„A politika az, amely előbb elveszi a sajtó szabadságát, majd létében fenyegeti”. Állást foglalt a MÚRE a Szatmári Friss Újság megszűnése kapcsán

„Jelentős csapás a romániai magyar sajtó szabadságára, ezzel együtt a szatmári magyarság anyanyelvi nyilvánossághoz, tájékozottsághoz való jogának megsértése” – értékel állásfoglalásában a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) annak a hírnek kapcsán, hogy szerdától megszűnik a Szatmári Friss Újság, Szatmár megye egyetlen magyar nyomtatott napilapja.

Mint írtuk, a hír váratlanul érte a lap munkatársait is, akiknek egy része csak hétfőn értesült róla, hogy szerdától már nem lesz munkája. A lap jelenlegi tulajdonosa Turos Lóránd, az RMDSZ szenátusi frakciójának a vezetője. Turos egyik cége, a Friss Press Kft. 2020 januárjában vásárolta meg a kiadói jogokat. Az újság a kiadó közlése szerint holnaptól már csak online lesz olvasható.

A MÚRE Igazgatótanácsa által írt állásfoglalásban szokatlanul erélyesen fogalmaznak, és a sajtószabadság emlegetése mellett a valódi felelősöket is keresik.

„Nem váratlan ez a fejlemény: hosszú, baljós folyamat végeredménye a lap kiadójának döntése. Évek óta tapasztaljuk, a különböző tulajdonosváltások nyomán leginkább a sodródás jellemezte a lapot. A folyamat végén, a feladatra alkalmatlan lapmenedzserek működése eredményezte a lapterjesztés összeomlását, a szerkesztőség tizedelődését. Néhány hónapja a megmaradt tapasztalt szerkesztőket távolították el a lap kötelékéből”

– jelentik ki.

Idézzük az állásfoglalás további állításait, amelyek a politikum szerepét is firtatják:

„A Friss Újság belső viszonyait ismerő kolléga szerint: »egy lépést sem tettek azért, hogy a lap megmaradjon, olyanok kezébe adták a kiadó vezetését, akik újságot sem olvastak, nemhogy a kiadásához értettek volna«. Úgy is fogalmazhatunk: a Szatmári Friss Újság előbb elveszítette az olvasóit, később a szerkesztőit, így – még ha az olvasók, a romániai magyarok szempontjából jogtalannak is tartjuk – szinte törvényszerűnek mondható a lap megszűnése. Több hazai magyar napilap és hetilap példája igazolja ugyanakkor: azok döntöttek helyesen, szakmai és gazdasági szempontból is előrelátóan, akik megpróbálták részben vagy teljesen a munkaközösség kezében tartani a lap kiadását.

A politika pedig, amely az utóbbi években könyékig benne volt a lap helyzetének súlyosbodásában, alighanem mossa kezeit. Pedig a politika az, amely előbb elveszi a sajtó szabadságát, majd létében fenyegeti.

(A lapterjesztési tevékenységet is súlyosan érintő, a részmunkaidősök foglalkoztatását megnehezítő intézkedések is sajtóellenesek, ha nem is ezzel a szándékkal hozták meg azokat.)

Számtalanszor halljuk az érvelést: manapság már nincs szükség nyomtatott (napi)lapokra, mintha egy újságnak nem lenne más hivatása, mint a politikai üzenetek célba juttatása. Hosszú volna itt és most leírni, mi minden még a média feladata, most csak egyet említünk: a média ma is az anyanyelvi kultúra megőrzésének egyik fontos eszköze. Biztosak vagyunk benne: ami a Szatmári Friss Újsággal történt, az nem egyetlen ember mulasztása, sokkal több annál: a közösség kudarca, az érdekvédelem szégyene. Azt üzeni: át kell gondolni, újra kell tervezni a romániai magyarság teljes médiastratégiáját. Ez nem Szatmár megyei ügy, messze túlmutat a megye határain, s arra figyelmeztet, mennyire nem vagyunk felkészülve egy ilyen helyzet kezelésére.”