Az arcvesztés az oroszok kisebbik gondja a herszoni kivonulással
2022. november 15. – 15:04
Stratégiai gyengeségről, katonai erőforrások kiapadásáról és időnyerésről szólhat az orosz kivonulás Herszonból. Ezúttal az orosz erők nem menekültek úgy, mint szeptemberben Harkiv megyéből, de a város és ezzel a Dnyeper jobb partjának feladása így is sok orosz haditechnika elvesztésével járt. Az orosz erők védelemre rendezkednek be Herszon megye keleti részén, és talán támadást kezdeményeznek Donbasznál, de az orosz hadsereg súlyos ellátási gondokkal küzd, és valójában nincsen felkészülve a télre. Rácz András Oroszország-szakértővel elemeztük a hadi helyzetet.
Alig öt héttel azután, hogy Oroszország bejelentette az egész dél-ukrajnai megye annektálását, fel is adta Herszon városát. Ezzel Ukrajna a február 24-én indított orosz invázióban elfoglalt települések közül a legnagyobb várost szerezte vissza.
„Az oroszok számára ez nemcsak jelentős PR-veszteséggel járt, de óriási a stratégiai jelentősége is”
– mondta Rácz András. A Német Külpolitikai Társaság munkatársa szerint Oroszország nem csupán egy békeidőben 300 ezres – agglomerációval együtt 450 ezres – megyeszékhelyet adott fel, hanem egy hídfőállást a Dnyeper (Dnyipro) folyó jobb partján. Ezzel Moszkva elesett az elvi lehetőségétől is annak, hogy északra vagy nyugatra Mikolajiv és Odessza irányában menjen tovább, azaz „innentől már fenyegetni sem tudja Ukrajnát azzal, hogy teljesen elvágja a Fekete-tengertől” – értékelte a helyzetet Rácz. A déli frontvonalat az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein lehet megnézni:
Miért vállalta Moszkva a herszoni pofont?
A kezdeti nagy tervről – hogy az invázióval Moszkva néhány hét alatt megadásra kényszeríti Ukrajnát, elűzi a vezetést, ami után egy bábkormánnyal gyorsan megállapodik, és ezzel visszatereli az egész országot orosz érdekszférába – hamar le kellett mondania Moszkvának az ukrán katonai ellenállás nyomán. Ezután azonban Ukrajna folyamatos csonkolása tervben maradt, beleértve azt is, hogy az orosz erők akár a Moldovában lévő oroszbarát, szakadár Dnyeszter Menti Köztársaságig jutnak.
Herszon katonailag március első napjaiban orosz ellenőrzés alá került, ebből következhetett volna, hogy Moszkva erős hídfőállást épített ki mostanra. A valóság azonban az, hogy ehhez nem elég birtokolni a várost. „Ma a modern hadsereg a logisztika függvénye. Nem volt folyamatosan jól működő, nagy kapacitású kapcsolat a folyó két partja között, amelyen keresztül az orosz erők stabilan tudtak volna akár csak lőszert szállítani, mivel az ukrán erők folyamatosan támadták tüzérséggel a folyón átvezető hidakat. Innentől kezdve az oroszok herszoni pozíciói hosszú távon nehezen voltak csak védhetőek” – magyarázta Rácz, miért adhatták fel az oroszok a várost. Szerinte erre az eshetőségre utalhatott az októberben az ukrajnai orosz csapatok parancsnokává tett Szergej Szurovikin, amikor „nehéz döntések” elfogadásának szükségességéről beszélt kinevezésekor.
Ezt a kényszert az okozta, hogy az ukrán erők nyugatról Herszon irányába nem elsősorban a frontvonalak tüzérségi rombolására koncentráltak, hanem folyamatosan és mélyen veszélyeztetni tudták az orosz utánpótlási útvonalakat, amelyeket amerikai HIMARS-rakétákkal, lengyel és német tüzérségi fegyverekkel értek el.
Herszon városa tehát nem volt tartható, ezért döntöttek az oroszok a kivonulás mellett, amely – ha nem is volt olyan pánikszerű menekülés, mint amilyen vonalaik szeptemberi összeomlása után történt északkeleten, Harkiv megyében – orosz szempontból messze nem volt tökéletes: így is maradt hátra jelentős orosz haditechnika, főleg lőszerek, de radarok és harckocsik is.
Ezzel együtt Rácz szerint az orosz erők visszavonása a Dnyeperen át végiggondolt volt. „Herszonnál az evakuálás legnagyobb részét egy nagyon rugalmas, szofisztikált komphálózattal vitték véghez.” Ez sokkal rugalmasabb rendszer, mint ha pontonhidakat használtak volna, amelyeket könnyebben célba vehetett volna az ukrán tüzérség. Arra is ügyeltek, hogy a járművek ne sorakozzanak hosszasan a kompokra várva, így nem szolgáltak könnyű célpontul.
„Tanul az orosz hadsereg is. Korábban az ellátókonvojokat rendszeresen támadhatták az ukrán erők, most már harci helikopterek kísérik őket menet közben, így az ilyen partizánakciók nehezebben hajthatók végre” – mondta Rácz.
Azt egyelőre nem tudni, hogy mennyi orosz katona eshetett fogságba a visszavonulás előtti napokban, ahogyan az is csak később derül ki, hogy milyen háborús bűncselekményeket hajthattak végre az orosz megszállók a civil lakossággal szemben, amely az orosz páncélosokkal dacolva hosszú ideig tartott tiltakozó tüntetéseket is a városban.
A bűncselekmények feltárásának szükségességéről beszélt Volodimir Zelenszkij is: a frissen visszafoglalt városban járt ukrán elnök szerint 400 háborús bűncselekményt követhettek el az orosz erők. Zelenszkij előtt a sajtó is járt Herszonban az orosz kivonulás után, ezt azonban nem értékelte az ukrán katonai vezetés, több nyugati és ukrajnai újságíró akkreditációját megvonták.
Az orosz hadsereg nem áll készen a télre
„A háború elején, amikor a hadgyakorlat volt a fedősztori, hetekig sátoroztak az oroszok a pusztában. A katonáknak már akkor fagyási sérüléseik voltak. Nincs elég fűtött sátruk és rendes téli felszerelésük még a reguláris hadsereg katonái számára sem. Mi juthat akkor most a 300 ezer mozgósított katonának?” – adott képet Rácz az orosz erők eszközhiányáról.
Legutóbb ugyanis a második világháborúban rendelt el mozgósítást az orosz vezetés, senki sem hitte, hogy ez most tényleg bekövetkezik. Az erre szánt készlet az akkumulátoroktól az üzemanyagon át az egyenruháig „szabad préda volt” – mondta az orosz hadseregben lévő korrupció mértékére utalva Rácz, megjegyezve, hogy a mozgósítás kezdetén is másfél millió egyenruha hiányzott. Ez megmagyarázza, miért kellett a mozgósított orosz katonáknak saját pénzen beszerezniük a felszerelésük javát. Eközben Ukrajna félmillió téli felszerelést kapott Kanadától, márpedig ott tudják, mit jelent a tél.
„Ez az orosz hadsereg csak nagyon korlátozottan alkalmas nagy téli hadműveletek végrehajtására.”
Moszkva szempontjából az is siker, ha tartják a jelenlegi állásaikat, jegyezte meg. Miután az invázió a felkészültebb orosz erőkkel is kudarcot vallott, a nyártól kezdve 329 ezer embert mozgósítottak Oroszországban. Ennek tizedét végül inkább hazaküldték, és a fennmaradó 300 ezerből 80 ezret küldtek Ukrajnába.
Ebből 41 ezret azonnal küldtek a frontra „betömni a lyukakat”, de kérdés, milyen szintű kiképzést kaphattak: ha korábban voltak is sorozott katonák, évtizedekkel korábbi – egyébként sem éles háborús – tapasztalataikkal együtt is „ideális esetben legalább négy-hat hét egy egyszerű lövész emlékeztető, a tudását felfrissítő kiképzése. Egy harckocsizóé, tüzéré vagy híradó katonáé legalább hat-nyolc hét”. Ennyi időt a mostaniak java valószínűleg nem kapott. Rácz szerint a mostani kiképzések szintje nagyon gyenge lehet, már csak azért is, mert szakképzett kiképző sincs elég, miután jelentős részük Ukrajnában harcol. „Akiket tavasszal soroztak, sok helyen már azok is csak a 2021-ben sorozottaktól kaptak kiképzést. A helyzet azóta csak rosszabb lett” – mondta a katonai szakértő.
Békeidőben sem ennyi katona kiképzésére van felkészítve az orosz hadsereg: az őszi és tavaszi sorozások egyenként 130 ezer embert érintenek – erre a rendszerre öntötték rá a 300 ezres mozgósítást – a harcok miatt kevesebb kiképzővel. Ez a mozgósítás októberben hivatalosan egyelőre lezárult, de csak azért, mert helyette a rendszeres sorozással hívják be az újoncokat – zömmel 17-18 éves fiatalokat, akiket Rácz szerint azért még Moszkva sem akar kiképzetlenül a frontra dobni.
„A sorozottak négy-hat hónapos kiképzést kapnak, tavasz előtt nem lesz belőlük katona. Most még lépni sem tudnak egyszerre, nem hogy harcolni.”
Jogilag be lehetne ugyan vetni őket így is, hiszen Oroszország saját területének tekinti a szeptemberi álnépszavazásra hivatkozva annektált négy ukrán megyét – Luhanszkot, Donyecket, Zaporizzsját és Herszont, amelyeket teljes egészében sosem szerzett meg az orosz hadsereg –, de ez belpolitikailag érzékeny, mert érdemi kiképzés híján „abból mészárlás lenne” – mondta Rácz .
„Nem tudom, hogy jól számol-e az orosz katonai vezetés, és tényleg meg tudnak-e tartani minden, jelenleg ellenőrzött területet. Nem tudjuk, mi alapján számolnak, de látjuk, hogy rendszeresen elrontanak, elszámolnak, félreértenek dolgokat” – összegezte a február 24-én Oroszország által indított invázió eddigi orosz mérlegét az elemző.
Már rég nincsenek annyian az oroszok, mint az oroszok
A nyugati hírszerzés becslései szerint 100 ezer fős lehet az orosz katonai veszteség, a halottakkal és a súlyos sebesültekkel együtt. A szám – amelynek tizedét ismeri el Moszkva – csak becslés, de a mozgósítás 300 ezres számának ismeretében nem irreális. Igaz – szintén hivatalosan megismerhető adatok híján becslések alapján –, az ukrán erők vesztesége sem sokkal kevesebb. Az emberi tartalékokat azonban megtévesztő lenne összemérni egyszerűen annak alapján, hogy Ukrajna lakossága 45 millió, Oroszországé 143 millió.
„A rendőrséggel, határőrséggel együtt Ukrajnában egymillió ember áll fegyverben. Ez rengeteg. Valójában a saját veszteségeiket az ukránok sokkal nagyobb bázisból merítve szenvedik el, mint az oroszok” – mondta Rácz.
Az „annyian vannak mint az oroszok” már rég nem fedi a valóságot, sőt, a jelenlegi helyzetben, velük összevetve sokkal inkább igaz, hogy „annyian vannak, mint az ukránok”.
Ráadásul sokkal jobb kiképzést kapnak az ukrán katonák: „Csak a britek a harmadik tízezres ukrán kontingens kiképzésénél tartanak, 20 ezret teljes felszereléssel már hazaküldött London. Emellett folyik ukrán katonák kiképzése Németországban, Lengyelországban, a balti államokban és másutt is. Ennek a kiképzési segítségnek egyszerűen nincs orosz ekvivalense.”
Az ukrán katonák tehát jó felszereléssel – lövedékálló mellényekkel, sisakokkal, téli ruházattal és korszerűbb fegyverrel – vannak ellátva, sokkal magasabb harci morállal ösztönözve, hiszen megtámadottként az országuk védelméért harcolnak. Közben az Oroszországban háború helyett még mindig csak „különleges katonai művelet” néven emlegethető háborúba küldött orosz katonák kevésbé vannak meggyőződve arról, hogy milyen célért is áldozzák fel magukat.
Az ukrán hadsereg erejét növeli a jobb hírszerzés is, nyugati segítséggel sokkal több információjuk van az orosz mozgásokról, mint fordítva, így hatékonyabban is vethetők be egységeik. Emellett egészségügyi támogatásuk is jobb – ebben is szerepe van a nyugati segítségnek –, így sebesültjeiknek is nagyobb esélyük van a túlélésre, mint az orosz sérülteknek, akik közül volt, akit a hordágyon hagytak a fronton a menekülő-visszavonuló orosz erők.
Mi jöhet a tél közeledtével?
„A háború elején a Donbasz súlyos daráló volt, ahol az ukrán erőknek akkor komoly veszteségeik voltak” – mondta Rácz. A helyzet azóta megváltozott: Kijev környékének tavaszi, Harkiv megye szeptemberi feladása után az orosz erők újabb területveszteséget szenvedtek el – most már az orosz állami propaganda is érzi, hogy valahogy magyarázni kell a bizonyítványt –, és a fentiek alapján elsőre úgy tűnik, minden az ukrán előrenyomulás mellett szól.
A képlet azonban ennél bonyolultabb: északkeleten sikerült megállítani az ukrán ellentámadást – igaz ekkor már Luhanszk megyéből is foglaltak vissza területet az orosz megszállóktól –, és valószínűleg ez egyelőre így is marad. Itt ugyanis Oroszország közel van, így az utánpótlási vonalakat könnyebben fenn tudja tartani.
„Herszonnál a front időleges elcsendesedésére számítok” – mondta Rácz. A Dnyeper folyó ugyanis éppolyan logisztikai akadály lenne a továbbhaladáshoz az ukránoknak, mint amilyen kihívás volt Herszon város megtartásához az oroszoknak.
Az átkelés súlyos veszteségekkel is járhat. Ukrajnának „a Dnyeperen fenntartható hídfővel próbálkozni istenkísértés. Ehhez rengeteg komp, szállítóhajó, pontonhíd kellene. Valószínűleg egy ilyen kísérletre várna az orosz tüzérség. A folyó de facto határ lesz, azon át legfeljebb különleges művelet reális, nagy léptékű támadás egyelőre nem” – véli Rácz, aki ukrán részről támadást inkább Zaporizzsja megyénél sejt, amelynek déli felét tartja ellenőrzése alatt a megszálló orosz hadsereg.
Orosz részről viszont szintén van esély az ellentámadásra, méghozzá Donyeck megyében.
„Erről szórványos információk vannak, de Vlagyimir Putyin mintha ráfókuszálna Donbaszra.” Az orosz elnök többször utalt ennek fontosságára, és a Herszonból kivont erőket ehhez át is csoportosíthatja. „Igaz, ezek nem friss egységek, de számításba vehetők, miután Herszonban a lerövidített orosz védelmi vonalak most könnyebben védhetők.” Ez azonban az oroszoknak súlyos kockázattal jár, Donyeck megye oroszok által meg nem szállt területén ugyanis már nyolc éve néz szembe az ukrán hadsereg a Moszkva által támogatott kelet-ukrajnai szakadárokkal, és ez alatt az idő alatt jelentős védelmi rendszert épített ki az ukrán fél.
Az orosz flotta is visszahúzódott
Ahogyan az orosz erők láthatóan lemondtak a kísérletről, hogy Ukrajnát teljesen elvágják a tengertől, úgy a Fekete-tenger nyugati medencéjében ukrán kézen maradt kikötőket sem tartja a korábbihoz hasonló blokád alatt az orosz flotta, amely komoly veszteséget is elszenvedett, például a Moszkva cirkáló megsemmisülésével, ami a sikeres ukrán védekezés egyik szimbóluma is lett.
Ez azonban nem jelenti, hogy ezek a kikötők felszabadultak, ugyanis a szállítóhajókat távolról indított rakétákkal továbbra is veszélyeztetik, így az Ukrajna számára létfontosságú gabonaexport továbbra sem bonyolítható le kizárólag tengeren (Oroszország október végén a gabonamegállapodás felfüggesztésével fenyegetett, de végül aztán folytatódtak a szállítások) – helyette vannak a 20 kilométeres kamionsorok a magyar határ felé, valamint a vasúti szállítások.
Ukrajnát október 10. óta több rakétatámadás érte a fronttól távoli, nyugati részeken is, elsősorban az energetikai infrastruktúrát célozva. Kézenfekvő célnak tűnik a vasúti hálózat pusztítása is – elvégre ezen érkeznek Ukrajnába a NATO fegyverszállítmányai is –, ez mégsem célszerű. „Egy transzformátorállomás elpusztítása tartósabb zavart okoz, mint a vasúti vonalaké, azok ugyanis könnyen helyreállíthatók. Ahhoz, hogy tényleg használhatatlanok legyenek, szinte folyamatosan bombázni kellene őket” – magyarázta Rácz. A tartós kár legfeljebb a vasúti hidak esetében igaz, de a vasúthálózat ilyenkor kínálhat alternatív útvonalat is.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!