A nagyvárosi agglomerációkon túl Románia szellemtelepülések országa, megérett a közigazgatási átszervezésre

A 2021-s népszámlálási adatok teljes elemzése még nem történt meg, azonban az már világos, hogy faluk, községek, városok ürültek ki, milliók élnek életvitelszerűen távol Romániától. Már csak emiatt is aktuális volna az ország közigazgatási átszervezése, nem beszélve arról, hogy a költséghatékonyság is ezt kívánná. A G4Media írta össze, hány város és hány község tűnne el az egyes megyékből, ha a közigazgatási átszervezés 10 000, illetve 5 000 lakosú küszöbértékkel járna. elemzésükből kiderül az is mely megyék maradnának városok nélkül, mely városokat kellene visszaminősíteni községgé. Persze, van néhány kivétel is, amikor községek kaphatnának városi rangot.

A mai községeknek csupán 12 százaléka, a városoknak pedig valamivel több mint 50 százaléka őrizné meg jelenlegi közigazgatási státuszát, ha holnap megtörténne az országnak az a területi-közigazgatási átszervezése, amelyet szakmai és civil szervezetek, illetve a gazdasági szféra jelentős szereplői támogatnak. Többek között a Román Kereskedelmi és Iparkamara tette szóvá, hogy a hatóságoknak komolyan fontolóra kellene venniük az átszervezést.

Az átszervezést a következő kritériumok szerint kellene megvalósítani:

• a megyék számát 41-ről 15-re csökkenteni;
• csak azok a települések minősüljenek községnek, amelyeknek legalább 5 ezer lakosuk van;
• városok esetében az alsó küszöbérték legyen 10 ezer lakos;
• az összes decentralizált közintézményt az új közigazgatási rendszerbe kell beágyazni.

A G4Media azt vizsgálta meg, hogy ha ezek a követelmények teljesülnének, milyen átalakuláson menne át az ország. Az ország jelenlegi 3189 romániai közigazgatási-területi egységét vették szemügyre lakosságszám szempontjából, és az 5-10 ezres küszöböknek megfelelően újraértékelték státuszukat.

Kiderült, a 318 romániai városból csak 170-ben él több mint 10 ezer lakos (53,50%), és fennmaradó a 2862 rurális településeknek csak 12,4 százaléka rendelkezik 5 és 10 ezer közötti lakossal.

Három romániai megyében nincs olyan község, amelynek lakosságszáma meghaladná az ötezres küszöböt. Ezek: Krassó-Szörény, Hunyad és Olt. Ha a javasolt közigazgatási újratervezésre holnap kerülne sor, a három megye egyetlen községe sem kaphatná meg jelenlegi besorolását, és más településekkel kellene egyesülniük. Érdemes megjegyezni, hogy Olt az a megye, ahol a legtöbb község van: összesen 104 darab.

Van három olyan megyéje is Romániának – Tulcea, Brăila és Mehedinți –, amelyekben átszervezés esetén csak egy város maradna, mégpedig a megyeszékhely, mert az összes többi településnek a lakosságszáma a tízezres küszöb alatt van. Tulcea és Mehedinți jelenleg öt, Brăila pedig négy várossal rendelkezik.

Az országban azonban van 45 olyan község is, amely simán városi rangot kaphatna, mert jóval meghaladja a tízezres határt. A legtöbb ilyen a Bukarest melletti Ilfovban van, összesen 10, továbbá Iasi megyében 6, illetve Temes, Prahova, Konstanca, Kolozs és Argeș megyéknek is három-három ilyen községe van, amelyek többnyire a nagyvárosi agglomerációhoz hozzánőtt települések.

38 olyan város is van, amely még község sem lehetne, mert már nincs ötezer lakosa. A legkisebb ezek közül, mindössze 1372 lakossal a Hargita megyei Tusnádfürdő, de Szeben és Máramaros megyében is több ilyen elnéptelenedett kisváros található. a listát Vâlcea megye vezeti ebben a fejezetben, ahol egyből hat város minősülne vissza falunak. Az erdélyi megyékben a következő kisvárosok válnának faluvá az átszervezéskor:

• Fehér megyében Abrudbánya és Aranyosbánya minősülne vissza;
• Bihar megye két várost veszítene, Diófást és Vaskohsziklást
• Brassó megyében Predeál és Kőhalom érintett;
• Hargita megyében Tusnádfürdő Borszék azok a városok, amelyek nem érik el az ötezres küszöböt sem;
• Hunyad megye egy várost veszítene, Aninószát;
• Máramaros megyében Kavnikbánya, Dragomérfalva és Felsőszelistye lenne visszaminősítve;
• Maros megyében Erdőszentgyörgy;
• Szeben megyében is három elnéptelenedett kisváros van: Vízakna, Szerdahely és Kiskapus.
  

Románia jelenlegi, erősen széttagolt felosztása 1968-ra nyúlik vissza, és a szakértők szerint ez az egyik oka a lemaradásnak és az infrastruktúra hiányának. Iohannis korábban említést tett a területi reform szükségességéről, de mindeddig sem kormányzati, sem parlamenti kezdeményezés nem történt.

A központi közigazgatás jelenlegi területi struktúrái, amelyek mind a 41 megyében, valamint a bukaresti kerületekben is működnek ( prefektúrák, felügyelőségek, igazgatóságok stb.) rendkívüli módon megterhelik az ország költségvetését. Románia egyébként a helyreállítási terv részeként is vállalta, hogy a közalkalmazottakat illetően megvizsgálja milyen átszervezést lehet eszközölni, hogy költséghatékonyabbá tegye a közszférát.

Románia 2004-ben, az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt, átment egy erőltetett urbanizációs folyamaton, mivel a csatlakozás egyik feltétele az ország urbanizációs arányának növelése volt, ennek ellenére az ország 2007-ben is még mindig az utolsó helyen állt az EU-ban ebben a tekintetben, még Bulgária is jobban teljesített ezen a téren. Ekkor történt, hogy tucatnyi falut egyik napról a másikra községgé alakítottak át, és így a Năstase-kormánynak 40 új városa és 221 új községe volt papíron, bár a legtöbbjük nem felelt meg az olyan minimális feltételeknek, mint a kiépített csatornarendszer, közvilágítás, vízellátás vagy aszfaltozott utcák megléte. A 2004-ben városi rangra emelt községek többsége Suceava, Máramaros és Temes megyében volt.