400 millió dolláros hitelhez juthat a rovinai aranybánya, de az engedélyek még mindig nincsenek meg

Több mint kétszáz tonna arany és mintegy 635 ezer tonna réz tartalék lehet a Hunyad megyei rovinai bánya mélyén. A kitermelést szorgalmazó kanadai Euro Sun Mining pedig most talált rá két olyan nehézsúlyú partnert, akik hajlandóak lennének megnyitni a pénzcsapokat. A cég bejelentette: egy akár 400 millió dolláros hitelkeretről írt alá szándéknyilatkozatot az ausztrál Macquarie Bankkal és a svájci székhelyű Trafigurával, hogy elindítsa Románia legnagyobb magánkézben lévő bányaberuházását a rovinai lelőhelyen. A Trafigura ráadásul egy közvetlen, hárommillió dolláros tőkeinjekcióval is beszállna a kanadai vállalatba.

A cégvezetés által mérföldkőként emlegetett memorandum egyelőre csak a szándékot rögzíti, kötelezettségvállalást nem: a bankoknak és a kereskedőháznak most 18 hónapjuk van arra, hogy elvégezzék az alapos átvilágítást, s a pénzcsapok csak akkor nyílnak meg, ha a kanadaiak minden szükséges hatósági engedélyt fel tudnak mutatni, és lezárják a végleges szerződéseket.

A Rovina-völgyi projekt papíron Európa második legnagyobb feltáratlan réz- és aranykészlete, a kitermelhető fémek értékét pedig több mint 10 milliárd dollárra becsülik. A kanadaiak a hírhedt verespataki kudarctól igyekeznek tudatosan távol tartani magukat: hangsúlyozzák, hogy a technológia nem használ cianidot, a hagyományos úsztatásos (flotációs) módszerre és szárazon deponált meddőre építenek, ami jóval kisebb ökológiai lábnyomot hagyna maga után a 17 évre tervezett kitermelés alatt. A beruházás ráadásul komoly politikai hátszelet kapott azzal, hogy Brüsszelben felkerült az Európai Unió kritikus nyersanyagokról szóló jogszabályának (CRMA) kiemelt listájára, amely a kontinens nyersanyag-függetlenségét hivatott gyorsítani, és amelyhez elméletileg uniós források is társulhatnak.

Bármennyire is jól hanzanak az eddigiek, a valóságban nem akadálymentes a helyzet. A helyi leányvállalat, a Samax România hiába rendelkezik 2018-ban jóváhagyott, hosszú távú bányászati licenccel, a földfelszíni jogok nincsenek a birtokában. A három érintett község – Bukuresd, Bucsesd és Kristyor – határában elterülő mintegy 470 hektárnyi terület nagyrészt magántulajdonban van, sok helyi gazda pedig hallani sem akar a földjei eladásáról. Ráadásul a civil szervezetek, élükön a Declic egyesülettel, komoly jogi akadálypályát építettek a beruházó elé: a bíróságon sikerült megsemmisíttetniük a területrendezési terv környezetvédelmi engedélyét, így a környezeti hatásvizsgálati eljárást gyakorlatilag elölről kellett kezdeni.

Az iparági lobbi még a román parlamentben is megpróbálkozott egy kifejezetten a bányaberuházások felgyorsítását célzó – a kisajátításokat és az engedélyeztetést leegyszerűsítő – törvénymódosítással, ám a tervezet óriási társadalmi felháborodást kiváltva elbukott a szenátusban, és a képviselőházban is kérdéses a sorsa. A most belengetett 400 millió dolláros hitelkeret komoly fegyverténynek számíthat a kanadai cég számára, de a kitermelés megkezdéséhez megkerülhetetlen a környezetvédelmi és bírósági engedélyek megszerzése, illetve a helyiek beleegyezésére is szükség lesz.