Ciolacu már izzítja államelnöki kampányát, de a szavazók független jelöltet szeretnének

Az elnökválasztás szeptemberre való áthelyezése nem vadonatúj ötlet, már tavaly is szóba kerüt a helyhatósági választásokkal való összevonás formájában. Ennek értelmében az RMDSZ módosító indítványt is benyújtott a parlamentnek, amely lehetővé tette volna ezt a változatot, ám akkor nem bólintott rá a két nagy párt.

Az elmúlt hetekben egymást érték a tárgyalások, ugyanis annak ellenére, hogy a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok megpróbálnak mindenkit a pálya szélére szorítani, van egy óriási problémájuk: nincs egy olyan államelnökjelöltjük, amelyik biztosan behúzná a választásokat.

Az előrehozott államelnök-választások több célt szolgálnak, mutat rá Ioana Dogioiu a Spotmedián:

1. Egyrészt lehetővé teszi Klaus Iohannis számára, hogy teljes erőbedobással a NATO-főtitkári vagy EU-s tisztség elnyerését célzó játszmáira koncentráljon. A NATO-vezetői jelöltségének bejelentése, amely csak egy nappal az elnökválasztás kiírása után történt, mutatja, hogy mennyire kétségbeesetten kapaszkodik a leköszönő román államfő minden lehetőségbe, amely kínálkozik. sokak szerint maga a főtitkári jelölés bejelentése is azt a célt szolgálja, hogy Iohannis visszalépését valami uniós tisztséggel „honorálják” majd Brüsszelben.

2. A már eldöntött közös listás EP-választások és helyhatósági választások nyomán PSD és a PNL győzelmének gyors kamatoztatása az újabb választáson, ahol a közös jelöltnek kellene behúznia a választásokat.

3. Az újonnan megválasztott elnök, legitimációval rendelkezne, hogy a választóktól olyan parlamentet kérjen, amellyel megvalósíthatja azokat a választási terveket, amelyekért rá szavaztak.

A logika nem rossz, azonban a legnagyobb gondot az jelenti, hogy sem Marcel Ciolacu, sem Nicolae Ciucă nem alkalmas arra, hogy ezt megvalósítsa. Az egymást érő mérések is azt mutatják, hogy mindkét pártelnök népszerűsége alulmarad az által vezetett politikai alakulat népszerűségének. Azonban ezt a tényt sem a liberálisok, sem a szociáldemokraták nem hajlandók elfogadni.

A Nemzeti Liberális Párt úgy érzi, hogy megilleti őt az államelnöki tisztség, hiszen Ion Iliescu óta nem volt szociáldemokrata elnöke az országnak. Így, továbbra is kötik az ebet a karóhoz, hogy márpedig ők a pártelnököt, Nicolae Ciucăt támogatják a szeptemberi elnökválasztásokon.

A heteken keresztül húzódó tárgyalásoknak is épp ez volt a tétje, a szociáldemokraták megpróbálták kierőszakolni a liberálisokból, hogy ismerjék el Ciolacut közös elnökjelöltként. Végül nem sikerült feloldani a nézeteltérést, és úgy mozdították ki a holtpontról a tárgyalásokat, hogy elodázták a döntést.

Elméletileg Marcel Ciolacu közös jelöltként rendelkezne annyi szavazattal, hogy 20 év után először a PSD-nek juttassa Románia elnöki tisztségét. A gyakorlatban a választási játszma sokkal több, mint puszta matematika.

Bármelyik pártelnök is lenne a két párt közös jelöltje, a másik párt választóinak jelentős részének ellenállásával kellene szembenéznie.

Nem nyilvános felmérések szerint Nicolae Ciucăt a PSD szavazóinak egyharmada elutasítaná, akik többnyire az AUR vagy Mircea Geoană felé vándorolnának. Marcel Ciolacut pedig a PNL szavazóinak kétharmada utasítaná el, akik szintén Mircea Geoanăhoz, az AUR-hoz állnának át, vagy simán nem mennének el szavazni.

Persze, megvolna a fájdalomdíj is a másik pártelnök számára, mert az megkapná a miniszterelnökséget, de, mutat rá Dogioiu, ez egy olyan vigaszfunkció, amelyben legalábbis a liberálisoknak nincs is okuk hinni. Valószínűleg Ciucă nem is jutna el addig, hiszen a liberálisok leváltanák. Arról többször írtunk, hogy mindkét pártelnök esetében a sikert és a teljes bukást mindössze egy nagyon keskeny ösvény választja el ebben az évben, amikor négyszer kell bizonyítaniuk azt, hogy megfelelő módon tudják egyrészt mozgósítani a szavazóbázist, másrészt úgy tudnak tárgyalni a koalíciós partnerrel, hogy maximalizálják saját nyereségüket. Ennek egyik fontos fokmérője pedig nem más, mint az, hogy kiből lesz Románia következő elnöke.

Ha pedig Ciolacunak sikerül úgy tárgyalnia, hogy ő kerül a Cotroceni-palotába, akkor már egyáltalán nem biztos, hogy hajlandó a kormányfői tisztséget a liberálisoknak adni, hiszen a párt bedarálása már el is kezdődött: a hétvégén PSD a Temes megyei fiókjába tömegesen iratkoztak át a liberális polgármesterek és alpolgármesterek. Ha ez így folytatódik júniusig, a liberálisok gyakorlatilag felszámolják önmagukat.

Azonban Marcel Ciolacunak sem fényesek a kilátásai, ha sikerül is a koalíció jelöltjeként indulnia az államelnöki tisztségért. Egyrészt nincs programja, nincs üzenete. Láthattuk a hétvégén, amikor végigturnézta a székelyföldi megyéket, hogy egyrészt megpróbálta a jól ismert magyar kártyát előhúzni, és háromszor mondta el azt, hogy Székelyföldnek nem volt és nem lesz autonómiája. Másrészt, ugye, az a mondása, hogy ő a stabilitást képviseli, és azért van szükség a nagykoalícióra, hogy a Simion és Șoșoacă által képviselt szélsőjobboldal ne nyerje túl magát. a két üzenet egyrészt nem passzol egymással, másrészt nincs garancia arra, hogy George Simion lesz a populista blokk jelöltje, és nem egy másik karizmatikus személyiség, aki képes összegyűjteni az összes rendszerellenes szavazatot. Simion többször belengetett független neveket is, akiket felkérhetnek az államelnöki választásokon való indulásra. Az egyik nem más, mint a BBTE volt rektora, jelenleg a Román Tudományos Akadémia elnöke, Ioan Aurel Pop történész.

Az eddig ismert felmérések azt mutatják, hogy a választók nagyrésze egy független, egyik párt iránt sem elkötelezett személyt látna szívesen államfőkén. Itt jön képbe Mircea Geoană, aki a felmérések szerint magasan Ciolacu fölött áll, sőt nagyobb a bizalmi indexe, mint a két PNL- és PSD-elnöknek együttesen.

Tehát még ha az egyik párt be is adja a derekát, az nem jelenti azt, hogy a választók követni fogják. Épp ellenkezőleg, az adatok azt mutatják, hogy nem fog kijönni a számítása sem Ciolacunak, sem Ciucănak. Ilyen körülmények között bármelyikük jelölése rendkívül kockázatos volna, a buktájuk azt jelenti, hogy vissza kell vonulniuk a párt éléről.

Egy eredményes közös jelölt állításához el kellene fogadniuk azt az evidenciát, hogy egy új embert kell találniuk. egy olyan, párton kívül álló, független személyiséget, aki nem megosztó, konszenzust tud teremteni. Azonban ilyent egyelőre a bukaresti főpolgármesteri tisztségre sem találtak, ahol szintén nagy gondban vannak, mert csak olyan, korábban már levitézlett politikusok vannak a porondon, mint az öregotthonok-botrányába korábban belebukott Gabriela Firea, vagy a jelenlegi városvezető Nicușor Dan, aki mögül rendre elszivárogtak a támogatók.

Föl van adva tehát a lecke a választók részéről mind a liberálisoknak, mind a szociáldemokratáknak, hogy találják meg azt a független jelöltet, akire a szavazópolgárok is megnyugodva nyomják rá a pecsétet Iohannis 10 éves katasztrofális hivatali ideje után.

Kérdés, hogy mire lesz jó az a független elnök, akinek egyik pártban sincs befolyása? Románia egyelőre félprezidenciális köztársaság, a közvetlenül megválasztott elnöknek is elég fontos szerepköre van. Az elnök saját hatáskörben kinevezheti a miniszterelnököt, feloszlathatja a törvényhozást, vétójoggal rendelkezik, illetve néhány területet, a külpolitikát, a védelmi politikát, ami jelenleg kiemelten fontos, saját belátása szerint irányíthatja.

Ebből kifolyólag a félprezidenciális kormányforma nagyon sok buktatót is rejthet, attól függően, hogy mekkora támogatottsággal rendelkezik az elnök, mennyire sikerül a kormánnyal és a parlamenttel együttműködnie. Ha egyik pártban sincs befolyása, akkor simán előfordulhat, hogy a kormányzó pártok lassan kiszorítják a politikai döntéshozatalból, és kiüresítik az elnöki tisztséget, akár alkotmánymódosítással is.

Szóval, annak ellenére, hogy a múlt héten megszületett a nagy bejelentés a választási naptár módosításáról, és egyelőre úgy néz ki, hogy a szociáldemokraták és a liberálisok diadalmenetben fogják behúzni egyik választást a másik után, még nagyon sok ismeretlen tehet keresztbe mindkét pártnak. Ezek közül az egyik legnagyobb az, hogy mégis, ki lesz az államelnökjelölt.