Tusványos 2025: meleg, közhelyek, szervezési káosz. Tîrnoveanu csak hab lesz a romlott tortán

Ha a fesztivál hivatalos Facebook-oldalát pörgeti végig az érdeklődő, azt látja, egymást érik itt a jobbnál jobb programok, minden olajozottan működik, a fesztiválozók elégedettek, minden tökéletes. Ami az előadásokat és – az egymás vállát veregető – „vitákat” illeti, a Transtelexen beszámoltunk párról. Igyekeztünk úgy válogatni, hogy a közéleti megnyilvánulásoktól a kultúráig és ifjúsági kérdésekig mindenből is kapjon ízelítőt az olvasó, hogy lássa a színvonalat, témákat és toposzokat, amik az idei fesztivált jellemzik. De általános helyszíni beszámolómat is folytatnám, körüljárva, hogy milyen is itt lenni most már három napja. Arra jutottam: Tusványoson nem Mihai Tîrnoveanu esetleges eljövetele a nagy probléma, amivel a fesztivál résztvevői szembesülhetnek. Hanem minden más.

Mert hiába volt péntek délben harminc fok árnyékban, a sátrakban ennél is többnek tűnt a hőmérséklet. A levegő fülledt, a sátorlapok alól pedig úgy kúszik ki a meleg, mint a füst a szalonnasütésből – csak épp itt nincs se kolbászból a kerítés, se a megszokott önfeledt tusványosi hangulat – talán 2026-os magyar választási görcs hatását lehet érezni.

A toalettszag hol itt, hol ott felüti a fejét, és a meleg miatt sajnos nem marad észrevétlen. Az autók pedig, mintha egy véget nem érő tesztpályán lennének, folyamatosan járkálnak be és ki a tábor területére, port verve, motort bőgetve a sátrak között, sétálók orra és lába előtt.

A hangulat ennek megfelelően tompa. Nem tragikusan rossz, csak épp... nincs. A beszélgetések nagy része már százszor lejátszott mondatokat hoz elő újra, mintha valaki a volt tusványosok panelbeszélgetések hanganyagát rakta volna be loopra. A magyar-magyar párbeszéd és vita helyett (mert hol van már a magyar-román?) inkább a magyar-magyar egyetértés zajlik abban, hogy halálra kell untatni a hallgatókat, de minimum meg kell kínozni az agyrohasztásig ismételt topikokkal. Az, hogy már a címek is ismerősen csengenek, nem segít.

A magyarországi politikum teljesen leuralja a terepet. A nemzetpolitikai nézőpont szinte mindenre ráül, és ha be is ültetnek egy-egy erdélyi résztvevőt, az leginkább bólogat. Romániai specifikus problémákról alig esik szó – és ha igen, gyorsan visszakanyarodunk Budapesthez. Tusványos egyre inkább önmaga paródiája. A forma ugyanaz, de a tartalom kiüresedett. És három nap után nehéz nem azt érezni, hogy itt mímelik a cuccokat, nem érdemi beszélgetések zajlanak.

Szombaton minden jobb lesz!

Fontos megjegyezni: Tîrnoveanuval együtt szombatra 36 fokos felmelegedésre is számítani lehet. Aki nem bírja a hőséget, az jobban teszi, ha a Tusványos 34 – Ránk számíthatsz! című beszélgetésre (Tőkés László, Orbán Viktor, Németh Zsolt) már kora reggel megérkezik, és vízből otthon iszik egy literrel, hátizsákjába pedig kisebb, félliteres palackocskát pakol, és imádkozik, hogy az ellenőrzés során el ne vegyék. A szervezők ugyanis a tábori szabályzatra hivatkozva nem engednek be fél liternél több vizet. Bár sokaktól a félliteres palackot is lekapcsolják, vagy a literest akkor is, ha csak félig telt. Szinte eljátszották velem is ezt, aztán amikor kiderült, hogy újságíró vagyok, és rájuk szóltam, hogy a szabályzat értelmében a félliteres palack maradhat, akkor azt kérték, bontsam meg, hogy ellenőrizhessék, nem pálinka van benne.

Nehéz nem kereskedelmi megfontolást sejteni a vízkorlátozás mögött – főleg, hogy a bejáratnál elkobzott palack vizet tíz lejért visszavásárolhatja az ember a tábor területén. Tíz lej önmagában nem sok, de a hőgutával küszködő résztvevő ilyenkor már azon vacillál: vizet vegyen, vagy inkább egy hideg sört, ami ugyanannyiba kerül, de legalább illúziót ad, hogy jobban megéri. A rendszer mintha tudatosan az alkoholfogyasztás felé terelné a fesztiválozókat.

Ha valaki ezek alapján azt hinné, hogy komoly biztonsági ellenőrzésen kell átmennie a belépéshez, mint más nagyobb fesztiválokon, az nagyon téved. Itt leginkább az ételt és italt keresik meg a táskákban – minden másra rá se néznek. Simán be lehetne csempészni ezt-azt, ha valakinek ez a célja. A fesztivál campingje sincs jobban védve: a hátsó bejáratnál bárki besétálhat anélkül, hogy megkérdeznék, ott sátorozik-e, vagy kit keres.

Szombaton egyébként, aki hamar jön, annak nemcsak a belépésért, majd vízért álló sorokat sikerülhet elkerülni, hanem a parkolóhelyi káoszt is. A tusnádfürdői önkormányzat melletti parkoló már a fesztivál elején megtelt, a felső részen pedig a rendőri jelenlét ellenére is káosz uralkodik szombatonként – a hét többi napján „csak” koncertek idején érzed úgy, hogy a hajad kitéped, mire meg tudsz állni valahol. Szombaton viszont autók egymás hátán, járdaszélen, kapubeállóban, csak hogy valahogy eljussanak az Orbán-koncertig. A székely lelemény most sem ismer határt.

Napernyőnek szánt ernyővel nem érdemes fáradni, legalábbis ha valaki a miniszterelnöki fellépés idején próbálkozik vele. Esernyőt akkor sem engednek be, ha fesztiválozni jössz, akkor se, ha esik – feltehetően nem a hirtelen jégesőtől tartanak, hanem attól, hogy valaki túlságosan is kifejezné a véleményét. De ne tévesszen meg senkit a szigor: vérre menő vita továbbra sincs, maximum izzadságszagú szólamok.

Eddig két olyan közéleti incidens történt, amely nem a Fidesz-KDNP szája íze szerint alakult: a Margaret Island koncerten Lábas Viki a közönségtől elkért egy Pride-zászlót, és meglengette a színpadon. Spontán gesztus volt, az est hangulatához mérten halk, de így is kirítt az egyébként steril közéletből. Punnany Massif pedig áthúzott KDNP-logó előtt lépett fel Tusványoson.

A csütörtöki „vitákon” megjelenő ellenzéki képviselők (Kanász-Nagy Máté – LMP, Molnár Zsolt – MSZP) felkészületlensége leginkább arra szolgált, hogy Kocsis Máté demonstrálja: a Fidesz továbbra is lábtörlőként tekint az „óellenzékre”. Ez sem volt meglepetés.

A kormányoldal szereplői viszont egymást licitálják túl pukkasztásban, mintha versenyeznének, ki tudja hangosabban túlszárnyalni Orbánt. Jelenleg Semjén Zsolt áll az élen, aki állítólag a Kereszténydemokrata Néppárt elnökeként Kelemennel beszélgetve kurvázott. A szavak szintjén továbbra is kereszténydemokrata a rendezvény, a gyakorlatban azonban néha nehéz eldönteni, templomi mise, szabadegyetem vagy hőgutás sörsátor zajlik-e épp.

A technika sem bírja tovább

Az igazi baj azonban nem a gondolatok szegénysége, hanem a technika. A nulladik nap óta akadozó hálózat, áramkimaradások és recsegő hangosítás kíséri végig a rendezvényt. A chipes beléptetőrendszer már az első nap délutánjára megbukott. A méteres sorok a Hooligans és a Tankcsapda koncert előtt most elsősorban nem a rajongók, hanem a technikai hibák miatt alakultak ki: a chipeket felismerő rendszer nem működött, végül ideiglenesen, majd teljesen leállították. Hiába költöttek rá, úgy tűnik, feleslegesen.

A hangosítás sem javít az élményen: több sátorban visszhangos, elmosódott beszédfoszlányok hallatszanak csak, a moderátorokat és előadókat gyakran nehéz megérteni. Ez főként akkor válik zavaróvá, amikor amúgy is elég lenne a közhelyek dekódolásával megküzdeni.

Szerettük volna megtudni, mi okozza a technikai zűröket, de a szervezők csak annyit mondtak: „ha tudnánk, se mondhatnánk semmit”. Kérdéseinket elküldtük a Tusványos sajtófőnökének, akit egyébként nem láttunk egyszer sem a sajtós központban, ha válaszol, frissítjük a cikket.

Annyit mindenesetre tudunk, hogy a probléma vélhetően a tusnádfürdői hálózat túlterheltségéből fakad. Ez azonban újabb kérdéseket vet fel, különösen a jövő évre tervezett készpénzmentesítés kapcsán, amelyet idén még elhalasztottak. A chipes rendszer mostani bukása ugyanis nem csak a szervezők idegeit tépázza, hanem az egész digitalizációs kísérlet megbízhatóságát kérdőjelezi meg.

Nem zárhatom a beszámolót anélkül, hogy pár keresetlen mondatot ne írjak arról, milyen fantasztikus körülményeket biztosítottak a szervezők a sajtónak. Azt hiszem nem túlzók, ha azt mondom, hogy száz vagy talán száznál is több újságíró van bejelentkezve a rendezvényre, akik laptopokkal, fotógépekkel, állványokkal, mikrofonokkal, kábelekkel felszerelkezve érkeztek. A munkára berendezett konténerbe a legnagyobb jóindulattal sem fér be húsz embernél több, akinek jut hely leülni és dolgozni. Írni, hang és videóanyagot vágni, képet szerkeszteni. A kint rekedtek időnként benéznek, hogy ürült-e hely. Ha nem, mennek tovább, keresnek egy fülledt teraszt, ahol esetleg azok tudnak dolgozni, akiknek nincs szükségük internetre. Merthogy a táborban az internetet keresni kell. A sajtós konténerben van belőle, másfelé csak akkor, ha szerencséd van.

Tusványos tehát idén is működik – úgy, ahogy. De aki eddig is kritikus szemmel figyelte a rendezvényt, most sem kapott több okot az optimizmusra. Aki pedig csak kis hideg vízre vágyott a harmincfokos melegben, annak még sorban is kellett állnia érte. És ez, itt, a Kárpát-medencei jövő bölcsőjében, minimum szimbolikus.