Erdélyben még nem pánikolnak az MCC-sek a Tisza győzelme után

Csütörtökön délután Magyar Péter leendő miniszterelnök két sort írt a Facebookra, amelynek Erdélyben is megvolt a hatása. Azt írta, elvárja, hogy a Mol ne fizesse ki a 25 milliárdos osztalékot az MCC-nek, közölte, mielőtt Hernádi Zsolt Mol-vezérigazgatóval tárgyalt volna. A Mathias Corvinus Collegium Erdélyben is kiépült: nyolc erdélyi városban van jelen, több mint 2700 diákkal dolgozik a jelenlegi tanévben, és az intézmény jövőjéről sem a vezetők, sem a munkatársak nem hajlandók érdemben nyilatkozni azoknak, akiknek a legtöbb közük van hozzá: a diákoknak.

A Transtelex több jelenlegi és volt MCC-s diákkal, munkatársakkal és a szervezet belső viszonyait alaposan ismerő forrással beszélt. A kép, ami kirajzolódott, nem feltétlenül a pánik képe, de nem is a nyugalomé. Mindenki úgy tesz, mintha a helyzet magaslatán állnának, az intézmény zavartalanul toborozza a következő évi diákokat, közben senki nem mond semmit, és azt számítja, hány hónapra elegendő pénz lehet a kasszában, milyen visszavágások várhatók, ez kiket fog érinteni, és mikor kezdődik el a földcsuszamlás.

A gyomrozás és ami mögötte van

Az erdélyi MCC-s körökben a Magyar Péter és Hernádi Zsolt közötti találkozót úgy írják le, mintha éppen „a gyomrozás zajlana”. A Tisza Párt elnökének szavait és ügyben tett kiállásait nyomásgyakorlásként élik meg, de egyelőre a kétségbeesettség helyett a feszült figyelem jellemzi az erdélyi hangnemet.

A programok folynak, a toborzás zajlik, és ez egy MCC-munkatárs szerint nem naivitás a részükről, hanem tudatosan kivárnak, amíg kiderül, mire jutnak a felek.

A fejlemények magyarázatát érdemes a pénzügyi háttérből kezdeni. Az MCC alapítványa az Orbán-kormánytól a Mol és a Richter Gedeon részvényeinek 10-10 százalékát kapta kezelésbe. Idén csak a Moltól várható osztalék 25 milliárd forint körül jár, az összbevétel forrásaink szerint 36 milliárd felett (100 millió euró) lehet a két részvénycsomagtól. És még szó sem esett az OTP-ről és egyéb emblematikus magyar nagyvállalatokról, amelyek szintén támogatják az MCC működését.

Ehhez jön egy nagyjából 500 milliárd forintra becsült ingatlan- és vagyonportfólió, ami főként Budapesten hatalmas. Erdélyben általában bérelt ingatlanokban működik az MCC, például Kolozsváron a város egyik ikonikus szállodájában, a Belvedere szállóban van az előadásokra berendezett tér, és a diákok bentlakása is. Az MCC Erdély a katolikus egyház által tulajdonolt belvárosi Agapé-épületből költözött ide 2023-ban, és a nyilvános információk alapján jelenleg bérlőként használja az épületet.

Magyar Péter a Kossuth rádióban már jelezte: az állam vissza fogja venni ezeket a részvényeket. A Mol pedig a találkozó óta azt közölte, hogy a cég vezetése harmadik negyedéves osztalékkifizetést javasol majd az igazgatóságnak, a vonatkozó jogszabályokat betartva, ami szakértők szerint arra utalhat, hogy az új kormánynak időt hagynak ahhoz, hogy jogi keretek között lehetetlenítse el az MCC-nek járó kifizetést. Ez nemcsak a vagyon visszaszerzése miatt lenne fontos, hanem politikai jelzés is lenne Brüsszel felé: az Európai Unió jelenleg éppen ezek miatt az alapítványok miatt tart vissza jelentős forrásokat, mivel nem tartja őket kellően átláthatónak.

Hallgatás diákoknak, kivárás munkatársaknak

Telefonon próbáltuk elérni Talpas Botondot, az MCC erdélyi tevékenységéért felelős igazgatóját, aki a Fidesz bizalmi embereként lett kinevezve ebbe a funkcióba. Többek között arra lettünk volna kíváncsiak, hogy ha a Tisza-kormány valóban visszavenné az MCC-nek juttatott állami vagyont, az erdélyi működésben mit jelentene: kevesebb diákot, kevesebb programot, ösztöndíjak csökkentését vagy akár intézmények bezárását is. Arra is rákérdeztünk volna, hogy az erdélyi MCC mennyire függ a budapesti központtól, van-e tényleges autonómiája, és hogy az intézmény szerint milyen állami beavatkozás lenne legitim. Talpas azonban nem válaszolt.

Miközben a vezetés hallgat, több diák szerint az MCC erdélyi munkatársai sem adnak érdemi tájékoztatást arról, mi várható. Egy jelenlegi diák képernyőmentéseket is elküldött a Transtelexnek egy belső csoportos beszélgetésből, hogy megmutassa: amikor a diákok arról érdeklődtek, hogy mi várható, mi lesz velük és a programokkal, a csíkszeredai központ egyik munkatársa először is azzal vágta el az érdeklődést, hogy a csoportban nincs politizálás, majd inkább kitérő válaszokat adott, és a nyári programok felé próbálta terelni a beszélgetést. A diákok közül többen visszakérdeztek: hogyan lehet úgy azt mondani, hogy minden rendben, hogy közben milliárdos elvonásokról beszélnek? Erre sem kaptak választ.

Egy másik forrásunk azt jelezte, hogy Szalai Zoltán MCC-főigazgató nemrég emailben azt üzente a munkatársaknak, dolgozzanak tovább, nyárig minden hétvégi program meg van szervezve, utána pedig majd kiderül, hogyan tovább. És nem mellékesen, addig is minden erejükkel védjék meg az MCC becsületét a tiszásokkal szemben. Ennek a közösségi médiás hadviselésnek lett az áldozata Morar Ervin, aki négy évig tartott pszichológiai témájú foglalkozásokat MCC-s diákoknak többek között a sepsiszentgyörgyi központban, de politikai véleménye miatt többen is támadták, ezért nyilvános bejegyzésben számolt be a történtekről, az üzeneteket anonim módon megosztva követőivel.

A pattanásig feszült, de kiváró jellegű hangulatot erősítette meg egy MCC-s munkatárs is, aki röviden annyit közölt a Transtelexszel: „A tanévünk zavartalanul folytatódik tovább, minden előre eltervezett programunkkal haladunk. Jelenleg több mint 2700 diákkal működik a tanév, és folyik a toborzás is a következő tanévre. A kollégák azt látják, hogy van igény erre a tevékenységre. Mindenki végzi a munkáját.” Hozzátette: a 2700-as szám az erdélyi Fiatal Tehetség Program, a középiskolás és az egyetemi program résztvevőit együtt jelenti.

Egy másik munkatárs, akivel hosszabban is tudtunk beszélni, azt mondta, a Mol és Magyar Péter közötti tárgyalást az MCC-sek úgy élik meg, hogy „most zajlik a gyomrozás”, vagyis a politikai nyomásgyakorlás szakaszában vannak. Szerinte ugyanakkor Erdélyben egyelőre nem a kétségbeesés és hadakozás, hanem a feszült figyelem a jellemző: a programok megtartása és a toborzás folytatása azt mutatja, hogy az intézmény nem akar elhamarkodott döntéseket hozni.

Ő is világossá tette viszont, hogy a Tisza akkor járna el felelősen, ha az ideológiai vonalra és a túlzó, illetve átláthatatlan finanszírozásra fókuszálna, nem pedig egy működő oktatási kiegészítő rendszer teljes szétzúzására. „Azt nem szeretném, ha a mosdóvízzel együtt a gyereket is kiöntenék a tiszások” – mondta, arra utalva, hogy több ezer diák sorsáról is szó van.

Távol Budapesttől, de ideológiailag és anyagilag hozzá kötve

Ugyanez a forrás arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi MCC-ben sokáig valóban érződött egyfajta szervezeti távolság Budapesttől. Szerinte Erdélyben kevésbé volt jelen a napi politikai nyomás, mint a magyarországi központban. „Távol Budapesttől könnyebb dolgunk van, hogy valóban a tehetséggondozásra tudjunk figyelni, és ne érjen politikai nyomás. Én nem emlékszem olyan évnyitóra, amikor fideszes politikus jött volna” – mondta.

Egy másik, az MCC-s oktatásban korábban résztvevő diák egészen más oldalról közelítette meg a problémát. Szerinte az MCC-ben nem nyílt politikai nyomás volt jelen, hanem inkább egy nehezebben tetten érhető, bújtatott irányultság. Azt mondta, sok diák számára ez fel sem tűnt, mert a programok szakmai köntösben jelentek meg, és csak utólag vált világossá számára, hogy bizonyos témák és nézőpontok következetesen előtérbe kerültek, míg mások háttérben maradtak. Úgy fogalmazott, a vezetőség minden helyzetben igyekezett igazodni a budapesti elvárásokhoz, még akkor is, ha ezt nem mondták ki nyíltan, és ez hosszabb távon meghatározta azt is, hogy milyen irányba terelik a diákok gondolkodását.

Az MCC erdélyi megítélésének sokat ártott, hogy a különböző politikai kezdeményezéseken keresztül, például az Erdélyi Politikai Iskola révén, az RMDSZ-es és fideszes kapcsolatok egyre láthatóbbá váltak, számolt egy ott dolgozó programszervező. És hogy a nagyváradi központ átadóján például Orbán Balázs volt jelen, aki egyszerre a miniszterelnök politikai igazgatója, a bukáshoz hozzájáruló kampányfőnöke és az MCC-t fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke, míg Gulyás Gergely olyan eseményeken is feltűnt, mint az Erdélyi Politikai Iskola diplomaosztója, amiről az RMDSZ büszkén számolt be.

Ami a pénzügyi helyzetet illeti, egy, a szervezet működését közelebbről ismerő volt munkatárs arról beszélt, hogy szerinte az MCC-nél az évek során egyre látványosabbá vált a túlköltekezés. Úgy fogalmazott, nem egyszerűen arról volt szó, hogy „van pénz programokra”, hanem arról, hogy sokszor nem volt valódi korlátja annak, mire mennyit lehet elkölteni. Példaként említette a vendégelőadók tiszteletdíjait, amelyek szerinte aránytalanul magasak voltak a helyi viszonyokhoz képest, illetve azt is, hogy jelentős összegek mentek el látványos, „színes-szagos” kiadványokra és az intézmény folyamatos önreklámjára. Úgy látta, egy idő után maga a működés is elkezdett ehhez a bőséghez igazodni: nem az volt a kérdés, mire van szükség, hanem hogy mit lehet még megvalósítani, ha már rendelkezésre áll a forrás.

A forrásaink közül többen is úgy vélik, hogy valószínűleg nem fog megszűnni az MCC, de jelentősen összezsugorodik majd a most több ezer diákot összefogó és megmozgató rendszer. Egyelőre ezek csak találgatások, sokszor egymásnak ellentmondó meglátásokkal és magyarázatokkal álltak elő forrásaink, ami annak a jele, hogy tulajdonképpen maguk sem tudják, mire lehet számítani a következő hónapokban. Egyikük szerint az erdélyi szervezetnek akár több évre előre is lehetnek tartalékai, egy másik ezt túlzásnak tartotta, de ő is úgy vélte, rövidebb időre biztosan van mozgástér, és be vannak biztosítva.

Abban viszont nagyjából egyetértettek, hogy a bőkezű működés nem tartható fenn a továbbiakban. „Volt havi két képzés, lesz mondjuk havi egy. Volt heti egy tábor, lesz havi vagy félévi egy tábor. Meg fogják felezni a költségvetésünket, de abból is még el lehet éldegélni sokáig, amit eddig adtak” – fogalmazott egyik forrásunk.

Nem megszűnés, hanem átrendeződés?

A kolozsvári MCC-kör belső viszonyait ismerő források szerint Magyar Péter kritikáit Erdélyben nemcsak elvi, hanem személyi-politikai szempontból is figyelik. Többen felhozták, hogy 2024 elejéig az East Grain-csoport közvetlen kapcsolatban állt azzal a kolozsvári körrel, amelyet több forrásunk Talpas Botond környezetéhez is közelállónak ír le.

Az egyik értelmezés szerint ez azért lehet fontos, mert egy politikai átrendeződés esetén a budapesti, Gulyás Gergelyhez kötött befolyás egy részét nem kívülről, hanem a meglévő személyi hálókon keresztül lehet majd újraszervezni. Egy forrásunk ezt úgy fogalmazta meg: „ha Szalai Zoltán és Orbán Balázs köre háttérbe szorul, attól a rendszer még nem omlik össze, csak mások szervezik majd újra”.

„Az MCC-s gondolat egy jobboldali struktúrát feltételez, és ezt a Tisza biztosítani tudja. Szerintem nem megszünteti, hanem a maga ízlésére hajlítja majd át” – mondta egyik forrásunk, aki szerint emiatt sem valószínű, hogy az erdélyi MCC egyik napról a másikra eltűnne.

Talpas Botond személye ebben a történetben több szinten is kulcsfontosságú. Egyes forrásaink szerint szorosan kötődik Gulyás Gergely környezetéhez, másrészt maga is abból az RMDSZ-es, fiatal politikai-közéleti hálóból érkezett, amelyet az MCC az utóbbi években látványosan épített.

Amit a diákok látnak mindebből a zavarból

A jelenlegi és volt diákok közül többen mondták, hogy nem érzékelték közvetlenül a fideszes politikai nyomást Erdélyben, szemben Budapesttel, ahol Orbán Balázs napi szinten jelen van.

Egy neve elhallgatását kérő jelenlegi diák pedig elsőre abszurdnak hangzó kijelentést is tett: „Én nem nagyon találkoztam fideszes MCC-sekkel, legalábbis olyanokkal, akik diákok. Szerintem a munkavállalók között gyakrabban előfordulnak, de a diákok között azért nincsenek sokan.” Hozzátette, hogy Kolozsváron gyakran még az oktatók kormánykritikus megjegyzései is belefértek, és nem tapasztalta azt, hogy bárkire rá akarnák nyomni a Fidesz politikai nézeteit.

Ugyanez a diák ugyanakkor nagyon erős kritikát fogalmazott meg az intézmény működéséről is, ami arra enged következtetni, hogy az MCC-ről alkott kép árnyaltabb, és a Fidesz bukása után a kritikusabb hangok itt is utat törnek, amíg az ideológiai kötöttségű diákok, munkatársak hallgatásba és közösségi médiás hadviselésbe kezdtek.

A diák szerint az MCC nem elsősorban azért problematikus, amivel kívülről támadják, hanem a túlfinanszírozottsága miatt. Példaként a téli táborokat, a drága helyszíneket, az all inclusive ellátást, a síbérleteket és az egyéb, oktatáshoz közvetlenül nem kapcsolódó költségeket említette. Felhozott egy jótékonysági bált is, ahol állítása szerint csak virágokra egymillió forintot költöttek, miközben az adományként befolyt összeg ennek nagyjából a fele volt.

Egy másik diák, aki szintén megemlítette az irdatlan nagyságú pénzpocsékolást, ezt strukturális problémaként írta le. Szerinte az MCC soha nem döntötte el magáról, hogy szakkollégium akar-e lenni, vagy politikai think tank, és épp ebből fakad az identitászavara. „Annyi pénzt kellene biztosítani, amennyit a működés indokolttá tesz, különben pénzpocsékolásba megy át a dolog” – fogalmazott. Úgy látja, ha a Tisza valóban hozzányúl az MCC-hez, akkor nem feltétlenül az intézmény ötletét számolja fel, hanem a „janicsárképző és pénztékozló” jelleget próbálja majd levetkőztetni róla.

Meglepően sok jelenlegi diák nem akart nyilatkozni nekünk, még név nélkül sem. Többen attól tartottak, hogy negatív következménye lehet, ha az MCC jövőjéről beszélnek. Mások egy olyan, diákokkal is aláíratott szerződésről beszéltek, amely szerint vagy nem nyilatkozhatnak az MCC-ről, vagy csak előzetes engedéllyel, amit egyébként az MCC munkatársaival is aláírattak.

Akadtak ugyanakkor olyan volt diákok is, akik kifejezetten pozitívan beszéltek az intézményről. Volt, aki az Erdélyi Politikai Iskolát nevezte értékes, színvonalas programnak, más a kolozsvári közösségi kezdeményezéseket, a könyvklubot, a jótékonysági akciókat vagy a román–magyar történelmi párbeszédet emelte ki. Ez arra utal, hogy az MCC-ről alkotott kép Erdélyben belülről is megosztottabb annál, mint amit a budapesti politikai címkézés alapján gondolni lehetne.

A Telex és a Transtelex 2023-ban riportsorozatban foglalkozott az MCC-vel. Az elsőben az MCC és a Fidesz viszonyáról, a másodikban az MCC vagyonosodásáról, a harmadikban pedig az MCC képzéseiről írtunk. A negyedikben az MCC erdélyi tevékenységét mutattuk be, amit egyesek a „Fidesz harmadik honfoglalásának” is neveznek. A sorozat ötödik, záró részében az MCC főigazgatójával, Szalai Zoltánnal közöltünk interjút.