Felmérés: Romániában a magyarok, az AUR-szavazók és az alacsonyabban iskolázottak szimpatizálnak leginkább Oroszországgal

Három különböző időpontban mérte fel a romániaiak Oroszországról, az EU-ról, az Amerikai Egyesült Államokról és a NATO-ról alkotott véleményét a Politikai és Közigazgatási Tudományok Nemzeti Főiskolája (SNSPA) keretében működő Polgári Részvétel és Demokrácia Központ (Center for Civic Participation and Democracy – CPD). A Covid-járvány előtt, után, illetve a háború kitörése után több mint fél évvel elvégzett kutatás érdekes képet fest a román társadalom attitűdjeiről. Kiderült: a kor, a tájékozottság, a szociális helyzet és az iskolai végzettség mellett a nemzetiség is befolyásoló tényező, legalábbis ami a magyar kisebbséget illeti.

A kutatás készítői például külön kiemelik az ország központi régiójából származó adatsornál, hogy itt élnek a legnagyobb számban magyarok – egyfajta magyarázatként arra, hogy miért feltűnően magas az Oroszországba vetett bizalom szintje az ország egyik legfejlettebb vidékén.

Az eredményekből kiderült, hogy a románok túlnyomó többsége nyugatpárti maradt a Covid-járvánnyal és a háborúval érkező szociális problémák, álhírek és a populista propaganda ellenére is. Az országos átlagot tekintve Románia lakosságának több mint fele bízik a Nyugatban, míg az Oroszországba vetett bizalom lényegében „összeomlott”, miután Oroszország elindította az Ukrajna elleni invázióját.

A baloldali és jobboldali szavazók között nincsenek jelentős különbségek: a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) szavazói átlagon felüli mértékben bíznak a NATO-ban és Amerikában is. Ugyanakkor a nacionalista, szélsőjobboldali és magyarellenes Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) iránti szimpátia mértéke egyenes arányban áll az Oroszországba vetett bizalom szintjével. Nagyjából ugyanez mondható el a romániai magyarokról is:

az AUR és a RMDSZ szavazói azok, akik az átlagtól nagyobb mértékben szimpatizálnak Oroszországgal.

Az is látszik ugyanakkor, hogy mindkét szavazótábor tagjainak körében csökkent az arány a 2021-es adatokhoz képest.

Az iskolázottsági szint, a hírfogyasztási szokások és a populista üzenetekkel szembeni attitűd is kimutatható különbségeket eredményez. Akik magasabb szintű végzettséggel rendelkeznek, rendszeresen tájékozódnak (főleg internetes forrásokból), illetve fenntartásokkal kezelik a populista üzeneteket, inkább bíznak a Nyugatban.

Ugyanakkor az inaktív fiatalok (alacsony iskolázottsági szinttel rendelkezők és/vagy munkanélküliek) kiszolgáltatottak a nyugatellenes propagandával és a populista szólamokkal szemben, így az Oroszországgal szembeni bizalom is magasabb a körükben. Foglalkozás tekintetében négy csoportot különítettek el: nyugdíjasok, kétkezi munkások, inaktívak illetve aktív, felsőfokú végzettséggel rendelkezők. A bizalmi átlag 2019-ban 12,5%-os volt, az inaktívak körében pedig 16%; 2021-ben az átlag 23% volt, míg az inaktívak körében 37%; 2022-ben az országos átlag 7,75% volt, az inaktívak körében pedig 19%.

Amint az adatsorokból szintén kiderül: míg 2019-ben és 2021-ben az Oroszországgal szimpatizálók körében viszonylag magas volt a fiatalok aránya, ez a tendencia 2022-re megszűnt. A felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok elvesztették a bizalmukat a háborút indító országgal szemben. Ugyanakkor míg 2019-ben a munkások körében is az átlagnál nagyobb mértékű bizalmi szintet mutattak ki, 2022-ben már nem volt eltérés az említett csoport és az országos átlag között.

Az országos viszonylatban fejlettnek származó központi régióban élők körében hasonló értékeket mértek, mint az inaktív fiatalok, illetve a kevésbé tájékozottak esetén. A felmérés készítői itt kihangsúlyozzák: arányaiban a központi régióban rendelkezik a magyar kisebbség a legmagasabb reprezentációval, azaz itt élnek a legtöbben.

Kikértük Kiss Tamás szociológus véleményét is az eredményekkel kapcsolatban, aki elmondta: nem kívánja a szóban forgó, mások által készített felmérés eredményeit kommentálni. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója viszont felhívta a figyelmünket, hogy maguk is kutatják ezt a kérdést, és ahogy arra egy nemrégiben a Maszolnak adott interjújában bővebben kitért, olyan a következtetésre jutottak, hogy az erdélyi magyarok valóban megengedőbbek az orosz törekvésekkel szemben, mint a románok.

Mint kifejtette, egyrészt, a magyar nemzeti identitás szempontjából hagyományosan kisebb az orosz reláció – vagy ha úgy tetszik, az oroszellenesség –, szerepe. 1849 vagy 1956 fontos, de múló epizódok, a magyar nemzettudat pedig elsősorban nem az oroszokkal való szembenállásban alakult ki. Másrészt, a Putyinhoz vagy az ukrajnai háborúhoz való viszonyulás nem önmagában, hanem a nyugati, vagy liberális mainstreamhez való viszony összefüggésében értelmezhető. Ez utóbbival szemben az erdélyi magyarok meglehetősen kritikusak, ami nem függetleníthető a magyarországi média és a Fidesz által az utóbbi évtizedben kifejtett propagandától. Akik Putyinhoz megengedőbben viszonyulnak, azokat elsősorban a nyugati, illetve liberális fősodorral szembeni ellenszenvük hajtja, ami egyébként Orbán, vagy a magyarországi kormányzati média viszonyulását is meghatározza, érvelt a szociológus.

Elmondta továbbá, hogy így értelmezhető az is, hogy sok erdélyi magyar szerint nem egyedül Oroszország felelős a háborúért, hanem a Nyugat is, amely úgymond „kiprovokálta” ezt a konfliktust. Meglátása szerint ez az elképzelés szemben áll az RMDSZ által propagált és az erdélyi magyar sajtóban is domináns, a nyugati-liberális fősodorral kompatibilis állásponttal, amit a Szövetség elsősorban nem a magyarországi, hanem a romániai erőviszonyokra való tekintettel alakított ki. Az RMDSZ eszközei azonban, hogy az erdélyi magyar közvéleményt (a magyarországi kormánypropagandával szemben) alakítsa ebben az esetben (is) meglehetősen korlátozottak.