Elszaladt a ló a PSD-vel, 41 megyéből 15-öt szabnának, az RMDSZ máris belengette a bizalmatlansági indítványt

Amikor október végén a PSD előállt a területi-közigazgatási átszervezés ötletével, a terv még viszonylag szűk körű korrekciónak tűnt: az 1500 lakos alatti, nagyjából 420–450 elnéptelenedő község összevonásáról szólt. Ahogyan azonban korábbi elemzésünkben is rámutattunk, egy ilyen léptékű beavatkozás – például Székelyföldön Oklánd, Kommandó vagy Gödemesterháza beolvasztása – a megyei önkormányzatok összkiadásainak még az egy százalékát sem takarította volna meg.

A jelek szerint ezt a PSD-ben is hamar felismerték. Az elmúlt napokban a reform koordinálásával megbízott Dragoș Benea EP-képviselő vezette munkacsoport alaposan rákapcsolt, és a kezdeti, óvatos elképzelésekből mára egy 1968 óta nem látott, az egész államszerkezetet átformáló radikális forgatókönyv rajzolódik ki.

Három szinten vágnák meg a közigazgatást

A PSD-ben jelenleg zajló tervezés alapján a reform már nem áll meg a legkisebb falvaknál, hanem három párhuzamos szinten söpörne végig az országon:

• Községek összevonása (akár 5000 főig): Az 1500 fős küszöb mellett már asztalon van a 3000 lakos alatti (mintegy 1100–1700 érintett község), sőt az 5000 lakos alatti települések összevonásának forgatókönyve is. Benea hangsúlyozza: a falvak nem tűnnek el, csupán a önálló polgármesteri hivatalok és képviselő-testületek szűnnek meg. Csak a 3000 fős határ meghúzásával 15–18 ezer helyi választott tisztségviselő (polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok) mandátuma szűnne meg 2028 után.
• Kisvárosok lefokozása: A romániai városok több mint 55 százaléka már nem éri el a törvényben előírt 10 ezres lélekszámot, miközben drága, „költségvetésfaló” apparátust tart fenn. Ezeket a településeket vagy összevonnák, vagy visszaminősítenék községgé.
• Megyeösszevonások: A legnagyobb fordulat, hogy a PSD már a megyerendszerhez is hozzányúlna. Dragoș Benea szerint a megyék átszabása nélkül értelmetlen lenne a települési szintű reform. Az egyik legmarkánsabb javaslat a jelenlegi 41 megye (plusz Bukarest) számának 15-re csökkentése, a fellebbviteli bíróságok (Curți de Apel) illetékességi területeinek mintájára. Sorin Grindeanu szerda este az Antena 3 műsorában egyrészt azt mondta, hogy a 15 megyés térkép egyelőre csak Benea javaslata, hivatalos pártdöntés még nincs, de már sikerkommunikált is róla, és jelezte, hogy a folyamat alulról is elindult: Ialomița és Călărași megyei tanácselnökei már jelezték neki, hogy nem várnak tovább, önként egyesítenék a két kis megyét.

Miért vállalja a PSD a politikai öngyilkosság kockázatát?

A hirtelen jött reformlendület sokakat meglepett, hiszen a PSD hagyományosan a status quo őrzője volt, ráadásul – a vidéki polgármesterek erős bázisa miatt – számszerűleg éppen a szociáldemokraták veszítenék a legtöbb tisztségviselőt, miközben az elégedetlen helyi politikusok az AUR-nál köthetnek ki.

Dragoș Benea a G4Mediának adott interjújában a párt valódi motivációját is megfogalmazta: a pártvezetés úgy érzi, ha most nem szállítanak egy látványos, strukturális eredményt, a 2028-as választásokon elveszítik az első helyet. Emellett nyomást gyakorol a 2028–2034-es uniós költségvetési ciklus is: a kis önkormányzatok képtelenek önfenntartásra és az EU-s források lehívására. Hogy elkerüljék a politikai részrehajlás vádját, a párt hat objektív mutatót (rezidens lakosságszám, gazdasági fenntarthatóság, adóbeszedési képesség, elérhetőség, alapvető közszolgáltatások és infrastruktúra) állítana fel, amelyek alapján minden megyében a prefektus vezetésével alakulnának újjászervezési bizottságok.

Frontális ütközés és ellenoffenzíva az RMDSZ részéről

A menetrend feszített: a PSD tervei szerint 2027 márciusára készülne el a végleges dokumentum, amelyet a Luca Niculescu vezette kormánynak parlamenti felelősségvállalással kellene elfogadtatnia. Ez a pont azonban azonnali koalíciós válsággal fenyeget, amire az RMDSZ teljes kommunikációs gépezetét beizzítva reagált. Ebben a kérdésben a közösségi jogvédelem és a pártpolitikai érdekek nehezen szétválaszthatók.

Az RMDSZ valóban a saját intézményi hatalmát, polgármesteri székeit és erőforrásait védi, mivel ezek nélkül a párt súlya drasztikusan lecsökkenne. Ugyanakkor a jelenlegi romániai jogi és közigazgatási környezetben, ahol nincsenek külön kisebbségi autonómiagaranciák, csak a számarányokhoz kötött általános szabályok, a helyi magyar intézményrendszer meggyengülése egyben a közösségi jogok és az önrendelkezés visszaszorulását is jelenti. Vagyis az RMDSZ hatalmi érdeke ebben az esetben egybeesik a közösség intézményes védelmével, még akkor is, ha a közigazgatás hatékonyságának növelése valós, megoldásra váró probléma Romániában.

Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője élesen bírálta a napról napra változó lélekszámküszöböket, és kijelentette: a szövetség minden parlamenti eszközzel – akár egy bizalmatlansági indítvány támogatásával – megpróbálja megbuktatni a Niculescu-kormányt, ha az érdemi vita nélkül, felelősségvállalással akarja átnyomni a tervezetet. Hargita és Kovászna megye esetleges beolvasztása Csoma szerint nem reform, hanem a magyar közösség parlamenti és helyi képviseletének felszámolására irányuló lépés lenne – emellett pedig a partiumi és szórványbeli magyar többségű községek beolvasztása az anyanyelvhasználati jogokat is veszélyeztetné.

Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnökének érvelését a Kolozsvári Rádió hangosította ki. Szerinte a PSD terve valójában nem reform, és európai statisztikákkal cáfolta az összevonások szükségességét: olyan példákat hozott fel, mint Franciaország vagy Csehország, ahol egy területi-közigazgatási egységre (UAT) jóval kevesebb lakos jut, mint Romániában, így az ország közel sem áll olyan rosszul a települések széttagoltsága terén, mint ahogyan azt Bukarestben beállítják.

A központosított összevonások helyett egyébként az RMDSZ a közigazgatási konzorciumok modelljét kínálja alternatívaként. A Cseke Attila volt fejlesztési miniszter munkájához köthető koncepció lényege, hogy a szomszédos települések nem veszítik el önállóságukat és hivatalaikat, hanem önkéntes társulásokat, konzorciumokat hoznak létre. Ebben a keretben:

• közösen alkalmaznak hiányszakembereket (főépítészt, közbeszerzési szakértőt, belső ellenőrt vagy informatikust),
• együtt pályáznak nagyobb regionális infrastrukturális és uniós projektekre (víz-, csatorna-, hulladék- vagy közlekedésfejlesztés),
• az állam pedig kényszer helyett pénzügyi ösztönzőkkel (többlettámogatással, kedvezőbb adó-visszaosztással) díjazza a társuló önkormányzatokat.

Mint láttuk, a PSD a költségcsökkentéssel és az európai uniós források hatékonyabb lehívásával érvel, de a saját munkacsoportjuk által lebegtetett forgatókönyvek is ellentmondanak egymásnak. Még Grindeanu is elismerte, hogy a megyék összevonásáról valójában nem volt hivatalos pártdöntés. A kritikusok szerint pedig a kezdeményezés tipikus példája annak, amikor egy bonyolult rendszerszintű problémát – a helyi önkormányzatok alulfinanszírozottságát és szakemberhiányát – egyszerű határátrajzolással próbálják megoldani. Ugyanakkor felvetődik az a gyanú is, hogy egyszerű gumicsontról van szó. A szociáldemokraták részéről a látványos reformígéret a 2028-as választások előtti politikai kármentésről szól, illetve arról, hogy a közbeszédet egy érzelmileg erősen túlfűtött témával kössék le, és ezzel tereljék el a figyelmet a gazdasági nehézségekről, a költségvetési hiányról és a mindennapi megélhetési problémákról. Hogy a kezdeményezésből valódi közigazgatási reform lesz-e, vagy csupán egy újabb, kormányválságot gerjesztő politikai vihar, az a következő hetek alkudozásain dől el.