Párbeszédet indítványozva tett közzé egy helyzetképet a Pluralizmus Erdélyben csoport az RMDSZ kongresszusa előtt

A Pluralizmus Erdélyben csoport átfogó dokumentumot tett közzé annak kapcsán, hogy az RMDSZ kongresszusát megelőző hetekben a Szövetség konzultációt hirdetett, amely révén az erdélyi magyarság politikai képviselői az elmúlt kétéves időszak kormányzati munkájáról tájékoztatták a választópolgárokat. A konzultáció nemcsak személyes találkozások révén, hanem online is zajlott egy rövid online kérdőív kitöltésével lehetett értékelni az elmúlt két év RMDSZ-es megvalósításait.
A hétvégén sorra kerülő kongresszuson a következő időszak prioritásai is megfogalmazódnak, írják a pluralisták, emiatt is szükségét érezték annak, hogy összefoglalójukban megírják, mit hiányolnak, mi az, amiben nem történt előremozdulás a 2020-2022-es periódusban.

Eckstein-Kovács Péter: A pluralizmus az erdélyi magyar politika önállóságának záloga

Az RMDSZ volt szenátora azt hiányolja, hogy az egykori pluralista hagyományok, amelyek valamikor meghatározóak voltak Erdélyben, elsorvadtak. Ehhez, írja Eckstein, az RMDSZ is nagyban hozzájárult azzal, hogy a politikai formáció a Fideszhez való közeledése miatt egyre inkább jobbra tolódott.

„A jelenleg legszélesebb spektrumú közképviseleti szervezet az RMDSZ, első, majd érvényben levő programja nem tesz említést a szövetségen belüli pluralizmusról. A szervezeten belüli erőviszonyok csak a soha nem kodifikált földrajzi régiók közti verseny eredményeit tükrözik. Az RMDSZ egy ideje úgy a bel-, mint a külpolitikában egypólusúvá vált, ahol a másképp gondolkodóknak nem maradt hely” – fogalmazta meg észrevételét Eckstein-Kovács.

Az általa megfogalmazott javaslatok röviden:

• Erdélyközpontúság: független politika úgy Budapest, mint Bukarest felé.
• A közösségen belüli ideológiai sokszínűség tiszeletben tartása és képviselete
• Nyitás az erdélyi, romániai, európai és nemzetközi haladásorientált pártok és szervezetek felé
• Partneri kapcsolat kialakítása és ápolása a kisebbségi szervezetekkel, beleértve az LGBTQ+ közösségeket
• A nők szerepvállalásának és egyenlő részvételének támogatása a társadalmi élet minden területén
• Fellépés mindennemű diszkrimináció ellen
• Együttműködés a roma szervezetekkel
• Felzárkóztatási projektek támogatása
• A környezetvédelem támogatása
• A vegyes házasságban élők bevonása a közösségi életbe

Gáspárik Attila: Néhány megjegyzés a kulturális élet területéről

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház volt igazgatója azzal kezdi összegzését, hogy annak ellenére, hogy az RMDSZ az elmúlt 30 évben megkérdőjelezhetetlen sikereket is fel tud mutatni, egyre aggasztóbb az a kontroll, amelyet a nyilvánosságra gyakorol. A lehetséges „kritikusokat”, az értelmiséget, a szakmai szervezeteket a Szövetség kiszorította soraiból, mutat rá Gáspárik, hozzátéve, hogy

„a párbeszéd fórumait, a sajtót-médiát olyan gazdasági helyzetbe engedte passzivitásával, vagy néha aktív hozzájárulásával, hogy ezek már csak az RMDSZ, vagy a magyarországi pártokhoz köthető finanszírozással működnek. Így teljesen ellehetetlenedett a közbeszéd által a hatalom fölött gyakorolható kontroll, vagy legalább a párbeszéd esélye.”

Gáspárik arról is említést tesz, hogy több mint tíz éve folyik a belső demokrácia leépítése, az SZKT szerepének gyengítésével. Az ideológiai műhelyek, a területi érdekek „parlamentjének” szerepe jelentősen csökkent. „Nem találják magukat a szervezetben a baloldali, a liberális, de még a valódi konzervatív gondolkozású emberek sem. Megszűnt az egyensúly a szórvány- és a tömbmagyarság érdekképviselete között. A Székelyföld túlsúlya sokakat aggaszt, akárcsak a nacionalista, sok esetben szélsőséges hangnem, ami szintén nem megnyugtató – sok – a románsággal szorosabban együtt élni akaró erdélyi magyar polgár számára”- olvasható összegzésében.

A folytatásban szerző sorra veszi azokat a kulturális intézményeket és rendszereket, ahol még váratnak magukra azok a megígért reformok, támogatások, amelyek az RMDSZ különböző programjaiban vállalásként szerepelnek.

• nem létezik egy működő erdélyi emlékezet-politikai stratégia;
• a települések magyar közösségi életének támogatása leépülőben van: a valamikor virágzó magyar öntevékeny vagy amatőr mozgalom lassan kihal;
• a kistelepülések kultúrházainak és könyvtárak helyzete katasztrofális;
• a megígért és programba vett kulturális autonómia támogatása ellenére nem valósult meg sem a szatmárnémeti Harag György Társulat sem a kolozsvári Puck Bászínház magyar tagozatának az önállósítása
• az irodalom terén rosszabb a helyzet mint a színházaknál: önkormányzatokhoz tartozó irodalmi lapok főszerkesztőinek fizetése nem éri el a 3 ezer lejt

Magyari Nándor László: A támogatandó ágazati politikákról

A területi-adminisztratív reform egyike volna azoknak paradigmaváltó újításoknak, amely előrelendítené a kisközösségeket is, hívja fel elemzésében a figyelmet Magyari, aki a friss információkat összegezve úgy véli, a községek mintegy 1/3-át kellene összevonni, illetve hozzácsatolni azokhoz a nagyobb városokhoz, melyek vonzáskörébe tartoznak. Sokkal hatékonyabb lehetne a nagyvárosok adminisztrációja, gyorsabban fejlődhetnének, ha a perifériájukon levő (sokszor óriásira dagadt, de infrastruktúra nélküli) települések a városok kerületeivé válhatnának.

Az átalakítás egyik feltétele a közigazgatás digitalizálása, amely sokkal hatékonyabb ügyintézést tenne lehetővé és kiiktatná a távolságokból származó fennakadásokat. A régebbi tervek és viták alapján a 22-23-as megyeszám indokolhatónak és hatékonynak tűnik.

A Szövetség elöl kellene járjon egy elemzés és tervezet kidolgozásában, megelőzve a belső etnikai határok kérdéskörének végletes átpolitizálását – hívja fel a figyelmet Magyari Nándor László. (A Transtelexen is megírtuk, melyek volnának azok a települések, régiók, amelyeket a leginkább érintene egy ilyen átszervezés.)

A közigazgatási átszervezés fontosságán túl Magyari a következő problémákat tematizálja írásában:

• Hiányosság tapasztalható a kis- és középvállalatok támogatásának gyakorlatba ültetésében: annak ellenére, hogy ez hangsúlyos a programban, a gyakorlatban nem működik, pedig a romániai magyar vállalkozók abszolút többsége ebben a kategóriában vállalkozik.
• A Felzárkózás évtizede c. programot vitatja meg az RMDSZ a kongresszuson, de sem a műemlékek felújítása, sem a sportlétesítmények, sem a meg nem gondolt infrastrukturális, illetve korrupt/klienteláris befektetések nem visznek közelebb a felzárkózáshoz.
• A szociális kérdéskörnél a szerző hiányolja, hogy a Szövetség sem a progresszív adózást, sem a nyugdíj-rendszer megreformálását, a speciális nyugdíjak megszüntetését nem támogatja kellő módon a koalíción belül.

Magyari azt is szóvá teszi, hogy a Szövetség nem a legszegényebbek megsegítését és integrálását tekinti fő feladatának, hanem „egy elhibázott, ideológiailag átitatott és reakciós/konzervatív családpolitika nyomán akar egyféle »polgári középet« létrehozni, a legelesettebbek rovására. Bár programjában utal a rászorultság-alapú szociális támogatási hálózatokra, végül kormányon a létrehozója, propagálója a családügyi minisztériumnak, mely kifizetőhely egynéhány párt politikusainak, és semmi több, érdemi munkát nem végez”.

Fosztó László: Egy roma integrációs stratégia elé: (ön)vizsgálati és fejlesztési területek

Az RMDSZ-kongresszust megelőző SZKT-n már kiderült, hogy a 2023-2030-as periódust megcélzó program mellett egy, a magyar anyanyelvű romák integrációját megcélzó stratégiát is meg fog vitatni a Szövetség. Ennek célja a magyar nyelvű roma közösség implikálása az erdélyi magyar társadalomépítésbe.

Fosztó László antropológus, roma-kutató ennek a stratégiának kapcsán tesz néhány észrevételt a közzétett dokumentumban. Felhívja a figyelmet arra, hogy sok roma közösség kettős hátrányos helyzetben él, alávetve nemcsak a többségiekhez képest, de a helyi magyar kisebbséghez képest is. A strukturális hátrányok fennmaradása, vagy fokozódása mellett nagyon alacsony hatásfokú volt a közpolitikai beavatkozás ezen a területen egész Romániában, mind ezidáig. Ebben a magyarok által is lakott régiók nem kivételek. Ugyanakkor ez a legnagyobb anyagi beruházásokat igénylő terület, és ebben a vonatkozásban nagy kihívásokkal kell szembenézni a központi és helyi közpolitikák vonatkozásában egyaránt. De a beavatkozás itt sem reménytelen, és sok szövetségest lehet itt találni nemzetközi szinten is.

A romákra vonatkozó erdélyi magyar reprezentációk előítéletekkel és etnikai stigmával terheltek, írja Fosztó, és annak ellenére, hogy a rasszista beszédfordulatok nyilvános hangoztatása már vállalhatatlan ma, ezt a folyamatot erősíteni, folytatni kell, hiszen a kirekesztő beszéd gyakorlata nem tűnt el, az új diskurzusformák több központból táplálkoznak, és az idegengyűlölő retorika reneszánszát éli a magyar médiatérben, különösen 2015, az ún. „migráns-válság” óta.

A találkozások területe az, amelyben a személyes, társas együttlét, együttműködés zajlik, vázolja a kutató, aki szerint ezek válhatnak a strukturális változások helyi gyakorlótereivé, új rutinok kidolgozásának terepeivé. Ilyen új helyzetek kialakuláshoz vezet a lakóhelyi szegregáció átalakulása ott, ahol a migrációból hazatérők új házakat építenek, a település központi tereibe költöznek. A migrációból hazatérő fiatalabb generációk viselkedési rutinjai differenciálódnak szüleik, vagy nagyszüleik attitűdjeihez képest.

Egy felvilágosult és céltudatos társadalmi integrációs politikának tehát a strukturális adottságoknak, reprezentációknak és találkozásoknak a területén egyaránt előre kell lépnie, és törekednie kell a kiegyensúlyozott fejlesztésre mindhárom területen.