Nincs mese, sok volt a porhintés az RMDSZ elnökének és fideszes meghívottjainak megmondóestjein

Mindössze egyetlen hét választ el az európai parlamenti és helyhatósági választásoktól, az RMDSZ-nek pedig a legnagyobb teljesítménye az volt kampányügyben, hogy Kelemen Hunor a fideszes megmondóemberekkel végigturnézta Erdélyt, és Székelyföldtől Kolozsvárig szórták az igét arról, hogy az EU-nak meg kell változnia, mert „nem mehet ez így tovább”, illetve, ha belefáradtak az unió szapulásába, akkor elővették a békepártiságot és a háborús propagandát.

Deutsch Tamás csíkszeredai fellépéséről külön is írtunk, de meghallgattuk Szijjártó Péter marosvásárhelyi és Orbán Balázs kolozsvári fellépését is. Mindhárom beszélgetés nagyjából ugyanarról szólt: az EU rossz, a Fidesz és Orbán Viktor jó. Mindenki háborúpárti, de a magyarok békepártiak. Kelemen Hunor, miután már nem tagja az RMDSZ a román kormánykoalíciónak, minden eddigi kettős kommunikációs stratégiáját mellőzve állt ki a „békepártiság” mellett. A három megmondóest visszatérő állításait elemezzük az alábbiakban, hogy bemutassuk, hol és hogyan távolodnak el a valóságtól az RMDSZ elnöke és fideszes vendégei.

A beszélgetést mindhárom alkalommal házigazdaként Kelemen Hunor indította, aki a változás sürgetésével adta meg az alaphangot, megszámlálhatatlanul sokszor mondva el, hogy „az uniónak változnia kell”. Ennek alátámasztására felsorolta azokat a válságokat, amelyek Románia 2007-es EP-csatlakozása óta „sújtottak minket”. Említette a 2008-as gazdasági válságot, a migrációt, a világjárványt és az egészségügyi válságot, ami ezzel járt, majd az újabb gazdasági krízist, és végül a krízisek királyát, az orosz–ukrán háborút, hiszen az erről való gondolkodásból derül ki, hogy ki áll a jó oldalon, azaz a béke pártján, és ki akar továbbra is háborút.

Ezeket a pár perces felvezetéseket követte a témák részletes kibontása, amelyek során Kelemen és meghívottai gyakorlatilag felsorakoztatták ugyanazokat a paneleket, amelyeket évek óta folyamatosan sulykolnak a magyarországi kormánypárti politikusok, az általuk finanszírozott sajtó, illetve azok a közösségi médiás véleménybuborékok, amelyek visszhangszobaként erősítik fel a propagandaüzeneteket. Az eseményeken elhangzottak remekül szemléltetik, hogyan lehet az érzelmeket és a félelmet politikai célokra felhasználni.

Krízis krízis hátán: Kelemen Hunor úgy festi le Románia helyzetét, mintha az ország állandó válságban élne 2007 óta. Ez a retorika nem csak felesleges pánikot kelt, de el is tereli a figyelmet a pozitív fejlődésekről, Romániát, sőt az EU-t úgy tünteti fel, mintha egy folyamatos apokalipszis helyszíne volna. Ezzel szemben az erdélyi magyarok mentális térképén ott ragyoghat „a béke szigete”, Magyarország.

Migrációs félelemkeltés: Az illegális migrációs krízis kiemelése tipikus politikai trükk, amely kiválóan alkalmas arra, hogy félelmet keltsen az emberekben.

EU-inkompetencia és katasztrófa narratíva: A válságok helytelen kezeléséről szóló narratíva mesteri módon ássa alá az unió hitelességét. Bár az EU valóban sok kihívással néz szembe, azért nem kellene az egész kontinenst egy elátkozott hajóként ábrázolni, amely csak arra vár, hogy elmerüljön, utána meg amiatt panaszkodni, hogy a szélsőséges megnyilvánulásokat nem lehet kordában tartani.

Háborús hisztéria: A háborús szorongás mesterséges felnagyítása különösen veszélyes. Az RMDSZ elnöke és meghívottai is egyaránt úgy beszélnek, mintha Európa egy gigantikus katonai konfliktus előszobájában állna. Ezt az elképzelést tovább erősíti a sorkatonaságról folytatott diskurzus. Nyilvánvaló, hogy senki sem vágyik egy újabb háborúra, de a folyamatos félelemkeltés sem vezet jobb megoldásokhoz.

Az EU-ellenes és háborús retorikát bővebben is elemezzük, mert ezek azok a nagy kampánytémák, amelyekre alapozva az RMDSZ is be szeretné húzni a választásokat. Egyébként, ha eddig a Szövetség a politikusi nyilatkozatok szintjén egyértelműen kijelentette, hogy elítéli az orosz agressziót, a kampány során teljes egészében átvette a Fidesz szlogenjeit, és az EP-kampányának üzenetét a Brüsszel-ellenességre és a békepárti üzenetekre építette. Az ideológiai hasonuláson túl, költséghatékonységi szempontból is „érthető” az RMDSZ döntése: ha már a Fidesz masszív eurómilliókat költ ezeknek a szlogeneknek a besulykolására, akkor fölösleges valami újat kitalálni. Sőt, a nemzetegyesítést a Meta hirdetései hatékonyabban megvalósítják, mint bármilyen mélyenszántó politikai program.

A Transtelexen többször írtunk arról, szociológusok felmérésével alátámasztva, hogy miként hatnak a magyar dezinformációs narratívák az erdélyi magyar közösségre, és hogyan járulnak hozzá ahhoz, hogy az Orbán-rezsim leszakítsa a romániai magyar kisebbséget az itthoni valóságról, különösen az EU-szkepticizmus és az orosz-ukrán háború kontextusában. Legutóbbi erről szóló cikkünkben épp arról adtunk hírt, hogy beérett a vetés, a román szélsőjobbnál is nyugatellenesebb és oroszpártibb lett az erdélyi magyarság a propaganda hatására.

Vegyük tehát sorra az EU-ról és a háborúról elhangzott állításokat, és lássuk, hol csúsztat az RMDSZ elnöke és a vendégül látott fideszes megmondóemberek.

Az orosz-ukrán háborúról szóló állítások és cáfolatok

A háború kitörésének időpontja és okai

Állítás: Az ukrajnai háború 2007-ben, legkésőbb 2008-ban kezdődött el, és a Nyugat azért hibás, mert nem reagált megfelelően. Ezt maga Kelemen a Deutsch Tamással, illetve Szijjártóval való beszélgetésén fejtegette, hogy ő a müncheni konferenciától eredeztetné az orosz-ukrán konfliktust, ahol Putyin kinyilvánította, hol húzódnak a „vörös vonalak” Oroszország vörös vonalait. Erre tromfoltak rá a meghívottak azzal, hogy a háború folytatásának felelősségét az ukrán félre hárították, miközben hangsúlyozták, hogy Magyarország semmilyen felelősséget nem visel a konfliktusért.

Cáfolat: Az ukrajnai háború közvetlenül 2014-ben kezdődött, amikor Oroszország annektálta a Krím-félszigetet és támogatni kezdte a kelet-ukrajnai szeparatistákat. A nemzetközi közösség, beleértve az EU-t és a NATO-t, szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, és támogatást nyújtott Ukrajnának. Az oroszpárti propagandát terjesztő beszélgetők lényegében arra terelgették a beszélgetéseket, hogy elültessék annak a gondolatát, hogy igazából Oroszország az áldozat, belekényszerítették őt a háborús helyzetbe azzal, hogy a NATO átlépte „a vörös vonalakt”, és valójában Putyin nem is tehet arról, hogy civil áldozatok életét is követelő háborút indított egy független ország ellen.

Fegyverszállítások és katonai beavatkozás

Állítás: A fegyverszállítások csak meghosszabbítják a konfliktust és növelik az áldozatok számát.

Cáfolat: A fegyverszállítások célja Ukrajna védelmi képességeinek erősítése és az önvédelem biztosítása. Az ukrán népnek joga van megvédeni magát és területét a külső agresszióval szemben. ehhez a gondolatmenethez kapcsolódva meg lehet vizsgálni, hogy Irán és Észak-Korea nagy mennyiségben szállít fegyvert Oroszországnak. Ez megrövidíti a háborút, de az Ukrajnának küldött segítség meghosszabbítja azt? Putyin Európa ellenes dezinformációs támadásai egyre intenzívebbek, céljuk a nyugati támogatás meggyengítése Ukrajna felé. Oroszország különféle szabotázstámadásokkal próbálja aláásni a NATO védelmi garanciáit, miközben fenntartja nukleáris arzenálját elrettentő erőként. Éppen emiatt fel kell készülni egy hosszú ellenállásra egy revizionista Oroszországgal szemben.

Békepártiság és béketárgyalások

Állítás: A békepártiság az egyetlen megoldás, késlekedés nélkül el kell kezdeni a béketárgyalásokat. Ennél az állításnál Kelemen Hunor nem felejtette el hosszan kifejteni, hogy a békepártiság nem oroszpártiságot jelent, hanem életpártiságot. Kelemen mindannyiszor kiemelte, hogy a háborús propaganda állítja azt, hogy aki békét akar, és nem háborúpárti, az biztosan oroszbarát.

Cáfolat: A békepártiság fontos, de a békének igazságosnak és fenntarthatónak kell lennie. Az orosz-ukrán háborúban a béketárgyalásoknak figyelembe kell venniük Ukrajna területi integritását és szuverenitását. A tárgyalásoknak olyan feltételek mellett kell kezdődniük, amelyek biztosítják, hogy az agresszió ne ismétlődhessen meg. A magyar kormány békepártisága nem meggyőző, mivel számos cselekedete és politikája ellentmond ennek az állításnak. A háborús bűnökkel vádolt szövetségesek támogatása, a menekültek elleni kemény fellépés, a népirtások elismerésének elutasítása (sem az örmény népirtást, sem a srebenicai mészárlást nem ismerte el) és a politikai manipuláció mind azt mutatják, hogy a békepártiság inkább retorikai eszköz, mint valódi elkötelezettség. Az igazán békepárti kormányok a béke, az igazságosság és az emberiesség mellett állnak minden körülmények között, és ezt tetteik is alátámasztják. A békepártiságról szóló retorika maximalizálásával, pedig ismét elmélyítették a törésvonalat a szavazóik és a magyar közösség többi tagja között. Valójában a békepártiság retorikája az, ami háborús uszításnak minősül, fokozza a társadalmi feszültségeket és megosztottságot. Az embereket különböző táborokba osztja, és ellenségeskedést szít a „békepártiak” és a „háborúpártiak” között. Ez a megosztottság destabilizálja a társadalmat, növeli a gyűlöletbeszédet és erőszakos cselekményeket eredményezhet.

A NATO és Nyugat szerepe a háborúban

Állítás: A Nyugat és a NATO reakciói nem voltak megfelelőek, és nem vették figyelembe Oroszország biztonsági törekvéseit.

Cáfolat: Minden országnak joga van szabadon megválasztani saját szövetségeit és biztonsági megállapodásait. Minden szuverén államnak joga van saját biztonsági érdekeinek megfelelő döntéseket hozni. Ez magában foglalja azt a jogot, hogy egy ország csatlakozzon bármely nemzetközi szervezethez vagy katonai szövetséghez, beleértve a NATO-t is. Az ilyen döntések kizárólag az adott ország szuverenitását és politikai függetlenségét tükrözik. A NATO és a Nyugat szerepe egyébként pontosan a béke fenntartása, és alapvető elveik közé tartozik, hogy minden országnak joga van szabadon megválasztani saját szövetségeseit és biztonsági megállapodásait. Az orosz agresszió elleni fellépés nem a konfliktus eszkalálását célozza, hanem a nemzetközi jog és az alapvető emberi jogok védelmét.

Sokat írhatnánk még a háború kapcsán elhangzott kijelentések finom csúsztatásairól, de meg kell vizsgálnunk az EU kapcsán tett kijelentéseket is, ahol ugyanilyen mesteri módon keverték ki a beszélők féligazságokból az EU-s diskurzusukat, amelynek lényege több ponton kapcsolódik a háborús retorikához.

Az EU-ellenes megjegyzések és cáfolataik

Az unió versenyképessége és a gazdasági helyzet

Állítás: Az EU gazdasági teljesítménye visszaesett, és nem versenyképes az USA-val és Kínával szemben.

Cáfolat: Az EU gazdasági szempontból a világ egyik legnagyobb piaca és gazdasági blokkja, amely jelentős innovációkat és technológiai fejlődést hozott létre. Az EU tagállamai közötti gazdasági együttműködés és közös piac hozzájárul a globális versenyképességhez. Itt lehet egyébként nagyon sokféle számot megnézni, az „EU a világban” összehasonlításban mutatja az unió helyét a többi globális szereplőhöz képest. Az EU gazdaságai összességében stabilak maradtak a globális gazdasági válságok során, és számos tagállam gazdasági növekedést mutat. Az Európai Unió a világon a 3. legjelentősebb gazdaságnak számít, Kína és az Egyesült Államok után következik 14,8 százalékos részesedéssel, ehhez képest Oroszország mindössze a globális GDP 3,3 százalékát adja.

Bürokrácia és kettős mérce

Állítás: Az EU bürokratikus, és kettős mércét alkalmaz a tagállamokkal szemben. Kelemen Hunor szerint az EU nem szentel elég figyelmet az őshonos kisebbségeknek, és ezt a Minority Safepack polgári kezdeményezés kapcsán említette. Elmondta, hogy a Bizottság elutasította a kezdeményezést, pedig a Parlament háromnegyedes többséggel támogatta. Deutsch Tamás az EU kettős mércéjét és bürokráciáját is bírálta. Szerinte a Nyugat-Európai elit még mindig felsőbbrendűséggel viszonyul a Közép-Kelet-Európai országokhoz, és az EU döntéshozatali folyamatai gyakran hátrányosan érintik ezeket az országokat. Emellett azt is felvetette, hogy a szankciós politikák és gazdasági szabályozások is kettős mércét alkalmaznak.

Cáfolat: Azt állítani, hogy az EU bürokratikus és kettős mércét alkalmaz, olyan, mintha azt mondanánk, hogy a futballpálya igazságtalan, mert mindkét csapatnak vannak szabályai. Amit a beszélők bürokráciaként emlegetnek, pontosan azok a szabályok, amelyek a tagállamok közötti egyenlőség elvét és a demokratikus döntéshozatali folyamatokat biztosítják, azt, hogy minden ország szava egyformán számítson.

A kettős mérce vádja az a politikai narratíva, amelyet bizonyos tagállamok belpolitikai célokra használnak. Ha a kettős mérce tényleg olyan súlyos probléma lenne, ahogy egyes politikusok állítják, talán ideje lenne kevesebb időt tölteni a panaszkodással, és több időt a konstruktív megoldások keresésével. Az EU-ban ugyanis minden tagállamnak megvan a lehetősége a változtatásra – feltéve, hogy valóban érdekli őket a közös munka a közös célok eléréséért. Az Európai Parlament tagjait közvetlenül választják, és minden tagállam képviselői részt vesznek a döntéshozatalban. Az Európai Tanácsban és az Európai Bizottságban minden tagállamnak egyenlő szavazati joga van, biztosítva a konszenzusos döntéshozatalt. Ezek az intézmények nem egy központi hatalmi központ, hanem a tagállamok közötti együttműködés színterei.

Az „európai aranykor” illúziója

Állítás: Az uniónak meg kell változnia. Kelemen Hunor nem mulasztotta el egyik alkalmat sem kiemelni azt, ami az EP-képviselőjelöltek kampányszlogenjeiben is megjelenik, miszerint Európának vissza kell térnie a gyökereihez, mert a jelenlegi uniós politika fenntarthatatlan. Vizsgáljuk meg közelebbről, miért érdemes kétségbe vonni ezt az állítást.

Cáfolat: A „visszatérés a gyökerekhez” gyakran nosztalgikus és idealizált képet fest a múltbeli Európáról. Az Európai Unió történetét nézve azonban világossá válik, hogy az integráció folyamatos fejlődésen és alkalmazkodáson alapul. A „gyökerekhez való visszatérés” azt sugallja, hogy valaha minden tökéletes volt, ami egyszerűen nem igaz. A történelem tele van kihívásokkal, ami az EU-t újabb és újabb válaszok, stratégiák megfogalmazására ösztönzi.

Az EU különböző válságokkal szembesült az évek során, legyen szó gazdasági, egészségügyi vagy geopolitikai kihívásokról, és eddig képes volt a szükséges reformokat végrehajtani. A Kelemen által is felemlegetett múltbeli válságok, mint a 2008-as gazdasági válság vagy a COVID-19 járvány, aminek nyomán létrejött a helyreállítási terv pénzalapja, amiből az erdélyi magyaroknak is jutott, megmutatták, hogy az EU együttműködésre képes és hajlandó, ami hosszú távon is fenntartható megoldásokat eredményez.

A mostani kihívásokra, technológiai boomra, környezeti válságra a mesterséges intelligencia korában a „vissza a gyökerekhez” jelszóval válaszolni egyáltalán nem hangzik jó stratégiának. Miközben számon kéri az EU-n a versenyképességet, a gazdasági fejlődést, az RMDSZ a múltba való visszatérésben látja ezt megvalósulni, és kiadná a jelszót, hogy hátra arc, előre indulj!