„Fesztiválozni jöttünk, nem politizálni” – a nulladik nap Tusványoson inkább a sörről, mint a szóról szólt

Aki járt már Tusványoson, az tudja, hogy a fesztivál valójában már a nulladik napon elkezdődik. Kedden reggel én is megérkeztem Tusnádfürdőre, hogy terepszemlét tartsak: bejártam a helyszínt, végigálltam a karszalagért kígyózó sort, és megkérdeztem az első nap résztvevőit, hogy miért jöttek el a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborra – az előadások vagy a bulik miatt. A válaszokat nem volt nehéz összesíteni.

A vasútállomás közelében található jegykiadó bódéknál reggelre már többen gyülekeztek, némelyek egész csoportokban. Aki előrelátó volt, online regisztrált, mégis hosszú perceket kellett várnia a rendszer akadozása miatt. Egy négyfős társaság jegyének átvétele például 10–15 percig is eltartott – és ez csak a kezdet volt a 29 fokos melegben. Aki nem szeretné a reggelt a bódé előtt kezdeni, annak érdemes nem az első beléptetőpontnál próbálkoznia – a Tusványos előtti hídig több lehetőség is van a jegyátvételre.

A sorban állók közt ott volt egy sepsiszentgyörgyi motoros nő is, aki elmondta: csak a napi jegyért jött fel, azt ugyanis 16 óráig ingyenesen lehet kiváltani. Aztán a délutáni vonattal visszajön – a bulira. Neki ez már bevált rendszer: nem sátrazik, nem hotelezik, de minden évben bejár egy-egy estére. A vonatozásnak külön történelme van Tusványoson: régen, ahogy mondták, bulivonatokká váltak ilyenkor a CFR járatai, és a kallerek is elnézőbbek voltak. Aki délután indult Csíkból, az első sörét már a vagonban bontotta. És ha borravalót is adott – „egy lejest” –, az utazás még gördülékenyebben ment.

Egy másik motorost is megkérdeztünk: ő Uzonból érkezett, és már gyakorlott tusványosozó. Minden nap kijár, de csak este, politikai előadásra még véletlenül sem ülne be. „Abszolút nem érdekel” – mondta. A Tankcsapdáról és a Hooligansről viszont hosszan tudott volna mesélni. Mint fogalmazott: „mivel félévente egyszer, ha iszok, elég könnyű megoldani a hazautat” – buli után egyszerűen hazamotorozik. Az egyetlen gondja az, hogy amint megáll valahol a bőrszerkóban, rögtön „instant szaunában” érzi magát.

A beléptetésnél az önkéntesek feltűnően türelmesek és udvariasak voltak, még egy zavarosan beszélő, idősebb férfival is, aki alig találta el, hova kell chipelni a karszalagot, és épp az ingyenes wifiről érdeklődött. Mint később kiderült, a homeoffice zónát kereste – ahol én is dolgozni kezdtem –, de hogy végül megtalálta-e, azt nem tudtam meg, mert később már nem láttam.

A bejárat után a szokásos kép fogadott: bal oldalon a lángososok, kürtőskalácsosok, lacipecsenyések, büfék és sörpadok; jobb oldalon a sátrak sora. A Sportterasz, a Posta Terasz és a Zrínyi Ilona sátor faburkolatot kapott, ami talán tavaly is így volt, csak akkor elkerülte a figyelmem. A Posta Terasz előtt egy gumiszobában lehet szerencsét próbálni és röpködő cédulákat gyűjtögetni. A Sportteraszon pedig asztali játékok vannak, mint boxzsák és csocsó, a megszokott recept szerint.

A Széll Kálmán sátor maradt a régi sátras formában, viszont idén hatalmas fekete ventilátorokat szereztek be, így a bent ülők valószínűleg nem fognak megfőni. Az időjárás-előrejelzés szerint estére eső és 13–14 fokos lehűlés jön, úgyhogy gumicsizma, esőkabát nem árt.

A politikai programok fő helyszínei – a Bethlen Gábor sátor, a Mikó Imre sátor és a Lőrincz Csaba fősátor – már felállítva várják a látogatókat. A szerdai hivatalos megnyitón az államtitkároktól a tusnádfürdői polgármesterig mindenki jelen lesz: Nacsa Lőrinc, Németh Zsolt, Toró T. Tibor, Butyka Zsolt, David Campanale, moderátor Popa Ilona erdélyi főszervező. Az RMDSZ Jakabffy Elemér sátra is a szokásos helyén, a csűr felé vezető út mentén található – talán zöldebb a környezete, de a programok nem tűnnek frissebbnek.

Idén a politikai jelenlét szerkezete is módosult. Bár megmaradt a román–magyar párbeszéd teljes hiánya, és a program továbbra is a budapesti politikai erődemonstrációra van kihegyezve, az erdélyi ügyek láthatóan még háttérdíszletként sem kapnak figyelmet. Még a látszatra sem törekednek, hogy itt bármi lényegi történhetne az erdélyi magyar közösség szempontjából. A Fidesz saját kommunikációs csapata Fidesz Press néven külön egységgel van jelen, hogy a „harcosok” első kézből és valós időben reagáljanak a közösségi médiában és pártsajtóban – legyen szó vitáról vagy kritikus hangról. Eközben a Mathias Corvinus Collegium nevét viselő színpad már nem az MCC-é: a helyszínt idén teljes egészében a Mandiner és az Alapjogokért Központ vette át. Az utóbbiak nemcsak beszélgetések révén, hanem párhuzamosan futó publicisztikákban is közvetítik a Fidesz üzeneteit – tematizálva, visszhangozva és megerősítve azokat.

Az árak? Kiszámíthatóan kiszámíthatatlanok. Egy lángos vagy kürtős 20–25 lej (vagy több), a csapolt sör visszaválthatós pohárban 10, a dobozos sör 15–20 lej. Családtámogatás? Egy többgyerekes szülő már egy lángosos forduló után is otthagy 100 lejt. Főtt ételt is lehet enni, de amikor körbejártam, még semmi nem volt kész, és őszintén szólva nem mertem rákérdezni, nehogy 50 lej legyen egy tál pörkölt. Személy szerint a lélektani határt a 8 lejes zsíroskenyér és a 10 lejes pufulec érte el, amit már Erdélyben sem lehet „sommer miccsnek” nevezni, úgy tűnik Tusványoson „luxizás” lett belőle.

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) fiataljaival is találkoztam, ők egész hétre jöttek, és azt mondják: voltak ugyan politikai előadások a Fidesz tehetséggondozóján, de ők ezekre sem mentek el. Most sem fognak, mert ők szórakozni szeretnének Tusványoson, és az MCC-től is azt várnák el, hogy a tanulásban és a fejlődésben segítse őket – nem pedig a politikában. Mint mondták, a román és a magyar politikáról sem szeretnének véleményt formálni, próbálnak semlegesek maradni, így nem tudtam meg, hogy a Fideszről mit gondolnak. Azt viszont elárulták, a Tankcsapdát nézték ki maguknak kedd estére, később pedig a Margaret Island koncert az, amire biztosan elmennek. De a héten a táncházból sem maradnának ki.

„Fesztiválozni jöttünk, nem politizálni! A politikát nem nagyon hallgatjuk” – mondta egy fiatal srác, aki a karszalagjára várt a beléptető pontnál. Ő és a barátai nem is koncertekre jöttek, hanem DJ-bulikra. „Csapatni, inni, csajozni” – foglalták össze. Egyikük először tusványosozik, és bár az apja rendszeresen eljön Orbán Viktor beszédére, ő nem ígérte meg, hogy a pénteki buli után reggel képes lesz felkelni.

Sokan dolgozni jöttek. A sörpadok mögött, a borudvarban vagy pultosként. Egy borudvaros fiatal úgy fogalmazott: „Isten is mentsen attól, hogy politikáról hallgassunk előadást. A kevés szabadidőmet a táncházban vagy koncerten töltöm.” Egy báros srác szerint „nem ördögtől való a politika, de hogy egy fesztiválon próbálják felhabosítani – a sörön kívül –, az fura. A politika és a buli szerintem gyengítik egymást, nem erősítik.” A TISZA Pártról annyit fűzött hozzá: „Nem szeretem a hazug embereket. Mindegy, hogy melyik pártban vannak, aki egyik nap egyet mond, másnap mást csinál, az nekem nem szimpatikus.”

Egyetlen alkalommal találkoztam olyan fiatallal, aki elsősorban a politika miatt érkezett Tusványosra – és csak másodsorban vonzották a kulturális programok, például a néptáncoktatás. A szentgyörgyi fiút azonban nem a román vagy a magyarországi közélet érdekli leginkább, hanem a globális politikai mozgások: a Kelet és Nyugat szembenállása, Donald Trump szerepe, az izraeli–palesztin konfliktus. Azt mondta, a testvére „fertőzte meg” a politikával, aki Magyarországon dolgozik újságíróként, és akivel a híradót nézve kezdtek el ilyen kérdésekről beszélgetni. A magyar belpolitikát ugyan nem követi napi szinten, de Orbán Viktor értékeit magához közelinek érzi – különösen a családpolitikai intézkedéseket és azt, hogy „a magyarokat a külföldi érdekek elé helyezi”. A román politikából főként a nagyobb választások érdeklik, mint például az elnökválasztás. Szerinte az RMDSZ ezekben rendre hitelességi problémákkal küzd: érdekek mentén támogat jelölteket, nem pedig saját értékek alapján. Példaként említette, hogy a szövetség Crin Antonescut sem támogatta meggyőződésből, ahogy most Nicușor Dant sem – ez szerinte politikai arcvesztéshez vezetett.

A nulladik nap tehát beindult – sok porral, kevés beszéddel, több sörrel, mint szóval. A politikai sátrak árnyékban maradnak, a nagyszínpad előtti tér lassan megtelik, és a fesztivál szíve újra elkezd dobogni. Hogy szombaton meghallják-e még a miniszterelnök hangját, vagy addigra már mindenki a DJ-sátorban köt ki, az majd kiderül.