Az MCC a szórványban hiánypótló munkát végzett

Régi tisztelője és követője vagyok az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalomnak, kezdeményezéseik és meglátásaik inspiratívak voltak sokunk számára. Vallottam és vallom, hogy a mozgalom és az ennek hátterében álló személyek hiánypótló tevékenységet végeznek.

Talán éppen ezért is olvastam némi értetlenséggel és döbbenettel a Facebookon megosztott, MCC Erdély elleni állásfoglalásaikat. Nem értettem teljesen sem az indítékaikat sem az érezhető ellenszenvet, ami a posztok mögött van. Mindez könnyen lehet, hogy elfogultságomból is következett.

Aradon élek, egy olyan nagyvárosban, ahol a magyar lakosság 7 % körül van. Annak idején sok itteni magyar örömmel vette az MCC Aradi Képzési Központjának létrejöttét, hiszen egy olyan szervezet vetette meg a lábát a városban, amely végre nem csupán a tömbmagyar vidékeken vagy a hagyományos erdélyi kultúrközpontokban működik, hanem a szórványban is létrehoz egy központot, mégpedig az egyetlent amely ilyen környezetben működik. Itt általános iskolásoknak szervezett FIT-program szerveződött Arad és Temes megyei diákok számára, ill. havi egy-két alkalommal nyilvános előadások is megrendezésre kerültek. Ez utóbbiak szervezésében jómagam is három éven keresztül szerepet vállaltam.

A továbbiakban kifejteném az MCC határszéli szórványban lévő tevékenységét. Szeretnék arra rávilágítani, hogy amíg a szervezet lehetett bosszantó vagy éppenséggel ellentmondásos Kolozsváron vagy éppen Marosvásárhelyen, addig a szórványban lévő aktivitása hiánypótló volt.

***

Az Fit-program kapcsán érdemes a puszta adattokkal kezdeni.

Magyar oktatás szempontjából Arad és Temes megye mélyszórványnak számít. Arad megyében tíz helyszínen működik általános iskolai oktatás, kettő a megyeszékhelyen, további nyolc a megyében. Ezek az iskolák és települések földrajzi szempontból messze eshetnek egymástól és/vagy a megyeközponttól. Délen a Bánságba ékelődött Majláthfalva 37 km, nyugat felé Kispereg 38 km, észak irányában Nagyzerénd 55 km távolságban van Aradtól. Temesvár 58 km-re található.

Az MCC oktatási tevékenységeire így földrajzilag tág helyről érkeznek általános iskolás gyerekek. Arad megyében nyolc településről vannak FIT-es diákok, a nem városban lakók átlagosan több mint 25 kilométert utaznak, hogy a kurzusokon részt vehessenek; s természetesem ugyanennyit vissza. A Temes megyei diákok nem csupán a Bánság fővárosából érkeznek, hanem messzebb lévő településekről is. Az MCC aradi központjába egy vajdahunyadi diák is jár, akik oda-vissza 400 kilométert tesz meg.

Ki lehet tehát jelenti: az MCC Aradi Képzési Központja lefedi a romániai magyar szórvány jelentős részét és (ellentmondva ez esetben az Egyenlőbb Erdély állításainak) közel sem csupán a megyeközpontokat és azok közvetlen környékének elitjét szólítja meg.

Arad megyében a magyar tannyelvű általános iskolai osztályokba idén összesen 485 diák járt: 139 ötödikes, 106 hatodikos, 120 hetedikes és 120 nyolcadikos. Ebből az MCC Fit-es képzésbe 69-en járnak, 46 fő Arad városból és 23 vidékről. Ha arányosítunk ez kb. 14 %-a a diákoknak – azaz semmiképpen sem az a 2 %, amiről az Egyenlőbb Erdély írt. Temes megyében idén 245 magyar V-VIII-as diák volt: 61 ötödikes, 68 hatodikos, 68 hetedikes és 48 nyolcadikos. A megyéből 24 diák vállalta, hogy a rendszeresen jár a Fit-es kurzusokra, azaz mondjuk 10 %-uk; a 24 főből hatan vidékiek, a többiek temesvári lakosok.

Nem hallottam arról, hogy a Fit-es kurzusokon politikai ideológiák is jelen voltak, pedig több szülővel is beszéltem erről és pedagógusként több diákot is tanítok. A közkeletű ,,janicsárképző„ kifejezést ezért a Fit-program esetében hangulatkeltésnek és politikai lózungnak tekintem, ezzel a továbbiakban nem is érdemes foglalkozni.

Nagyon sokan és nagyon sokat dolgozunk itt a szórványban a magyar diákok identitásának újratermeléséért. Ez sajnos gyakran szélmalomharc, de eddig nem adtuk fel. Ebben az MCC partnerünk volt; az egyetlen olyan szervezet, amely magyar nyelven nyújt a diákoknak képzéseket. Ha bedarálják a központot ez a lehetőség is megszűnik.

Nem hiszem, hogy a szórványnak ezt a részét magára kell hagyni, a gyerekek meg végképp nem tehetnek arról, hogy felnőttek (leginkább) politikai indíttatásokból veszekednek a fejük felett, miközben akaratlanul is megbélyegzik őket és az oktatókat is. A diákok ,,csak” ügyvédek, tanárok, kutatók, fejlesztők, orvosok stb. akarnak lenni; s többségük valószínűleg az értelmiségi középosztály sorába emelkedhet, leendő munkájukkal szolgálva a teljes magyar nemzetet. Az a harag, ami a képzések miatt mostanság az anyaországban és részben Romániában megjelent roppant sajnálatos.

***

Az MCC Aradi Képzési Központja 2023 májusa és 2026 júniusa között összesen 34 nyilvános előadást szervezett. A művelődés és tudományosság számos területéről érkeztek előadók. A teljesség igénye nélkül sorolnék párat a meghívottak közül: Botházi Mária, Vida Gábor vagy Visky András írók; Botos Máté, Erhardt Gábor, Hahner Péter, Varga Szabolcs történészek; Benedek István és Guld Ádám médiakutatók, Moldicz Csaba, Sebestyén Géza vagy Újszászy Bogár László gazdasági szakemberek; több sportoló vagy sportszakember, köztük Lubics Szílvia ultramaratonfutó, Diószegi László és Mészár Sándor csapatvezetők, Fa Nándor vitorlázó; geopolitikai szakértők, mint Bendarzsevszkij Anton, Somkuti Bálint vagy az aradi származású Robert C Castel; bemutatásra került Maksay Ágnes és T Szabó Levente két dokumentumfilmje mégpedig az alkotók jelenlétében; több program szólt a szórvány helyzetéről, elemzésre kerültek népszámlálási adatok vagy a regionális magyar újságírás, ezeken a programokon, Böszörményi Zoltán, Fall Sándor, Szűcs László, Tóth Csaba és Veres Valér is részt vettek; illetve járt Aradon Kiss László csillagász, Köbli Norbert filmrendező, Nagypál Szabolcs jogász/teológus, Paár Julianna zeneterapeuta, Steigervald Krisztián generációkutató és Sayfo Omar közel-kelet szakértő is.

Az előadásokon aradi beszélgetőtársak, moderátorok működtek közre, mindannyian a helyi magyar értelmiség ismert személyiségei. Csak megköszönni tudjuk nekik a munkájukat. Remek volt az együttműködés az összes többi helyi magyar szervezettel, köztük a Kölcsey Egyesülettel, RMKT-val, az Aradi Református Egyházmegyével, az iskolákkal stb. Több program Temesváron is megrendezésre került, itt a Bolyai Szakkollégium és a Csiky Gergely Állami Színház is partnerek voltak és több esetben ismert helyi beszélgetőtársak, moderátorok működtek közre.

Nem tudnám megítélni, hogy a 34 előadás vagy az ezeken részt vett 1851 fő sok vagy kevés – csak azt írom még egyszer, hogy Arad magyar szempontból mélyszórvány. Ebből a helyzetből kiindulva úgy gondolom, hogy a fentebbi lista nagyon színvonalas, a közönség pedig stabil volt; s nem kis dolog, hogy a felsorolt előadók eljöttek a szórványba. Bizonyosan állítható, hogy a helyi magyar értelmiség jelentékeny szeletét az MCC meg tudta szólítani és teljes értékű partnerként (tehát nem versenytársként vagy konkurenciaként) fogadták el.

Ami az anyagi részt illeti: a 34 előadásból 13 esetében az Erdélyi MCC nem fizetett tiszteletdíjat az Aradra érkező előadóknak. A többi esetében sem érthető, hogy mi a probléma a tiszteletdíjakkal, hiszen ahogy a szerelőknek vagy informatikusoknak fizetünk, úgy az előadók is megérdemlik, mivel ez a szakterületük.

Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy az előadások összeállításában semmilyen politikai befolyás nem érte a szervezetet. Soha senki nem akarta a programokat módosítani, előadókat javasolni, nem szerveződtek politikai jellegű események, nem befolyásolták a tematikát. Minden előadás csakis az MCC Aradi Központja vagy a partiumi alapszervezet kezdeményezésére szerveződött. Még egyszer ideírom: a kulturális programok kapcsán az MCC Aradi Képzési Központja soha semmilyen politikai kényszer alatt nem állt.

***

Idekívánkozik két megjegyzés.

Elsőként az, hogy a fentebbi gondolatsor egy aradi, azaz szórványbeli perspektíva. Nem univerzális, nem érvényes más városokra, központokra. Csupán arra kívánt rávilágítani, hogy ahogy nem vagyunk egyformák, úgy az MCC központok sem ugyanolyanok. Könnyű Kolozsváron magyar programokat találni vagy diákképzéseket látogatni. A szórvány azonban más helyzet.

Másodszorra: lehet, sőt valószínűleg kell az átalakítás az MCC-nek. Bizonyos, hogy voltak problémák, bizonyosan voltak ellentétek. Lehet ésszerűsíteni, összevonni, rendszerezni, a szakemberek majd megmondják milyen irányokban. Viszont nem szabad a fürdővízzel a gyereket kiönteni. Tartsuk meg az értékeket és javítsuk ki a hibákat.

S tisztelettel kérem mindazokat, akik bármilyen ráhatással is vannak a mostani átalakítási folyamatra: ne feledjék a szórványt.

U.i. Az oktatási adatokat ezúton is köszönöm Csala Adélnak, Halász Ferencnek, Nagy Tímea Zitának és Tóthpál Renátának.