MCC Erdély: A Fidesz harmadik honfoglalása, rohadt sok pénzzel megtoldva

• 2021-ben nagyszabású MCC-s hálózatépítés kezdődött el Erdélyben is, már nyolc városban vannak jelen, és kb. 2000 diákot oktatnak.

• Annak ellenére, hogy vezetői hangsúlyozzák az erdélyi adaptációt, az erdélyi MCC nem a helyi realitásra, hanem a karrierépítésre helyezi a hangsúlyt.

• Az MCC erdélyi része is a NER-logika alapján működik, hozzájárul a kettős társadalom létrejöttéhez, a hálózat tagjait privilégiumokhoz, képzéshez, hatalomhoz juttatja, a többieket pedig kizárja ebből a körből.

• Mindez egyelőre az RMDSZ hallgatólagos egyetértésével történik, annak ellenére, hogy a szövetség ideológusa, Székely István felismerte az újgenerációs erdélyi politikusok fideszes szocializációjának veszélyeit.

• Ez az MCC-ről szóló cikksorozatunk negyedik része. Az elsőben az MCC és a Fidesz viszonyáról, a másodikban az MCC vagyonosodásáról, a harmadikban pedig az MCC képzéseiről írtunk. Ebben az intézmény erdélyi térnyerését mutatjuk be.

„Ez a harmadik honfoglalási kísérlete Fidesznek Erdélyben, rohadt sok pénzzel megtoldva” – mondta egy kolozsvári egyetemi oktató a Mathias Corvinus Collegium (MCC) erdélyi terjeszkedéséről. Szerinte az első kísérlet a státusirodákon keresztül zajlott, „amikor a kettős állampolgárságot osztogatták”, a másodikat a mindenféle támogatások, a templom- és óvodaépítések jelentették. De úgy gondolja, talán ez, a harmadik honfoglalás, azaz az MCC 2021-es berobbanása a legveszélyesebb, mert ebben már nemcsak az aktív korosztályt és idősebb generációt célozza a Fidesz, hanem a kiskorúakat és fiatal felnőtteket. „Egy olyan fiatal elitet nevel ki, amely feltétlen hűséggel fog hozzá ragaszkodni, és ők azok, akik – a Fidesz reményei szerint – a következő évtizedekben meghatározó, kulcspozíciókba jutnak Erdélyben, Romániában”.

Az MCC már 2013-ban megjelent Kolozsváron és Székelyudvarhelyen, akkor a mostaninál lényegesen szerényebb körülmények között tartottak képzéseket középiskolásoknak. 2017-ben, a legnagyobb erdélyi magyar párttal, az RMDSZ-szel együttműködve beindították az Erdélyi Politikai Iskola nevű programot, amelyben a közélet iránt érdeklődő fiatalokat oktatnak. 2018-ban elindult Kolozsváron az egyetemistákat célzó program, aztán 2020-ban – amikor a magyar kormány hatalmas vagyont ruházott az MCC-t felügyelő alapítványra – a Fiatal Tehetség Programot is áthozták Erdélybe, és a kolozsvárin kívül Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Aradon, Nagyváradon és Szatmárnémetiben is képzési központokat nyitottak.

A 2022/2023-as tanévben a Fiatal Tehetség Programban 371, az erdélyi Középiskolás Programban 1667, a kolozsvári Egyetemi Programban 95, az Erdélyi Politikai Iskolában pedig 19 diákot oktattak, azaz az elmúlt 10 évben folyamatos bővüléssel mára az erdélyi tehetséggondozás megkerülhetetlen szereplőjévé váltak.

A kérdés csak az, pontosan mit akar elérni ezzel a Fidesz és a magyar kormány.

Hogy valóban tejjel-mézzel folyó Kánaánról van szó, hiszen az MCC-ben a romániai közoktatásban ismeretlen színvonalon tanulhatnak a diákok, arról mi is meggyőződtünk a kolozsvári képzési központban tett látogatásunkkor, amely Kolozsvár belvárosában, az emblematikusnak számító Szentegyház utcában, a névadó Mátyás király főtéri szobrától pár lépésre található. Az értékes ingatlant a 2000-es évek elején kapta vissza a román államtól a római katolikus egyház, és Czirják Árpád főesperes-plébános úgy döntött, szállodát és éttermet alakít ki az épületben. Az Agapé névre hallgató együttesnek a szállodai részét vette át 2020-ban az MCC. A beköltözés és működés kezdete a járványos körülmények között nem kapott nagyobb figyelmet, csendben zajlott le. Az egyetlen érezhető változás a közkedvelt Planetárium kávézó elköltözése volt, amely ugyanabban az épületben bérelt helyiségekben működött, azonban az MCC azt a részt nézte ki a nyilvános előadások helyszínének, ahol azóta szinte heti rendszerességgel lépnek fel a fideszes kurzus nemzetközi popsztárjai is (Calum T. M. Nicholson, Patrick Deneen, Robert C. Castel stb.). A szombat délelőtti foglalkozásokon mintegy száz diák gyűlt össze a Középiskolás Programból és a Fiatal Tehetség Programból egyaránt.

A középiskolásoknak Kerekes Emőke fotóművész adott elő. Az egész napos, intenzív kurzuson portréfotózást, kompozíciót, színelméletet tanultak. Nem bíbelődtek fényképezőgéppel, mindenki a mobiljával fényképezett, a hangsúly a meglátáson, a keretezésen volt. Az előadásban tényleg minden benne volt, ami egy tizenéves figyelmét lekötheti, csomó infó és azonnal hasznosítható gyakorlati tudás, de közben elhangzottak olyan nevek is, mint André Kertészé vagy Mai Manóé. Utóbbi budapesti műtermének meglátogatása fel is került a fiatalok bakancslistájára.

Az emeleten közben a Fiatal Tehetség Program ötödikes diákjai beszélgettek, vitáztak a média különböző formáiról. Az oktató által kialakított kis csoportok mindegyike az általa képviselt médiát kellett, hogy bemutassa. Nyomtatott sajtó, online portál, tévé, rádió – mindegyik szóba került, az oktató magabiztosan irányította őket, pörgette a társaságot. A szomszédos teremben a hatodikos diákoknak tartottak biológia órát. A szív felépítését vizsgálták. Itt is kisebb munkacsoportokra voltak felosztva a gyerekek, a tanár körbejárt, és minden asztalon elhelyezett egy tálcát egy friss disznószívvel, csipesszel, szikével és ollóval – mindennel, ami a boncoláshoz szükséges. A diákok maguk fedezhették fel a szívkamrákat, pitvarokat, billentyűket.

A termek moduláris berendezése hasonló, Kolozsvártól Nagyváradig mindenhol egyformán jól felszerelt helyiségekben zajlik a hétvégi oktatás. A programkoordinátorok szerint a gyerekek imádnak bejárni, a közösség mindenhol remek, mindig alig várják a következő alkalmakat. A Fiatal Tehetség Programba bekerülő diákok száma limitált, mert itt elsősorban személyes interakcióra épülő oktatás zajlik, a középiskolások esetében viszont jóval több középsulist tudnak becsatornázni, mert ott az online és az egyéni tanuláson van a hangsúly, minden diák maga választhatja ki a modulokat, és olyan tanulási csomagot állíthat össze, amely az érdeklődési körének megfelel.

Az egyetemisták képzése is kiemelkedő színvonalú, ráadásul az MCC Erdélyben is komoly ösztöndíjakat oszt, az egyik diák Szepessy László például azért csak Zoomon tudott velünk beszélni, mert épp három hónapot Dél-Afrikában töltött, ahol a fenntartható energiaforrásokat tanulmányozta az MCC Fellowship rendszeren keresztül. Amikor arról érdeklődtünk, hogy mi az, amit kiemelne az MCC kínálta lehetőségek közül, akkor a vitaesteket és a tanulmányutakat emelte ki. Bosznia-Hercegovinába is elvitték egy nyolc napos kirándulásra, ahova Julius Strauss, a jugoszláv háborúról tudósító brit újságíró kísérte el őket. A kisebbségi élet kihívásait tudatosító kurzusokat is kiemelte.

Hogy a rendszer ennyire jól működjön, természetesen rengeteg pénzbe kerül, az erdélyi MCC mögött álló Mathias Corvinus Collegium Egyesület 2022-es költségvetése a vezetőség szerint valamivel több mint 2 millió euró volt. Annak ellenére, hogy megígérték, végül nem küldtek kimutatást arról a Transtelexnek, hogy ebből az összegből mennyi megy el a bérlemények fenntartására (az erdélyi MCC-nek egyelőre nincsenek saját ingatlanjai), mennyi az oktatók honoráriumára, és mekkora összeget költenek az alkalmazottak fizetéseire. Az összeg oroszlánrészét az MCC Magyarországon működő alapítványától kapják, azonban az erdélyi igazgató szerint vannak más bevételeik is, említette a sepsiszentgyörgyi és kolozsvári, illetve Kolozs megyei önkormányzattól érkező forrásokat. A költségvetést érintő hivatalos válaszban mindössze azt hangsúlyozták, hogy „az Alapítvány részletesen kidolgozott stratégia alapján dönt a támogatásról, részletes éves beszámolóját pedig honlapján teszi közzé. Az erdélyi csapat beszámol a tevékenységéről az Alapítványnak vagy más támogatónak, megpályázza a következő időszak költségvetését, illetve a kapott támogatással pontosan és alaposan elszámol.”

Persze bejutni sem olyan egyszerű ide, többszörös túljelentkezés van a programokba, és mindenhol a legjobbakat választják ki. Az általános- és középiskolások szelekciójáról a nagyváradi MCC-képviselet vezetője, Nagy Tímea-Zita elmondta, a felvételin nem iskolai képességeket és tudást mérnek fel, hanem van egy saját tehetségmodelljük, és az ebbe beleillő gyerekeket keresik. „Ez egy többrétegű felmérést jelent a felvételi során. Az intelligenciát, az érzelmi intelligenciát, a kooperációs készséget, az egyéni motivációt mérjük, illetve azt, hogy hogyan tud a gyerek csapatban működni. Van még egy szókincstesztünk is, amiből adott esetben azt nézzük meg, hogy a gyereknek milyen az olvasottsága vagy a műveltsége. Ezekből tevődik össze egy egységes, Kárpát-medencei szintű felvételi rendszer, és ha ebben elérnek egy bizonyos pontszámot a gyerekek, megtörténik a felvételük az MCC-be.”

Az Egyetemi Programba ugyanilyen gondosan válogatják a fiatalokat. A koncepcióról Bethlendi András beszélt, és az általa fontosnak vélt és felsorolt tantárgyakat egymás mellé téve, kiderül, egyértelműen közéleti képzés, világnézeti alakítás is folyik a programban. „A szempont számunkra az volt, hogy olyan alaptudást adjunk, amelyre az életben a későbbiekben lehet tovább építeni, másrészt pedig mindenkinek hasznos. Ilyen elemek például a közgazdaságtan, a közjog – minden diáknak meg kell ismernie, hogy működik egy helyi, egy megyei önkormányzat, valamint a parlament, mik azok a folyamatok, amelyek az ő életükre is kihatnak” – mondta. Ugyancsak alapozó tárgyak közé sorolta a politikai filozófiát, amelyik szükségszerű ahhoz, hogy tudják értelmezni azokat a koncepciókat, amelyek a társadalmat működtetik és fel-fel merülnek a nyilvános térben.

„Az örökös nagy kérdés, hogy kinek a számára képezzük az erőforrást? Az, hogy milyen mértékben »brain drain« az MCC, még nem tudjuk megállapítani, de egyértelműen az. Lévén, hogy a magyar kormány finanszírozza, ha nem is ez az elsődleges célja, senki sem mondhatja, hogy rossz az, ha később úgy döntenek a volt diákok, hogy Magyarországon folytatják. Ez ugyanannak az elképzelésnek a része, amely azt hangoztatta, hogy nyissunk minél több egyetemet Erdélyben” – magyarázta egyik, az erdélyi felsőoktatási kínálatot és a működő intézményeket jól ismerő forrásunk, aki szerint arról már vannak számok, hogy az udvarhelyi SZEK-nek hány lediplomázott fiatalja kapott munkát Magyarországon.

Egyébként az erdélyi MCC-nek elvileg az egyik fő törekvése, hogy Erdélyben tartsák a fiatalokat, de az intézmény helyi vezetése is beismerte, egyelőre még nem tudták lemérni, mennyire sikeresek ebben. „Nagyon jó lenne megnézni öt év vagy tíz év múlva, hogy többen maradtak-e itthon az MCC-sek közül, mint azok, akik a programjainkban nem vettek részt. Személy szerint nekem ez egy fontos mutató, hogy tud-e olyan plusz kapcsolati háló, olyan kötődés kialakulni a diák és Erdély között, hogy itthon maradjon. Amikor meg kell húzni a mérleget, vagy reflektálni kell a munkánkra, akkor ez a feed back mindenképpen része lesz annak az értékelésnek, amit elvégzünk” – mondta Talpas Botond, az MCC erdélyi vezetője. Hogy a romániai munkaerőpiac kihívásaira szeretnék felkészíteni a diákokat az, abból is látszik, hogy minden olyan diáknak, aki az MCC-be való belépése pillanatában az előzetes felmérések alapján nem éri el román nyelvből a C1-szintet, annak kötelező románul tanulni, azonban hogy a nyelvtanítás mennyire sikeres, azt nem volt lehetőségünk lemérni.

Az induláskor Geréd Imre, az RMDSZ akkori ifjúságért felelős alelnöke volt a kapocs az MCC és az RMDSZ között, elmondása szerint ő még 2015-ben nagyon jó személyes kapcsolatokat alakított ki bizonyos fideszes politikusokkal, amikor a Kolozsvár Ifjúsági Főváros programsorozat egyik részét Budapestre szervezte ki.

Az Erdélyi Politikai Iskola két évvel később, 2017-ben startolt el, azóta is Geréd a felelőse, és 2020-ban, amikor az EPI harmadik évfolyama végzett, nyilvános Facebook-posztban köszönte meg Gulyás Gergelynek, hogy annak idején, a fideszes politikus támogatta ezt a kezdeményezést.

„Ahogy nézem a csoportokat, a legelső tényleg a haverok társasága volt, látszik a neveken is, hogy első körben saját maguknak szerveztek egy jó kis képzést. Ott van Talpas Botond, Borzási Sarolta, Csorba Zsuzsanna Emese, Rés Konrád Gergely, Rácz Levente, Doboly Izabella, Szilágyi Dóra Emese” – sorolta a fiatal, úgymond harmadik generációs RMDSZ-es politikusokat ismerő, a nevét elhallgatni kívánó interjúalanyunk.

Geréd a Transtelexnek azt mondta, az elképzelés annyi volt, hogy legyen egy olyan közéleti képzés, ahová bárki jelentkezhet, függetlenül attól, hogy kíván-e politikai szerepet vállalni vagy nem. „Erdélyben a politizálás és a közélet határai sokszor összemosódnak, mert ilyen a mi közösségi életünk, és lehetnek olyan fiatalok, akik nem politikusok, de intézményvezetők vagy vállalatvezetők lesznek, és majd együtt kell működjenek a döntéshozókkal. Nagyon fontos, hogy megértsék, átlássák a mechanizmusokat” – magyarázta a most MCC-nél alkalmazásban lévő EPI-ötletgazda.

Eddig kb. 120-an járták ki az Erdélyi Politikai Iskolát, a végzősöknek azonban elenyésző hányada lépett politikai pályára, valóban nem is tudott olyan példát mondani Geréd, hogy a képzés elvégzése után került volna be valaki az RMDSZ-es vagy fideszes rendszerbe. Inkább az a tendencia, hogy azok a fiatalok, akik már ott gravitálnak az erdélyi politikai alakulat körül, vagy már éppenséggel bekerültek az RMDSZ köreibe, beiratkoznak erre a képzésre is. A frissen végzett évfolyam tagja volt például az RMDSZ kolozsvári szervezetének élére idén megválasztott Azzola Katalin is. A végzősöknek gratuláló Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős alelnöke, a szervezet teoretikusa, és aki szóvá tette, hogy a fiatal politikusgeneráció Erdélyben csak a Fidesz-féle politizálást ismeri, arról beszélt a diplomaosztó ünnepségen, hogy a következő generációk feladata lesz az RMDSZ programjának módosítása, mert a fiataloknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy végiggondolják saját helyzetüket. „A közjó újragondolása nélkül nincs új politikai generáció” – hangsúlyozta.

Ezt az állítást Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa is alátámasztotta, aki szerint Talpas és köre egyfajta generációs ellenzék az RMDSZ-en belül. „Nem ideológiai, hanem generációs ellenzék, amely felmérte, hogy még sok évbe telik, amíg az RMDSZ-en belül labdába rúghat. Talpasnak a kolozsvári RMDSZ-en belül elég erősek a pozíciói, nem tudom, hogy mennyire egyezett ki Csoma Botonddal (parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke). Amit én látok, hogy ő kivárásos helyzetben van.”

Talpas közösségszervező készségei korán megmutatkoztak. 2007-ben érettségizett a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban, de már líceumi évei alatt intenzíven részt vett a MAKOSZ, azaz a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége tevékenységében, és 2006-tól 2008-ig alelnöke is volt a diákszervezetnek. Az egyetemi alapképzést a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen végezte el, nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányokból szerzett BA diplomát 2010-ben. Mindeközben a MAKOSZ alelnökből a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke lett, és a Sapientia szenátusának tagjává is választották a diákok. Mesterképzését már a Babes-Bolyai Tudományegyetemen végezte, és ott is szenátusi tag, alprefektus lett, valamint a magyar tagozat képviselőjeként tevékenykedett.

A közösségszervezés azonban nem állt le az egyetemi és civil szféránál, Talpas 2008-ban már a Kolozs megyei Ifjúsági Fórumban is működött, amely egyfajta előszobája volt a Kolozs megyei RMDSZ-nek, majd 2013-tól a MIÉRT-nek, a Magyar Ifjúsági Értekezletnek lett elnökségi tagja, és 2019-ben már az RMDSZ Kolozs megyei képviselőjelöltjeként mutatkozott be a kolozsváriaknak, igaz, nem kapott befutó helyet, mert az Csoma Botondé volt.

Azt a kapcsolati hálót, amelyet Talpas kiépített már a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnél, majd új emberekkel bővítette különböző civil szervezetekből, átemelte az MCC-be. Az erdélyi MCC vezetőségének szinte minden tagját valamelyik diák-, civil- vagy politikai szervezetből emelte át Talpas az MCC-be. Ez a kör dolgozik Talpas Diversity nevű rendezvény- és reklámügynökségnél, és ők szervezik a marosvásárhelyi VIBE fesztivált is.

Talpas mellett ebbe a körbe tartoznak:

Bethlendi András, az erdélyi MCC akadémiai ügyekért felelős igazgatója, jogász, egyben a Sapientia Egyetem oktatója és a Méra Világzenei Fesztivál igazgatója. Bethlendi Talpassal együtt szervezte a kereskedelmi többnyelvűséget szorgalmazó Igen, tessék! mozgalmat.

Geréd Imre, az erdélyi intézménystruktúráért felelős igazgató, és egyben az MCC Erdélyi Politikai Iskolájának ötletgazdája, alapítója. A 2017-ben induló Erdélyi Politikai Iskola első évfolyamának maga Talpas is diákja volt.

Fugel Edina, az erdélyi szakmai tevékenységért felelős igazgató. 2009-től a Kolozsvári Magyar Diákszövetség karrierirodájának menedzsere volt, majd 2014-től a Gazdasági Tanácsadó Klub ügyvezetője. Ez volt az a szervezet, amellyel együttműködve 2013-ban az MCC programjai megjelentek Erdélyben. „Ott van a kolozsvári városi tanácsban RMDSZ-es önkormányzati képviselőként Fugel Edina, aki MCC-alkalmazott, programkoordinátor és tréner. Az esete mutatja, hogy átfedések vannak az RMDSZ kolozsvári szervezete és az MCC között. Egy másik példa Csorba Zsuzsanna Emese, aki széki származású és a Kolozs megyei tanácsosi listára is föltette az RMDSZ a legutóbbi önkormányzati választásokon, de a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum elnöke is, szintén ott van az MCC-ben. Ő hozta be baráti vonalon egyik széki barátnőjét, Szabó Enikőt, aki most a kolozsvári Középiskolás Programért felel. De Rácz Bélának a nevét is megemlíthetjük, aki a BBTE egyetemi oktatója, az MCC-n is vállalt oktatást és mindeközben az RMDSZ részéről városi tanácsos Kolozsváron” – magyarázta a személyi kapcsolatokat jól ismerő interjúalanyunk.

Rés Konrád Gergely, erdélyi kabinetvezető, fenntarthatóságért felelős igazgató gyakorlatilag mindenhol Talpast követte. Átvette tőle a Kolozsvári Magyar Diákszövetség vezetését, majd, amikor Talpas 2015-ben megalapította a Diversity Advertising nevű cégét, akkor Rés abba is beszállt. 2017-ben indították útjára a VIBE Fesztivált, és Rés Konrád Gergely lett a fesztivál igazgatója. 2020-ban, amikor az MCC erdélyi igazgatója lett, Talpas kiszállt a Diversityből, ami nevet is változtatott, azóta Polyp Communications SRL néven fut, azonban a honlapra elég egy pillantást vetni, és a stábtagok között fölfedezzük Rés Konrád Gergelyt, aki jelenleg a Polyp értékesítési igazgatója. A cég portfóliójában pedig nemcsak a VIBE fesztivál honlap- és arculatgondozása szerepel, hanem a sepsiszentgyörgyi Tabakó fesztiválé is, amelyet nagy erővel támogatott meg tavaly és idén is a székelyföldi város polgármesteri hivatala, és ahol számos programért az MCC felel. A Polyp Communications ráadásul 2020 óta, miután Talpas Botond kilépett a cégből, megtízszerezte forgalmát és nyereségét.

Az üzleti érdek, politikum és MCC közötti kapcsolatokra vonatkozó kérdésünket nem volt alkalmunk személyesen Talpas Botondnak feltenni, az írásban érkezett válasz így hangzik: „Jelenleg 82 alkalmazott munkatárs és több mint 200 betanító oktató segíti az MCC munkáját Erdély különböző városaiban. Tudomásunk van róla, hogy az MCC-s munkatársak közül többen is tevékenykednek különböző szervezetekben, tanítanak, önkénteskednek, tehát a munkahelyen kívül is aktívak a helyi közösségekben, de nincsenek konkrét, összegyűjtött adataink arról, hogy ki miben vállal részt munkán kívül. Örülünk a közösségi szerepvállalásaiknak, ha van ilyen, de ez nem befolyásolja a csapat összetételét, hiszen a kiválasztásnál szigorúan a szakmaiság és a munkatapasztalat játszik szerepet. Talpas Botond MCC-n kívüli tevékenységével kapcsolatos ügyeiben nem illetékes a kommunikációs csapat.”

„Maga köré gyűjtötte az MCC-n belül az összes olyan embert, akit ő még diáktanácsosként, fiatal politikusként összeszedett, és egy hálózatépítésbe kezdett, és amikor majd helyzetbe kerül, akkor ezt az egész hálózatot, amit kiépített, átteheti politikai síkra” – mondta a Transtelexnek egy névtelenül nyilatkozó interjúalanyunk.

Talpasnak az MCC jó lehetőség arra, hogy egy erős pénzügyi és szellemi hátországot építsen. Alapvetően a Fidesz pénzéből történik ez az építkezés, azonban kettős érdeket szolgál, mert nemcsak a következő elitgenerációkat neveli ki, hanem az RMDSZ-en belül is erősíti Talpasék pozícióját.

Az RMDSZ-en belül ezek a generációs véleménykülönbségek már meg is mutatkoznak, sok idősebb politikus szerint a fiatalok rossz irányba vinnék az RMDSZ-t és az erdélyi magyarság érdekvédelmét is.

Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős alelnöke nemrég arról kezdeményezett vitát, hogy mi az, ami összeköti és mi az, ami elválasztja az RMDSZ-t a Fidesztől. Sokan egyfajta nyitásként, az erdélyi liberális értelmiség pacifikálásának szándékaként értelmezték az írását, maga a szerző azonban azt emelte ki, hogy leginkább az a felismerés íratta vele a szöveget, hogy az elmúlt 15 évben szocializálódott fiatal erdélyi magyar generáció nem ismer másfajta politizálást, mint a Fideszét. Ez pedig nem lehet járható út az erdélyi magyar kisebbség számára, mutatott rá Székely, ugyanis teljesen más valóságban él Romániában az egymillió erdélyi magyar, ráadásul kisebbségvédelmi érdekképviselőként más eszközök állnak az RMDSZ rendelkezésére, és másként kell artikulálni bizonyos politikai szándékokat.

„Amiről Székely szemérmesen hallgat, hogy ez miért van így. Az ok egyszerű, a Fidesz növekvő közvetlen befolyása a politikai szocializációs intézményeken belül” – írták meg a Transtelexen publikált válaszcikkükben Kiss Tamás és Toró Tibor. A két társadalomkutató rávilágít, hogy a rendszerváltást követően létrejött egy sor ifjúsági szervezet, amelyeknek politikai szerepe a fiatalok RMDSZ-be való becsatornázása volt, a szövetség azonban erre az alapra nem épített elitképző intézményt, amelyen keresztül a fiatalokat ténylegesen fel is készíthette volna az erdélyi magyar közéletben való szerepvállalásra. Megtette ezt helyette a Fidesz, amikor létrehozta az Mathias Corvinus Collegium erdélyi lábát, hívja fel a figyelmet Kiss és Toró. „Nem tartjuk valószínűnek, hogy az MCC erdélyi szárnyát vezető szereplők ellensúlyozni tudnák (már ha egyáltalán akarják), hogy itt a Fidesz politikai elitképző iskolájáról van szó, amely nem csak a politikai vezetéshez és politika-csináláshoz szükséges kompetenciákat, hanem helyenként szélső-jobboldaliba hajló támpontokat is szolgáltat a világ értelmezéséhez. Az elitképzés ilyen irányú átalakulása (hasonlóképpen az RMDSZ ifjúsági szervezeteinek a magyarországi kampányokba való bekapcsolódásához) átalakíthatja a Fideszhez való pragmatikus/klienteláris viszonyulást, ami a mostaninál is kisebb teret hagy az RMDSZ számára, hogy az erdélyi magyarság reális problémáival foglalkozzon.”

Talpas és Bethlendi András a Transtelex kérdéseire elismerték, hogy egyfajta networkingban gondolkodnak, azonban tagadták, hogy a Fidesz szempontjai szerint épülne az új erdélyi elit hálózata.

Amikor rákérdeztünk a politika és az MCC viszonyára, Talpas nagyon pragmatikusan foglalta össze a lényeget: olyan emberekről van szó, akik „szűkebb vagy tágabb hazájuk érdekeit tartják szem előtt”, mondta, és ezt nemcsak saját magára és az erdélyi MCC vezetőségére értette, hanem azokra a fiatalokra is, akik az itt kapott iránymutatásnak megfelelően vállalnak majd közösségi feladatot. „Az MCC-nek vannak értékei, nézőpont kérdése, hogy mit jelent az, hogy a politikát kívül hagyod, mikor egy erdélyi politikai iskolát működtetünk. (…) Mi tisztában vagyunk azzal, hol van a szülőföldünk, melyik nemzetnek vagyunk a része. Szeretnénk, hogy a diákok a maguk környezetére, szűkebb vagy tágabb környezetükre hatással legyenek. Vannak az MCC-ben olyan vezetők vagy szereplők, akik az életük során feladatot vállaltak, akár a politikában is, és jómagam is egy ilyen szereplő vagyok. Szóval, én mikor belépek ebbe az irodába, az az ember is vagyok, aki ezt is vállalta, de az az ember is, aki el tudja vezetni ezt az intézményt és tudja, hogy minek mikor hol van a helye és a kerete.”

Ami az MCC-ben képzett diákok jövőjét illeti, és azt a hálózatot, amelybe beilleszkednének, ezt is tudatosan formálják. Bethlendi András saját tapasztalatairól mesélve elmondta, az ő életének alakulásában is több ilyen meghatározó hálózatról tud beszámolni, az egyik a táncházmozgalom és a néptánc, a másik pedig a jogvédő civil kezdeményezéseket működtető társaság (Talpassal közösen csinálták az Igen, tessék mozgalmat). Bevallása szerint ilyen erős hálózat akar lenni az MCC alumni is, olyan diákokat rekrutálnak, akiknek erős a közéleti érdeklődésük. „A szelekció során, amely útján bekerülnek a diákok az MCC-be, odafigyelünk, hogy olyan diákok legyenek, akik érdeklődnek a saját közösségük iránt, a társadalom iránt” – mondta el a Transtelexnek.

Az erdélyi MCC vezetőivel folytatott beszélgetések során, amikor azzal szembesítettük őket, hogy a magyar társadalom bizonyos szegmense mennyire kritikusan figyeli az intézmény működését, akkor mindig az volt a válasz, hogy ők önállóan, az erdélyi diákok és az erdélyi magyar közösség érdekeit figyelembe véve döntenek. Ugyanakkor az MCC rendezvényein fellépő külföldi és magyarországi előadókat figyelve, a rendezvénytermekben is kiállított MCC-s könyvkínálatba belelapozva, az MCC-s diákokkal és alkalmazottakkal elbeszélgetve egy tökéletesre csiszolt rendszer bontakozott ki előttünk, amelyet arra optimalizáltak, hogy az új erdélyi elitet kinevelje. A jövendőbeli cégvezetők, egyetemi tanárok, politikusok, orvosok és bankárok a tökéletes szaktudás, idegen nyelvek és általános műveltség mellé megkapják a nemzetközi jobboldal elméleteiből és a Fidesz doktrínájából összegyúrt sajátos ideológiát, amit az erdélyi programkoordinátorok megtoldanak egy erős lokálpatrióta színezettel is. A több hónapon keresztül végigkövetett történet sűrítve tárta elénk, hogy mivé válhatnak a rendszerbe alig tízévesen bekerülő gyerekek: remek képességekkel rendelkező, nemzetközi szinten is versenyképes fiatal felnőtteké, akik számára a realitás a NER által felépített ideológiai buborék és az a hálózat, amelynek csomópontjaiban egykori tanáraik, mentoraik, az őket támogató döntéshozók és a velük egyformán gondolkodó diáktársaik helyezkednek el.

Egy kiemelt feladat az MCC-n belül, hogy olyan fiatalokat neveljenek, akik a közösségért óhajtanak tenni valamit. Az erdélyi FIT program marosvásárhelyi régiófelelőse, Nagy Blanka szerint az MCC hívószavai úgy hangzanak, hogy „kaland, közösség, kihívás”. Ahhoz, hogy egy fiatal ki tudjon bontakozni, nagy szükség van a közösségre és a közösség erejére, mondta. „És ezek a gyerekek a jövőben szerintem olyan szerepet töltenek be, ahol a közösség mozgatórugói lesznek, legyen szó bármilyen munkaközösségről” – ecsetelte Nagy.

Bár Talpas és Bethlendi is folyamatosan hangoztatja Erdély iránti elkötelezettségét, és ebben semmi okunk nincs kételkedni, Kiss Tamás szociológus úgy látja, alapvetően nincs nagy különbség abban, ahogy a Fidesz elképzeli az Erdélyben élő egymillió magyar sorsát, és ahogy az MCC köré tömörülők látják a jövőt.

A cikk az Investigative Journalism for Europe (IJ4EU) alap támogatásával készült.