Ifjúságpolitikai kerekasztal Tusványoson: közösségépítésről beszéltek, hálózatépítést értettek alatta

Foghíjas közönség, negyven feletti átlagéletkor és egy poros nemzetpolitikai diskurzus a panel fellépőinek részéről – ez volt a tusványosi kínálatból kinézett ifjúságpolitikai kerekasztal alaphangulata. Amikor beültünk, többnyire a fellépők ismerősei, családtagjai, a sajtó, és egy-két, a Magyar Ifjúsági Tanács sátrában kávézgató középkorú volt kíváncsi arra, hogy mit gondolnak az ifjúságpolitikusok arról a korosztályról, aki tulajdonképpen a fő célpontja nemcsak ennek a beszélgetésnek, hanem a teljes fesztiválnak.

A fiatalokról szóló panelbeszélgetésen a magyar kormány tagjai, Nacsa Lőrinc nemzetpolitikai államtitkár és Nagy-Vargha Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár, Szilágyi Dóra Emese, a MIÉRT elnöke és az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének alelnöke, valamint Pandy Péter, a felvidéki Magyar Szövetség Országos Tanácsának elnöke ült egy asztalhoz. A moderátor Turi Ádám, a Magyar Ifjúsági Konferencia elnöke volt. A beszélgetés nem hozott újdonságként ható magvas gondolatokat, inkább azt járta körbe elég őszintén, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy hatékonyabban becsatornázzák a fiatalokat a politikai struktúrákba, hiszen az ifjúsági szervezetek tulajdonképpen előfutárai azoknak a pártoknak, akik a Fidesszel szoros együttműködésben alakítják jelenleg a nemzetpolitikát.

A Fiatal közösségek, régi hagyományok – az ifjúsági szervezetek szerepe a nemzetpolitikában című panelen tehát sorra vették a beszélők a lehetőségeket, hogy mi mindent lehetne még tenni. Nagy-Vargha Zsófia a lehető legtöbbször mondta ki a közösség szót, Nacsa pedig határozottan kijelentette, hogy kérem, itt a siker kulcsa a jó hálózatépítés, és a legjobb program nem az, ami a színpadon, hanem ami a kötött programokon túl történik.

Az már az elején kiderült, hogy a panel minden szereplőjének volt valamilyen ifjúsági szervezeti hátteréhez kötődő tapasztalata. Nacsa Lőrinc felelevenítette, hogy maga is ifjúsági vezetőként kezdte, innen építette fel későbbi politikai karrierjét. Azt mondta, a nemzetpolitika akkor működik, ha személyes kapcsolatokra épül, és emlékeztetett arra, hogy Szilágyi Dórát sem MIÉRT-elnökként ismerte meg, kapcsolatuk korábban kezdődött. Kiemelte, hogy ifjúsági szervezetek, fesztiválok, konferenciák, bulik és a „networking” építése segítették abban, hogy olyan emberek találkozzanak, akik később egy irányba tudnak dolgozni. „Hálózat van, hálózatépítés van” – mondta.

Pandy Péter a felvidéki tapasztalatait osztotta meg. Saját bevonódásának példájaként említette, hogy néhány éve a gombaszögi tábor szervezésében is aktívan részt vesz. A fiatalok politikai bevonásáról azt mondta: hidat kell építeni a fiatalok és a pártok közé, állandó kommunikációval, és nemcsak közösségépítéssel, hanem konkrét megszólítással. Személyes példaként említette, hogy Gombaszögön egy panelbeszélgetésen a hit és politika összefonódásáról beszélt másfél órán keresztül, ahol szerinte sok fiatalt sikerült megszólítani.

Úgy vélte, a fiatalok politikába való bevonása csak akkor lehet hatékony, ha létrejön egy folyamatos, kétirányú kommunikációs híd köztük és a politikai szereplők között. Pandy szerint nem elég közösségeket építeni, csapatokat összefogni – érteni is kell egymás gondolkodásmódját. Úgy fogalmazott: „legyen egy olyanféle kommunikáció, ami elősegíti azt, hogy ők is megértsék a mi gondolkodásunkat, meg mi is megértsük az övéket, hogy a mi és ők különválás ne legyen annyira sokszor érezhető”. Ez így elég jól hangzott, arra viszont, hogy konkrétan ez hogyan valósulhatna meg, vagy a beszélők közül bárkinek van-e erre vonatkozó tapasztalata, sikeres próbálkozása, az nem derült ki.

Ebbe a gondolatba kapaszkodva egy adott ponton Szilágyi Dóra Emese is beszélt arról, hogy a MIÉRT-nek nagy kihívás, hogy egyformán jól tudjon viszonyulni a szatmári fiatal gazdához, a csíkszeredai autószerelőhöz és a sepsiszentgyörgyi orvoshoz. Konkrétumként Szilágyi felsorolta, hogy podcastet készítenek, fesztiválokba kapcsolódnak be, és igyekeznek ott lenni helyben – arról, hogy ez mennyire sikerül, milyenek a visszajelzések, nem beszélt. Persze, ő is megemlítette, hogy a politikai becsatornázás jól halad, az MCC-vel és az RMDSZ-szel közösen működtetett Erdélyi Politikai Iskolának már a nyolcadik évfolyama végzett, és Tusványoson lesz is egy találkozó, ahol régi és új politikai iskolások networkingolhatnak.

A szabadságról is szó esett, Pandy szerint sok fiatal ma a liberalizmusban keresi az önkifejezés és az autonómia lehetőségét, de amikor közelebbről megvizsgáljuk, hogy mit is jelent valójában a szabadság, kiderül, hogy annak is vannak határai. Úgy véli, „a szabadság, amikor mindenki azt mond, amit akar, az lehet, hogy végső soron nem az igazi szabadság”, mert ha nincsenek korlátok, abból anarchia lesz. Az értékek, amelyek évszázadok óta léteznek, szerinte olyan támpontok, amelyek mentén a közösségi lét és az együttélés szabályai felépülhetnek.

Zárásként azt hangsúlyozta, hogy a politika nem tabu, hanem a mindennapi élet része – a fiataloké is. Éppen ezért szerinte le kellene bontani azt a tiltást vagy óvatosságot, amely sok esetben megakadályozza, hogy politikai pártok jelen legyenek akár iskolákban, akár kulturális rendezvényeken. A politika szerinte akkor jó, ha őszinte, és ha azt tiszta szívből végzik, akkor, ha azt is a következő generációkért művelik.

Nagy-Vargha Zsófia helyettes államtitkár a fiatalokat érintő társadalmi változásokról beszélt. Szerinte egy mai 17 éves fiatal sokkal több programhoz, fesztiválhoz, lehetőséghez férhet hozzá, és már kisgyerekkortól fontos a „képzés” – ezalatt többek között az MCC programjait értette. Elmondta, hogy lejárt a magyar ifjúságpolitika kereteit adó 15 éves Nemzeti Ifjúsági Stratégia, de roadshow-szerűen kikérdezték a fiatalokat, és ezek alapján dolgozzák ki az újat. A 2024-es ifjúságkutatás eredményei alapján a legfontosabb probléma a 16–34 év közötti fiatalok körében a materiális javak hiánya, illetve a közösségek hiánya volt. Emellett a digitális függőség veszélyeire is felhívta a figyelmet, és természetes ellenszereként a közösséget emlegette.

Nacsa Lőrinc az ifjúsági szervezetek szerepét úgy értelmezte, hogy nem nekik kell megoldaniuk a fiatalok problémáit, hanem érdekeiket kell becsatornázni a döntéshozásba. „Interfaceként” működnek – mondta. A fiatalok számára pedig a közösség adhat választ a bizonytalanságokra, itt jöhetnek rá, hogy a kérdéseikkel nincsenek egyedül. Miután kifejtette, hogy az ifjúsági szervezetek legfontosabb feladata az ide-oda kommunikáció volna, tehát nemcsak a fiatalok elvárásait közvetíteni a politikum felé, hanem annak „eredményeit” is bemutatni a szervezethez kapcsolódóknak, Nacsa arra is kitért, hogy a magyarországi kedvezmények mivel könnyítik a fiatalok életét. Ingyenes KRESZ-vizsga, adómentesség 25 év alatt, lakhatási támogatások – sorolta, majd kiemelte: 500 millió forintot osztottak szét 712 szervezet között ifjúsági programokra, ami ugyan szerinte jelentős támogatás, de átlagosan egymillió forint alatti tételt jelent.

Szilágyi Dóra Emese a MIÉRT-hez vezető útjáról beszélt: elmondta, hogy 11 éves kora óta mindig valamilyen ifjúsági szervezethez tartozott, egyetemistaként a KIFOR-hoz, később a bukaresti közéletbe bekapcsolódva talált vissza a MIÉRT-hez. Azt is megemlítette, hogy ma mind a jobboldalon, mind a baloldalon olyan szélsőséges hangok tematizálják a közbeszédet, amelyekhez képest „ők csak loholnak”. Itt nem igazán volt világos, hogy kit sorol a széljobbhoz és kit a szélbalhoz, azt viszont megemlítette, hogy a romániai fiatalok között elképesztő módon terjed a kommunizmus iránti nosztalgia.

A beszélgetés vége felé a 2026-os magyarországi választások is szóba kerültek: Nacsa szerint olyan programokat kell szervezni, amelyek keretében ezekről a kihívásokról nyíltan lehet beszélni a fiatalokkal. Aztán a kerekasztal átcsapott lazába, és az utolsó válaszok már a panel fellépőinek kedvenc programpontjairól illetve koncertjéről szóltak, hiszen az ifjúsági kérdéseket megoldották, szerintük a közösség lehet válasz a fiatalok kérdéseire. Csakhogy nem világos, milyen közösségről beszéltek: a pártközeli ifjúsági szervezetekről? A fesztiválokról? A MIÉRT-ről? Az MCC-ről? A hangsúly ezek szerint nem a fiatalok önszerveződésén, hanem a Fidesz / RMDSZ által szervezett közösségformákon van – ez viszont nem feltétlenül ad teret a kritikus gondolkodásnak.