Szilánkok – szarkasztikus jegyzetek a hírzaj közepéből

Goyát parafrazálva („Az értelem álma szörnyeket szül”): Ha a demokrácia lehunyja a fél szemét, rögtön felszínre kerül a szemét (1)/ a csőcselék (2)/ a söpredék (3). (A parafrázis befejezését az olvasóra bízzuk: mindenki válasszon kedve szerint, lelki alkata és pillanatnyi hangulata alapján.)

Elnöki parádé

Nagy napja, sőt hete volt az Amerikai Egyesült Államoknak és a 47. elnökének, Donald Trumpnak. Trump betáncolt, bohóckodott, aláírt, szórta az ígéretet, az amnesztiát és a tollakat. Tömörebben: trombitás Trump tarolt, és pöffeszkedett.

Egyetlen tollvonással a Mexikói-öbölből Amerikai-öblöt csinált. Evés közben persze megjött az étvágy: miért is ne következzen Grönland, sőt a Panama-csatorna? (Trump amúgy is kedveli a „panamázást.”) De felmerül a kérdés: ha Washingtonban túl hideg volt a szabadtéri rendezvényhez, mi lesz majd Grönland fagyos, jeges tájain?

A felturbózott királycsináló, Elon Musk, levetette a maszkját és nyíltan heilezett. Bejelentette a Marsra induló expedícióját, miközben Európának is beintett egy mozdulattal. Egy hét se telt el karlendítős botránya óta, de váratlanul beköszönt a német szélsőjobboldal kampányrendezvényére, ahol már a német kultúra felhígulásáról beszélt, meg arról, hogy ideje lenne már túllépni a múlt bűnein.

Joe Biden, a porondról kievickélt elnök, még előtte gyorsan kiosztotta az amnesztiát és némi mosolyt, aztán végképp leköszönt. Michelle Obama viszont távolmaradásával tüntetett: hivatalos lett volna a cirkuszra – bocsánat, beiktatásra –, de inkább otthon maradt. Melania Trump, a régi-új First Lady viszont kalapjával hódított és bódított: egy kiegészítő is lehet politikai fegyver.

Voltak olyan romániai politikusok – például Victor Ponta, korábbi miniszterelnök –, akik borsos árat fizettek, hogy Trump dzsemborijára meghívót szerezzenek. Rossz nyelvek szerint egy ilyen belépő ára 50 000 dollárnál kezdődött. Persze olyan is akadt, akit nem hívtak, de elfoglaltságra hivatkozva „lemondta” a soha nem létezett meghívót. (Călin Georgescu elnöki ambíciókkal rendelkező politikus, alaposan beásta magát a néplélek bugyraiba.)

Trump gesztusa, hogy az Európai Bizottság elnökét nem hívták meg a beiktatásra, szintén önmagáért beszél.

Vannak különbségek az USA és Románia között, bár mindkettő a nagy lehetőségek országa: Például szép hazánkban a hajtási jogosítvány megszerzéséhez pszichológiai vizsgálatra van szükség. Amerikában lehetséges elnökké válni és az atomgombbal játszadozni pszichológiai teszt nélkül is!

Anyaország

Majka legújabb klipjével nagy port kavart: csurrant-cseppent belőle mindenféle. Kérdés, hogy ez a rap elég hangosan recsegteti-e a korrupciótól bűzlő Bindzsisztánt, vagy sem.

A bombariadók új szintre léptek: eddig unatkozó, iskolaundorban szenvedő kamaszok szórakoztak velük. Most úgy tűnik, nagyobb fiúk is beszálltak a játékba. Egy kis füstköd sosem árt – figyelemelterelésnek kiváló, és talán még némi fosztogatásra-osztogatásra is alkalmat ad. (Ha még van mit elosztogatni.)

Idehaza

Üres kamrának bolond a gazdasszonya – tartja a mondás. De mi várhat az üres kincstár kezelőjére? Egy egyszerű válasz: megdicsőülés? Aligha. Inkább a balga nép viszi majd el a balhét, fizeti az összetört edények cserepeit – kamatostól. A szövetség elnöke, Kelemen Hunor a közszolgálati tévében hevesen bizonygatta, hogy az üres pénztárcát nem forró krumpliként dobták eléjük, hanem ők harcolták ki maguknak. (Nem kérdés: néha a győzelem is lehet pofon.)

Közös koalíciós elnökjelölt van is, meg nincs is. Egyesek megerősítették, mások csak fél szájjal biztosítják támogatásukról. Maga a jelölt-jelölt is gondolkodóba esett: felfüggesztette a kampányát, majd rájött, hogy még mindig ésszerűbb jelöltnek lenni, mint munkanélküli politikusnak.

Vajon májusig kibírja Herr President az elnöki palotában?

Legújabb járvány az iskolafóbia. Védőoltás még nincs rá, de a minisztériumok – az oktatási és egészségügyi – tárcaközi bizottságot hoztak létre a járvány tanulmányozására. Előtte még a bizottság tagjait elküldhetik külföldi tapasztalatcserére.

Kisemberi

Caragiale hőse, Nae Cațavencu, egykor így szólt: „Évszázados harcok után, melyek harminc évig tartottak…” Ehhez képest, egy ügycsomó iktatásától a nyugdíjazási végzés kézbesítéséig „mindössze” 144 nap telt el. Ebben az informatizált világban ez szinte rekord. Talán még hálásak is lehetnénk, hiszen messze vagyunk a hazai bürokrácia abszolút csúcsteljesítményétől.

Post scriptum

Egy friss könyvben olvastam a kérdést: „1933-ban például a legtöbb német nem volt pszichopata. De akkor miért szavaztak Hitlerre?” (Yuval Noah Harari, Nexus.) Optimizmusom ellenére remélem, évtizedek múlva nem kell majd az amerikaiakra adaptálni ezt a kérdést.

Amikor ezeket a sorokat írom, Trump már hat napja elnök, de az orosz-ukrán háború még tart. ( A Donald név hallatán nekem mindig egy kacsa ugrik be elsőnek.)