És ki a nemszélsőbaloldali? Ki a „fehér”?

„Jobb beszólni, mint megijedni ”

(ismeretlen modern szerző nempíszí közmondása)

Tegnap megtudtuk, hogy ki a szélsőbaloldali. Jó, jó, de ki a nemszélsőbaloldali?

A nemszélsőbaloldali az, aki, bár tudatában van annak, hogy a „nemfehér” halottak is halottak, és annak is, hogy minden nagy- és kishatalom halomra gyilkolászott embereket itt a történelem során, beleértve Amerikát és különösen a Fidzsi Szigeteket, főleg nemfehéreket, ennek ellenére is hajlandó szemenszedett módon azon elmélkedni, hogy az ikertornyok bukása (ahol bizony „nemfehérek” is haltak meg, a szó minden értelmében, ha már a bőrszínről nem píszi beszélni) bennünk is eltört valamit. És mondja ezt anélkül, hogy minden más bűnt a világon felsoroljon mellette. És utána mégse szégyelli magát, pedig szégyellhetné.

De az is nemszélsőbaloldali, aki azok után, hogy a fentieket meg merte tenni, és a szélsőbaloldali oktatóan, arrogánsan, lekezelően, bazinagy intellektuális egó mögé bújva és ontva propagandisztikus tényeket, nyilván jogosan és szorosan a témához kapcsolódóan, beszól neki, sőt megmagyarázza, hogy miért nem whataboutizmus a whataboutism – és ő nem dől kardjába, nem vándorol ki, nem ostorozza magát nyilvánosan, nem szór hamut a fejére, csak szomorkodik. És nem ránt kardot, nemmiközödhozzáz, nem anyáz, és nem is hadakozik, hiába provokálják. Gyáva ember, osztályharcra nem való, nemszélsőbaloldaloldali.

Meg továbbá nemszélsőbaloldali és különösen fehér az, aki roppant merészséggel kérdéseket vet fel, neadjisten azon elmélkedik, hogy jó-e, ha minden bajunkat a kapitalizmus kritikájával magyarázzuk, jó-e, ha kontextuson kívül próbálunk mindent az osztályharc felé vinni, és biztos jó-e, ha propagandaszerű nyugatellenes igehirdetésnek is helyt ad egy független lap olyankor, amikor épp tolják ránk a propaganda csimborasszóját onnan keletről, hogy már mind putyinisták lettünk itt Erdélyben? Ő már tényleg a nemszélsőbaloldali ördög, horribile diktu az antiszélsőbaloldali antikrisztus (ha nem lenne mindez eufémia, de kicsire nem adunk). Ő nem csak szégyellhetné magát, de neki már külön, középsőujjfelmutatással felérő cikkben kell visszaszólni, újra felemlítve a Panama, Amerika, Thatcher asszony meg az RMDSZ minden ősbűnét, hogy ne csak a Nyugat legyen itt a ludas (Moszkváról azért nem beszélünk, két cikkben sem, legfeljebb utalgatunk, ők amúgy is a nemfehérek nevében csinálták, meg nem ért velük véget a történelem, most is azok nevében csinálják, vagy mi). De a lényeg, csak, hogy megértse az antiszélsőbaloldali: itt vagyunk, vazze, nem megyünk sehova. Lehetőleg még kioktatóbb kommunistavadász videókkal fűszerezve, hogy érezze a törődést, érezze, hogy ő itt nem rúghat labdába, mert kisfiú.

A legelvetemültebb nemszélsőbaloldali pedig most természetesen éppen az, aki kényelmes nyugati komfortzónájából, bár borzalommal nézi, hogy mi történik Gázában, megszakad a szíve a legyilkolt gyerekekért, de azt is látja, hogy mi a terrorizmus, hogy „azok” is gyerekeket ölnek meg pajzsnak használnak, meg azt is gondolja, hogy mivel nem ott él, sosem fogja megérteni ezt az évezredes konfliktust. És aztán ezért gyáva módon nem bírja kimondani se azt, hogy Izrael ördög, se azt, hogy „fríííPalesztína”, és se azt, hogy gyilkoljunk le minden terroristát, mindegy mi az ára. Nem hajlandó még a divatot sem követni, csak ül, és nem foglal állást, mert egyszerűen képtelen rá és beleborzong. Na őneki aztán tényleg semmi köze se a szélsőbalhoz se a nemfehérek érzékenyítéséhez. Mondom ezt én, mert „róla” még konkrétan nem is beszéltünk, nem is írtunk most, csak beleértettük. Értjük?

A fentiekből természetesen semmi sem komoly, ez csak egy pamflet. Annak is gyenge, mert se nem vicces, se nem eléggé ironikus, intellektuális fölényről már ne is hadováljunk. Egy szomorú, kínban született pamflet, annak a szerencsétlennek a pamfletje, aki csak néz, és nem érti mi történik, honnan ennyi agresszió és kirekesztés. Honnan ennyi fehér meg nemfehér, éseztmosthogy? Hát mi ez, az antifasizmus fasizmusa, az antirasszizmus rasszizmusa, vagy mi? És még bőrszínről sem beszéltünk igazán. A kígyó körbeért és beleharapott a saját farkába. Vitatkozni meg nem akar, mert vitatkozni csak azzal lehet, aki vitatkozni akar, azzal, aki csak be akar szólni, azzal nem lehet és nem érdemes. Csak így, ellenpamflettel legfeljebb, még ha gyenge is. Nem is pamflet, tragikomédia inkább, ez van.

De azért nyugodjunk meg, mi, fehérek is itt vagyunk, nem megyünk sehova, és talán, egyszer majd, mi is odaállunk valahova. Mint a belgák.