Kiérdemelt előny vagy „lekenyerezés” a MÚRE-tagsággal rendelkező újságíróknak járó 50 százalékos nyugdíjpótlék?

A közérdekű tevékenységet végző civil szervezeteket és alapítványok igényelhetik a román kormánytól, hogy hivatalosan is ismerje el ilyen irányú tevékenységüket. Ennek a státusnak az elnyerése azóta vált fontossá, amióta 2006-ban a parlament törvényt fogadott el arról, hogy a kreatív ágazatok közhasznúvá nyilvánított szakmai szervezeteinek tagjai ötven százalékos nyugdíjkiegészítésre jogosultak. A jogszabály a zene, előadóművészet, filmművészet, irodalom, építészet, színház és képzőművészet területén tevékenykedő szervezetekre terjedt ki kezdetben, viszont 2016-ban a Romániai Hivatásos Újságírók Egyesületének (UZPR) kezdeményezésére a parlament egy törvénymódosítással kiterjesztette a közhasznúvá nyilvánított újságíró szervezetekre is.

A döntés nyomán komoly vita támadt a román sajtóban. Az újságírók egy része megalapozottnak látta, hogy a munkájukat kreatív tevékenységként ismerik el a jogalkotók és ennek nyomán abba a társadalmi kategóriába kerülnek, amelynek nyugdíjpótlék is jár, a másik része pedig az újságírók lefizetéseként értelmezte ezt. Egyébként, bár több újságíró-szervezet is működik Romániában, csak az UZPR-nak sikerült megszereznie a közhasznú státust, és szóba sem jött, hogy a MÚRE tagjai, a romániai magyar újságírók is részesüljenek a nyugdíjkiegészítésben. Ennek eredményeképpen a magyar újságírók is az UZPR-tagságért folyamodtak annak reményében, hogy megkapják a román kollégáknak járó pótlékot. Hat év telt el így, most a MÚRE-nek sikerült ezt az egyenlőtlenséget helyre billenteni.

Az erdélyi magyar sajtóban nem került sor a román újságokban évekkel ezelőtt tapasztalható vitára, mindössze Pengő Zoltán újságíró jelentette ki, hogy

„attól, hogy valami törvényes, még lehet etikátlan, bár jogszerű, mégsem jogos, sőt kimondom, tisztességtelen.

Tisztességtelen a pedagógusokkal, a bolti eladókkal, az autóipari dolgozókkal, az utcaseprőkkel, minden olyan szakmai kategóriával szemben, melynek a valamikori kormány és parlament nem juttatott pénzügyi előnnyel járó kivételezett státust.”

Szűcs László: Egy minket megillető jogot szereztünk meg, mindenkinek egyéni döntése, hogy él-e vele vagy sem

A közhasznúsági státussal kapcsolatosan a szervezet elnöke a Transtelexnek elmondta, hogy 2019-től, amióta átvette a MÚRE vezetését, megfogadta, hogy ezt megcsinálja, ugyanis a román sajtószervezet, az UZPR tagjai már évek óta részesülnek abban a nyugdíjpótlékban, amely ezzel a státussal jár. Azt is megkérdeztük a MÚRE-elnöktől, hogy politikai kijárás eredményeképpen sikerült-e elérni ezt az eredményt, azaz elnyerte volna-e a közhasznú státust a MÚRE, ha az RMDSZ nincs kormányon. Szűcs László kijelentette: „Az igénylésnek megvannak a maga lépései, nem kellett kérni külön az RMDSZ-től azt, hogy segítsen, azonban amikor jeleztük, hogy elindítanánk ezt a folyamatot, akkor megígérték, hogy odafigyelnek rá. Nagy valószínűséggel nem, illetve lehet, hogy hosszabb lett volna a folyamat. A formai feltételeknek megfeleltünk.”

Megjegyezte: segítséget jelentettek az egyesületnek az RMDSZ kormányzati tisztségviselőitől kapott útmutatások és információk is, a MÚRE-nak korábban ugyanis nem volt kitől tanácsot kérni közhasznúvá nyilvánítás kérvényezéséről. Szűcs nemmel válaszolt arra a kérdésünkre, hogy volt-e valamilyen elvárásuk az RMDSZ politikusainak a támogatásért cserébe. „Én senkivel sem beszéltem erről az RMDSZ felső vezetőségéből” – jelentette ki. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy a MÚRE az RMDSZ felelősségét is firtatta még az egyesület számára kedvező kormánydöntése előtt a Szatmári Friss Újság megszűnésével kapcsolatos közleményében.

Nem tart attól, hogy a MÚRE nyugdíjas szervezetté válik, válaszolta nekünk Szűcs László arra a felvetésre, hogy a nyugdíjpótlék miatti érdekeltség bár a taglétszám növekedéséhez vezethet, nem biztos, hogy a fiatalok számára is vonzó, szakmai fórumot sikerül kiépíteni. A MÚRE elnöke arról számolt be, hogy a közhasznúsági státus elnyerése óta eltelt néhány hétben elsősorban a 30-40 éves korosztályból érkeztek tagfelvételi kérések. Nem lephetik el az álújságírók sem az egyesületet, mivel a statútuma a szervezetnek eleve egy kétéves szakmai régiséget ír elő követelményként a jelentkezőknek.

Határozottan tiltakozott az ellen, hogy a speciális nyugdíjak kategóriájába soroljuk a nyugdíjpótlékot, amelyet most már megkaphatnak a MÚRE-tagok is. Szűcs László hangsúlyozta, hogy egy megszerzett jogról van szó, amely több száz sajtómunkás nyugdíjas éveit fogja könnyebbé tenni.

„Azt szeretném, ha a médiaetikai bizottságunk rendszeresen összeülne”

A közhasznú státust elnyerő MÚRE egyébként évek óta egyfajta legitimációs válsággal is küzd, nagyon sok kritika érte amiatt, hogy nem nyilvánított véleményt különböző olyan sajtóetikai vagy szakmai vitákat generáló ügyekben, amelyek az erdélyi újságírókat, újságírást érintették, vagy ha igen, akkor az állásfoglalások későn jelentek meg, a szervezet nem volt eléggé szókimondó, vagy nem érvelt megfelelően.

Hogyan alakul a szakmaisága az egyesületnek, el lehet-e kerülni a veszélyét annak, hogy egyfajta „nyugdíjpénztárrá” válik, hogyan lehetne professzionálisan is erősíteni a szervezetet? Ezeket a kérdéseket is feltettük Szűcs Lászlónak.

A MÚRE elnöke a Transtelexnek elmondta, hogy tud a kritikákról, és valóban volt eset, amikor az egyesület hallgatott. Ennek kapcsán megkérdeztük azt is, hogy miért nem foglalt állást az egyesület tavasszal, amikor Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró ellen lejárató kampányt indított az erdélyi magyar sajtó egy része. Szűcs László kijelentette: ma is úgy érzi, hogy a MÚRE-nak nem volt illetősége állást foglalni olyan ügyekben, amelyek az egyesület nézete szerint elsősorban büntetőjogi eljárás tárgyát képezhetik.

„Az említett cikkek médiaetikai értékelése az egyesület becsületbíróságára tartozott volna, ha érkezik ilyen konkrét megkeresés a testülethez. A jövőben azt szeretném, ha az új összetételű etikai testület időszakosan, mondjuk háromhavonta akkor is értékeli a sajtóetika helyzetét, az egyes jelenségeket, amennyiben nem kap konkrét megkeresést ilyen ügyekben” – jelentette ki a MÚRE elnöke.

Szűcs azt is hozzátette, hogy az azonnali állásfoglalások csapdahelyzetek is sokszor, megtörtént az is, hogy a nyomás miatt, hogy szólaljanak meg minél hamarabb, sokszor nem volt idejük megfelelő módon informálódni a helyzetről, máskor meg olyan helyzetek adódnak, amikor nem teljesen világos a tényállás. A Médiatérhez tartozó nyomtatott újságok kiadásának időszakos felfüggesztését hozta fel példaként erre. Bár foglalkoztatta a MÚRE-t a helyzet, mégsem nyilatkozott az ügyben, mert még mindig nem tudni pontosan, hogy ez mit jelent, mekkora időtartamról van szó, valóban időszakos szünet lesz-e.

Egyébként nem tud arról, hogy valaki amiatt lépett volna ki a MÚRE-ból, vagy amiatt ne iratkozott volna be, mert az egyesület állásfoglalásaival nem értett volna egyet – jelentette ki Szűcs.

„Nem látom, hogyan csorbítaná egy nyugdíjkiegészítés az újságíró hitelességét”

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a különböző erdélyi médiumok újságírói hogyan vélekednek arról, hogy a MÚRE közhasznú szervezetté válásával megnyílik annak lehetősége, hogy a nyugdíjas tagjai 50 százalékos nyugdíjpótlékot kapjanak. Örülnek-e a lehetőségnek, vagy Pengő Zoltánhoz hasonlóan úgy ítélik meg, hogy a politikum által osztogatott pénzügyi privilégiumok elfogadása épp az újságírói státus etikai alapjait csorbítaná.

Elfogadható-e a nyugdíjkiegészítés, amely ilyen formában jön, kérdeztük Farkas Istvánt, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztőjét, az Erdélyi Magyar Televízió munkatársát. Farkas szerint mindenképpen leegyszerűsítése a helyzetnek az, hogy a közhasznú státust csak a nyugdíjkiegészítés szempontjából vizsgáljuk meg, ugyanakkor az is egyszerűsítés, ha ezt a pótlékot osztogatásként értelmezzük.

„Egyrészt miért kell ezt osztogatásként felfogni? Az állam vigyáz az általa közhasznúnak ítélt szervezetekre, mert úgy ítéli meg, hogy bizonyos értékeket képvisel. Ha másként ítéli meg, visszavonhatja a megadott státust, ha úgy tetszik, van egy kontroll szerep. Másrészt a Romániai Írószövetség nyugdíjas tagjainak is ’osztogatnak’, mégsem feltételezzük azt, egyik íróról sem, hogy politikai megrendelésre ír verset vagy novellát, ahogy az néhány évtizeddel ezelőtt egyébként megtörtént.

Nem látom miért csorbítaná az ilyen formában történő nyugdíjkiegészítés az újságíró hitelességét – azáltal, hogy a történetnek ezt a részét domborítjuk ki, csak tovább erősítjük azokat a rossz ’beidegződéseket’, amelyek alapján azt feltételezzük, hogy az újságírót lefizetik manapság, aki nem azt mondja, amit mi szeretnénk hallani/olvasni, azt megvásárolták”

– foglalta össze véleményét Farkas István.

A szakmai szervezet professzionalizmusával kapcsolatos kérdésünkre Farkas kijelentette: „jómagam nem vagyok a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének a tagja – külön-külön néhány újságíróval, akik vezető tisztséget is betöltöttek az egyesületben, különösen jó kollegiális viszonyt ápolok, talán túl közelit is ahhoz, hogy sajtón keresztül üzenjem meg nekik, hogy mit nem csinálnak jól. A MÚRE által vállalt/felvállalt feladatok fölöttébb fontosak, és a célig vezető útról is lehet, illetve kell is beszélni.” A Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője viszont úgy véli, hogy ezeknek a szakmai vitáknak a helye mindenképpen egy belső fórumnak kell lennie, és nem az olvasói nyilvánosság előtt kell tisztázni a kényes kérdéseket.

Az MTI tudósítója, Gazda Árpád szerint, ha bizonyos társadalmi kategóriákat segít az állam, az nem feltétlenül baj, az újságírók esetében, akik közhasznú munkát végeznek, ez különösen fontos, mivel a szakma társadalmi megbecsülése és anyagi helyzete az elmúlt évtizedekben erősen leromlott. „Elfogadom, hogy vitatható a speciális nyugdíjak rendszere, és elvi szinten az lenne a korrekt, hogy mindenki annyi nyugdíjban részesüljön, amennyit aktív időszakában befizetett. Tisztelem a kollégákat, akik ezt az elvi álláspontot a saját érdekük fölé képesek helyezni. De, és itt jön a véleményem érdemi része:

egy adottságnak tekintem, hogy a parlament valamikor olyan törvényt hozott, mely szerint nyugdíjpótlékkal kell segítenie egyes olyan kategóriákat, amelyek a társadalom számára fontos, közhasznú munkát végeznek, ráadásul általában éhbérért”

– jelentette ki Gazda Árpád.

Az újságíró említést tett arról is, hogy más alkotói kategóriák is részesülnek ebben, édesapja például a romániai képzőművészeti szövetség tagjaként kap nyugdíjkiegészítést. „Soha nem éreztem, hogy baj lenne azzal, hogy édesapámnak, aki egy életen át – legtöbbször fizetség és elismerés nélkül – írta a képzőművészeti kritikákat, képzőművész monográfiákat, és ilyen módon tagja a Képzőművész Szövetségnek, szégyenkeznie kellene amiatt, hogy ugyanilyen nyugdíjpótlékot kap. Ennek köszönhetően öregkorában támogatni tudta az unokái tanulmányait. Azt sem tartom föltétlenül rossz dolognak, hogy az íróknak, színészeknek is hasonló nyugdíj-kiegészítés jár. Azt meg külön üdvözlöm, hogy a magyar újságíróknak nem kell a Román Újságíró Szövetség tagjává válniuk, hogy jogosultakká váljanak a nyugdíj-kiegészítésre, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete is megszerezte a közhasznú státust, és bizonyíthatja a jogosultságot” – nyilatkozta a Transtelexnek Gazda, hozzátéve, hogy ilyen megközelítésből nem tekinti problémásnak az újságírók nyugdíjkiegészítését.

„Ha a törvény megadja erre a lehetőséget, azt gondolom, botorság lenne nem élni vele. Ezt kívánja a családunk iránti felelősség. Ne eltartottak legyünk öregkorunkra (ha megéljük az öregkort), hanem lehetőleg mi tudjuk majd segíteni az unokáinkat. Az érvet, hogy ne éljünk vele, mert nem igazságos, egy kicsit olyannak látom, mint ha például a programozó igazságtalannak tartaná, hogy a törvény adókedvezményt biztosít számára, és ragaszkodna ahhoz, hogy úgy fizessen adót, mint mindenki más, vagy a gazdálkodó, aki nem tartja korrektnek az EU földalapú támogatási rendszerét, nem igényelné a támogatást az általa megművelt területek után” – vont párhuzamot Gazda Árpád az újságíróknak járó nyugdíjkiegészítés és más jellegű támogatások között, és kijelentette, hogy ha változik a törvény, és csakis a befizetéseken alapuló rendszert hoznak létre a törvényhozók, biztosan nem fog tiltakozni ellene. Azt sem hiszi, hogy a majdani nyugdíj-kiegészítés reménye, és az ebben való érdekeltség nagyon eltorzítaná az ítélőképességét.

Gazda szerint a speciális nyugdíjak azoknál a társadalmi kategóriáknál kifogásolhatók leginkább, akik az aktív életük során is kiemelt keresettel rendelkeztek, akik korábban kérhetik nyugdíjazásukat, és akiknek a befizetéseik arányában is magas nyugdíj járna.

Kacsó Edith, a román köztelevízió munkatársa, a bukaresti TVR Magyar adásának szerkesztője arról beszélt, hogy sajnálatosnak tartja azt, hogy egy valamikor társadalmilag is megbecsült kategória oda jutott, hogy pályája végén a nyugdíjkiegészítés jelenti számára a reményt arra, hogy szinten tudja tartani magát. „Vajon, hogy jutottunk oda, hogy 30 év után még mindig nagyon alacsonyak a fizetések és a nyugdíjak, hogy az emberek többségét sok évtized kemény munka után, öregkorukra az éhenhalás fenyegeti, és egyáltalán nem élhetnek méltósággal. Mindenkit megilletne olyan nyugdíj, amelyikből valamelyest méltósággal meg lehet élni” – hívta fel a figyelmet a tévés újságíró az általános romániai helyzetre is: az ország szinte ötmillió nyugdíjasából több mint egymilliónak van ezer lej körüli minimálnyugdíja.

Kacsó Edith szerint az újságírók is egyre inkább az alulfizetett, kiszolgáltatott munkások kategóriájába tartoznak, a szakma megbecsültsége leromlott, „a ’köz’ egyre kevésbé figyel ránk” – magyarázta az újságíró, arra utalva, hogy a közösségi oldalak, az ellenőrizetlen forrásokból származó tartalmak egyre inkább kiszorítják a professzionális sajtót az információfogyasztók figyelmi teréből.

A szakmai szervezet közhasznúvá nyilvánítása ilyen szempontból jelzésértékű a külvilág felé is, hogy a közösség érdekében dolgoznak az újságírók.

Kacsó különösen fontosnak tartja, hogy a szépkorú kollégák, akik évtizedeken keresztül dolgoztak a sajtóban, élhessenek a nyugdíjkiegészítés lehetőségével. Azt is kiemelte, hogy jó ötletnek tartja a MÚRE részéről meghirdetett szociális alap létrehozását, amellyel szintén a nehéz anyagi helyzetbe került újságírókon szeretne segíteni a szervezet.

Rostás-Péter István, rádiós újságíró, a Kolozsvári Rádió szerkesztője úgy értékeli, jó, hogy végre a romániai magyar újságírók is megkaphatják ugyanazokat a pénzügyi jogokat, amelyek a román újságírószövetség tagjainak jártak.

„A pálya el volt billenve, most egálba kerültünk, mindenkinek jár az 50 százalékos nyugdíjpótlék”

– fogalmazta meg Rostás. A Transtelexnek adott nyilatkozatában az újságíró kitért arra is, tudja, hogy szakmai viták is voltak arról, etikus-e elfogadni ezt a pótlékot.

Ezzel kapcsolatban kijelentette: „Az, hogy egyes kollégák szerint ezzel ugyanabba a helyzetbe kerülnek az újságírók, mint azok a kategóriák, akik speciális nyugdíjban részesülnek, nem helytálló”. A rádiós szerkesztő elmondta, vannak olyan kollégák, akik nyugdíjazás után is arra kényszerülnek, hogy dolgozzanak, másképp nem tudják fenntartani magukat. Mivel az elmúlt években egyre kevésbé lehet méltányos fizetésekről beszélni a szakmában, természetesen a nyugdíjak is átlag alattiak, így az ilyen módon kiegészített jövedelem elengedhetetlen a tisztességes öregkorhoz.

Erre most különösen szükség van, hívta fel a figyelmet Rostás, mivel – amint a Szatmári Friss Újság és a Médiatér ernyője alá tartozó nyomtatott újságok beszüntetése bizonyítja – az elkövetkező periódusban ennél is nagyobb gazdasági nyomás nehezedik majd a sajtótermékekre és sajtómunkásokra, ez pedig általában az újságírók fizetésén, anyagi juttatásán látszik meg legelőször.

Emiatt történik az, hogy az újságírás már nem tartozik a keresett szakmák közé, holott a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a szakmának a bizalmi indexe stabil. Ha nincs is az élbolyban, hiszen az első helyeket rendszerint a katonaság és az egyház foglalja el, de nem is sereghajtó – összegezte Rostás.

„Soha nem volt semmilyen kapcsolatom a MÚRE-val, nem láttam semmi hasznát, nem nyújtott semmi olyan előnyt, amiért megérte volna energiát szánni rá” – jelentette ki az uh.ro portál főszerkesztője, Pál Edit Éva, amikor megkértük, fejtse ki véleményét az újságíró egyesület közhasznúvá válásáról. A főszerkesztő hozzátette, hogy mindig irigyen figyelte a magyarországi szervezet, a MÚOSZ oldalát, ahol mindig pályázati kiírások, szakmai konferenciák voltak meghirdetve, és a honlap egésze professzionalizmust sugároz.

Továbbképzési lehetőségeket, szakmai dolgok megvitatását, kitárgyalását várná el a MÚRE-tól, amely egy olyan fórum kellene, hogy legyen, amely elősegíti a szerkesztőségek közti kommunikációt – mondta el Pál, amikor megkérdeztük, hogy milyennek szeretné látni az egyesületet.

A MÚRE állásfoglalásai kapcsán az uh.ro főszerkesztője úgy fogalmazott, hogy hiányzik a szókimondás bátorsága ezekből, holott „ha ez nincs meg, akkor jobb, ha politizálunk, ott lehet maszatolni, azonban ez az újságírás lényegének ellentmond.” Pál Edit Éva megemlítette a Parászka-ügy körüli hallgatást, de a Transindex megszűnésekor tapasztalt csendet is – ezek olyan helyzetek, amikor egy ilyen, magát a romániai magyar újságírók szakmai és érdekvédelmi szervezetének tartó egyesület nem hagyhat szó nélkül, jelentette ki Pál.

A nyugdíjkiegészítést viszont az uh.ro főszerkesztője jó dolognak tartja. „Ez az első jó hír, amit hallok a MÚRE kapcsán” – fogalmazott az újságíró, aki szerint a pályakezdő újságíróknak is támaszt jelenthet az a tudat, hogy ezt a szakmát választva nem kerül hátrányos helyzetbe másokhoz viszonyítva.