Bepánikoltak az erdélyi szülők az MCC alapítványának megszüntetése után

„Kérlek, mérlegeljétek, az MCC Alapítvány megszüntetése után milyen formában lehet ezt a képzésprogramot továbbvinni, például tandíjas rendszerben. Fektessetek le szigorú költségvetési szabályokat, kontroll mechanizmusokat, de ne vegyétek el a gyerekektől ezt a lehetőséget”

– ezzel a nyílt, egyenesen Magyar Péter kormányfőnek és Ruff Bálintnak, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek címzett felhívással reagált egy aggódó erdélyi szülő a Facebookon a Mathias Corvinus Collegium (MCC) budapesti alapítványának hétfői felszámolási hírére. A bejegyzésre rengeteg hozzászólás érkezett, és többen a tehetséggondozó programokba beíratott erdélyi diákok szülei közül megosztották azt.

A hozzászólók jelentős része – Szatmárnémetitől Székelyudvarhelyig – a szakmai munka folytatását követeli, hangsúlyozva, hogy a gyerekek és az oktatók nem hibásak, és a legkisebbek szintjén nem találkoztak pártpolitikai befolyásolással. Sokan kiemelik, hogy a romániai állami oktatási rendszer hiányosságait és vakfoltjait foltozta be a program, amely játékos tanulást, széles látószöget és olyan közösséget adott a tizenéveseknek, amiért a diákok szombatonként is önként, örömmel keltek fel. Különösen a kisiskolásoknak szóló Fiatal Tehetség Program (FIT) kapcsán szólaltak meg az érintettek, ahol a szülők beszámolói szerint a gyerekek éveken át „felejthetetlen élményekkel és hasznos gyakorlati tudással gazdagodtak”.

A kommentfolyamban kibontakozó vita ugyanakkor rávilágít az MCC körüli feszültségekre is: a szakmai minőség és a pazar infrastruktúra mögött korlátlan anyagi forrás állt. Miközben a szülők egy része a gyerekek fejlődését félti, a kritikusabb hangok felrótták a pénzszórást.

A Mathias Corvinus Collegium Alapítvány megszűnése egyenes következménye a parlament által június közepén megszavazott Alaptörvény-módosításnak és az uniós törvénycsomagnak, amely elrendelte a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekvák) kivezetését. Az MCC vezetősége is reagált a helyzetre, azt állítva, hogy „semmilyen váratlan vagy rendkívüli fejlemény nem történt”, a kekva-forma megszüntetését követően felhívják majd az eredeti alapítót – a Tombor családot –, hogy nyilatkozzon a továbbműködtetési szándékáról, és amennyiben ők a folytatás mellett döntenek, az intézmény egy másik szervezeti formában, önfenntartóként működhet tovább.

Az még nyitott kérdés, hogy ez a budapesti jogi átalakulás mit hoz Erdélyben. Szervezeti és jogi szempontból az MCC Erdély egy különálló alapítványi struktúra, így közvetlenül a mostani megszüntető határozat jogilag nem terjed ki rá. Az elapadó központi finanszírozás miatt azonban erdélyi hálózat is támogatás nélkül marad. Ennek ellenére, az MCC Erdély az elmúlt hetekben is úgy toborzott a programjaira, mintha mi sem történt volna. A Transtelexen egyébként már áprilisban megkérdeztük az MCC-s hallgatókat és a szervezet alkalmazottjai közül néhányat, hogy mire számítanak. Miközben a menedzsment kifelé a zavartalan működés látszatát próbálta fenntartani, belső körökben már áprilisban alternatív forgatókönyveket kerestek a túlélésre.

A Transtelex korábbi tényfeltáró riportjában bemutattuk azt is, hogy az MCC toborzási és válogatási rendszere eleve tudatosan elitcentrikus és osztályalapú volt. A kiválasztott diákok többsége a politikai elit, tehetős vállalkozók és a városi értelmiség köréből került ki. Az exkluzív képzésekhez többnyire csak a regionális városi központokban élők, vagy a hétvégi ingázást, a több tíz vagy száz kilométeres autózást finanszírozni tudó családok fértek hozzá. A szervezet ahelyett, hogy a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatását szolgálta volna, a meglévő, amúgy is jelentős oktatási egyenlőtlenségeket növelte és betonozta be Erdélyben, ráadásul magyarországi közpénzből.

Kolozsváron sok bírálat érte a rendszert amiatt is, hogy a kiválasztott egyetemisták lényegében egy exkluzív helyen fekvő szállodában, a Fellegváron található Belvedere Hotelben laknak ingyen. A bírálók szerint az MCC politikai és pénzügyi hatalmával visszaélve megpróbálta gyarmatosítani a kolozsvári tudományos nyilvánosságot. Nemcsak elszívták a levegőt az évtizedek óta organikus alapon működő szakkollégiumi rendszertől, de ideológiai manipulációnak is kitették a hallgatókat. Az egyetemi szintű rendezvényekre és a Transylvania Lectures előadássorozatra előszeretettel meghívott külföldi előadók között olyan nevek is feltűntek, akikre az amerikai vagy a brit hatóságok részéről súlyos orosz dezinformációs és kémgyanú vetült. A kritikusok szerint a pazar egyetemi juttatásokkal és ezekkel a vitatott rendezvényekkel a cél egyértelműen az volt, hogy az erdélyi magyar fiatalokat egy Budapestről ideológiailag irányított, szuverenista és EU-kritikus információs ökoszisztémába integrálják.

Az MCC programjai először 2013-ban jelentek meg Erdélyben, a valódi, robbanásszerű hálózatépítés és a politikai térfoglalás azonban 2021-ben vett lendületet, amikor az anyaországi alapítványi vagyonosodást követően az erdélyi struktúra is masszív tőkeinjekciót kapott, és mára nyolc erdélyi városra terjesztette ki hálózatát. Az MCC Erdély kiépítése és működtetése elválaszthatatlan Talpas Botond személyétől, aki Gulyás Gergely volt miniszter holdudvarához köthető, és az erdélyi szervezet felelős igazgatójaként tartja kézben a struktúrát.