Tánczos Barna a Transtelexnek: A költségvetés kidolgozásakor nem erőszakoltuk meg a prognózist

A hét elején az uniós pénzügyminiszterek tanácsa jóváhagyta Románia hét évre szóló deficitcsökkentési tervét. Jól fogalmazok, ha azt mondom, hogy ez a világbanki segítséggel készített terv egy fajta szamárvezető a kormány számára az államháztartás egyensúlyának megteremtéséhez vezető úton?

Szamárvezetőnek azért nem nevezném, mert akkor az Európai Unióban sok tagállamot nevezhetnénk vezetendő szamárnak. Románia mellett ugyanis számos ország megkapta azt az engedményt, hogy egy hosszabb időszak alatt kerüljön ki a túlzottdeficit-eljárás alól, vagyis szorítsa 3 százalék alá a költségvetési hiányt. Ez a brüsszeli az engedékenység azzal magyarázható, hogy nehéz gazdasági helyzetből próbál kievickélni az Európai Unió.

Alig lábaltunk ki a pandémiából, az ukrajnai háború következményei és finanszírozása terhelte meg az uniós tagállamok költségvetését. Emellett a gazdasági növekedés lassulását tapasztaljuk Európában.

Mindenesetre Romániának nagy szüksége volt erre a hétéves tervre, mert egyértelmű, hogy a túlzottdeficit-eljárás előbb-utóbb következményekkel járt volna. Ideig-óráig lehet halogatni az uniós szankciókat, de egy vállalt és vállalható deficitcsökkentési terv nélkül előbb-utóbb elkerülhetetlenné váltak volna. Ugyanakkor Romániának mindig szüksége van, ha nem is egy szamárvezetőre, de egy külső kényszerítő erőre. Ez a deficitcsökkentési terv most az.

Szükség volt rá ahhoz, hogy a kormány felébredjen, a politikai pártokban tudatosuljon, hogy nem lehet míg a világ felelőtlenül költekezni. A jó hír, hogy az Európai Unió is úgy látja: a deficitcsökkentést nem a beruházások rovására kell végrehajtani, és ragaszkodik ahhoz, hogy a kormány folytassa a gazdasági növekedést is tápláló közberuházásokat, és használja fel ehhez az uniós forrásokat.

Ezeknek a forrásoknak egy részét a strukturális alapok jelentik, amelyeknek a felhasználása nincs reformokhoz kötve. Emellett Románia rendelkezésére áll az EU helyreállítási alapja is, de ezek a támogatások össze vannak kapcsolva az országos helyreállítási tervben (PNRR) vállalt beruházásokkal és reformokkal, amelyek teljesítésének többek között strukturális költségvetési változásokat kellene eredményeznie. Ilyen értelemben a PNRR is egy külső kényszerítő erőnek tekinthető, ami a reformok útjára tereli Romániát.

A reformok egy része már megvalósult, a nyugdíjak tavalyi újraszámolása például a PNRR-ben foglalt vállalások egyike volt. Viszont jelentősen megterhelte a költségvetést, főleg azért, mert a tavalyi többszöri fizetésemeléssel és a közberuházások támogatásának jelentős növelésével párosult. Ez a magyarázata annak, hogy a múlt évben a költségvetésben tervezetthez képest 70 milliárd lejjel nagyobbak voltak a kiadások, ami jelentősen megdobta a hiteligényt. Mindenesetre a költségvetés nem volt jó állapotban december végén, amikor átvettük a kormányzást.

A deficitcsökkentési terv és a PNRR mennyire fedik egymást?

Az Európai Bizottság azzal számol, hogy a kettőt párhuzamosan kell végrehajtani. Brüsszel a big picture-t nézi, amelyben benne vannak az uniós alapok és a PNRR-s vállalások és az ezekkel kapcsolatos finanszírozások is. Természetesen a Bizottság nem politikus szemmel nézi Románia helyzetét, száraz gazdasági számításokat végeznek, költségvetési bevételeket, kiadásokat elemeznek, nem számolnak a választásokkal és egyebekkel. Ezért finomhangolásra van szükség.

A kormánynak úgy kell teljesítenie a vállalásokat, hogy arra is figyeljen, ami itthon fontos, például arra, hogy a kisnyugdíjasok ne maradjanak támogatás nélkül. Figyelni kell arra is, hogy az oktatásban, az egészségügyben, más fontos ágazatokban megoldódjanak a problémák. Ezek már a romániai politikusok feladatai, nem a brüsszelieké.

A helyreállítási terv esetében a szabályok egyértelműek: forrásmegvonásokkal jár, ha Románia nem teljesíti a vállalásait. Mi történik, ha a kormány nem teljesíti a deficitcsökkentési tervben foglalt kötelezettségeit?

Nem számolok azzal, hogy a kormány nem tartja magát a deficitcsökkentési tervhez. El sem tudom képzelni, ez az ország más irányba menjen, mint amit ez a terv mutat. Ez a terv többé-kevésbé kiszámítható és racionális, és úgy látom, hogy gazdaságilag is és költségvetési szempontból is tartható. Persze előttünk áll még az adóreform, amelyet a deficitcsökkentési terv és a PNRR is előír. Ennek egyes elemeit Románia decemberben végrehajtotta a salátarendeletnek is nevezett sürgősségi rendeletben foglalt intézkedésekkel.

Kivezettünk különböző adókedvezményeket, csökkentettük a mikrovállalkozások nyereségadó-mentességét jelentő bevételküszöböt, ezek a vállalások kipipálhatónak tekinthetők. Még akkor is, ha az utóbbi intézkedés eredetileg 2024-re volt betervezve, most pedig két szakaszban, 2026-ig hajtjuk végre.

Úgy gondolom, az Európai Bizottságnál el tudjuk érni, hogy ez kipipált kötelezettség legyen. Ezeket a döntéseket elő kellett volna készíteni, de olyan gyorsan kellett az idei költségvetés alapjait lerakni, hogy a kormány kénytelen volt a december végén elfogadott salátarendeletbe foglalni az intézkedéseket ahhoz, hogy 2025-ben alkalmazhatóak legyenek.

Remélem, hogy ez volt az utolsó eset, amikor ilyen lendülettel változtat adókat Románia. Az RMDSZ legalábbis mindent megtesz azért, hogy ilyen többet ne forduljon elő, amíg kormányon van.

Mi az, amit a 2025-ös évre vállalt Románia a deficitcsökkentési tervben, és ami bekerül az idei költségvetés tervezetébe is?

Hét százalékos az idei hiánycél. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi 8,6 százalékos GDP-arányos deficitet 2025-ben 1,6 százalékponttal kell csökkenteni. Ugyanakkor 3,5 százalékos éves inflációval és 2,5 százalékos gazdasági növekedéssel számolunk, ezek az idei költségvetés sarokszámai is.

A tavaly felvett plusz 150 milliárd lejes hitel miatt a kamatköltségek 2025-ben meg fogják haladni a 40 milliárd lejt, és jelentősen megterhelik a büdzsét. Mindenesetre egy 1900 milliárd lejes hazai bruttó termékkel kalkulálunk. A teljes gazdaság inflációjának megfelelő úgynevezett GDP-deflátor (ami nem tévesztendő össze az inflációval) 5 százalékos lesz a költségvetés tervezete szerint, és abszolút számokban, tehát korrigálások nélkül 1000-1100 milliárd lejes lesz az összadósság.

Mintegy 230 milliárd lejre van szükségünk idén ahhoz, hogy finanszírozni tudjuk a deficitet. Ez az összeg tavaly 250 milliárd lej volt, tehát idén valamennyit lefaragunk belőle, s nyilván az a cél, hogy évente csökkenjen.

Mekkora euróárfolyammal számol a költségvetés tervezete?

Továbbra is 5 lej alatti árfolyammal. Az mindenképpen nagy segítség nekünk, hogy a Román Nemzeti Bank 5 lejt alatt tartja az euró árfolyamát, mert az országnak nagyon nagy a kitettsége a nemzetközi pénzpiacokon, és a lej romlása, az 5 lej feletti euróárfolyam problémát okozna. Biztonságot jelent, hogy időközben a jegybanknak nőttek a devizatartalékai.

Ugyanakkor van egy elfogadható szintű stabilitási tartalékunk, egy úgynevezett pufferünk, amiből minimum négy hónapig, de inkább öt hónapig finanszírozni lehet az állam működését. Tehát nem vagyunk olyan kétségbeesett helyzetben, hogy bármilyen áron hitelekhez folyamodjunk. Van egy hitelfelvételi ütemtervünk, ahhoz tartjuk magunkat. Az idén még nem bocsátottunk ki eurobondokat, mert előbb szerettünk volna egy biztos alapokon nyugvó költségvetést felmutatni a külföldi befektetőknek.

Vagyis az is cél, hogy a helyreálljon a pénzpiacok bizalma, miután a múlt év végén a Fitch a leminősítést valószínűsítő, negatív kilátással látta el Románia hitelbesorolását?

Igen. Én mindenesetre bízom abban, hogy ez inkább csak figyelmeztetés volt a Fitch hitelminősítő részéről. Az jelentene veszélyt, ha márciusban-áprilisban rontanának Románia jelenleg még befektetésre ajánlott hitelbesorolásán. De ha addigra elkészül egy kiszámítható költségvetés és egy jelentős intézkedéscsomag a kiadások csökkentésére, az állami intézmények átszervezésére, akkor ezt a veszélyt szerintem el tudjuk kerülni.

Több helyen is olvastam, hogy a salátarendelet csak az egynegyedét teremti elő kiadáscsökkentésekkel és bevételnövelésekkel annak a 26 milliárd lejes pénztöbbletnek, ami szükséges ahhoz, hogy a deficit idén a 8,6 százalékról 7 százalékra csökkenjen. Milyen intézkedésekből származik majd a fennmaradó összeg?

Magam is olvastam, és nem igazán értem ezt a 26 milliárd lejes összeget, amit a gazdasági sajtó emleget. Ami biztos, hogy a kiadások visszafogásával és egy óvatos bevételnövekedés-becsléssel bele tudunk férni a 7 százalékba. A bevételnövekedéssel kapcsolatos becslést arra alapozzuk, hogy a múlt évben az Országos Adóhatóság (ANAF) 2023-hoz képest 70 milliárd lejjel több adót gyűjtött be. Ennek a növekedésnek mondjuk a 60-70 százalékával számolva is beleférünk idén a 7 százalékba. Igaz, hogy tavaly olyan konjunkturális elemek is növelték a költségvetés bevételeit, amelyekkel idén nem számolhatunk. Ilyen volt a részleges adóamnesztia, de a fizetésemeléseknek köszönhetően is több pénz folyt be az államkasszába személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási járulék formájában. Ám a minimálbér növekedése, a különféle adókedvezmények eltörlése, a kiadások visszafogása egy egyensúlyt fog eredményezni. Nem mondom, hogy stabil lesz az egyensúly, de meg lehet csinálni. Most egyértelműen úgy látom, hogy össze lehet rakni egy fenntartható költségvetést, ha szigorúan kontroll alatt tartjuk a kiadásokat.

Tehát meg tudja erősíteni, hogy idén nem lesz áfaemelés, nem emelkednek más adók sem, és a salátarendeletbe foglalt ún. oszlopadón kívül más adónemeket nem vezet be a kormány?

Idén nem lesznek adóemelések. Ha nem üt be Európában valamilyen krach, ha a nemzetközi piacokat nem rengeti meg valamilyen esemény, akkor 2025-ben nem lesznek adóemelések.

Nyilván egy pénzügyminiszternek úgymond munkaköri leírásába tartozik a kincstári optimizmus, de az utóbbi években az előző kormányok mindig melléfogtak a költségvetéssel: túlbecsülték a bevételeket és alábecsülték a kiadásokat. Van-e garancia arra, hogy idén ez másképp lesz?

Tavaly az ANAF hosszú évek után először több pénzt gyűjtött be, mint amennyit tervezett az előző kormány 2024-re. Az adóhatóság 97-98 százalékban teljesítette a célkitűzéseket, precedens nélküli volt ez a növekedés, igen jelentős volt az eltérés a 2023-as és a 2024-es bevételek között. Amúgy tavaly nem is a bevételi oldalon volt a baj, a kiadások szabadultak el.

Úgy vélem, hogy a korábban bevezetett e-TVA, az e-factura, a e-transport sokat fognak segíteni az adóbegyűjtésen, és idén már jelentős hatást gyakorolnak az önkéntes adóbefizetésre. Bízom abban, hogy szinten lehet tartani a bevételeket. A költségvetés kidolgozásakor nem erőszakoltuk meg a prognózist, próbáltuk a lehető legvisszafogottabban megtervezni a bevételi oldalt.

Korábban azt nyilatkozta, hogy az adóreform elemeit az év közepéig dolgozza ki a pénzügyminisztérium, és csak jövőre lép hatályba, hogy legyen idő felkészülni rá. Ezt meg tudja erősíteni?

Mindent megteszek azért, hogy az idei évet zárjuk le a jelenlegi adórendszerrel, és jövőre egy kiszámítható, közép- és hosszú távon egyensúlyt teremtő új adórendszert vezessünk be. Több forgatókönyv közül válogathatunk, adópolitikai, adófilozófiai kérdésekben is döntéseket kell hozni.

El kell dönteni például, hogy milyen területeken szeretnénk jobb behajtást, nagyobb bevételeket eléri az adóreformmal, közép- és hosszú távon milyen közpolitikákat akarunk alkalmazni például a demográfiai csökkenés megállítására, a különböző támogatási rendszereknek a közép- és hosszú távú betervezésére. Ezek a kérdések a következő hónapokban mind terítékre kerülnek. Ha jól előkészítjük ezt az adóreformot, ha megfelelően megvitatjuk az érintettekkel, akkor biztos, hogy számukra is könnyebben és egyszerűbben elfogadható.

Ám addig is a közalkalmazottakkal kell elfogadtatni, hogy a kormány az állam karcsúsítására készül, amit szintén vállalt a deficitcsökkentési tervben. Ilie Bolojan házelnök már bejelentette a szenátus elbocsátásokkal járó átszervezését, amire válaszként az intézmény dolgozói perekkel fenyegetnek. Van-e ebben a koalícióban kellő bátorság végigvinni az állam karcsúsítását?

Ami szerdán a szenátusban történt, azt igazolja, hogy amit Ilie Bolojan elhatároz, azt végre is hajtja. Ezért is örvendek annak, hogy ő az egyik vezetője a kormányban újonnan létrehozott kormányzati hatékonyságnövelő osztálynak. Persze az elhatározottság mellett szükség van egy olyan intézményismeretre, amelyik megvan a PSD-s kollégákban, és egy nagyon feszes költségvetési keretre, amely ugyancsak arra ösztönzi az intézményeket, hogy kiadáscsökkentéseket alkalmazzanak.

Általánosságban a kormány idén a személyzeti kiadások 5 százalékos lefaragását tervezi valamennyi közintézményben. Lesz néhány kivétel, például a tanügy, a belügy, a védelem, a hadsereg helyzete ugyanis kicsit más, mint békeidőben. Számos intézménynél az 5 százalékos kiadáscsökkentést kizárólag menedzseri döntésekkel el lehet érni anélkül, hogy bárkinek a munkahelye veszélybe kerülne. A működési költségeknél ugyanezt alkalmazzuk, és be is fogjuk tartatni az intézményekkel, így tudunk beleférni a 7 százalékos deficitbe, és ezt a feszes ritmust tartani kell néhány évig.

Elégedetlenkedik a vállalkozói szféra is. A munkaadói szövetségek szerint a kormány képviselői átverték őket a salátarendelet elfogadása előtti egyeztetéseken, mert a jogszabályba az ígéretek ellenére bekerült az oszlopadó. Mi történt a múlt év végén? Ezt azért is kérdem, mert ez a koalíció kiszámíthatóságot, átláthatóságot és egyenes beszédet ígért.

Nincs itt szó átverésről, gyors döntésre volt szükség. A Concordia munkaadói szövetség képviselője is az asztalnál ült, amikor nagyon rövid idő alatt felsorolta a miniszterelnök a rendelet tervezetében szereplő intézkedéseket. Megemlítette az oszlopadót is. Nem volt már idő a megvitatására, másnap el is fogadtuk.

Megértem a vállalkozói szféra felháborodását. De érdemes tisztázni, hogy az oszlopadót olyan építményekre kell majd kifizetniük a cégeknek, amelyek egyértelműen hozzáadott értéket és bevételt generáltak. Ha egy egyszerű vulkanizáló műhely épületére helyi adót kell fizetnie a mikrovállalkozónak, akkor a Hidroelectrica, az Oil Terminal vagy a CFR is fizessen adót azokra a létesítményeire, amelyek nem épületek, nem csarnokok, de bevételt generálnak.

Gazdálkodják ki azt az 1 százalékos adót a bevételeikből, mert nincs rendben az, hogy milliárd eurós forgalmú cégek éppen azokra a berendezésekre, építményekre nem fizetnek adót, amelyekre a jövedelmüket alapozzák. Közben pedig a legkisebb vállalatoknak is helyi adót kell fizetniük az épületeikre.

A költségvetésről a parlamenti beterjesztése előtt politikai döntés születik majd a koalícióban, ami felülírhatja a pénzügyminiszter elképzeléseit. Vagyis egy olyan költségvetés-változatot hagyhatnak jóvá a kormánypártok, amelyért már nem tudja vállalni a felelősséget. Létezik-e egy vörös vonal, amelynek átlépése a lemondásához vezetne?

Nem szoktattuk hozzá a koalíciós partnereinket ahhoz, hogy a vörös vonalainkat átlépjék. Úgyhogy nem fogják átlépni a vörös vonalakat. Volt már néhány ilyen helyzet az elmúlt hetekben, és biztos vagyok benne, hogy a politikai döntések tiszteletben fogják tartani azokat az elveket, amelyek alapján a költségvetést összeraktuk.

Végül egy személyesebb kérdés. A pénzügyminiszternek talán a legnagyobb a bírálatoknak való kitettsége a kormányban a miniszterelnök után. Miért vállalta el ezt a posztot?

Azért, mert eddig egyetlen kihívás elől sem futamodtam meg. Ez nagy kihívás, kétségtelen, ugyanakkor egy óriási lehetőség is, és én a legnehezebb helyzetekben mindig a lehetőséget keresem. Óriási lehetőségnek tartom most azt, hogy ebben a konstellációban, politikai, közigazgatási és költségvetési helyzetben miként tudunk olyan döntéseket meghozni, amelyekkel évekre, évtizedekre átszabjuk a gondolkodásmódot. A decentralizációt például biztos, hogy sokkal nagyobb lendülettel tudjuk most végrehajtani, mint eddig bármikor.

Románia körülbelül tíz éve rossz irányban halad, amit szinte az összes makrogazdasági mutató jelez. És szintén körülbelül tíz évre lesz szükség a strukturális problémák megoldásához. A következő évtizedben helyre kell állnia a költségvetési egyensúlynak.

A legnagyobb kihívás ma Romániában nem 2025-ös költségvetés, hanem az úgynevezett ikerdeficit felszámolása. Hiába van gazdasági növekedés, hiába nőnek a bérek, ha számos szektorban a hazai termelés a töredéke annak, amit behozunk külföldről. Ezeket a szektorokat kell beazonosítani, és olyan támogatási programokra, közpolitikákra van szükség, amelyekkel az állam fel tudja lendíteni a hazai versenyképes termelést. Azért kell ehhez tíz év, mert mentalitásváltásra van szükség a fogyasztók fejében is. Ha a vásárlónak mindegy, hogy mit vesz le a polcról, akkor nehéz a hazai termelést fellendíteni. Itt is rengeteg munkára van szükség.

Sok területen változtatni kell a mentalitáson. Ilyen például a készpénzhasználat. Azzal vádoltak egyesek, hogy a fellegekben járunk, nem tudjuk, mi van az országban, mi történik vidéken. Én falun születtem, falun élek ma is. Nem hiszem, hogy akad még miniszter, aki nálam többet vásárol falusi boltban. Én ugyanúgy vásárolok a csíkszentkirályi üzletben, mint Bukarestben, azaz telefonnal. Tehát nem igaz, hogy nem lehet megélni kártyával és készpénz nélkül falun. Nem is lehet teljesen kivezetni készpénzt, de a folyamatos készpénzhasználat csökkentése a mindenkori pénzügyminiszternek a célja kell hogy legyen.