Putyin is elkezdte szétfeszíteni Kim Dzsongun rabláncait

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) működésével kismillió gond van, és a vétójoggal rendelkező öt állandó tag – az Egyesült Államok, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország – közötti egyetértés hiánya miatt az esetek döntő többségében nem igazán alkalmas napjaink nemzetközi válságainak megoldására.

Ugyanakkor az elmúlt bő három évtizedben volt néhány olyan ügy, ahol valamilyen szinten mindenki képes volt félrerakni az érdek- és nézetellentéteket, és a nemzetközi közösség nagyjából egy irányba mozgott. Ilyen volt például Észak-Korea atom- és rakétafegyverkezési programjának szankcionálása: a phenjani rezsim katonai ambícióinak korlátozását még Oroszország és Kína is csont nélkül megszavazta. Ugyan a szankciók betartásának szigorúságát illetően mindkét ország esetében felmerültek kételyek, az északi atomfegyverkezés kordában tartását nagy vonalakban Pekingben és Moszkvában is támogatandó ügynek tartották.

Ez a helyzet az ukrajnai orosz agressziót követően gyökeresen megváltozott. Oroszország a tüzérségi állóháború súlyos lőszerigénye – és az alternatív beszállítók hiánya – miatt

• elkezdett észak-koreai fegyvereket és lőszert importálni, amiért olajjal fizet, az Észak-Koreára kiszabott kereskedelmi- és fegyverembargó nyilvánvaló megsértése mellett.
• Megvétózta újabb ENSZ-szankciók elfogadását,
• megakadályozta a szankciók betartását felügyelő szakértői bizottság mandátumának megújítását,
• valamint a szankciók kivezetését is felvetette.

Ebből fakadóan az ukrajnai háború az európai biztonsági rendszer átrendezése mellett Kelet-Ázsiában, illetve az atomfegyverek terjedésével szembeni globális fellépés terén is számottevő változásokat hozott, és azt is jelezte, hogy napjainkban a nagyhatalmi kooperáció apró, de fontos részterületei is egyre nehezebben tarthatók fent.

Lőszer, rakéták

Észak-Korea tavaly augusztusban kezdhette meg az oroszországi lőszerszállításokat, és februárban a dél-koreai védelmi miniszter azt mondta, hogy Phenjan 6700 konténert szállított a közeli Vlagyivosztok melletti kikötőkbe, a transzszibériai vasút keleti végpontjáig. Ezekben a déli hírszerzés szerint hárommillió darab 152 milliméteres tüzérségi löveg vagy félmillió 122 milliméteres lőszer, vagy a kettő kombinációja férne el. Az Egyesült Államok szerint összesen több mint tízezer konténernyi hadianyagról van szó, amelyért cserébe 9 ezer orosz konténer érkezett fizetségként, nagyrészt élelmiszerrel megrakva.

A tüzérségi lőszerek mellett az észak-koreai rakéták is megjelentek az ukrajnai hadszíntéren.

Tavaly december és idén február között legalább 50 észak-koreai rakéta maradványait gyűjtötték össze a helyi hatóságok, amelyeket jelenleg is vizsgálnak. Az észak-koreai rakéták orosz bevetését a phenjani rezsimre kivetett szankciók betartatását ellenőrző ENSZ-megfigyelők is megerősítették, a Reuters kezébe került április végi belső jelentésük szerint egy Hvaszong-11 avagy KN-23 típusú észak-koreai ballisztikus rakétát azonosítottak a Harkiv környékén január elején begyűjtött roncsokból.

Az északi rakétáknak elég rossz a megbízhatóságuk, az ukrán becslések szerint felük letért kijelölt pályájáról és a levegőben felrobbant. Hasonló a helyzet a tüzérségi lőszerrel, amelynek szintén nagyjából fele nem robbant fel az ukrán források szerint.

Ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az északi fegyverek értéktelenek lennének Moszkvának: a kilövések nagy száma lefoglalja az ukrán légvédelmet, és leapasztja a jóval drágább nyugati rendszerek rakétatartalékát, valamint növelheti az orosz tüzérségi fölényt. Dél-koreai kutatók szerint Phenjan további száz Hvaszong-11-est tett félre az oroszoknak, miután szívesen pénzre váltaná rakétaarzenáljának egy részét.

Az talán nem meglepő információ, hogy az észak-koreai rakéták és lőszerek beszerzése élesen ellentmond az országra az ENSZT BT által 2006-ban, az állandó tagok közös döntésével kivetett, majd 2009-ben és 2015-ben tovább szigorított fegyverembargónak.

Az ENSZ BT három határozata értelmében ma nagyjából tilos minden komolyabb fegyver, hadianyag kereskedelme, valamint az azokhoz köthető technikai segítség, kiképzés, tanácsadás nyújtása Phenjan számára. A határozatok dátumai nem véletlenek: mindegyik lépés egy-egy észak-koreai kísérleti atomrobbantásra reagált, és az észak-koreai rezsim bevételi forrásainak korlátozását, illetve külföldi fegyverekhez és technológiához való hozzáférésének ellehetetlenítését próbálta elérni.

Olajügyek

A jelek szerint a fegyverekért cserébe juttatott orosz fizetség is egyre jelentősebb, és a szankcióknak élesen ellentmondó formát ölt. Az élelmiszersegély mellett az oroszok tavaly a dél-koreai hírszerzés szerint az észak-koreai műholdprogramhoz nyújtottak technikai segítséget, idén tavasszal pedig az olajszállítások is beindultak a két ország között.

A brit királyi védelmi kutatóintézet (RUSI) elemzése szerint márciusban Oroszország elkezdett közvetlenül olajat exportálni Észak-Koreába. Műholdfelvételek alapján észak-koreai tankerek legalább hat alkalommal vettek fel olajat az orosz távol-keleten, Vlagyivosztok mellett, Vosztocsnij kikötőben.

A 2017 óta életben lévő szankciók értelmében az ENSZ BT évi 500 ezer hordóban, messze az észak-koreai szükségletnél alacsonyabb szinten korlátozta az ország olajimportját, hogy ezzel is visszafogja Phenjan hadiipari képességeit. A RUSI becslései szerint a márciusi orosz szállítások megindulása előtt a 2024-es behozatal nagyjából 170 ezer hordón állt, azóta olyan 350 ezerre nőhetett; az Egyesült Államok ENSZ-delegációjának tagjai szerint csak márciusban 165 ezer hordónyi olaj cserélt gazdát Vosztocsnijban. Az észak-koreai tankerek – amelyek az ország flottájának legnagyobb darabjai – azóta is rendszeresen járnak az orosz kikötőkbe tankolni.

A csempészet eddig is virágzott, a szankciók betartását követő kutatások szerint 2020 és 2022 között minden évben bőven a félmillió hordó felett volt az észak-koreai import. A csempészet jelentős része hongkongi és makaói entitások segítségével folyt, és ezek elmeszelésében Kína már eddig sem volt különösen aktív, azaz a gyakorlatban a szankciók betartása iránti politikai elkötelezettség sosem volt teljes.

Ám a csempészet ára és logisztikai kihívásai jelentősen korlátozták Észak-Korea lehetőségeit. Ko Muhjon, a dél-koreai állami nemzetbiztonsági stratégiai kutatóintézet szakértője szerint Phenjannak az elmúlt hét évben magas prémiumot kellett fizetnie az olajtermékekért, miután összetett és drága csempészhálózatokra volt utalva, és a külföldi kikötőkhöz való hozzáférés hiányában jellemzően tengeri áttöltéssel volt kénytelen beszerezni a kvóta feletti olajmennyiséget.

Nem akarják ellenőrizni

Oroszország természetesen tagadja ezeket az állításokat, szerintük a RUSI információi légből kapottak, Moszkva az Észak-Koreával való közös érdekek híve, de az ENSZ BT állandó tagjaként „kiemelt figyelmet fordít a Koreai-félsziget békéjével és biztonságával kapcsolatos problémákra és az ENSZ BT a fenyegetések csökkentését célzó döntéseinek betartására”.

Bár az 2024-ben a magyar kormány tagjain kívül talán senkit nem lep meg, hogy a moszkvai kommunikációt nehéz összeegyeztetni az érzékelt valósággal, ugyanez az Oroszország március végén a BT-ben (kínai tartózkodás, 13 igen szavazat mellett)

megvétózta az észak-koreai szankciós rendszer betartását felügyelő szakértői panel április 30-án lejárt mandátumának meghosszabbítását.

Ez a testület évente két jelentést tesz a BT-nek a szankciós rendszer működéséről, ez volt az a panel, amelyik mandátuma lejárta előtt megerősítette az észak-koreai rakéták orosz bevezetését, februárban nyilvánosságra hozott jelentésében pedig az Észak-Korea által elkövetett, hárommilliárd dolláros kárt okozó kiberbűncselekményeket összesítette. Korábban a szakértők jelentései fontos szerepet játszottak az észak-koreai fegyverprogram nyomon követésében, valamint a csempészet lefülelésében és a szankciós rezsim kiskapuinak betömködésében. A testület jelentései konszenzusos alapon működtek, azaz azok megállapításait a kínai és orosz tagnak is jóvá kellett hagynia. Ez így volt a legutóbbi jelentéseik esetében is, szemben az orosz külügy vádjaival.

A szakértői testület mandátumának végével a szankciókat felügyelő bizottság svájci elnöke jobb híján arra kérte a tagállamokat, hogy önkéntes adatszolgáltatással támogassák a rendszer monitorozását.

Az oroszok természetesen azt állították, mindezt az indokolja, hogy a csoport „rossz minőségű fotókon alapuló, félrevezető nyugati információkat” terjeszt. Dél-Korea ENSZ-nagykövete ezzel szemben úgy jellemezte a helyzetet, mint amikor valaki megpróbálja elpusztítani a megfigyelőkamerát, miután rajtakapták.

Elvágnák Kim Dzsongun rabláncait

A vétó mögött a szankciósértésnél is súlyosabb orosz vágyak állnak. Oroszország és Kína az utóbbi években az észak-koreai rakétaprogram világos fejlődése ellenére elkaszálta a további szigorításokat, az idén márciusi szavazást megelőzően azt javasolta, hogy a Phenjanra kivetett szankciós rendszer fenntartását – a fent említett négy határozaton túl további hat, azaz összesen tíz BT-határozatból áll – évente meg kelljen hosszabbítani a BT-ben.

A BT-határozatok határozatlan időre szólnak, ebből fakadóan a korábban elfogadott büntetőintézkedések visszavonásig érvényesek – és mivel a visszavonáshoz megint csak az öt állandó tag, köztük például az Egyesült Államok beleegyezése szükséges, azok feloldása nem reális.

Az orosz–kínai terv a gyakorlatban azt jelentené, hogy Moszkva kénye-kedve szerint meg tudná vétózni a teljes szankciós rendszer fenntartását.

Ezt természetesen a BT többi tagja sosem fogja megszavazni, ám mint a panel feloszlatása is jelzi, Oroszország minden egyéb eszközével igyekszik gyengíteni Észak-Korea elszigetelését.

Phenjannal szemben kismillió kétoldalú és plurilaterális (országok egy kisebb csoportja által közösen hozott) szankció is hatályban van, 2022 óta az Egyesült Államok, Dél-Korea, Japán, Ausztrália és az Európai Unió is hozott koordinált pénzügyi szankciókat a phenjani rendszer egyes vezetőivel és kiszolgálóival, köztük a csempészetben és a kibertámadásokban érdekelt entitásokkal szemben. Ugyanakkor az ENSZ BT határozatainak globális elérése fontos szerepet játszott abban, hogy Észak-Korea a zavarosban halászó állami és nem állami szereplők részéről is csak mérsékelt támogatást tudott kieszközölni az utóbbi években.

Az ilyen szankciók esetében a nyugati politikában is népszerű nézet, hogy többet ártanak a népnek, mint a rezsimnek, és nem sok értelmük van fenntartani őket – és az orosz ENSZ-delegáció is ezzel állt elő az elmúlt hónapok vitái során. Az észak-koreai rendszer ugyanakkor az elmúlt évtizedekben elég sokszor demonstrálta, hogy a plusz erőforrásait nem a gazdasági és humanitárius katasztrófa megoldására, hanem a fegyverkezésre használja.

Kim Dzsongun és néhai felmenői számára az éhezés megoldásánál mindig is fontosabb volt az atomfegyverek és rakéták fejlesztése, amelyekkel a rezsimjük biztonságát igyekeznek szavatolni vélt és valós ellenségeikkel szemben. Ezek között pedig nem csak Amerikát kell érteni: az egyoldalú függés miatt a rezsimet kitartó Kína is ugyanúgy potenciális fenyegetésként jelenik meg a radikális önellátáson alapuló észak-koreai geopolitikai gondolkodásban. Az utóbbi években a koronavírus-járvány óta a kínai határ átjárhatóságán is jelentősen szorítottak, és a nemzetközi segély iránt sem mutatnak különösebb nyitottságot.

„Ugyan vannak viták a szankciók hatásosságáról, de most láthatjuk, mi történne, ha a szankciókat feloldanák. Észak-Korea jelentős támogatáshoz jutott” – kommentálta a helyzetet Joseph Byrne, a RUSI kutatója.

Az észak-koreai szankciók esete azt is jelzi, hogy Oroszország (és mögötte Kína) geopolitikai étvágya kielégítése érdekében minimális katonai haszonért is hajlandó súlyos árat fizettetni a világgal.

Az atomfegyverek terjedésének megakadályozása és különösen az Észak-Koreához hasonló, a racionalitás egy sajátos formáját követő, átláthatatlan belső működésű, környezetét gyakran fenyegető rendszerek tömegpusztító képességeinek korlátozása a második világháború óta a nagyhatalmi politika egy elég szilárd alapvetése volt – ha másért nem, már csak azért is, mert az atomhatalmak nem szeretik a konkurenciát. Ebben a tekintetben Moszkva most újabb tabukat döntöget, amelyek nehezen belátható távlati hatásokkal járhatnak Kelet-Ázsiában és a térségen túl is.