Rákfenénk: az ifjúságpolitika

Vissza-visszatérő téma az erdélyi magyar közbeszédben az RMDSZ ifjúságpolitikája, ennek ékes példája volt Székely Balázs MIÉRT-alelnök bejegyzése, majd a vele készült interjú is. A bejegyzés és az interjú persze több témát is érintett, de értelmezésem szerint a központi kérdés mégiscsak az erdélyi magyar fiatalok közéleti és politikai szerepvállalása, illetve annak hiánya, valamint az, hogy az RMDSZ mennyire képes megszólítani és képviselni ezt a generációt.

Ebben pedig úgy gondolom, hogy Balázsnak igaza van. Véleményem szerint is sok esetben az RMDSZ jóval nagyobb figyelmet fordít az idősebb, illetve nyugdíjas korosztály megszólítására, miközben a fiatalok problémái, igényei és szempontjai gyakran háttérbe szorulnak.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ezért a legnagyobb felelősség éppen a MIÉRT-et terheli, hiszen ennek a szervezetnek lenne az elsődleges feladata a fiatalok megszólítása, érdekeik képviselete és a számukra releváns ifjúságpolitikai kezdeményezések kidolgozása, különösen annak fényében, hogy a MIÉRT elnöke egyben az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnöke is, tehát nem csupán kívülről fogalmazhat meg elvárásokat a szövetséggel szemben, hanem közvetlenül részt vesz annak ifjúságpolitikai munkájában és alakításában is. És akkor nem beszéltünk arról, hogy a MIÉRT saját meghatározása szerint egy több mint 380 ifjúsági szervezetet összefogó, országos ernyőszervezet, amelynek alapvető célja az erdélyi magyar fiatalok érdekképviselete, közéleti szerepvállalásuk erősítése és a döntéshozatalba való aktív bevonásuk. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a fiatalok közéleti jelenlétének hiányosságait nem lehet kizárólag az RMDSZ számlájára írni, anélkül hogy megvizsgálnánk, maga a MIÉRT mennyiben tudott eleget tenni a saját maga által vállalt feladatoknak.

Vizsgáljuk hát meg!

Először is, miben mérhető az, hogy egy szervezet az erdélyi magyar fiatalok érdekképviseletének hívja magát? Szerintem az általa kezdeményezett országos akciókban, a fiatalok problémáinak tematizálásában, az általa kidolgozott szakpolitikai javaslatokban, valamint az általa kezdeményezett törvényjavaslatokban és törvénymódosításokban.

Nos, ebben a tekintetben a MIÉRT portfólióját meglehetősen szellősnek látom. Meglátásom szerint az elmúlt években túl kevés alkalommal hallatta a hangját a szervezet olyan kérdésekben, amelyek közvetlenül érintik az erdélyi magyar fiatalokat, pedig lehetőség bőven adódott volna erre.

Gondoljunk csak bele, mikor foglalkozott utoljára a MIÉRT érdemben az erdélyi magyar fiatalok mindennapi problémáival? Mikor tematizálta országos szinten a megélhetés, a lakhatás, a munkavállalás vagy éppen az elvándorlás kérdését? Mikor állt ki határozottan a diákság jogai mellett, mikor emelte az oktatás ügyét az országos közbeszédbe? Milyen konkrét szakpolitikai javaslatokat dolgozott ki, és milyen eredményeket tud felmutatni ezen a téren?

Pedig nem kell messzire mennünk egy követendő példáért. Néhány héttel ezelőtt a MAKOSZ határozottan fellépett a kötelező iskolai egyenruháról szóló törvénytervezet ellen, annak ellenére, hogy azt az RMDSZ szenátorai korábban megszavazták. A diákszervezet nyilvánosan állást foglalt, tiltakozást szervezett más diákszervezetekkel közösen, és álláspontját eljuttatta a politikai döntéshozókhoz is. Fellépésüket követően végül maga az RMDSZ elnöke is a diákok mellé állt, és a törvénytervezet elutasítására kérte a képviselőket. Mindezt annak ellenére, hogy a szövetségnek ezzel saját korábbi álláspontját kellett felülvizsgálnia. Meglátásom szerint pontosan így kellene működnie a valódi ifjúsági érdekképviseletnek. De mikor láthattunk hasonlóan határozott, önálló fellépést a MIÉRT részéről? Egy 12 tagú ügyvezető elnökségtől, 26 tagú vezetőtanácstól és a mögöttük álló szakmai bizottságoktól véleményem szerint ennél jóval aktívabb, kezdeményezőbb érdekképviseleti munkát lehetne elvárni.

Ha már a nyilvános kiállások témáját érintettük, nem mehetünk el szó nélkül az UIET vezetőinek karib-tengeri utazása körül kialakult ügy mellett sem, amelynek hatalmas sajtóvisszhangja volt, és az erdélyi magyar közbeszédben is komoly vitát váltott ki. Bár ez nem közvetlenül érdekképviseleti hiányosság, annál inkább rávilágít a szervezet problémakezelési képességének hiányosságaira és véleményem szerint a tehetetlenségére is. A MIÉRT ugyanis országos ernyőszervezetként nem adott ki önálló, hivatalos állásfoglalást az ügyről, pedig az eset az egész erdélyi magyar ifjúsági szektor megítélését érintette. Joggal merül fel tehát a kérdés: ha egy ekkora közfelháborodást kiváltó, az ifjúsági szervezetek hitelességét érintő ügyben sem születik hivatalos állásfoglalás, akkor milyen kérdésekben várhatunk határozott, kezdeményező fellépést az országos ifjúsági érdekképviselettől?

A cikkem lényege nem a fejmosás vagy a számonkérés, és ahogy mondani szokás, akinek nem inge, ne vegye magára. Kritikám elsősorban az országos MIÉRT működésének és érdekképviseleti tevékenységének szól, nem pedig annak a sok száz fiatalnak, akik helyi és megyei ifjúsági szervezetekben nap mint nap dolgoznak közösségükért. Jól tudom, hogy számos tagszervezet végez értékes és eredményes munkát, ahogyan azt is, hogy a MIÉRT számos rendezvényt, képzést és közösségépítő programot szervez. Ezek jelentőségét egyáltalán nem szeretném elvitatni. Ugyanakkor a közösségépítés és a rendezvényszervezés, bármennyire is fontos, nem helyettesítheti az érdemi szakpolitikai érdekképviseletet. Megítélésem szerint ugyanis a politikai képviseletre való igényt következetes munkával, önálló kezdeményezésekkel és kézzelfogható eredményekkel is alá kell támasztani. És úgy gondolom, éppen ez az, ami leginkább háttérbe szorult az országos MIÉRT működésében.

Azzal, hogy a MIÉRT számára az RMDSZ képviseleti testületeiben biztosított a 15%-os részvételi lehetőség, egy olyan helyzet is kialakulhatott, amelyben fokozatosan háttérbe szorult a versenyszellem, a teljesítmény és az érdemalapú előrelépés. A garantált képviselet ugyanis könnyen kényelmes pozíciókat teremthet, ahol már nem feltétlenül az számít, hogy ki mennyit dolgozott a fiatalokért, milyen kezdeményezéseket indított, vagy mekkora közösséget tud megszólítani, hanem sokkal inkább az, hogy ki élvezi a helyi vagy megyei politikai vezetés, illetve az ifjúsági szervezet vezetőinek támogatását. Így pedig fennáll a veszélye annak, hogy az ifjúsági szervezetek nem az alulról építkező, önálló politikai utánpótlás műhelyei lesznek, hanem a már meglévő politikai struktúrák meghosszabbításai.

Olvashattuk, hogy a MIÉRT egy befutó helyet kér az RMDSZ parlamenti listáin, hogy képviselni tudja az erdélyi magyar fiatalokat. Álláspontom szerint ez már-már kishitűség, hiszen az erdélyi magyar fiatalok ennél jóval hangsúlyosabb politikai képviseletet érdemelnének, nemcsak a parlamentben, hanem a döntéshozatal minden szintjén. Az pedig, hogy mindeddig nem sikerült biztosítani a fiatalok önálló és következetes parlamenti képviseletét, egyszerűen elkeserítő. Ezért pedig véleményem szerint a MIÉRT-et és az RMDSZ-t egyaránt felelősség terheli.

A probléma azonban ennél mélyebben gyökerezik: úgy gondolom, hogy maga a rendszer van rosszul kitalálva. Sok esetben az sem világos, hogy a MIÉRT tulajdonképpen az RMDSZ ifjúsági szervezete, annak politikai utánpótlásbázisa vagy egy önálló ifjúsági érdekképviseleti ernyőszervezet kíván lenni. Formálisan az utóbbiként határozza meg magát, a gyakorlatban azonban sokszor úgy működik, mintha az RMDSZ ifjúsági tagozata lenne. Ritkán vállal fel a szövetségétől eltérő, önálló politikai álláspontot, ugyanakkor a partnerségből fakadó előnyökről sem kíván lemondani, pedig az önálló érdekképviselet nem feltétlenül jelent szembefordulást az RMDSZ-szel. Nem kell minden nézeteltérésnél ajtót csapkodni, de az sem lehet természetes, hogy az együttműködés ára a kritika és az önálló vélemény háttérbe szorítása legyen. Az én olvasatomban éppen ezt a viszonyt kellene újragondolni: tisztázni, hogy milyen önállósággal rendelkezik a MIÉRT, milyen felelősséggel tartozik az általa képviselt fiatalok felé, és milyen tényleges beleszólása van az RMDSZ politikájának alakításába.

Jelen esetben véleményem szerint két lehetséges forgatókönyv rajzolódik ki.

Az első, hogy a MIÉRT egyértelműen az RMDSZ ifjúsági szervezeteként és politikai utánpótlásbázisaként határozza meg magát. Ebben az esetben nyíltan vállalhatná a szövetség politikájának képviseletét, egy fiatalosabb megközelítésben, miközben sokkal határozottabban törekedhetne arra, hogy a fiatalokat érintő kérdések az RMDSZ politikai napirendjének meghatározó részévé váljanak.

A második lehetőség, hogy a MIÉRT valóban önálló ifjúsági érdekképviseleti szervezetként működik (tovább?), természetesen az RMDSZ-szel kötött, több évre szóló, kiszámítható pénzügyi támogatást biztosító együttműködési megállapodás mellett. Ez a modell jóval nagyobb mozgásteret biztosíthatna a szervezetnek, hogy önálló álláspontokat fogalmazzon meg, és szükség esetén akár az RMDSZ hivatalos politikájával szemben is képviselje a fiatalok érdekeit. Ehhez azonban elengedhetetlennek tartom a MIÉRT elnöki tisztségének és az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnöki pozíciójának szétválasztását. Hiszen hogyan várhatunk el valóban független érdekképviseletet egy olyan szervezettől, amelynek vezetője egyben annak a politikai szövetségnek az elnökségében is helyet foglal, amellyel szemben adott esetben kritikát kellene megfogalmaznia? Véleményem szerint ez egyértelmű intézményi érdekellentétet teremt, amelyet a két tisztség szétválasztásával lehetne feloldani.

A fentiek mellett, bármelyik utat is választják a fiatalok – már ha egyáltalán foglalkoztatja őket a jelenlegi rendszer újragondolása –, megfogalmaznék néhány további, remélhetőleg nem túlzottan idealista javaslatot:

• Átfogó, nyilvános (!), országos ifjúságpolitikai stratégia kidolgozása: Konkrét célkitűzésekkel, határidőkkel és számonkérhető vállalásokkal, különös tekintettel az oktatásra, a lakhatásra, a munkavállalásra és az elvándorlásra.
• Országos ifjúsági konzultációk rendszeres szervezése: Ne csupán a tagszervezetek vezetőinek véleménye határozza meg az ifjúságpolitikai irányokat, hanem az erdélyi magyar fiatalok minél szélesebb körének problémái és javaslatai is.
• Önálló szakpolitikai kezdeményezések kidolgozása: A MIÉRT szakmai bizottságai rendszeresen dolgozzanak ki törvénymódosítási javaslatokat, közpolitikai ajánlásokat és konkrét megoldásokat a fiatalokat érintő problémákra.
• A fiatalok érdemi bevonása az RMDSZ döntéshozatalába: A fiatalokat érintő kérdésekben legyen intézményesített véleményezési és javaslattételi lehetőség, az RMDSZ pedig érdemben foglalkozzon a beérkező javaslatokkal.
• A 15%-os képviseleti rendszer újragondolása: A fiatalok garantált képviseletét mindenképpen meg kell őrizni, ugyanakkor a garancia mellé konkrét vállalásokat és elszámoltathatóságot is kell rendelni. A 15%-os részvétel ugyanis nem a MIÉRT mindenkori vezetésének járó privilégium, hanem az erdélyi magyar fiatalok érdekképviseletét biztosító eszköz, amelyet valódi tartalommal kell megtölteni.
• Nyitás a MIÉRT-en kívüli fiatalok felé: Az ifjúsági érdekképviselet ne váljon egy szűk szervezeti kör privilégiumává. Egyetemisták, fiatal szakemberek, vállalkozók, pedagógusok és civil kezdeményezések képviselői is kapjanak valódi bekapcsolódási lehetőséget. Érdemes lenne bevezetni az egyéni tagságot, hogy a fiatalok ne csak a tagszervezeteken keresztül kapcsolódhassanak be. Online szavazások révén akár több ezer fiatal is közvetlenül beleszólhatna a MIÉRT irányvonalába és fontosabb döntéseibe, erősítve a belső demokráciát és a valódi érdekképviseletet.
• Aktívabb országos közéleti jelenlét: A MIÉRT ne csak rendezvények, táborok és képzések szervezésében legyen jelen, hanem kezdeményezőként is lépjen fel a fiatalokat érintő országos vitákban, szükség esetén önálló és kritikus álláspontot képviselve.
• Nyilvános, éves tevékenységi beszámoló: Legyen világosan követhető, hány szakpolitikai javaslatot dolgozott ki a szervezet, milyen ügyekben lépett fel, hány kezdeményezése jutott el a döntéshozókhoz, és ezekből milyen kézzelfogható eredmények születtek.

Mindez természetesen az RMDSZ részéről is nyitottságot és intézményi támogatást igényel. Az ifjúságpolitika ugyanis közös felelősség: a MIÉRT feladata a fiatalok igényeinek megfogalmazása és a konkrét javaslatok kidolgozása, az RMDSZ-é pedig, hogy ezeknek valódi politikai súlyt és érvényesülési lehetőséget biztosítson. Ugyanakkor a valódi megújuláshoz nem elegendő a szervezeti keretek átalakítása vagy néhány személycsere, szemléletváltásra is szükség van. Egy olyan rendszerben, ahol a politikai előrelépést nem feltétlenül az elvégzett munka és a felmutatott eredmények, hanem a lojalitás és a személyes kapcsolatok határozzák meg, nehéz önálló, kezdeményező fiatalokat kinevelni. Fennáll a veszélye annak, hogy az új generáció nem megújítja a meglévő politikai struktúrákat, hanem egyszerűen belesimul azokba.

Székely Balázsnak tehát igaza van abban, hogy változásra van szükség, de ennek nemcsak az RMDSZ-ben, hanem magában a MIÉRT-ben is meg kell történnie. A fiatalok politikai képviseletének megerősítése ugyanis nem merülhet ki újabb tisztségek és mandátumok biztosításában. Ehhez a politikai előrelépés jelenlegi mechanizmusait, az RMDSZ és a MIÉRT viszonyát, valamint az ifjúsági érdekképviselet tényleges működését is újra kell gondolni, hiszen a valódi generációváltás nem pusztán fiatalabb politikusokat, hanem új szemléletet, önálló gondolkodást és érdemi érdekképviseletet kellene jelentsen.