Erdélyben folyamatosak a térkövezések, de melyik lett a legsikeresebb?

Ahogy 1989-es változások után a gazdaságban az iparról a szolgáltatásokra tevődött át a hangsúly, úgy a tereink is változtak. Az addigi Fűre lépni tilos táblákat fokozatosan eltüntették a terekről, hogy az emberek elkezdhessék azokat birtokukba venni, és előtérbe került a fogyasztás. A gyep meg a virágágyás helyét a kávézók teraszai meg a korcsolyapályák foglalták el. És elkezdtek mindent ennek megfelelően kialakítani, és lekövezni. Közben az autókat is lassan visszaszorították a belvárosokból, a felszabaduló tereket pedig szintén térkövezett burkolatot kaptak.

Nagyszeben járt élen, legalábbis emlékeim szerint az egyik első romániai város volt, ahol látványos átalakult a Nagypiac, majd ezt követték más romániai városok is. Például Kolozsvár, ahol a Főtér „felújítása” nélkül manapság nehezen lenne elképzelhető a Kolozsvári Magyar Napok vagy éppen a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál. Bár az éghajlati változások miatt mára már egyre kritikusabban tekintünk a térkövekre, attól még rendületlen rakjuk őket. Szatmárnémetitől egészen Sepsiszentgyörgyig. A térkövet egyrészt lehet szeretni, mert praktikus, ugyanakkor el is lehet küldeni a fenébe, mert mindent beborít, de mindenképp érdemes számba venni.

A térkő – vagyis a térkövezés – ugyanakkor a romániai építőipar állapotát is tükrözheti. Nem elég a boldogsághoz, ha egy városnak van pénze a kövezésre, vagy épp tud pályázni rá, mert az óriási munkaerőhiánnyal küzdő építőipar nem mindig ugorja meg a minimálisan elvárható szintet. Példaként Nagyvárad Fő utcájának történetét lehet említeni, aminek a másfél évtizeddel ezelőtti felújítása finoman szólva sem nyerte el a váradiak tetszését. Végül 2022-ben úgy döntöttek, hogy felújítják az egészet, tehát új kőre cserélik le a régit, és csak remélni lehet, hogy nem esik ismét szét az egész. És a munkaerőhiánynak nemcsak esztétikai következményei lehetnek, hanem egészségügyiek is, például amikor az egyenetlenül lerakott köveken egyszerűen elhasal valaki (és ez valós történet Kolozsvárról).

A napokban jelent meg hír arról a kolozsvári román sajtóban, hogy egy váradi vlogger kiakadt / kinevette az Egyetem és a Farkas utcában zajló felújítások minőségén / minőségét, pedig mint láttuk, Váradon sem mindig végeztek tökéletes térkőrakást. Ezért összegyűjtöttünk néhány viszonylag friss felújítást, számba vesszük, és megmutatjuk nektek, hogy aztán megszavazhassátok, melyik sikerült a legjobban.

Csíkszereda

A szeredai Szabadság tér (vagy ahogyan mindenki ismeri Tapstér) és környékének felújítása egy picit kilóg a sorból, mert már több mint egy évtizedes történet. 2012-ben adták át a rendszerváltás előtti városrombolás emlékét is feledtetni akaró felújítást, amivel már a 21. század elvárásainak is szeretnek volna megfelelni. Az valószínű, hogy hiányában kevésbé lenne látványos a húsvéti ételszentelés, amire annyira büszkék a csíkiak, talán a szabadtéri korcsolyapályát is máshol állították volna fel. Vajon ennyi elég, hogy az emberek megszeressék a köveket?

Sepsiszentgyörgy

A megyeközpontba tervezett Sárkánydomb a prefektus közbelépése miatt soha nem készülhetett el, de a város főtérének felújítását végül néhány éve befejezték. Nem fogadta egyértelmű lelkesedés a Sárkánydomb helyére megépített „kőtengert”, amit végül úgy alakítottak ki, hogy a különböző rendezvények idején (például a Szent György Napokon) színpadot állíthassanak oda, télen pedig korcsolyapálya működhessen a ott. Vajon a térköves B-terv elnyerte-e végül a szentgyörgyi polgárok tetszését? Kiderül a szavazásból, reméljük.

Kolozsvár

Kolozsvár az a város, ahol úgy tűnik, soha nem érnek véget a felújítások. Tegyük hozzá, a helyiek nem kis elégedetlenségére. A Főtér nem kis felháborodást kiváltó felújítása után következett a közeli utcák és terek felújítása, például az utóbbi években befejezett és kisebb botrányt kiváltó Hunyadi / Ștefan cel Mare tér felújítása.

A Farkas és Egyetem utca korszerűsítése még jelenleg is zajlik, de már elkezdődött a Caragiale parknak és környékének rehabilitációja, illetve a Mărăști tér felújításáról is voltak már tervek. Az Emil Boc vezette adminisztráció lekövezte a várost, amelynek lakói sokszor nemcsak az állandó építőtelep-hangulat miatt lehetnek felháborodva, hanem azért is, mert a munkálatok kivitelezése egyre gyengébb minőségűnek tűnik. Vajon az elégedetlenkedők egy hangos kisebbség, vagy tényleg mindenkinek elege van a felújításokból, ami nélkül a Kolozsvári Magyar Napok sem lenne az, aminek manapság ismerjük?

Marosvásárhely

Maros megye központjának felújítása ugyan még várat magára, de Soós Zoltán polgármestersége idején azért történt néhány apró előrelépés. Tavaly ősszel például felújították a Teleki-ház előtti Bernády-teret. A felújítás részeként nemcsak a korábban ott álló két tiszafát távolították el, amiért a közösségi médiában volt is egy kis morgolódás, hanem új virágokat ültettek, öntözőrendszert telepítettek, korszerűsítették a világítást, és – természetesen – térköveztek is. Ezt néztük meg közelebbről!

Szatmárnémeti

Marosvásárhellyel ellentétben Szatmáron rendületlen zajlottak az elmúlt években a felújítási munkák. Előbb az előző rendszerben kialakított új főteret újították fel, amit a város lakói korábban nem zártak a szívükbe, a többségük nem is tartotta különösebben szépnek, és akkor még finoman fogalmaztam. A felújítást korábban az építész szakma is keményen bírálta, többek között a használt anyagok gyenge minőségét kifogásolva.

Tavaly a régi központ korszerűsítési munkálatai is elkezdődtek. A 23 millió lejes beruházás keretében többek között egy szökőkutat is létesítenek a téren, bővítik a gyalogos részeket, és rendezik a zöldövezetet, jelentsen az bármit is. Vajon a szatmáriak érzelmeit meg tudja változtatni némi – nem mindig pontosan lerakott – térkő?

Itt tudsz szavazni:

A sor nyilván még bővíthető lenne, amennyiben szeretnétek nekünk javaslatot tenni, az [email protected] címre küldhetitek a fotókat, észrevételeket.