A szomszéd tehenét is célba vette a kormány második deficitcsökkentő csomagja

A Bolojan-kabinetet már az első deficitcsökkentő csomag körvonalazódásakor támadások érték, amiért az elmúlt években szétzüllesztett államháztartás rendbetételét a közpénzeken élősködő politikai klientúrák és szinekúrák (minimális munkával járó, zsíros „kincstári” állások) visszanyesése helyett az áfa és más adók emelésével, a nyugdíjak megadóztatásával és a közalkalmazotti bérek befagyasztásával kezdi. Annál is inkább, mert a kormány beiktatásakor a miniszterelnök azt ígérte, hogy a Romániát ismét fejlődési pályára állító reformokat elsőként a privilegizált közalkalmazotti rétegek és a pártok protezsáltjai fogják megérezni.

Ilie Bolojan azzal védekezett, hogy az uniós források megvonását kilátásba helyező európai döntéshozók, a román deficitet finanszírozó pénzpiacok és a hitelminősítők bizalmának helyreállításához egy azonnal alkalmazható, az államkasszát már a hatálybalépésétől gyarapító intézkedéscsomagra van szükség. A miniszterelnök érvei szerint az elmúlt évtizedekben felhalmozódott hibás döntések korrekcióját, az állam működési költségeinek csökkentését, a nagy ellátórendszerek reformját és a privilégiumok megnyirbálását nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. A szükséges intézkedések előkészítése időigényes, és számos jogszabály módosítását jelenti, ezért ezeket egy második törvénytervezetbe foglalják, amit július végén fogadtat el a kormány – magyarázta egy héttel ezelőtt Bolojan, amikor a miniszterelnöki mandátumát kockáztatva a parlament előtt felelősséget vállalt az első deficitcsökkentő csomagért.

„Arcátlanul magas fizetések”

Bolojan érvei nem győzték meg a közalkalmazottak szakszervezeteit, amelyek az elmúlt napokban folytatták a megszorítások elleni tiltakozó akcióikat, és őszire országos megmozdulásokat, több ágazatban pedig általános sztrájkot is kilátásba helyeztek. A társadalmi elégedetlenséggel összefüggésben a kormányfő és több miniszter valóságos kommunikációs offenzívát indított a második deficitcsökkentő csomagban célba vett kategóriák, főként az „arcátlanul magas fizetésű”, politikai alapon kinevezett államivállalat-vezetők ellen. Utóbbiakat Bolojan maga egy tévényilatkozatban egyenesen piócáknak nevezte, mert szerinte nem feladatnak, hanem „zsákmánynak” tekintik a posztjukat. A kommunikációs hadjáratot erősítette ezekben a napokban a sajtó is a vállalatvezetők és igazgatótanácsi tagok kirívó juttatásainak leleplezésével, mert ezzel muníciót adott a kormányzati politikusoknak a figyelemelterelésre. A fő üzenet a megszorító intézkedések ellen tiltakozó társadalmi csoportoknak: szenvedni fogtok, de a második deficitcsökkentő csomag bevetése után legalább meg fog dögleni a szomszéd tehene is.

Nem tudni, mennyire lesz sikeres a figyelemelterelés, illetve van-e hangulatjavító hatása annak az ígéretnek, hogy a kormány rendet tesz az állami vállalatoknál, de a sajtóban feltárt esetek kétségkívül felháborítóak. Ezeknél a cégeknél gyakoriak az önkényesen megemelt, havi több ezer eurós menedzseri fizetések, a teljesítménnyel köszönőviszonyban sem lévő óriási bónuszok és a hivatalos jóváhagyással többszörösükre megemelt igazgatótanácsi ülésdíjak. Jelenleg számos állami vállalat vagy önfenntartó hatóság vezetőjének a különböző bónuszokkal megtoldott nettó keresete jóval meghaladja az államfő 27 ezer lejes fizetését (zárójelben a havi összeg):

• Traian Preoteasa, a Román Vasúttársaság személyszállító részlegének vezérigazgatója (55 ezer lej)
• Alexandru Simu, a Román Vasúttársaság személyszállító részlegének vezérigazgatója (36 ezer lej)
• Ion Sterian, a Transgaz gázelosztó vállalat vezérigazgatója (160 ezer lej)
• Cosmin Ghiță, a cernavodăi atomerőművet működtető Nuclearelectrica vezérigazgatója (190 ezer lej)
• Traian Halalai, az Eximbank vezérigazgatója (119 ezer lej)
• George Niculescu, az Országos Energiaszabályozó Hatóság elnöke (46 ezer lej)
• Mircea Man, az Országos Energiaszabályozó Hatóság alelnöke (59 ezer lej)
• Dan Constantin Dobrea, a parajdi sóbányát is működtető Salrom vezérigazgatója (38 ezer lej)
• Victor Andrei Dimitriu, az Országos Ásványvíztársaság vezérigazgatója (41 ezer lej)
• Ionuț-Valeriu Andrei, a Román Lottótársaság vezérigazgatója (53 ezer lej)

Bolojan bezárná a veszteséges állami vállalatokat

A kormány második deficitcsökkentő csomagját ismertető pénteki sajtótájékoztatóján a miniszterelnök részben el is magyarázta, hogy mi vezetett a vállalatvezetők és igazgatótanácsi tagok „arcátlan” juttatásaihoz. Emlékeztetett arra, hogy a törvény szerint a menedzserek fizetése nem haladhatja meg a beosztottjaik átlagbérének hatszorosát. Elmondta, hogy a vezérigazgatók egy része eleinte megelégedett az átlagbér háromszorosával, majd a vállalat teljesítményétől függetlenül megszavaztatta magának az igazgatótanáccsal a törvényben megszabott maximális bérszintet. A vezetőtestület tagjai lelkesen támogatták a menedzser fizetésemelését, mert az ülésdíjuk a vállalatvezető bérével arányos – magyarázta Bolojan.

A sajtótájékoztatón a miniszterelnök megállapította, hogy ezeknek a vállalatoknak a kiadásai és veszteségei, az élükre helyezett menedzserek juttatásainak növekedése nagyon rossz képet festenek a román államról. Ezért a kormány a második deficitcsökkentő csomagban biztosítani fogja az irányításuk átláthatóságát és módosítani készül a teljesítménymutatóikat. Ez utóbbi lépés szerinte nagyon fontos, mert a menedzserek szerződései sok esetben ezeken a teljesítménymutatókon alapulnak. „Ezek a mutatók sajnos gyakran formálisak; (...) módosítjuk a jogszabályokat, és javasolni fogjuk az igazgatótanácsok létszámának csökkentését, illetve a juttatások (...) korlátozását” – jelentette ki Bolojan.

Beszélt arról is, hogy be kell zárni azokat a vállalatokat, amelyek több éven keresztül veszteségeket halmoztak fel. Ezért úgy módosítják a törvényt, hogy csak a román gazdaság szempontjából releváns cégek maradjanak talpon. Megemlítette, hogy az állam lejmilliárdokkal támogatja évente a Román Vasúttársaságot (CFR) vagy a bukaresti metróvállalatot. A CFR utasszállító részlege például csak a költségeinek 20 százalékát fedezi saját bevételekből, ami Európában példanélküli – részletezte a kormányfő.

A miniszterelnök sajtótájékoztatója után néhány órával Radu Miruță gazdasági miniszter a Digi24-nek nyilatkozva néhány konkrétumot is elárult arról, hogy miként készül a kormány rendet teremteni az állami vállalatoknál. Elmondta, hogy a második deficitcsökkentő csomagnak része lesz egy törvénymódosítás, amellyel jelentősen csökkentik a menedzserek maximális fizetését és ehhez kapcsolódóan az igazgatótanácsi tagok juttatásait. Elmagyarázta, hogy tárcavezetőként nem áll módjában levágni a minisztériumnak alárendelt vállalatok vezetőinek bérét, mert ezt szerződés rögzíti, de leválthatja őket, ha a menedzsment elhibázott lépései kárt okoztak a vállalatnak, ahogyan például a parajdi bányakatasztrófáért felelős Salromnál történt.

A kormány kommunikációs offenzívájának részeként Bogdan Ivan energiaügyi miniszter azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy pénteken a fizetése 20 százalékát az államkasszába utalta, és arra kérte a minisztériumnak alárendelt vállalatok vezetőit, hogy kövessék a példáját. A Facebook-oldalán közzétett videóüzenetében azzal magyarázta gesztusát a politikus, hogy ne csak az alacsony jövedelműek és a kisnyugdíjasok húzzák meg a nadrágszíjat és szolidarizáljanak Romániával ebben az időszakban. Megjegyezte: ez ugyan nem oldja meg Románia problémáit, de együtt kell járnia a román állam rendszerszintű reformjaival. A Nuclearelectrica vezetője, Cosmin Ghiță követte a miniszter példáját, és már le is mondott fizetése 20 százalékáról. Hasonlóan járt el az energiaszektor állami részesedését kezelő vállalat (SAPE) vezérigazgatója, Sorin Chiriţă is.

Másfél évtizedes mulasztást készül pótolni a kormány

Az állami tulajdonú vállalatok számos gazdaságban fontos szerepet játszanak, főként olyan ágazatokban, mint az energia, közlekedés vagy a távközlés. Csakhogy a Világbank tavalyi jelentése szerint a számuk uniós szinten Romániában a legnagyobb, meghaladja az 1400-at; 20 százalékuk különböző minisztériumok, 80 százalékuk pedig önkormányzatok többségi tulajdonában van. Az utóbbi években főként az utóbbiak száma növekedett. Együttesen a tavalyi adatok szerint az állami vállalatok és a teljes hazai munkaerő mintegy 4 százalékát foglalkoztatták, és mintegy 8 százalékos volt a részesedésük az úgynevezett nem pénzügyi vállalatok teljes éves termelésében.

A Világbank szakértői szerint vannak olyan ágazatok, például a vendéglátás vagy az étkeztetés, ahol az állami vállalatok torzítják a piacot, és akadnak olyan állami cégek is, amelyek létezése gazdaságilag indokolatlan. Emellett a román állami vállalatok általában rosszabbul teljesítenek magáncégeknél. Kevésbé nyereségesek, és a magánvállalkozásokénál alacsonyabb az egy alkalmazottra jutó bevételük. Ezenkívül az állami alkalmazottaknak sokkal magasabb bérprémiumot fizetnek, ami kihat a vállalatok eredményére.

A jelentés megállapította, hogy az állami vállalatoknak az elmúlt években a magáncégeknél magasabb volt az adósságállományuk, emellett rendszerint késve fizetnek a beszállítóknak és az államkasszának. A gyenge menedzsmentjük ellenére egy részük jelentős állami szubvenciókban részesül, elsősorban a teher- vagy személyszállítási ágazatban tevékenykedő cégek (konkrétan a CFR és a Tarom). A Világbank szakértői megállapították azt is, hogy a romániai állami vállalatoknak a magáncégekénél magasabb az egy alkalmazottra jutó vagyona, de alacsonyabb volt a termelékenységük. Az elmúlt tíz évben pedig több embert vettek fel, és átlagosan magasabb béreket fizettek, mint a magánszektorban.

Az utóbbi években rendszeresen felmerült az állami vállalatok legalább egy részének a privatizálása. A mostani deficitcsomag összeállításakor például a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) javasolta a nyereséges állami cégek tőzsdére vitelét. Szakértők szerint ezzel az a gond, hogy az állami részesedés értékesítése jelentős egyszeri bevételt jelent ugyan, de nem járul hozzá a strukturális költségvetési hiány csökkenéséhez. Az utóbbi célt sokkal inkább az szolgálná, ha növelnék az állami vállalatok profitját és nyereségessé tennék a veszteséges cégeket. Ennek viszont a gyenge menedzsment az egyik akadálya, aminek a hátterében az áll a Szabad Európa szerint, hogy a minisztériumok tulajdonában lévő vállalatok kétharmadának a jelenlegi vezetőit politikai alapon, nem pályáztatás útján nevezték ki.

Történik ez annak ellenére, hogy már egy 2011-es sürgősségi rendelet – a vállalatirányítási törvény – előírja a menedzserek és az igazgatótanácsi tagok versenyeztetési eljárással történő kinevezését. Csakhogy az elmúlt években a jogszabály hatálya alá tartozó vállalatok számát az eredeti jogszabály sorozatos módosításával csökkentették az egymást követő kormányok. Így mára a kormányzati tulajdonban lévő 216 vállalatból csak 142-nek kell tiszteletben tartania az átláthatóság elvét a menedzserek és az igazgatótanácsi tagok kiválasztásakor. A többi cégnek határozatlan időre kinevezett vezetői lehetnek, és utóbbi években a pártok ezekkel a posztokkal fizették ki a hozzájuk lojális embereket.

A törvényben ugyanakkor van egy kiskapu is, amelyik lehetővé teszi, hogy időről időre meghosszabbított mandátumú, ideiglenesen kinevezett menedzserek is vezethessék azt a 142 vállalatot, amelyeknél kötelező a vezetői poszt megpályáztatása. Tavaly 93 minisztériumi többségi tulajdonban lévő vállalatnak volt ideiglenes, tehát politikai alapon kinevezett vezetősége. Ráadásul ezek között vannak a legnyereségesebbek, de egyben azok is, amelyek a legnagyobb problémákkal küzdenek.

Az évek során ezekben a vállalatokban elképesztő méreteket öltött a klientelizmus. Igazgatótanácsaikat rendszerint olyan ideiglenes tagok népesítik be, akiknek semmiféle szakmai kapcsolatuk nincs az adott területtel: a minisztériumi hivatalnokoktól a kozmetikusig, állatorvosig, klubtulajdonosig, irodalmárig mindenféle végzettségű és foglalkozású személyekkel lehet találkozni ezekben a testületekben, akiknek az ideiglenes kinevezését beláthatatlan időre meghosszabbíthatják a néhány havonta megújított szerződésekkel.

Mindezzel az Európai Bizottság is tisztában van, és elvárja Bukaresttől, hogy rendet teremtsen ezen a téren. Így került be az országos helyreállítási tervbe (PNRR) a vállalatirányítási törvény maradéktalan alkalmazásával kapcsolatos mérföldkő, amelynek teljesítésétől 2,7 milliárd euró helyreállítási forrás lehívása is függ. Románia többek között vállalta, hogy

• megszünteti a kivételezéseket, és az összes állami vállalatra – beleértve az önkormányzati tulajdonban lévőket is – kiterjeszti a vállalatirányítási törvény hatályát;
• 50 százalékkal csökkenti az ideiglenesen kinevezett igazgatótanácsi tagok számát központi állami tulajdonú, és 10 százalékkal az önkormányzati vállalatok igazgatótanácsaiban;
• nyilvánosságra hozza valamennyi állami cég menedzsmenttervét és teljesítménymutatóit.

Mindezeket a vállalásokat a PNRR-ben rögzített határidők szerint Romániának már 2023-ban és 2024-ben teljesítenie kellett volna, de az előző kormányokban a pénzügyi tét ellenére érezhetően nem volt meg erre a politikai akarat, így a Bolojan-kabinetre hárul ez a feladat. Ennek teljesítését nehezítheti, hogy azok a pártok kormányoznak most is, amelyek a hozzájuk lojális embereket az elmúlt másfél évtizedben az állami vállalatok élére kinevezték.