Elképesztően sok tüzérségi rendszerrel és lőszerrel segítheti ki Észak-Korea Putyin háborúját

Kim Dzsongun a koronavírus-járvány kitörése óta először tett külföldi látogatást: kedden érkezett páncélvonatával Oroszországba, majd másnap Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is tárgyalt. Csütörtökön az észak-koreai diktátor a csúcstalálkozót övező nagy médiaérdeklődés után eltűnt a kamerák elől, de pénteken újra megjelent, és meglátogatott egy vadászgépeket gyártó üzemet az orosz Távol-Keleten.

Az Egyesült Államok korábban figyelmeztetett, hogy Kim és Putyin valószínűleg egy lehetséges fegyverüzlet megkötéséről tárgyalnak majd. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő kedden úgy nyilatkozott, nem lesznek nyilvánosan aláírt megállapodások Oroszország és Észak-Korea között, ezt pedig pénteken is megerősítette.

Rácz András Oroszország-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója szerint ez alapján a két vezető nem tárgyalhatott túl sok ügyről egymással: „A találkozó előtt még szó volt arról, hogy esetleg a két ország kulturális együttműködést indít, vagy valami hasonlót. De ha Peszkov nyilatkozata alapján valóban nem lesz nyilvánosan aláírt megállapodás, akkor csak hadiiparról és űrtechnológiáról lehetett szó.” A két vezető szerdai sajtótájékoztatóján szóba kerültek infrastrukturális fejlesztések, mezőgazdasági együttműködés és az Észak-Koreának nyújtott humanitárius segély is. Azonban Rácz szerint a fő fókusz a hadiipari együttműködésen lehetett.

Ezzel egyetértett Csoma Mózes Korea-kutató is. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa és a Károli Gáspár Református Egyetem docense szerint a helyzet híven tükrözi a moszkvai rezsim állapotát:

„Oroszországnak gyakorlatilag az elmúlt másfél-két évben olyan helyzetbe sikerült kormányoznia saját magát, hogy Észak-Korea és Szíria politikai támogatására számít, és az észak-koreai hadiipartól remél támogatást az ukrajnai agresszióhoz.”

Szerinte Oroszország és Észak-Korea összeborulásának Kim Dzsongun az „egyértelmű és hatalmas győztese”, ugyanis míg 2017-ben az oroszok és a kínaiak is megszavazták a nemzetközi büntetőintézkedéseket a nukleáris kísérleti robbantásokat és rakétateszteket folytató Észak-Koreával szemben, addigra ma ezek az intézkedések szinte virtuálissá váltak Phenjannak.

„Moszkva annyira keresi az észak-koreai rezsim kegyeit, hogy lényegében minden, amire szükségük van az észak-koreaiaknak, Oroszországon keresztül elérhető lesz a számukra – beleértve az élelmiszer-utánpótláson túl az energiahordozókat, katonai technológiákat, esetlegesen nukleáris és rakétatechnológiákat is” – mondta Csoma.

Elképesztően sok eszköz van Kim kezében

Felmerülhet a kérdés, miért kell ennyire Putyinnak Észak-Korea támogatása. Csoma szerint ezt két ok magyarázhatja: egyrészt Oroszország ezzel is demonstrálni tudja magának és a világnak is, hogy nincs teljesen egyedül a nemzetközi porondon. Másrészt viszont gyakorlati jellegű támogatást is kaphatnak Phenjantól. „Az oroszoknak az ukrajnai hadszíntéren folyamatosan szükségük van tüzérségi lőszerekre; rakéták, azaz Katyusa-szerű eszközök fogyóanyagaira, pótlandó anyagaira; és az oroszok gyakorlatilag a teljes észak-koreai hadiipar kapacitásait szeretnék igénybe venni” – mondta a szakértő.

Észak-Korea már a háború kezdete óta segít Oroszországnak katonai felszerelések gyártásában, sok orosz alakulat harcolt például náluk gyártott téli ruházatban is. Azonban már Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter július végi phenjani látogatása óta lehet hallani arról, hogy szükség lenne fegyverekre és lőszerre is – ezeket pedig Rácz András szerint tömegével tudná biztosítani az ázsiai diktatúra az oroszoknak. A Corvinus Egyetem oktatója azt mondta, már legalább egy éve próbálják meggyőzni Moszkvából Kim Dzsongun rezsimjét arról, hogy adjanak át nekik régi szovjet tüzérségi rendszerekből és a hozzájuk való lőszerekből.

„Észak-Koreának ugyanis irtózatosan erős tüzérsége van, a világ hadseregei közül lakosságarányosan nekik van a legerősebb. Ha a Military Balance 2023-as adatait vesszük alapul, abban döbbenetesen magas szám, több mint 21 600 tüzérségi eszköz szerepel. Az elképesztően sok”

– mondta Rácz. Összevetésképp: ugyanezen adatbázis szerint az orosz hadsereg szárazföldi erőinek 4458 tüzérségi eszközük van.

Ezt az is magyarázhatja, hogy Észak-Korea már a koreai háború 1953-as, tűzszünettel végződő lezárása óta készül a harcok folytatására – mondta Csoma Mózes. „Magyar külügyes jelentésekben arról számoltak be 1952–53 körül, hogy az észak-koreaiak elvitték a magyar diplomatákat olyan föld alatti bunkerekbe, hegyek mélyén lévő hadiipari üzemekbe, ahol hihetetlenül primitív körülmények között, gyakorlatilag rabszolgamunkával gyártják folyamatosan a hadianyagot. Észak-Korea azóta is lényegében állandó hadiállapotban van, és az eltelt hét évtized során hihetetlen készleteket halmoztak fel – föld alatti területeken, amelyeket nyilván műholdakkal nem lehet bevizsgálni.”

Kevés fegyverrendszer jöhet szóba a tüzérségen kívül

Rácz kiemelte, hogy az észak-koreai eszközök között jelentős számban vannak még szovjet típusú fegyverek. „Elsősorban 122 és 152 mm-es tarackok, illetőleg 82 mm-es és 120 mm-es aknavetők és 122 mm-es rakéta-sorozatvetők. Ezeket Észak-Korea bármikor át tudja adni, hiszen orosz oldalon ezekkel nincsen interoperabilitási probléma, ezeket bármikor el lehet kezdeni használni” – mondta a szakértő.

A lőszerek mellett alkatrészekben is számíthat Moszkva Phenjan segítségére. „Az orosz tüzérség nemcsak azzal a problémával küzd, hogy az ukránok a zaporizzsjai fronton már tüzérségi fölényben vannak, hanem egyre inkább elhasználódnak az ágyúcsövek is. Egy lövegcsőnek van egy élettartama, hogy hány lövést lehet vele leadni. Ahogy ennek az élettartamnak a határához közelítünk, úgy válik egyre pontatlanabbá az eszköz, gyakorlatilag kopik ki a lövegcső.

Észak-Korea bármikor át tud adni nemcsak lőszert és fegyvereket, de alkatrészeket, így lövegcsöveket is – akár a holnapi naptól kezdve.”

Lőszerekből is több tízmillió áll Phenjan rendelkezésére, Rácz szerint az észak-koreai tüzérség kapacitásai pedig még az ország atomprogramjánál is fenyegetőbbek: „Ezzel az elképesztő csőszámmal legalább olyan pusztító csapásokat tudnának mérni adott esetben Dél-Koreára, pláne hogy Szöul még lőtávolságban is van.”

A tüzérségi eszközökön túl viszont kérdéses, mit tudna nyújtani fegyvereiből Észak-Korea Putyinnak. Bár Sojgunak július végi látogatásán megmutattak egy fegyverkiállítást is a legújabb észak-koreai fejlesztésekből, Rácz szerint kevés olyan fegyverrendszer van a tüzérségen túl, ami egy az egyben kompatibilis lenne az oroszokéval. „Elméletileg még átadhatnak T–62-es harckocsikat, az volt az utolsó közös szovjet–észak-koreai harckocsiprojekt. Nem tudjuk, hogy az észak-koreai T–62-esek milyen állapotban vannak, meg ugye módosításokat is végeztek rajtuk, de nincsen ennél modernebb páncélos jármű, amit át lehetne adni rendszerbeállítási problémák nélkül.”

A nyugati sajtó ugyan spekulált rakétarendszerek átadásáról, de ez az Oroszország-szakértő szerint nehézkes lenne. „Ehhez ki kéne képezni az orosz személyzetet, telepíteni kellene a logisztikát, és be kellene illeszteni az új fegyvereket az orosz fegyverrendszerbe is. Nem beszélve arról, hogy egyáltalán nem triviális feladat elegendő észak-koreai orosz tolmácsot találni a kiképzésekhez.”

Felmerült a sajtóban az is, hogy Kína Észak-Korea közvetítésével adhat fegyvereket vagy más eszközöket Oroszországnak az ukrajnai háborúhoz. Csoma Mózes szerint azonban erre nincs konkrét bizonyíték, Rácz András pedig úgy gondolja, Pekingnek nem érné meg a kockázat, hogy őket is szankció érje esetleges fegyverszállítások miatt – Észak-Korea viszont már eleve nagyon súlyos szankciók alatt áll.

Űrtechnológia, tengeralattjárók

Mit kérhet Észak-Korea a segítségért cserébe? Rácz András szerint három dologra van szükségük: elsősorban pénzre, másodsorban technológiára, harmadrészt élelmiszerre. Technológián belül pedig elsősorban a műholdas technika érdekli a koreaiakat – feltehetően ezért is találkozott Vlagyimir Putyin és Kim Dzsongun a Vosztocsnij űrrepülőtéren, nem pedig az Észak-Koreához jóval közelebbi Vlagyivosztokban.

„Szimbolikus, hogy az űrrepülőtéren, tehát az oroszok által legjobban őrzött és a legfejlettebb technológiákat képviselő, megtestesítő helyszínen találkozott a két vezető”

– mondta Csoma Mózes. „Az észak-koreaiak nyilvánvalóan a rakétatechnológia terén számítanának orosz transzferre, illetve orosz tudásra. Láttuk a hírekben, hogy az elmúlt időszakban kétszer is próbáltak műholdat Föld körüli pályára juttatni az észak-koreaiak – ez nem sikerült.”

Csoma hozzátette, hogy a tengeralattjárók terén is szeretne Észak-Korea előrelépni: szeptember 8-án Kim Dzsongun felavatott egy új típusú tengeralattjárót, amit azzal reklámoztak, hogy ez képes lehet nukleáris rakétákat is szállítani, illetve indítani. „Kim kijelentette, hogy a következő lépés az lesz, hogy nukleáris meghajtású tengeralattjárót is akarnak építeni – ez ugye csak a legfejlettebb országoknak állt idáig rendelkezésre” – mondta a Korea-szakértő.

Phenjan tehát tovább bővítheti atomprogramját, amit néhány év szünet után az elmúlt másfél évben újra aktivizált. Csoma szerint elképzelhető, hogy az orosz–észak-koreai találkozón megállapodhattak arról, hogy Oroszország elismeri Észak-Koreát atomhatalomként – ami a szakértő szerint rendkívül aggasztó lenne. „Ha egy ENSZ BT-tagország, mint Oroszország, ezt elismeri, onnantól kezdve nincs az a szankció, nincs az az eszköztár, amivel bármit lehetne változtatni ezen a helyzeten.”

Észak-Korea csak Amerikával tárgyalna

Különösen érdekes lenne egy ilyen lépés annak fényében, hogy Oroszországhoz képest Kína hagyományosan sokkal fontosabb szövetségese volt eddig az ázsiai diktatúrának – 2017-ben azonban Moszkva mellett Peking is beleállt abba a szankciós csomagba, amit a nukleáris próbarobbantásai miatt hoztak meg Észak-Korea ellen. „Ehhez képest annyit változott azóta a világ, hogy Oroszország egy szomszédos atomhatalomként teljes összeborulásban van Észak-Koreával. Gyakorlatilag ez egy óriási siker az észak-koreai rezsimnek, hisz tudják demonstrálni, hogy egy ENSZ BT-tag teljes mértékben kiáll mellettük – talán a jelenlegi státuszban még jobban is, mint a szomszédos Kína” – mondta Csoma.

Kína továbbra is saját érdekszférájaként tekint Észak-Koreára, és a rezsim legfontosabb támasza.

Kim Dzsongun viszont úgy tűnik, felmelegítette nagyapja, Kim Ir Szen hatvanas-hetvenes évekbeli politikáját: versenyeztetni kezdte egymással Moszkvát és Pekinget.

Ezzel együtt pedig kirajzolódtak a klasszikus hidegháborús frontvonalak is a Korea-szakértő szerint, a Putyin–Kim-találkozó ugyanis üzenet mind az egymáshoz közeledő Dél-Koreának és Japánnak, mind pedig az Egyesült Államoknak. Különösen a két Korea között növekszik a feszültség, ugyanis a baloldali Mun Dzsein dél-koreai elnököt 2022 májusában a konzervatív Jun Szogjol váltotta – aki keményebb retorikával próbál aktívabb kül- és biztonságpolitikát folytatni.

Phenjan azonban nem Dél-Koreát, hanem Washingtont tekinti tárgyalófélnek – és az elmúlt években alapvető változásról beszélhetünk az észak-koreai–amerikai viszonyban is Csoma szerint: „Donald Trump amerikai elnökként még közvetlenül is tárgyalt az észak-koreaiakkal, ami nagyon fontos gesztus volt nekik. Ebben az időszakban nem is voltak észak-koreai erődemonstrációk, nukleáris próbarobbantások, később azonban újraindultak a rakétakísérletek.”

Katonákból még van bőven az oroszok oldalán

Rácz András szerint Észak-Korea ugyan segíthet Oroszország súlyos lőszerhiányán, azonban másfél évvel az Ukrajna elleni teljes körű háború kirobbanása után az orosz fél gyakorlatilag minden fegyvertípusból egyre fokozódó hiányt szenved, főleg a modernebb darabokból. „Ez nem azt jelenti, hogy összeomlóban van az orosz hadsereg, hanem hogy egyre régebbi, egyre elavultabb eszközöket kell elővenni a raktárból.

Már nemcsak T–62-eseket, de T–54/55-ösöket is dokumentáltak a fronton – csak hogy érzékeljük a jármű korát, a T–54-nek Budapesten volt az első harci alkalmazása az 1956-os forradalomban.”

Igaz, emberanyagból várhatóan nem fognak rövid távon kifogyni az oroszok. „410-430 ezer közé teszik az ukrán területen harcoló orosz katonák számát – nyilván ezek egy jelentős része már tavalyi mozgósított vagy kényszersorozott helyi. Katonák tekintetében is van egy nagyon erős minőségromlás, de a létszámok még megvannak, és ugye védelemben a rosszabbul kiképzett csapatok is lehetnek hatékonyak” – mondta Rácz. Az viszont kérdéses, hogy lesz-e ősszel újabb mozgósítási hullám.

„Nagy viták vannak az orosz eliten belül a mozgósításról, mert a gazdasági elit nagyon nem szeretne újabb hullámot: a munkaerőpiacról így is hiányzik már legalább 600 ezer ember, egy újabb mozgósítás pedig egyrészt újabb emigrációs hullámot indítana be, főleg a jobban képzettek körében, másrészt ugye elvinne újabb 200-300 ezer főt a haderő. Nem egyértelmű, hogy lesz-e újabb mozgósítási hullám, valószínűleg ezt még maguk Putyinék sem döntötték el.”

A szűk keresztmetszet azonban orosz részről nem a katonák létszáma, hanem azok minősége, a fegyverzettel együtt. Ukrajna mindkét tekintetben komoly nyugati támogatást kap: a fegyverszállításokon túl csak Nagy-Britannia mostanáig 37 ezer ukrán katonát képzett ki, az Európai Unió pedig az év végéig 50 ezer főt akar kiképezni. Igaz, egyre közeledik az esős időszak kezdete, ami miatt egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy a lassan haladó ukrán ellentámadásnak már nincs sok ideje a folytatásra.

Rácz András szerint azonban az esős időszak sem jelenti a hadműveletek abszolút befagyását. „Ez csak lelassítja és megnehezíti, de nem jelenti a hadműveletek teljes leállását – ha visszaemlékszünk, Herszon felszabadítása is tavaly november 10-11-én volt. Már bőven benne voltunk az esős időszakban, és gond nélkül meg lehetett csinálni a műveletet. Nem érdemes abszolutizálni a raszputyica jelentőségét – az egy nehezítő, lassító faktor. Ráadásul az őszi esős időszak október végén, november elején szokott kezdődni, azonban a mostani a klímaváltozás szempontjából egy elég extrém év. Nagyon meleg őszünk van például, ami lehet, hogy kijjebb tolja az esős időszak kezdetét is.”