes szál ugyanis, hogy 2018 májusában – tehát még a klubalapítás bejelentése és a CNI pályázat előtt –, a Bayer Construct már egy forrásunk szerint bemutatta az Orbán-kormány tagjainak a Remete Ice Arena látványterveit – zárt kormányzati körben.

Ez évekkel előzte meg a gyergyószentmiklósi jégpálya CNI-s felújítási projektjének első bukását, amelyet csak 2020–21-ben vontak vissza. A sorrend árulkodó: Remete előreugrott, Gyergyó parkolópályára került.

A háttérben azonban nemcsak barátság és sport iránti szenvedély mozgott, hanem komoly gazdasági infrastruktúra is létesült Remetén. A magyar állam székelyföldi gazdaságfejlesztési programjait kezelő Pro Economica Alapítvány számos projektet finanszírozott Balázs Attila cégeinek: tejporgyárat, pityóka és erdei gyümölcs feldolgozó üzemet, luxushotelt, sőt Remetére a beruházásokhoz kapcsolódó energetikai fejlesztéseket és a Budapest-Remete közötti utakat is megkönnyítő repülőtér is megérkezett. A forráselosztásban kulcsszerepük volt az RMDSZ politikusainak, köztük Barti Tihamérnek, aki a megyei tanács alelnökeként közvetítő és legitimáló szerepet töltött be.

Így állt össze egy olyan háromszög, amelyben személyes barátság, politikai lojalitás és közpénz találkozott. A Gyergyói Hoki Klub létrejöttével Barti politikai tőkét, Balázs üzleti birodalma presztízst, a magyar kormány pedig látványos regionális sikert könyvelhetett el, hisz ami Felcsúton és Sepsiszentgyörgyön a foci, az Gyergyóban és Hargita megyében főleg hokiként van számon tartva.

A kontraszt pedig ma különösen éles: Gyergyószentmiklós éveket vesztett a bukaresti bürokrácia és a CNI hibái miatt, miközben Gyergyóremete a NER-kapcsolatok és az RMDSZ-hátország révén jégcsarnokot, tejüzemet és repülőteret kapott. A gyergyói jégpálya ügye tehát bizonyítja: ahol a politikusok halogatnak és bakot lőnek, megbénítva egy város működését, ott a kapcsolatok és a pártlojalitás építik fel a régió számára fontos beruházásokat – csak épp nem ott, ahol a hagyomány és az illem kötelezne.

Ígéretek, elszalasztott lehetőségek és a politikai felelősség

A Gyergyói Hoki Klub távozása nemcsak sporttörténeti törés, hanem politikai ügy is lett, annak ellenére, hogy mind a hoki klub, mind pedig a csapat magánkézben van, mióta a sportiskolához tartozó Progym helyett, Balázs Attiláék klubja viszi tovább a Gyergyóban a focinál sokkalta erősebb brandnek számító sportot. A városban pedig sokan úgy látják, hogy nem a csapat akart jobb körülmények közé, de Remetére költözni, hanem a politikai döntéshozók mulasztásai űzték el a felnőtt hokit Gyergyóból.

Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Szövetség gyergyói városi tanácsosa korábbi cikkünkben nyíltan kritizálta az RMDSZ-t, mert szerinte a gyergyói jégpálya ügye iskolapéldája annak, hogyan hagyja cserben a közösséget a hatalmon lévő politikai elit. A legfájóbb tünet szerinte éppen az, hogy a Gyergyói Hoki Klub felnőtt csapata Gyergyóremetére költözött, holott a GYHK a város számára az egyik legfontosabb identitáselem volt.

Nem lehet mindig Bukarestre mutogatni. Az RMDSZ-nek húsz éve lett volna lehetősége, hogy kikényszerítse a felújítást, de inkább politikai klientúrát épített

– mondta akkor a városi tanácsban – az RMDSZ-es többséggel szemben – kisebbségben lévő ellenzéki politikus. Ezt annak kapcsán jegyezte meg, hogy miközben az Egyfesztre az eddigi költségek többszörösét fizette ki a város, addig a hokipálya felújítására továbbra sem tudott forrást biztosítani. A Gyergyói Hoki Klub és annak felnőtt csapata pedig jobb lehetőség után nézett.

A történtekre mélyebben kitekintésben is szerettünk volna kitérni, és amikor neki fogtunk a téma feldolgozásának, szembetűnő volt, hogy a gyergyói jégpálya felújítása mára már szitokszónak számít a városban: mindenki hallott róla, mindenki ígérte, de senki nem valósította meg, talán nem véletlenül.

Az RMDSZ gyergyói és Hargita megyei vezetői – többek között Barti Tihamér és Tánczos Barna – hosszú éveken át kampányoltak a jégpálya felújításának ígéretével. Két évtizede minden választás idején előkerült Gyergyóban a „hamarosan megoldjuk” refrén, ám a lelátók alatt továbbra is omladozott a beton.

A pálya korszerűsítésének – forrásaink szerint – már 2011-re kész kellett volna lennie, legalábbis ezt hangoztatták a politikusok.

Érdemi előrelépés végül csak 2015 környékén történt, amikor az Magyar Polgári Párt városvezetése és az RMDSZ vezette Hargita Megye Tanács – nem éppen barátságból, inkább kényszerű együttműködésből – forrást tudott biztosítani. Az is inkább toldozás-foldozás volt, mint valódi felújítás: a város reménykedett, de a jégpálya sorsa még mindig bizonytalan maradt.

Azután eltelt pár ígéretekben gazdag év, majd a jégcsarnok ügyét rendre az Országos Beruházási Társaság (CNI) pályázatához kötötték, amelyre Gyergyószentmiklós többször beadta a dokumentációt. Ám a projekt sosem jutott el a kivitelezésig.

Először Nagy Zoltán, az MPP színeiben megválasztott polgármester tűzte először zászlajára az érdemi felújítás tervét (2019). Ám a gyorsan összetákolt pályázat – bármennyi jó szándék kísérte is – csak előrevetítette a mostani kudarcos kimenetelt. Amikor a stafétát átvette az RMDSZ-es Csergő Tibor 2020-ban, szerinte már ekkor nem volt visszaút: a projekt bent ragadt a bukaresti hivatalok gépezetében, és azóta is ott porosodik.

A politikai akarat hiánya tette parkolópályára a gyergyói csarnokot

Bende Sándor RMDSZ-es parlamenti képviselő a Transtelexnek óvatosan fogalmazott: szerinte a korábbi állapotfelmérés egyszerűen kifelejtette a tartógerendák vizsgálatát, amelyekről később kiderült, hogy penészesek, gombásak, több közülük korhadt. Mivel ezeknek a pótlása jóval nagyobb költséget jelentett volna, új pályázatot kellett írni, ami évekkel vetette vissza a felújítást. Bende hozzátette: a mostani államháztartási deficit mellett nem sok esély van rá, hogy a közeljövőben forrás nyíljon a beruházásra.

Csergő Tibor, a várost 2020-tól vezető polgármestere ennél sokkal kritikusabban beszélt telefonos megkeresésünkkor. Szerinte az első, 2019-ben beadott pályázat „összetákolt” dokumentációra épült, amely szinte teljesen figyelmen kívül hagyta a jégpálya valós állapotát. Meglepőnek nevezte, hogy a CNI egyáltalán elfogadta, hiszen amikor a kivitelezésre szerződött cég megkezdte a munkát, azonnal kiderült a kivitelező számára: a jégpálya statikai állapota sokkal rosszabb, mint amit a dokumentáció sugallt. A tartószerkezetek betonpillérei meggyengültek, a faelemek gombával és penésszel voltak tele, így nem egyszerű felújításról, hanem „gyakorlatilag újjáépítésről lett volna szó” – jegyezte meg Csergő. Ugyanakkor mint a volt polgármester elmondta, a csarnok a 2015 környékén zajló felújítás érdekében 30 százalékban át lett adva Hargita Megye Tanácsának, visszaigényelve azonban még nem, ezért az első CNI pályázat elfogadásakor a HMT is tulajdonos volt, miközben ezt csak a város adta és írta alá, ami a kivitelezésnél jogi problémákat is okozhatott volna, ha így neki látnak.

A kivitelezésből végül azonban – az elfogadás ellenére is – másfél évig tartó hercehurca lett, miközben új terveket kellett készíteni. Az akkori elképzelések egy új sportcsarnok építését is tartalmazták, átalakított tribünnel és rehabilitációs medencével, de a város inkább lemondott volna ezekről, hogy minden forrást a jégpályára csoportosítson – de még így sem sikerült megvalósítani: új pályázatra volt szükség.

2021-ben Csergő – már a HMT nélkül – ismét átadta a területet a CNI-nek, hogy a központi hatóság vegye át a projektet, és politikai ígéretek is voltak a még nagyobb volumenű beruházásra. Azonban az RMDSZ 2022-ben kikerült a kormányból, és ezzel a politikai támogatás is megszűnt a projekt mögött, aminek hiányában – a most már állítólag helyesen előkészített dokumentáció és topográfiai mérések ellenére is – megfeneklett – mondja Csergő, aki mögött már megválasztása után is csak díszből sorakozott fel a Barti irányította gyergyói RMDSZ.

Csergő szerint azóta minden készen áll arra, hogy a projekt felkerüljön a CNI listájára, de a több mint százmillió lejes költség miatt a minisztériumközi jóváhagyásra lenne szükség. RMDSZ-el kiegészülő kormány ide vagy oda, ez valamiért azóta sem történt meg.

Mára pedig a közvélemény számára egyértelművé vált, hogy nem csak a technikai hibák vagy bukaresti mulasztások, hanem a helyi és országos politikai vezetők évtizedes ígérgetései és elhibázott döntései miatt omladozik még mindig a gyergyószentmiklósi jégpálya és sportéletének presztízse.

Hogy miért? Magyarázható ez államhiánnyal is, de a politikai szándék is hiányzik mögüle. Sokan ezért úgy látják: a városvezetés és a Barti-szféra eleve nem tekintette eléggé szívügyének a gyergyói csarnok felújítását, legalábbis nem fektetett elég energiát, hogy ne csak a sült galambra kelljen várni. Sőt, egyes összeesküvés-elméletek szerint a politikusok azért sem törték magukat össze a felújítással, mert tudták jön a gyergyóremetei beruházás, és Balázs Attilának akartak kedvezni – miközben saját városuk maradt az ígéretekkel.

A stafétabot újra Nagy Zoltánnál

A jégpálya ügye tehát 2022-ben ismét parkolópályára került. Azóta négy év telt el, és a városháza tétlen várakozással figyelte, hogyan épül fel Remetén egy vadonatúj aréna, miközben Gyergyóban a repedések és a penész nőtt tovább. Tavaly nyáron a stafétabot ismét Nagy Zoltán kezébe került.

A polgármester a Transtelexnek elmondta: kényes kérdésről van szó, hiszen az elmúlt négy év mulasztásai Csergőt, az azt megelőző ciklus pedig őt terheli, most pedig tüzet kell oltania. „Sajnálom, hogy hamarabb felépül Remetén az új jégpálya, mint Gyergyószentmiklóson a felújítás” – fogalmazott.

Védelmében hozzátette: 2020-ban, amikor átadta hivatalát Csergő Tibornak, a projektet szerinte már elindíthatták volna. A minisztérium jóváhagyta, négy szakbizottság rábólintott, a finanszírozási szerződés megvolt, a közbeszerzést lefolytatták, kivitelezőt is választottak. Úgy véli, a gondot nem a politikai és a bukaresti intézmény gördítette eléjük, azt az okozta, annak ellenére is, hogy elismerte: a statikai felmérés nem volt eléggé átfogó – „csak egy-két tartógerendát vizsgáltak meg” –, és így derült ki, hogy valójában nem javítani, cserélni kellene őket.

Nagy szerint itt alapvetően stratégiai különbség mutatkozott közte és utódja között. Ő a projekten belüli átcsoportosítást választotta volna, Csergő viszont teljesen új tervet rendelt meg. Ez azonban háromszoros költséggel, 150 millió lejre emelte a beruházást, és meg is akasztott a CNI-nél a folyamatot.

Mára a polgármester szerint van már kormányközi jóváhagyás egy hónapja, de a finanszírozás jóváhagyását ebben az évben nem tartja valószínűnek – főleg a Bolojan-kormány költségcsökkentő politikája és a műszaki jóváhagyás késedelme miatt, ami már évek óta visszatartja a beruházást a kivitelezéstől.

„A gyergyói költségvetésből ezt önerőből nem lehetne megoldani – magyarázta –, a 49 millió lejt húsz év alatt tudtunk volna előteremteni, a 150 milliót soha.” Ezért is mondja azt: most már ki kell várni a CNI-s pályázat végét, nincs más út.

Nagy Zoltán ugyanakkor igyekezett derűlátóbb képet festeni a jövőről. Mint megjegyezte, Balázs Attiláékkal, a Remete Ice Aréna építtetőivel állandó kapcsolatban vannak, és tőlük azt az ígéretet kapták, hogy a városi pályáról sem mondanak le véglegesen. „A GYHK már nemcsak az Erste Ligában, hanem nemzetközi szinten is gondolkodik. Ehhez több pályára lesz szükség a medencében, köztük a gyergyóira is” – fogalmazott. Addig viszont az önkormányzat csak annyit tehet, hogy az utánpótlást segíti – buszt például nem fog tudni bérelni a szurkolóknak, hogy Remetére utazzanak a Rusty Kupára. De nem is kell, a Gyergyói Hoki Klub biztosítja ezt is.

„Sokat akart a szarka” – Tánczos Barna szerint Gyergyószentmiklós a saját nagyravágyásán bukott el

Tánczos Barna, Románia miniszterelnök-helyettese és a Székelyföldi Jégkorong Akadémia elnöke egyszerre lát rá a gyergyói pálya történetére politikusként és sportvezetőként. Az Erste Liga-bajnok GYHK Remetére költözését ő nem vereségként éli meg, inkább előrelépésként. „Nagyon örvendek, hogy ilyen méretű beruházások történnek hokiban a Gyergyói-medencében” – mondja, hozzátéve: a városi jégpálya mai állapotában már sem Erste Ligás mérkőzésekhez, sem egy bajnokcsapathoz nem méltó.

A felújítás elmaradása viszont keserű történet. Tánczos úgy emlékszik, ígéretét még szövetségi elnökként tette, több mint tíz évvel ezelőtt, de a maga részéről úgy látja, nem rajta bukott el a történet, ő megtette a tőle tehetőt: megegyezett az akkori fejlesztési miniszterrel a gyergyói csarnok felújításáról. Megszületett a finanszírozási szerződés, a CNI is rábólintott, de helyben egyre több mindent akartak hozzáépíteni. „Sokat akart a szarka, és nem bírta a farka” – fogalmaz. Szerinte ha megelégedtek volna egy egyszerű ráncfelvarrással, ma működne a régi pálya. Ehelyett túlméretezett tervekkel próbálkoztak, és mire a „csilivilit” megrajzolták, megérkezett a gazdasági válság. A vége az lett, hogy Gyergyóban máig nem újult meg a csarnok.

A felelősséget nem akarja egyetlen emberre ráhúzni, de úgy látja: mindkét polgármester – előbb Nagy Zoltán, majd Csergő Tibor – rossz stratégiát választott. Az önkormányzatnak szerinte óriási szerepe van abban, hogy évek alatt sem sikerült tető alá hozni a projektet. Példaként Kézdivásárhelyt hozza fel: ott ugyanakkor indult a befedés, mint Gyergyóban, és ma már minden rendezvényt meg lehet tartani benne. „Lehetett volna, csak akarni kellett volna” – mondja.

Bukarestet ezzel szemben felmenti: nem látott intézményi akadályt, különösen akkor nem, amikor Cseke Attila volt a miniszter. A baj szerinte helyben volt, a folyamatos újratervezésekben és halogatásban.

Balázs Attiláról viszont elismeréssel beszél. „Rengeteg pénzt tett bele a székelyföldi hokiba, és azt csak megköszönni tudom neki” – mondja. Úgy látja, az elmúlt évtizedekben senki nem invesztált annyit a sportágba magántőkéből, mint ő. Balázsék szerinte nagyban gondolkodnak: rendszert építenek, infrastruktúrát hoznak létre, nemcsak magyarországi közpénzeket használnak, hanem saját forrásból milliókat költöttek a felnőtt csapatra és az utánpótlásra is.

Az Akadémia és a GYHK viszonya szerinte jó példa erre: Balázsék idővel leváltak az akadémiai rendszerről, saját edzőiket fizetik, saját utánpótlást szerveznek, így tehermentesítették az szja-t. Ez szerinte előny, mert így új területekre – például Gyimesre – tudtak erőforrást csoportosítani.

A Székelyföldi Jégkorong Akadémia ugyanakkor továbbra is masszívan magyar állami pénzekből működik, vagyis közpénzből felduzzasztott rendszer, amelyet Tánczos felügyel. A székely hokiba így két csatornán ömlik a forrás: a magánszektor felől Balázs Attiláék finanszírozzák, a magyarországi közpénzeket Tánczosék osztják.

Tánczos a Bayer Csoport által megálmodott Gyergyó-medencei pályákban is csak lehetőséget lát, csupán demográfiai korlátokat említ: lesz-e elég gyerek, hogy megtöltse a jégidőt. „Üres pályát tartani semmi értelme” – mondja, hozzátéve: ha a ballonpálya és a remetei aréna ki tudja kiszolgálni a gyereklétszámot, akkor nem érdemes új pályákban gondolkodni, ellenkező esetben Balázs Attiláéknak van kapacitása, és az önkormányzaton múlik, hogy hová fejlődik a történet.

A gyergyói szurkolóknak üzenve azt mondja: nem kell úgy tekinteni, hogy elvesztettek bármit is. „Ott van húsz percnyire egy zsírúj aréna. Ugyanazok a szurkolók fognak kimenni. Nem látok ebben katasztrófát. A közönség élvezni fogja a mérkőzéseket Remetén is.”

Csakhogy míg Tánczos örvend a fejlődésnek, Gyergyóban sokan úgy érzik: a politikai ígéretek ára az lett, hogy a csapatukat már nem otthon, hanem idegen pályán kell ünnepelniük.

Kérdéseinket elküldtük Barti Tihamérnek és a GYHK-val is felvettük a kapcsolatot, de ők nem válaszoltak.