Politikai elemző: Megnőtt George Simion esélye a második fordulóba jutásra

Néhány napja véglegesült az államfőjelöltek listája, már a szavazólapi sorrend is ismert. Időközben azonban ezt a listát az alkotmánybíróság megrostálta: négy szociáldemokrata és egy RMDSZ-es kötődésű bíró szavazatával kizárta az SOS Románia Párt elnökét, Diana Șoșoacát, akit előkelő helyen mértek a közvélemény-kutatásokban. Van-e elmélete arra, hogy mi történt valójában?

Az alkotmányjoghoz különösebben nem értek, de az elemzőknek abba a csoportjába sorolom magam, akik úgy gondolják, hogy az alkotmánybírósági döntés mögött bizony volt valamilyen politikai motiváció. Diana Șoșoacă kizárása az elnökjelöltek közül meglehetősen megosztotta nemcsak a politikusokat, hanem az elemzőket, véleményvezéreket, sőt az alkotmányjogászokat is. Azért is, mert az alkotmánybíróság határozatának indoklása eléggé ingatag. A bírák arra hivatkoztak, hogy Șoșoacă magatartása, a megnyilvánulásaiból leszűrt értékrendje inkompatibilis az államelnöki esküvel, amit le kellene tennie, ha esetleg megválasztanák. Ez azért erősen sántít. Másfelől az európai parlamenti választásokon simán indulhatott, ami szerintem kettős mércéről árulkodik.

Mennyire borítja fel a jelöltek közötti erőviszonyokat Șoșoacă kiejtése a választási versenyből?

Ha valóban az történt, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) sugalmazására járt el az alkotmánybíróság, akkor valószínűleg úgy ítélték meg, hogy Șoșoacă kizárásával a szavazótábora jó eséllyel a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökét, Georgia Simiont fogja erősíteni az első fordulóban. Nyilván nem a teljes szavazótábora, hiszen ne feledjük, hogy az elmúlt egy-másfél évben ez a két politikus egymást gyalázta és árulózta. Nem hiszem, hogy ezek a konfliktusok egyik percről a másikra elfelejthetők. Ráadásul Șoșoacă kiiktatása után is maradt még néhány más jelölt a szélsőjobboldalon, akik szerintem szintén elszívhatnak szavazatokat Simiontól. Călin Georgescura gondolok, aki korábban még az AUR kormányfőjelöltje is volt, vagy Cristian Terheșre, aki az AUR listájának első helyéről jutott be az EP-be, majd saját pártot alapított, és indult az elnökválasztáson. Velük mindenképp kell kalkulálni. Ugyanakkor kérdés, hogy Șoșoacának valójában mekkora a szavazótábora. A júniusi EP-választásokon az AUR és az SOS Románia Párt együttesen a szavazatok 20 százalékát szerezte meg, de utóbbi el sem érte volna az 5 százalékos küszöböt a diaszpóra szavazatai nélkül. Tehát az AUR támogatottsága a háromszorosa volt az SOS Románia Párténak az EP-választásokon. Még nagyobb volt az AUR fölénye a helyhatósági választásokon, ahol az SOS Románia 3 százalék körüli eredményt ért el. Ez arra vezethető vissza, hogy Șoșoacă pártjának alacsony a helyi beágyazottsága, nincsenek erős helyi szervezetei. Az államelnök-választás azonban inkább az EP-választásokhoz áll közel, a jelölt szempontjából a helyi beágyazottságnál fontosabb a klasszikus és a közösségi média szerepe, kisebb a jelentősége a polgármestereken keresztül megvalósuló mobilizációnak. Șoșoacát a közvélemény-kutatók mérték már 12 százalék fölött is, és a kizárásának is nyilván van egy felhajtó ereje, de nem hiszem, hogy a jelenlegi támogatottsága meghaladná a 10 százalékot. Az alkotmánybíróság döntése arra azonban mindenképpen elég lehet, hogy az SOS Románia Párt bejusson a parlamentbe.

Ilyen körülmények között kit tart esélyesnek a második fordulóba jutásra?

A PSD elnöke, Marcel Ciolacu mindenképpen bekerül a második fordulóba. Az még teljesen nyitott, hogy ki lesz majd az ellenfele. Erre szerintem most három politikus esélyes: Nicolae Ciucă, Mircea Geoană és George Simion. Ha fogadni kellene, talán Simionra tennék némi pénzt. Ezt arra alapozom, hogy most a jelek szerint a PSD nagyon beindította az összes hajtóművet, hogy Marcel Ciolacu az AUR elnökével mérkőzzön meg a második fordulóban. Korábban Mircea Geoană biztos második fordulósnak tűnt, de most leszálló ágban van. Ha megnézzük felmérések trendjét, mert szerintem csak a trendet érdemes vizsgálni, korábban a közvélemény-kutatások három jelöltet mértek az első helyre: a legtöbbször Ciolacut, őt követte Geoană, és volt egyetlen egy felmérés valamikor júniusban, amelyik Simion tette az első helyre. Ez utóbbi szerintem különösebben nem releváns. Viszont Geoană kapcsán nagyon releváns az, hogy a helyhatósági választások óta csak kétszer mérték első helyre. Vagyis a NATO volt főtitkárhelyettese csak addig számított favoritnak, amíg be nem jelentette hivatalosan is az indulását. Ez semmiképp sem túl kedvező rá nézve. Viszont ahhoz képest, hogy függetlenként indul, még mindig nagyon jónak tűnik a 15 és 20 százalék közé tehető támogatottsága. Tudjuk azt is, hogy azóta lett egy politikai szervezet, a Románia Akcióban Párt (PRA), amelyik őt támogatja. Ennek valószínűleg lesznek jelöltjei országszerte, kérdés, hogy le tudják-e majd fedni az összes megyét le. Mindenesetre Geoană számára nagyon nagy hátrány az, hogy nincs mögötte egy komoly pártgépezet.

A PSD elnöke, Marcel Ciolacu az elmúlt években vért izzadt, hogy a párt szabaduljon meg a Dragnea-örökségtől. Ám mivel alapos a gyanú, hogy Șoșoacă eltávolításának hátterében állt, ez alkalmat adott a Nemzeti Liberális Pártnak (PNL) arra, hogy megpróbáljon újra PSD-ellenes hangulatot teremteni az országban. Sikerül a liberálisoknak felébreszteni „az állampárti magatartású, a túlkapásokat a génjeiben hordozó” szociáldemokraták iránti ellenszenvet, és jelöltjük, Nicolae Ciucă javára billenteni a helyzetet?

Eléggé szkeptikus vagyok ebben a tekintetben. Úgy látom, hogy továbbra is tart a PNL vesszőfutása, ami tavaly nyáron kezdődött, amikor átadták a kormányfői széket a PSD-nek. Azóta fokozatosan egyre mélyebbre lavírozták magukat, hibát hibára halmoztak, és szerintem az sem segít rajtuk, hogy úgymond felbontottnak tekintik a koalíciót a szociáldemokratákkal a Șoșoacă-ügy miatt. Mert miközben azt nyilatkozták, hogy a koalícióból kiléptek, kormányon maradtak. Ez teljességgel értelmezhetetlen, egy ilyen politikai üzenet senkinél sem tud betalálni, bárhogyan is próbálják indokolni a hatalmon maradást. Egyes információk szerint a liberálisok valójában attól tartanak, hogy ha kilépnek a kormányból, akkor a polgármestereik egy része átáll a PSD-hez. Egy másik elmélet pedig az, hogy a két kormánypárt deklaratív politikai szakítása voltaképp csak szavazatmaximálást szolgáló színjáték, mert egymásra lesznek van utalva a parlamenti választások után is, mind a kettőnek az lenne az optimális, ha tudnák folytatni a közös kormányzást. Az már júniusban látszott, hogy a PNL és a PSD törzsszavazói nem díjazzák a két párt összefogását. Ezt támasztja alá, hogy a közös listájuk az EP-választáson nagyjából 49 százalékot kapott, míg a helyhatósági választásokon – ahol már külön indultak – a megyei tanácsosi listáik együttesen közel 60 százalékot.

Előfordulhat, hogy ez a szakítás valóban csak egy színjáték?

Inkább azt tartom valószínűleg, hogy a PNL, mint mondtam, ha nem is szabadesésben, de válságban van a választások előtt, és most a PSD-től való elhatárolódással próbál felkapaszkodni, de valójában nem mernek egy határozottat lépni. Szerintem a liberálisok érdekeit közép- és hosszú távon egyértelműen azt szolgálta volna, hogy ha a júniusi választások után kiléptek volna a kormányból. A helyhatósági választásokon a megyei tanácsosi listáikra leadott szavazatok aránya megközelítette a 30 százalékot, és nagyobb volt, mint a 2020-as parlamenti választásokon elért támogatottságuk. Tehát nem volt egy rossz eredmény. Ebbe kapaszkodva arra kellett volna törekedniük, hogy konszolidálják a második helyüket a választói pártpreferenciákban. Ha a PNL-nek lett volna egy határozott vezetője, akkor ezt meg kellett volna lépni. Nem lépték meg, és azóta folyamatos a kármentés, illetve kétértelmű bent is vagyok, kint is vagyok típusú kommunikáció.

Ám eközben mintha a PSD is folyamatos védekezésben lenne, és kármentésre kényszerülne: Șoșoacă kizárása után Marcel Ciolacu bejelentette, hogy módosítanak az alkotmánybíróság hatáskörén, a Laura Vicolhoz kapcsolható Nordis-botrány után pedig eltávolította a képviselőt a pártból és egy törvénymódosítást is bejelentett. Rosszul érzékelem, hogy a PSD defenzívában van?

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy Marcel Ciolacu kerülni akarja a bajt. A PSD számára kínos ügyeket úgy kezeli, hogy közben megpróbálja fenntartani a civilizált jelölt imidzsét. Másrészt egyértelmű, hogy uralja a pártját, érvényesíteni tudja az akaratát. Ez kiderült Laura Vicol eltávolításakor, ami vezéráldozat volt, de ezt Ciolacu ellenkezés nélkül át tudta verni a PSD-n. De ezt mutatta az is, ahogyan kezelte a független bukaresti főpolgármester, Nicușor Dan és Daniel Băluţă szociáldemokrata kerületi polgármester közötti konfliktust. Rápirított a PSD polgármesterére, viszont beleállt a főpolgármester népszavazási kezdeményezésébe, amivel határozottságot is közvetített. Tény, hogy most futószalagon érkeznek a számára kellemetlen ügyek. Legutóbb unokaöccsének energiaügyi üzleteit vette elő sajtó. Kérdés, hogy hogy fogja ő a dolgot menedzselni. Egyelőre úgy tűnik, az a stratégiája, hogy ahogy mondani szokás, kerüli a balhét.

Apropó kellemetlen ügyek: a napokban a korrupcióellenes ügyészség eljárást indított a liberális Nelu Tătaru volt egészségügyi miniszter, illetve egy Mircea Geoanához átállt volt liberális szenátor, Eugen Pârvulescu ellen is. Ismert ugyanakkor, hogy a DNA jelenlegi főügyészét a liberális igazságügyi miniszter javaslatára Klaus Iohannis nevezte ki. Ilyen körülmények között vádolható-e a korrupcióellenes ügyészség azzal, hogy be akar avatkozni a választásokba?

Nem lehet kizárni, de inkább arra hajlok, hogy ezek nem politikai beavatkozások. Pârvulescuról egyébként Geoană azonnal kijelentette, hogy nem kér a támogatásából, mert nem ment át a feddhetetlenségi teszten. A független jelölt ebből még akár jól is jöhet ki, mert azt a látszatot kelti, hogy ő most hihetetlenül komoly integritási kritériumokat állított fel. A lényeg, hogy ez az összevisszaság nem egy PNL elleni irányított támadásra vall. Szerintem nem ezek azok a problémák, amelyek nagy gondot okoznak a liberálisoknak. Ha egy listát kellene írni az utóbbiakról, én az első helyre Ciucă könyve körüli ámokfutást tenném. Szerintem azzal ártottak a legtöbbet maguknak, hogy kiderült, milyen óriási összegbe került az egész történet. Valószínűleg a Klaus Iohannis parlamenti választásokon való indulása körüli cirkusz is kockázatosabb volt a PNL számára, mint a DNA eljárásai. Különösen azért, mert úgy látom, hogy Iohannis ellenfelei az utóbbi időben egyre sikeresebben építették fel a magángéppel utazó, golfozó államfő képét, aki nem szívesen mondana le a luxusról. Viszont annyit még hozzátennék, hogy szerintem mindkét kormánypárt számára a lehető legkínosabb, ami az országos helyreállítási terv teljesítésével történik. Az Európai Bizottság a napokban jelentette be, hogy a harmadik kifizetési kérelemnek csak egy részét hagyták jóvá. A PNL és a PSD most egymásra mutogatnak, de közben mind a két párt felelős ezért. Ezt szerintem Geoană például jól meg tudja lovagolni.

Az elnökválasztás első fordulója után tartják a parlamenti választásokat, amelyek mintha most a háttérbe szorultak volna. Az elemzők többsége axiómaként kezeli, hogy plusz szavazatokat hoz a pártoknak, ha a jelöltjük második fordulós. Ezt hogyan látja?

Egyértelműen nőhet a parlamenti ereje azoknak a pártoknak, amelyeknek az államfőjelöltjei bekerültek a második fordulóba. És az elnökválasztás valóban elhomályosítja a parlamenti választásokat. Ezt történt 2004-ig is, amíg a két választást egyszerre tartották, és most húsz év után mindössze egy hét különbséggel szervezik meg. Szerintem emiatt a parlamenti választásokon viszonylag alacsony részvétel várható, és nagyon sokat fog számítani az, hogy milyen eredményt érnek el az első fordulóban az államelnökjelöltek, mert a második fordulóba jutásuk lendületet ad a pártjuknak. Aki meg nem jut be a második fordulóba, annak a pártja nagy bajba kerül. Ez elsősorban Ciucát és Simiont érintheti. Az első fordulós kudarcuk esetén az egy hétre rá tartandó parlamenti választáson a PNL és az AUR várakozásokon alul fog teljesíteni. Geonának nagy vesztenivalója nincs, mert a pártja nincs bent a parlamentben. Ám ha a független jelölt második körös lesz, akkor a Románia Akcióban Párt akár a tíz százalékot is megugorhatja a parlamenti választásokon, de még ha nem is jut be a második fordulóba Geoană, szerintem az is elég lesz ahhoz, hogy bejusson a parlamentbe.

A felmérések alapján az már biztosnak tűnik, hogy Diana Șoșoaca SOS Románia Pártja is be fog kerülni a parlamentbe. Hogyan látja, miként rendeződnek át a parlamenti erőviszonyok a választások után, alakulhat-e olyan kormánytöbbség, ami alternatívája lehet a jelenlegi koalíciónak?

A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy ötpártiból hétpártivá válik a parlament. Vagyis a jelenlegi parlamenti pártok mellett mandátumokhoz jut az SOS Románia Párt és a Románia Akcióban Párt is. Mivel Elena Lasconi nem fog bejutni a második fordulóba, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) szenvedni fog ugyan, de nem annyira, hogy kiessen a parlamentből. Kérdés viszont, hogy hova állnak az USR törzsszavazói, mert úgy látom, hogy Lasconi vezetése alatt ez a korábban rendszerellenes párt konzervatív irányba tolódott, legalábbi a társadalmi kérdésekben. Ezért az USR-ben csalódott szavazókat felszippanthatja Dacian Cioloș pártja, a REPER vagy az új progresszív párt, a SENS, amit USR-ből kilépett politikusok alapítottak. Kérdés, persze, hogy ez elég lesz-e a parlamentbe jutáshoz. A lényeg, hogy a jelenlegihez képest a parlamenti erőviszonyokban szerintem nem várható jelentős elmozdulás, ezért várhatóan a jelenlegi koalíció két pártja hozhat létre újra kormánytöbbséget. Ezt mutatja majd a parlamenti aritmetika. Érdemes abból kiindulni, hogy az USR-ből kiszakadt pártok, az SENS és a REPER, illetve a kisebb jobboldali pártok, a PMP és a Ludovic Orban-féle Jobboldali Erő nem jut majd mandátumhoz, így akár 15 százaléknyi „elveszett” szavazat keletkezik, amit a parlamentbe bekerült pártoknak osztanak vissza. Ennek eredményeként, ha Ciolacu második fordulóba jutásával a PSD 35 százalékot szerez a választásokon, a parlamenti mandátumoknak közel 40 százalékát birtokolni fogja. E mellé kell tehát keresni koalíciós partnereket. Ebben az esetben az RMDSZ kormányra lépése még nem elég, a PSD-nek így szüksége lesz a PNL-re is. Ezért a PSD-PNL-RMDSZ koalíciót tartom a legvalószínűbbnek. A második opció a szociáldemokraták számára koalíciós társként a Románia Akcióban Párt lehet, ha bejut a parlamentbe. Az egy jó kérdés, hogy mennyire tudják ők rendezni a múltbeli konfliktusokat, de ne feledjük, hogy Geoană hosszú ideig a PSD elnöke volt. Amit kizárnék, az egy teljesen jobboldali koalíció megalakulása a PNL, USR és RMDSZ részvételével. Erre akkor van némi esély, ha Lasconi mégis bejut a második fordulóba. Jobboldali koalíció akkor sem alakulhat, ha netán Geoană nyeri az elnökválasztást, mert ebben az esetben is a PSD, az AUR és az SOS Románia Párt mandátumainak aránya együttesen meg fogja haladni az 50 százalékot.